Renault 5 színes képen
Este átmentem anyámhoz, mert a hibiszkuszom (mályvarózsa, sárga) elég rossz állapotban van. A kertésznagykerbe elvittem pár levelét: atkafertőzést diagnosztizáltak. Ajánlottak is egy atkaölő szert, aminek otthon bekeverés előtt elolvastam a használati utasítását, de nagyjából az volt a lényeg, hogy atkán kívül rengeteg mindenre jó. Azért befújtam az erkélyen, és vártam két hetet. Persze szegény hibiszkusz szarabbul néz ki, mint valaha. Nem tudom, mi lehet az állatorvosi ló kertészeti megfelelője, de a hibiszkuszom olyasmi lehet.
Szóval anyám azt mondta, neki van atkaölő permetezőszere, úgyhogy este felugrottam érte. Anyám épp régi fényképeket rendezgetett, de valami döbbenetes káoszban, úgyhogy kis híján meg is feledkeztem az atkairtóról. Na persze, végül kiderült, hogy neki is csak egyéb irtói vannak, de egyelőre a régi képek kötöttek le. Apám laza autóstáskája egy fekete-fehér szovjetunióbeli látogatáson, meg egy hatodikos kori levelem, amit neki írtam a kórházba, és látszik belőle, hogy az írás már egész jól megy, a rajzolás sose fog.
És akkor…hopp!
Fotó: Winkler mama
Én azt hittem, második autómról, a zöld Renault 5-ösről csak két darab fekete-fehér kép készült, azokon is csak hátulról látszik, erre itt ez a szép, kissé homályos, de majdnem egészalakos, ráadásul színes. A terasz lépcsőjén bolgár akusztikus gitárt pengető barna hajú elmosódott illető is én lehetek.
Renault 5 1,4 TS Saint Tropez. Jó kis autó volt, már amennyire akkoriban fogalmam se volt a autókról. White Zombie volt a neve, az azonos nevű metálbanda matricája után, amit a hátuljára ragasztottam, meg persze áttételesen a kultikus Lugosy Béla-filmről.
Egyszer volt menyasszonyi autó, amikor Csaba esküvőjére nem jött meg a bátyja, Gábor, aki egy 7-es Bimmert hozott volna, de kicsit megcsúszott valami melóval. Úgyhogy leszedtem a hátsó ülésről a kutyapokrócot, meg nagyjából kihajigáltam a szemetet, úgy fészkelt be az ifjú pár az előredöntött támla mögött, hogy átfuvarozzam őket az óbudai házasságkötő terembe.
A rendszámára még emlékszem, CKF-172, ha valahol betűzni kellett, általában azt mondtam, cica-kutya-fóka. Esetleg nem látta valaki, valahol? Él-e még?
