A Voyager újra száguld!
Hát eljött az idő: végre újra merek írni a Totalcar flottájának legnagyobb tagjáról, az olasz-amerikai-osztrák családi buszról, amit Dacia helyett vettem végül. Mert megint (csaknem) tökéletes. Miután meglátogattam vele a Gurut.
Voyager a celldömölki csápon
Nem az autó hibája, nem a Guru hibája: egy 190 ezret futott motornál bizony elöregedhet egy-két szimering. Ezt pedig egy rendes autó szolid, de egyre intenzívebb olajcsöpögéssel jelzi. Miután csúnya fekete foltokban elkezdett kidögleni a kertben a kocsibejáró betonsávjai között a fű, meg tenyérnyi olajtócsák miatt szégyenkezhettem, ha valahol megálltam pár órára, elhatároztam: ezt pedig megszüntetjük. Mvel én Fejér megyében élek, a guru pedig Vasban, nem akartam hűbeletamás módjára nekirohanni a 150 kilométernek, gondoltam, előbb a helyi erőkkel megpróbáljuk felkutatni, mi is szivárog, honnan.
Középen, a váltó és a motor közül, meg a féltengely mellől jött az olaj
A guru szintén Tamás, és Tom-Voy néven alkot, Celldömölkön. Nem reklámnak szánom, hogy idelinkelem, hol érhető el, sajnos nem húzok jutalékot a munkásságából, egyszerűen csak ő ért ma Magyarországon a legjobban a Voyagerekhez. Ha valaki már régóta szív egy ilyen busszal, azt javaslom, forduljon hozzá. Mert különben így járhat:
Motor-váltó szét: nem vártam végig az ötórás műtétet
Aszonták, mossam le a motort, mert a sok szétfolyt olajtól már nem látszik, honnan is ered a patak. Szívtam a fogam, a motormosásról számos rémtörténetet hallottam már, de mivel főleg benzinmotorok elektronikája szokta megsínyleni a dolgot, ez meg egy koros dízel, gondoltam, mi baj lehet. Leverettem hát egy kamionmosóban a motort. És megtudtam, mi baj lehet.
A nagy szimering a főtengelyé, a kicsi a féltengelyé. Pár O-gyűrű is kimúlt
Az a baj lett, hogy a Voyager többé nem ment száznál gyorsabban, vagyis kétezer felett elment belőle az Erő. Egy kicsit gyanakodtam a turbóra, de mivel 1800-nál jól hallhatóan felfüttyent a feltöltő, és a kétszáz fordulatnyi résen jól érezhető volt, ahogy erőre kap a motor, ezt elvetettem. De hát akkor mi lehet?
Telefon a Gurunak: mondom nem megy száz fölé. Aha, mondja, nem mosattad le a motort? Úristen, a vesémbe lát, gondoltam; de igen, mondtam. Hát akkor elmostad az egyes hengeren a porlasztócsúcson a tűmozgás-érzékelő jeladót, csak a Bosch gyártja, 120-130 ezer forint lesz. Vagy, ha szerencséd van, lesz bontva harmincért. Legközelebb takard le.
Ez a boschbiszbasz kerül újonnan egy elfogadható laptop árába. Tíz deka vas, meg egy piezokristály
Tamáskodtam egy kicsit. Ez hülyeség, minek lenne egy sima kamrás dízelben ilyen komplikált egy porlasztó, és ha igen, miért csak egy az, és ha tönkre is ment, miért nem lehet felújítani, vagy utángyártottként megvenni. És nekiálltam telefonálni.
Kiderült, hogy márpedig minden úgy van. Beszéltem 164-es Alfa-guruval, Scorpio-guruval - mindkettőben ugyanez a 2,5 literes VM-dízel ketyeg, mint a Chryslerben - és megerősítették az én gurum diagnózisát. Ha az egyes henger spéci porlasztójában beázik és tönkremegy a piezo-jeladó (amit egy bazi nagy 1-es jelez, ha rámérek egy multiméterrel a két pólusra), az 128 rugó. És amíg nem cserélem ki, a motorvezérlő számítógép nem tudja, mikor hol jár a befecskendezés, és a biztonság kedvéért nem ad sok gázolajat a gépnek.
Hát akkor várjuk meg, amíg lesz pár tíz nélkülözhető ezer a családi kasszában - ez mostanában jött el, bő egy hónapig jártunk százzal, csöpögő kocsival -, aztán lóra, irány Celldömölk. Az olajfolyás elhárítását, a hátsó főtengely-szimering cseréjét, amihez a váltót is le kell venni, úgysem bíznám másra, mint Tamásra.
Újra ereje teljében
A történetnek nagyjából vége. Legurultam százzal, a mesterek reggel fél kilenctől délután kettőig elhárították a zavarokat, közben én megmártóztam a kies fekvéséről híres, szép és meleg Vulkánfürdőben. (Aki szeretne egyszer egy igazán jót pihenni, lógjon el a munkahelyéről egy tavaszi csütörtök délelőtt, és menjen el valami gyógyvízbe, halálos csend, népsűrűség 1 fő/medence, két óra ázás pihentető hatása felér két év kómáéval.)
Mivel került még egy rossz szimering az egyik féltengelyen, 60 helyett 69 ezres lett a móka vége, de ebből ugye 30 tisztán az én hülyeségem. És még megtudtam, hogy jók a fékbetéteim, és hogy azért lötyög egy kicsit betaposott rögzítőfékkel a Voyager, mert a bal külső pedál (az enyémben ilyen amerikai megoldás van) nem az üzemi fékre, hanem két kis dobfékre hat, amiken belül a pofatartó stifteknek van egy kis holtjátéka.
Tanulságok tehát: ne mossunk motort. Ha mégis, előtte érdeklődjünk szakembernél, hogy tegyük. Ha nem szereltünk évekig egy típust, ami újabb, mint a Zsiguli, ne is reménykedjünk abban, hogy beleláthatunk a lelkébe. És menjünk gyógyfürdőbe hétköznap délelőtt.
