Épp túl voltunk az amerikai popkaja, valamint némi serious gourmet shit megvásárlásán, krúzoltunk a Duna mellett délnek egy igazán undorító felüljárón túl, Young Marble Giantsre, nyilván, amikor fel-feltűnt a hallás perifériáján valami átkozott, zajos kipufogódob, meg a visszapillantóban egy túró orr, hogy még szombat este is törtető tulkok próbálják letolni az embert az útról.
Természetesen egy Suzuki Swift szedán volt, úgynevezett kötényekkel, hátul az obligát csirkeháló, Chemotox-doboz méretű cső, szofisztikálatlan rattatával. A Nati rálép, a csávó már a pirosnál áll, hezitálunk a mögé-vagy-mellé kérdésen, mellé lesz belőle.
Próbálok nem nagyon látványosan vigyorogni, mert azért ez valahol iszonyú vicces.
És még csal is! Bőven a pirosban elindul, és bár az 1,2-es Punto egészen kiváló dolgokra képes, ahhoz képest, hogy lökettérfogatához képest a vízforralóm egy big block, mit kezdjen az ember egy csalóval?
– Csalt – mondja a Nati.
Ismétlés. A zacskósrizs-rakéta hőse vérszomjasan kilő, mi finoman lekanyarodunk jobbra, arra van ugyanis dolgunk. Az Ürömi utcán felfelé aztán a Nati megmutatja, hogyan kell egy cseles kuplungmozdulattal rajtot imitálni, majd a megzavart ellenfél mellett immár valódi rajtunkat követően elhúzni.
Meggyőzötten bólogatok. A Bimmerhez feltétlen meg kell majd tanulnom ezt is.
Aztán átbluetoothol még egy képet, amit kedden csinált, akár ideges versenytársunkat is ábrázolhatná:
Fotó: Nati
Ja és ezt nézzék, a Young Marble Giants 27 év után először tavaly adott egy koncertet a walesi Hay-on-Wye Festival keretében, és eljátszották az egyik legjobb számukat – a Choci Lonit –, ami az utolsó Totalcar adásban is volt:
