A folyadék, amely száz éve tart mozgásban minket

2017.06.16. 08:19
Mindennapjaink részét képezi, imádjuk a szagát, bizonyos koncentrációjával sebet fertőtlenítenek. Hogy lehet, hogy egy, leánykorában még a szervezetre rendkívül ártalmas anyag még ma is a mindennapjaink része?

A huszadik század elejére hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az autók iránt mutatott óriási érdeklődés évtizedekre fogja megváltoztatni az emberek életét. A gépjárművek rohamos terjedésével kulcsfontosságú kérdéssé vált az is, hogy milyen üzemanyaggal hajtjuk meg azokat.

A kezdetek kezdetén még szinte bármit beleöntöttek az üzemanyagtankba, ami meghajtotta a motort. Amerikában a szénből előállított benzol, míg Európában inkább a különböző terményekből előállítható alkohol volt a slágertermék. Később a kőolaj nyers desztillálásával létrehozott benzin bizonyult a legjobb választásnak.

De mi az a kopogásos égés? A kopogásos égés neve a hangra utal, amit a motor akkor ad ki, ha működése közben nem tervezett égés, hanem apró önrobbanás keletkezik. Ezt okozhatja a motorban lévő szennyeződés, a rosszul beállított gyújtás vagy a nem megfelelő üzemanyag is. A kellemetlen hangon kívül a kopogásos égés rövid idő alatt dugattyúkárosodáshoz és más motorproblémákhoz is vezet.

Mivel az 1920-as évekre nem volt kérdés, hogy az üzemanyag előállítása igen jövedelmező iparág, a kor mérnökei a benzin típusainak fejlesztésében és azon belül is az oktánszám (a benzin kompressiótűrő képessége) növelésében látták a megoldást.

Az ólom-korszak

A MOL megújította üzemanyagait

A megújított üzemanyagok egységesen az EVO márkanév alatt érhetők el. Az EVO üzemanyagok magas minőségű termékek, amelyek kimagasló védelmet nyújtanak a belső égésű motorok számára, tisztítják, és tisztán tartják a motort.

A különleges adalékanyagnak köszönhetően az új EVO üzemanyagok hatékonyabb védelmet nyújtanak a lerakódásokkal szemben, óvják a motor alkatrészeit a korróziótól, és tisztán tartják az üzemanyagrendszert.

A tesztek eredményei alapján a megnövelt mennyiségű adalékanyagot tartalmazó MOL EVO üzemanyagok hatékonyan, akár 58%-kal csökkentik a meglévő lerakódásokat. Ennek révén javul a motor teljesítménye, valamint nő az élettartama.

Nemcsak a prémium, hanem a normál EVO üzemanyagok is biztosítják e kedvező hatásokat, köszönhetően a megnövelt adalékanyag-tartalomnak.

A MOL EVO üzemanyagok új generációjának bevezetése összhangban áll a MOL kiskereskedelmi stratégiájával, hiszen választ ad a folyamatosan fejlődő autóipar kihívásaira.

Az új üzemanyagcsoport bevezetésével a MOL kiváló minőségű és motort tisztító, illetve tisztán tartó hatású üzemanyagot kínál 10 millió közép- és kelet-európai vásárlója számára.

Alig néhány év alatt kiderült, hogy a benzinhez harmad arányban hozzáadott alkohol képes megszüntetni a motor kopogását, azonban nem sokkal később, 1923-ban Dr. Thomas Midgley amerikai kémikus és gépészmérnök egy újabb felfedezésre jutott. A benzinhez egy különleges ólomvegyületet kevert, amivel szintén megszűnt a kellemetlen kopogás. Midgley ugyan ólommérgezést kapott a munkálatok közben, mégis azon örvendezett, hogy milyen jövedelmező lesz a felfedezése, ugyanis az ólmozott benzinben jóval magasabb volt a várható végső profithányad, mint az alkoholos változatban. A forgalomban lévő benzintípusok ekkortájt 40-60 körüli oktánszámot tudtak.

fotó: pddnet.com
fotó: pddnet.com

Nem meglepő módon Amerikában kezdett gyorsan elterjedni az ólomvegyületes benzin, amit etil-benzinnek kezdtek el nevezni. Ennek oka a marketing volt: a benzinhez kevert vegyület neve ólom-tetraetil volt, viszont a mérgező ólom rosszul csengett a hétköznapi emberek számára.

