Butch után szabadon
Este hét körül van. Az éppen nem működő Blog.hu szerkesztőfelület előtt ülök, sporadikusan eltűnnek-előjönnek dolgok, majd végül fehér zászlóként felröppen egy „Karbantartás: A blog.hu karbantartás miatt zárva. Gyere vissza nyolc körül” feliratú doboz. Előtte azonban megjelenik balról Winkler Róbert:
– Szervusz Péter, itthagytam a telefonomat.
Kettővel alattunk ülnek a Blog.hu fejlesztői. A megfelelő fegyvernemet választom ki éppen fejben. Van egy tompa szamurájkardom, egy stopperórám, egy pléhbögrém és Andrew Solomon The Noonday Demon című könyvének első fejezete kinyomtatva. Egyik sem épp Desert Eagle.
– Kis esti minilol – válaszolom a Winklernek, kábé ennyi késleltetéssel.
Már az ajtó felé tart.
– Ez tulajdonképpen egy Belsőség-poszt.
Egymásra nézünk, nagyjából egyszerre:
– Na azért talán mégsem.
Némi csönd és morfondírozás.
– Viszont így már igen.
– Így tényleg.
– Várj, lefényképezlek messziről a VR-stabilizált optikával.
Előkotrom a Nikont, leszedem a másik optikát, elsőre eltalálom a bajonettzár kapcsolóját, pedig nincs is ráírva, felteszem a VR-est, katt.
Katt-katt-katt.
Aki esetleg drámaibb tárgyért-visszamenésre vágyik, annak a filmművészet idevágó két percét ajánlom, Bruce Willisszel és John Travoltával:
