A tuningparádé legfigyelemreméltóbb járgánya

2008.03.25. 11:00
51 hozzászólás

 

A rendezvényt három napig elviselő Angélának szobrot kell emelnünk- gondoltam a tuningshow női wc-jében. A dögös hoszteszek és a még dögösebb látogató csajok olyan mocskot alkottak a női wc-ben, amit lecsempézett keretek között ritkán látni. Nem a takarítással volt a gond. A takarítónő igyekezett rendet tartani és két söprés között elmondta, nem tud elég gyors lenni a műanyag palackok, redbullos dobozok és a gusztustalan mindenfélék áradatának kezeléséhez.

Az optikai tuningot sem tudom értékelni, még nem láttam olyan járgányt, ami jobb lett tuningolva, mintha szalonállapotba küldték volna vissza. Nem szeretem a tuctucot sem. Hangosan pláne nem. Elviselhetetlen hangerőn pedig kimondottan zavar.

A pavilon elhagyása után, zúgó fejjel kigurultam a parkolóban álló sufnituningolt autók közül és a motor kedves hörgését hallgatva, a lehető legnagyobb csendben elindultam hazafelé. A kerítésen kívül parkoló autókat nézegettem megszokásból, néha csendesen röhögve egy-egy gagyi morcosításon, vasalódeszkán, amikor megláttam ezt, és helyreállt a lelki békém.

A szépen kicsinosított szoci gépek a piaci értéktelenség miatt különösen kedvesek szívemnek. A klub honlapján rákerestem, hátha meglesz ez a 2140-es, de csak egy ikertestvért találtam, ami az új típus ritka, első szériás egyede. Akkor lehet, hogy ez is 1976-os. Moszkvics-nörd végképp nem vagyok.

De majd bekommentel egy Moszkvicsos és megmondja.

A szép piros autó gyanúsan jó arányai és finom részletmegoldásai nem az ingerszegény környezetben nagyot villantó elvtársak érdeme. A Pinifarina tervezte 408-as hatása két típussal később is vastagon érződik rajta. Az 1964-ben vásárolt formaterv 1988-ig tartó közvetlen hatása egyedülálló érdekesség lenne, ha nem valami hasonló történik a Dákóval.

 

 

A műgyanta váltógombhoz nincs mit hozzáfűzni, zseniális és csodálatos apróság. De ettől a kedves részlettől függetlenül is elismerés a tulajnak.