Genfi Autószalon 2008.

2008.03.11. 14:43
52 hozzászólás

Azt gondoltam, itt a kulturált Svájci közönség szórakozik, de nem. Svájci, az igaz, csak éppen nem kulturált – kezdte ígéretesen beszámolóját Marjai Péter olvasónk a genfi szalonról. Tekintetbe véve, hogy kiállításon a lehető legnehezebb fotózni, írni meg végképp alig lehet valamit, Péterre már-már kollégaként tekintünk: egész jó fotók, szórakoztató szöveggel.


Nem az autószalon miatt mentem Svájcba, Zürichbe kellett utaznom, de arra gondoltam, ha már ott vagyok, Genf nincs olyan messze, megnézem hát a világ egyik legnagyobb autó kiállítását. Aki csak ezért utazna közel 1300 kilométert, azt gyorsan lebeszélném. Fergeteges show-ra számítottam, érdekes programokra, kulturált közönségre és rengeteg újdonságra, ezzel szemben érdemben kevés különbség mutatkozik a gyakran szegényesnek titulált Budapesti Autószalonhoz képest. A legszembetűnőbb, hogy a gyártók erre a kiállításra időzítik az új modellek bemutatását. A többi gyakorlatilag ugyanaz, talán kicsit díszesebb körítéssel.

A kiállítást a genfi Palexpo kiállítói központban rendezték. Hatalmas, többszintes csarnok, de az alapterülete nem biztos, hogy nagyobb, mint a budapesti kiállításé. A belépésért 14 frankot kérnek (kb. 2300 FT), ami emlékeim szerint kevesebb, mint a hazai belépő ára. A csarnokban IKEA-stílusban lehet mozogni, az egyik végén be, a másikon ki.


A belépés után közvetlenül egy óriási terembe jutottam, ahol mindenféle tuningcégek, illetve az autóiparhoz kapcsolódó egyéb gyártók, kereskedők állítottak ki. Mivel semmi vonzalmat nem éreztem a gumiszerelő gépek és felszpojlerezett utcai autók iránt, átvágtam a terem másik végére, ahol az autógyártók kiállítása kezdődött: egy hatalmas kocka, tele spotfényekkel és rengeteg emberrel.

Azt gondoltam, itt végre láthatok olyasmit is, amit nálunk nem nagyon, illetve néhány pillanatra betehetem a hátsóm egy-két olyan autóba is, amit nálunk kordon vesz körül. Hát ez nem jött be. Itt sem lehet csak úgy belehuppani egy Jag ülésébe, ahhoz zsigerből gazdagnak kell lenni, de legalábbis úgy kell kinézni.


Az installációk kicsit igényesebbek, mint nálunk, szép a padló, állandóan törölgetik a kocsikat, és majd’ minden modellnél van érintőképernyős kijelző, amin mindent meg lehet tudni az adott kocsiról. A legtöbb helyen még ár- és finanszírozási ajánlatot is lehetett kérni. Aki azonban különlegességekre vágyik, csalódni fog: igazából nincs több kiállító, mint itthon. Persze van Rolls, Bentley meg Morgan, de ezzel nagyjából vége is.

Azt gondoltam, itt a kulturált Svájci közönség szórakozik, de nem. Svájci, az igaz, csak éppen nem kulturált. Az új modelleken fürtökben csüngnek a kisfiukat cipelő apukák, az egész család lelkesen gyűjti a különféle szuveníreket, vagy az installációk mozdítható részeit. Mellettük ott vannak a barátnőiket maguk után vonszoló fiatalok és a bokatízperces nadrágban támadó középkorú látogatók, de persze a zakós, drága cipős, Rolex karórás gazdag-ifjak sem hiányoznak. És rombolnak. Mindenki tekergeti a gombokat, csapkodja az ajtókat, sürgeti a másikat, lökdösődik, és persze eszik is közben, mert azt úgy kell.


Az üvegkordonba zárt autókhoz csak azok férhetnek, akikről úgy gondolják, potenciális vásárlók. A Mercedesnél engem is annak néztek - gondolom mert öltöny volt rajtam és a gatyám szára is elérte a cipőmet. Beültettek egy SLR-be, azért csak sikerült! Mindezt persze franciául, meg is köszöntem, ahogy kell. Aztán kérdeztem. Angolul, mert a franciát nem beszélem. Lebuktam. Nem vagyok svájci! Akkor talán szálljak ki…


Megyek tovább, kezemben a fényképező, az új Honda Accordot fotózom. Bokatízperces barátunk erősen rángatja a zakóm ujját és valamit magyaráz. Mondom, angolul my friend, mire annyit tud kibökni, hogy bíemdubli. Mondom neki, hogy ez egy Honda. Megint csak rángat és bíemdublizik. A fenébe, gondoltam, már ekkora a szar otthon és a hülyéket el kellett adni a Hárshegyről? Kérdezem tőle, bíemdábljú? Erre bólogat vadul. Előveszem a kis színes brosúrát, amit a bejáratnál adnak, mutatom neki: 6-os szektor. Erre elrohan, semmi tenkjú, de még csak azt sem mondja, fuck off; pedig amerikai filmeket biztos vetítenek ott is.