Nem csak nekik,1924-ben már a New York Times is többször írt arról, hogy a tetraetil-gyárakban dolgozó munkások különös, ólommérgezésre utaló tüneteket produkálnak, sőt, néhányan bele is halnak a mérgezésbe. A cikkekből akkora botrány keletkezett, hogy rövid időre néhány nagyobb amerikai városban be is tiltották az ólmozott benzin árusítását. Ezt a tiltást azonban alig több mint fél év után feloldották, mondván nincsenek megalapozott okai.

Az ólmozott benzin később teret nyert Európában is, míg egyértelműen ki nem derült, hogy a környezetbe jutó ólom mérgező hatással van az újszülött gyermekekre is, és számos idegrendszeri betegséget is okoz, hosszútávon pedig csökkentheti a jövő generációjának IQ szintjét is. A kipufogógázok mérgező gázainak hatástalanítására a '70-es években megjelentek a katalizátoros autók, amelyek amúgy sem bírták az ólmozott benzint, így mára már az egész világon szinte megszűnt az ólom alkalmazása a benzingyártásban.

Ólom helyett: a BTEX és az etanol

Hiába volt mérgező az ólom, az évtizedek alatt óriásit dobott a benzinek oktánszámán, így mindenképpen találni kellett valamit a pótlására. Erre a benzol, toluol, etilbenzol és xilol koncentrációja, vagyis a BTEX lett a megoldás (többek között). A '90-es évekre már elérte a 30-50%-os benzintartalmat is, de erről az elegyről is kiderült, hogy káros a szervezetre (főleg a szívre és a tüdőre). Tiltani azonban nem tiltják, ma is része az üzemanyagoknak, csupán a benzoltartalmat szabályozták maximum 1,3%-ra.

Az ólom pótlására az üzemanyaggyártók természetesen visszatértek a növényi eredetű etanolhoz is. Az anyagot maga Henry Ford is előnyben részesítette, de hiába készült a híres T modell is alkoholos üzemre, akkoriban az ólmos benzin megkerülhetetlennek látszott.

Közel egy évszázadot kellett várni, mire az alkoholos autók ismét elterjedtek. A 2000-es években sorra jelentek meg a 70-85 százaléknyi etil-alkoholt és a maradék arányban benzint tartalmazó üzemanyagokra specializálódott modellek. A bioetanolnak nevezett keverék néhány százalékkal megnövekedett fogyasztást, de magasabb oktánszámot és tisztább égést kínált.

A hab az volt a tortán, hogy az E85 (vagyis 85% bioetanolt és 15%-nyi benzint tartalmazó üzemanyag) jóval kevesebbe is került, mint a hagyományos benzin. Pályafutását azonban elkaszálta az Európai Unió és a hazai jövedéki adó emelése. Sokan abban látják a konkrét okokat, hogy amíg a világ némely területein éhínség sújtja, addig nem kifejezetten etikus üzemanyagfelhasználásra termeszteni növényeket. Ebben van is valamennyi igazság.

DS74536

Az ön autójában is van bioetanol

100 fölötti oktánszám? lehetséges?


Igen, mivel az üzemanyag oktánszáma közvetlenül nem egy százalékos érték. Az oktánszámot úgy állapítják meg, hogy egy 1 literes tesztmotort 600 fordulat / percre pörgetnek, és abba először a mérendő benzint majd egy izooktánból és heptánból álló keveréket fecskendeznek. Ha a két keverék kompressziótűrése azonos volt, akkor a tesztre használt elegy izooktán aránya mutatja meg az oktánszámot. Ma már azonban vannak olyan üzemanyagok is, amelyek a tiszta izooktánnál is jobb kompressziótűréssel rendelkeznek. Így lehetséges, hogy a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) akár 102-es oktánszámú benzineket is enged használni.

