Ó, te drága alapjárat, csak tudnám, hogy merre jársz

2008.03.23. 07:05
21 hozzászólás

Ma reggel elindultam otthonról, mint rendesen. Lejövök a lejtőn, megy a szívató, megvárom, míg meleget fújnak a rostélyok, és valahol az Attila út sarkán szoktam visszatolni. Ez ma is így történt, és egyből lefulladt a Citroen BX. Azt gondoltam, valami hiba csúszott a számításba, hidegebb van, esetleg a napszél, így újraindítottam szívatóval, és tessék ment is rendesen. Egészen az alagútig. A baljóslatú Alagút utcában ismét megkíséreltem visszatolni a szívató bütykét, amit újbóli lefulladással hálált meg.


Nohát.

Nem kísértem az ördögöt holmi folyamatos indítózással, ezért igyekeztem mozgásban és sebességben tartani az autót, ami a reggeli araszolás közben nem könnyű. Egy-két méter menet, 10 mp állás, ez a legnagyobb ellenség ilyenkor.

A Váci úton ismét tettem egy kísérletet egy hosszas egyenes vonalú megállás nélküli szakasz után az alapjárat becserkészésére, de ismét leállt. Keserves, keserves.

És akkor meglett. Amit régen csináltam a Trabanttal. Egy pillanat alatt összeállt a kép, rendesen. Bal láb kuplung, jobb sarok fék, lábujjak gáz. Micsoda nosztalgia öntött el!


Simán ment elsőre. Megdöbbentő.

Eleve gyanús az egész helyzet, mert a fordulatot jól veszi, nem rángat, de egy visszakapcsolás alatt is megáll. Teljesen. Még amikor a garázslejárón jöttem lefelé, akkor is lefulladt. Aztán egyszercsak szépen kezdett ketyegni. Már lent a garázsban.

Vártam pár másodpercet gázpedál-pötyögetés nélkül, és szépen ketyegett. Aztán kiszálltan és ketyegett. Körbejártam és akkor is ketyegett. Leállítottam, feljöttem és megírtam ezt a posztot.

A múlt héten vettem ablakmosómotort, de sajnos nem jó hozzá, így azt visszaviszem hamarost, mert spriccelni jó lenne.

Most lemegyek fotózni és kipróbálom ismét, de menet közben az is bevillant, hogy az XM is végzett öngyógyítást. Valami elromlott, aztán megjavult. Magától. Ilyenek a Citroenek?