Ettől kissé lelankadtam, és elhatároztam, hogy csak azt nézem meg, ami igazán érdekel, és csak ott készítek képeket, ahol a helyi közönség épp nem tombol az autó körül.

Alfa Romeo

Szép autók. Volt új 159, illetve bekerítve két 8C, egy nyitott és egy keménytetős változat. A többi már lerágott csont.

Audi

S-széria minden mennyiségben. Gyakorlatilag az összes sportmodellt felvonultatta a gyártó, természetesen az R8-at is - elkerítve. Arányos méretek, jó formák, ízléses belsők. Sajnos az A5 kimaradt, nem tudtam odaférni hozzá. Az R8 nagyon szép, és talán kevésbé érezteti az emberrel, hogy egy másik világból jött, mint a többi szupersportautó.

BMW


Az egész installáció egy polcos szekrényhez hasonlított, ahol két sorban foglaltak helyet az autók. Mind fehér. Hogy miért? Mert energiatakarékos hibrid mind. Egy új, a Toyota-Lexus megoldáshoz hasonló hajtásláncot kívánt bemutatni a BMW. Minden autóra ráírták a fogyasztását. A 6-os kupé oldalán 6,8 l/100 Km szerepelt, muhaha.

Volt új X6, ami szintén csinos kis terepjáró, vagyis nem is olyan kicsi. Sokkal letisztultabb, mint a bumfordi X3, arányos, érdekesen csapott hátsóval, 127000 CHF –ért (21 500 000 Ft). Volt 1-es kupé versenyautó, a Mininél John Cooper Works, egyébként semmi különleges.

Fiat


Ezt hagytam a végére, pedig ezzel kellett volna kezdeni. A terembe lépve egy hatalmas Fiat 500 modell fogadja a látogatókat. Tényleg nagy. Nagyon. Talán ez volt a legizgalmasabb installáció. A hatalmas 500-as kerekei helyén alagutak vannak, ahol mindent megtudhatunk a kocsiról. És bele is lehet ülni; szép kis autó. Ennek a fajta retrónak van értelme: sok-sok eleme emlékeztet az eredetire, nemcsak formai szempontból, még a színek és a textúrák is hasonlítanak, csak sokkal jobb minőségben és több szolgáltatással. Megérdemelten kapta az év autója díjat, amit a Fiat természetesen lépten-nyomon hangsúlyozott.

Ford


Az új Fiesta teljesen korrekt. Így kell kinéznie egy klassz kisautónak. Lelkesedésemben gyorsan beültem a Mondeóba is, de az kevésbé fogott meg.

Honda

Új Accord szép. Egyértelműen mutatkoznak rajta az európai trendek. Az orra magasabb, picit változtattak a lámpákon, a hűtőmaszkon és a C-oszlopon. A belseje sokkal igényesebb, mint az elődé, erre mondják, hogy prémium kategória. A gyöngyház fehér sötétbarna bőrrel nagyon tetszett, valamiért mégsem indult el a nyálelválasztásom, mint öt évvel ezelőtt.

Az FCX Clarity-t elkerítették, kinyitni, beülni nem lehetett, és sajnos le is volt sötétítve. Kár érte. Volt még Civic Type-R raliautó, Forma-1–es versenyautó, de új Jazz az nem, pedig arra nagyon kíváncsi lettem volna. A CR-Z tanulmány élőben tényleg jól mutat, a belseje maga az űrkorszak, bár a széria nyilván nem ilyen lesz. Ígéretes példány, jó hír, hogy Európa kapja meg először 2009-ben.

Lexus


A szokásos felhozatal mellett bemutatták az IA-F szupersportautót, ami közelről annyira azért nem néz ki durván. Az eleje a lámpák miatt nagyon emlékeztet az S2000-re, a többi meg annyira nem izgalmas. Rábízhatták volna a formatervet egy olasz dizájnerre is; mindenki jobban járt volna. Itt volt egyébként a kiállítás egyik legnagyobb tuskója is, egy kínai üzletembernek látszó lény barátnője, aki miután beült az SC420-ba, bevágta az ajtót, majd fél órán keresztül próbálta a lezárt navigációs panel kijelzőjét kézzel visszafordítani. Egy ideig bírtam, de aztán nem néztem tovább.

Mazda


Az új hatos nagyon csinos darab, de azért még messze nem prémiumosztály, főként a belsejét tekintve. Okos tervezés, nagy kerekek. A belső kialakítás bőven megüti a mércét, de azért nem prémium. Kiállítottak egy izgalmas koncepciómodellt is, amiből nyilván soha nem lesz semmi, de legalább szép.