Nem mindig volt azonban ilyen szigorú a szabályozás. A hőskorban természetesen a versenyautókba is beletöltöttek bármit, ami növelte a teljesítményt. Így fordulhatott elő, hogy az '50-es évek Formula-1-es versenyautóiban metil-alkohol, aceton és repülőgépbenzin is volt. A '80-as években, az első turbókorszakban a dinitrogén-oxidot (hétköznapi nevén nitró) vagy a rendkívül mérgező metilbenzolt (toluol) is használták.


A versenyzők szédelegtek a különböző veszélyes anyagok gőzétől, így a '90-es években szigorú szabályozásokat vezettek be az üzemanyagok terén. Ma már a saját autónkba is a versenygépekkel azonos összetételű üzemanyagokat tölthetünk, csupán az adalékanyagok aránya más.

A bioetanol felhasználása azonban alacsonyabb (nagyjából 30%-kal kisebb) fűtőértéke és az előállításához szükséges magas energiaszükséglet ellenére sem torpant meg a benzinekben, hiszen remek oktánszámnövelőről van szó: az E85-ös benzin például 100 fölötti oktánszámmal rendelkezik. Mivel a bioüzemanyag elégetéséből keletkező szén-dioxidot újra azok a növények (is) kötik meg, amelyekből üzemanyagot készítenek, így a világ számos országában törekednek a bioetanol arányának növelésére.

Brazíliában már minden benzinben van legalább 27%-nyi etanol, míg Európában csak az E10-nél tartunk. Ebből néhány éve óriási botrány lett Németországban, mert rosszul kommunikálták az új összetételű benzin bevezetését: sokan óvatlanul régi autókba tankolták az etanolos benzint, így károsodott azok motorja. Az alkohol ugyanis az arra fel nem készített autók gumicsöveit és alumínium alkatrészeit megrongálhatja.

Magyarországon is van bioetanol a benzinben, azonban az arány itthon – egyelőre – maximum 5%-os. Ezt a kis mennyiséget a kútoszlopokon nem is kötelező feltüntetni, hiszen nem károsítja az alkatrészeket.

Titkos összetevők

Természetesen az egyre nagyobb piaci versenynek köszönhetően az egyes üzemanyagok pontos összetétele szigorú üzleti titokká vált, de az egyre keményebb szabályozásoknak köszönhetően következtethetünk az összetevőkre.

Az Európai Unióban 2000-től előírás az ólommentesség és 2009-től már ként sem tartalmazhat a benzin. Érdekesség, hogy a gyakorlatban mindkét anyagból megszabtak egy határértéket, ami nem nulla: elméletileg milliomod részben bár, de még mindig lehet kén vagy ólom a benzinekben.

Ezen kívül tartalmaznak még égéstér-lerakódásgátló, korróziógátló, jegesedésgátló, égésjavító és más, teljesen titkos adalékanyagokat is. És ahogy arról már szó volt, az adalékanyagokon kívül még országtól függően bioetanol is van a keverékekben.

DS74494

A benzin elképesztően sokat fejlődött az elmúlt évszázad során, azonban még mindig rengeteg kihasználatlan potenciál van az Otto-motorokban. Jelenleg a legmodernebb, közvetlen benzinbefecskendezéses blokkok 30% körüli hatásfokkal működnek, amit az autógyártók terveik szerint a következő évtizedekben 50%-ra növelhetnek. Ennek eléréséhez továbbra is elengedhetetlen lesz az üzemanyagok fejlesztése.

A cikket a Brand & Content készítette a MOL megbízásából. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.

Advertisement