Egyre több szoci kocsi

2008.05.01. 19:39
47 hozzászólás


Az Internacionálétól és Rákosi elvtársról szóló daloktól zeng a Liget, mint az elmúlt ötven-hatvan évben szinte mindig. Persze, ma már nem komoly a dolog – a KGST-autók seregszemléjén azért mindig előkerülnek a mozgalmi nóták. Pár éve nem voltam kint, így meglepett, hogy mennyi autó volt ott (a sor vége a Stefániáig ért), mintha még ma is működnének a gyárak. A másik meglepi az volt, hogy mennyi Skoda gyűlt össze, noha a parádé anno Trabant-Wartburg színekben indult. Hol a fenében rejtőzött eddig ennyi 100-as Skoda, pláne 1000 MB! Ha gyerekkoromban láttam egyet, az ünnepnap volt, most meg rogyásig volt velük a placc.

Aki veterános sznobizmussal nézi az eseményt, az hamar rosszul lesz a Közlekedési Múzeum előtt. Egyszerűen ez nem tárlat. Az emberek többnyire azt hozzák el, amivel járnak, ami egy 105-ös vagy 120-as Skoda vonatkozásában néha lehangoló. Esetleg vicces, ha elkezdik tupírozni a kocsit. Persze azért akad pár igazán eredeti és gyönyörű autó is a tömegben – de jobb ellazulni, élvezni a hangokat és a szagokat. Azokon nem fog a sufnituning sem.

Én gyerekkoromban leginkább a kétüteműek kellemes, rákkeltő aromás vegyületekben dúskáló kipufogógázát kedveltem, és ezért ebből szippanthattam egy párat a bulin. És amikor egy Zsigulit kicsit megsüt a nap, milyen jó műbőrszag dől belőle, ha kinyitják az ajtót...na ezekért kell kimenni május elsején. Meg a Wartburgok vékony motorhangjáért, meg azért a hangért, amivel beindul egy Skoda-motor.

Szívet melengető a Polski Klub jelenléte is; a "Nagypolszkik" nem voltak túl gyakori autók Magyarországon. A Kispolszki kombi viszont még engem is meglepett, igaz, ez már a 126bis-ből készült. Mindenesetre nem csak az optika torzít, a kocsi tényleg ilyesmi alakú. A másik, amire nem számítottam, a népes Moszkvics-populáció. Még Aleko is akadt.

Bár a KGST-nek már vége, azért akad egy-egy "újdonság" is, hiszen lassan kultautóvá vénülhet a Tavria is. Az idén egy kis Ikarus-tárlat is volt, kabrió városnéző verzióval, meg Bözsibusszal, illetve 200-as, a belsejében apró kiállítással.

Azért vannak típusok, amiket hiányolok. Daciások, ébredjetek! Az rendben, hogy visszaszivárgott Romániába a hazai park nagy része, de azért három-négynél többnek (és jobbnak) lett volna hely a múzeum előtt... ennyire nem szeretjük a Dákót? Pedig eleinte nem is volt olyan rossz autó, mint a végén.

A Volgásoknál az fog meg, hogy nem csak az imperialistáknak volt az elütött gyalogos oldalát végighasító orrdísze, hanem a béketábornak is. Igaz, nem ragadozó, csak egy sima kérődző, de legalább valami. Euro NCAP gyalogosvédelem: tíz csillag levonás!

Ja, és a jelképek. Volt itt vaskereszt, néhány utalás a kedvenc autóinkat gyártó KGST-országok egyes részeinek visszacsatolására, meg vörös csillag is. Ezt hívják sokszínűségnek? Azt pedig mindenki döntse el, hogy az egyik Moszkvics orrán felsorakozott matrjoska-babákon szereplő urak közül (Lenintől Putyinig) ki tekinthető önkényúrnak. Szóval, éljen a szagos-hangos május elseje!