Mercedes


Rengeteg AMG. Sok lóerő, bazi nagy felnik. Lassan eljutnak oda, hogy a felniméretet a mountain bike-okról vehetik (26”). Újdonság a GLK SUV, ami csinos kis városi terepjáró, kár, hogy Jürgen meg Hans baltával faragták. Új a CLC is, ami a C-osztály háromajtós változata. No, ez érdekelt engem is. Háromajtós, hátsókerekes és még egész jól is néz ki. Gondoltam, talán nem olyan drága, pedig de. 67000 CHF(11 300 000 Ft).

A legnagyobb újdonság a BLUEChip, vagy mifene, a világ nyolcadik csodája. Én, az egyszeri tudatlan magyar, megkérdeztem, mi is ez. Megmondták, sőt meg is mutatták. Bár ne tették volna. A technológia része a csoda-dízelmotor meg a részecskeszűrő, de a legfontosabb a légellenállás, vagyis jobban mondva a légellen-nemállás. Egy kiállított autó minden elemén feltüntettek egy számot, mely jelzi, hány százalékkal lett a kocsi gazdaságosabb az új tükörtől meg az új sárvédőtől. Vicces.

Mitsubishi

Az egyetlen újdonság a Lancer ötajtós és EVO változata volt. A Lancer egészen izgalmas kívülről, főleg versenyautónak felöltöztetve. Belülről egyszerű, de a csinos belső itt nem is elvárás. Sajnos nem volt egy pillanat sem, amikor ne lógtak volna rajta.

Morgan


A Morgan üde színfolt: klasszikus angol sportkocsi modern felfogásban, persze horror árakért. Szép kidolgozás, szép formák, és egy ilyen autó nem úgy exkluzív, mint egy drága Mercedes, ez tényleg különleges.

Opel


Semmi, de tényleg. Volt egy tanulmány, aminek nem tudtam megjegyezni a nevét, vicces városi autó. Nagyjából akkora, mint egy Astra, viszont úgy néz ki, mint egy TRANSFORMER. Mindenfelé minden nyílik rajta és… a hátuljából kihúzható két elektromos roller.

Rolls-Royce


Mindössze három autó és a Széchenyi Láncíd, ebből állt a Rolls standja. Igen, az egyik reklámfotón legnagyobb meglepetésemre a Lánchídon suhan át egy Rolls-Royce. A kiállított kupét jól megnéztem, érdekes darab. A méretei és az arányai döbbenetesek, ezzel együtt taszítóak is. Drabális és iszonyú drága. Józan paraszti ésszel az egész teljesen ésszerűtlennek tűnik, de nyilván azért hozzák Genfbe, mert Európának ezen a felén könnyebben találni olyan embert, aki hajlandó ennyi pénzt áldozni érte.

Skoda


Újdonság a markáns formájú, igencsak egyedi megjelenésű Superb. Biztosan sokan fogják utálni, de ők is megszokják majd; annyira azért nem Multipla. Érdekes megoldást választottak a csomagtér-fedél nyitására. A fedél két külön kapcsolóval nyitható, az egyik a klasszikus limuzin formában, a másik pedig ötajtósként nyitja a fedelet.

Subaru

Impreza WRX STi, meg minden egyéb betű, amit nem tudok. Ahhoz képest, hogy az alapváltozatok nem igazán tetszettek, itt is érvényes, amit már a Mitsubishinél megjegyeztem: felöltöztetve meggyőző. Kötelezően kint volt persze a többi modell is, végre beülhettem egy Legacyba; azt kell, mondjam, ezért pénzt is adnék. Sportos, de nem kényelmetlen ülések, a belső tér egyszerű, de szép, nem nélkülözi a finom megoldásokat. A kiállított darabban ráadásul egy jó erős, hathengeres boxermotor volt.

Volkswagen

Két újdonság köré épült a stand. Scirocco és Passat Coupe. A Passat sokkal finomabbnak tűnik, mint a hétköznapi változat, belül is szebb, bár nehezen tudom elképzelni a tömött zsebű prémium-vásárlót, amint egy Népautó márkájú kocsiért boldogan szurkolja le a súlyos százezreket - ez a probléma már a Phaetonnál is jelentkezett.


A Scirocco viszont egyszerűen szánalmas. Lapos, mint egy ötödik generációs Honda Civic – a hátulja is arra emlékeztet. Formailag semmi érdekes nincs rajta, műszakilag egy Golf, és még azt a pofátlanságot is elkövették vele, hogy minden változtatás nélkül építették bele a Golf műszerfalát. Ennél azért a régiek sokkal többet tudtak.

Nos, hát ennyi volt; ez a kiállítás sem nyújt sokkal többet, mint az itthoni. Akit érdekelnek az új modellek, ne üljön autóba, ne szálljon repülőre, nézze meg nyugodtan a budapesti kiállítást, aki pedig vásárolni szeretne, böngéssze az internetet és a kereskedéseket. Én viszont inkább csak szép autókat szeretnék nézegetni, így maradnak a magángyűjtők magánmúzeumai. Ezekből fel is veszek párat a virtuális listámra, hátha arra vetődök valamikor.