Gyerekjáték vezetni az Alfát!

2008.05.17. 06:49
186 hozzászólás

A múltkor, amikor a 190-es családi Merci önindítóhiba miatt kicsit kiesett a forgalomból, kölcsönadtam a Katinak az Alfát. A szokásos reggeli hercehurcára, gyerekeket vinni oviba, bölcsibe, elmenni a Mexikói útra, ahonnan a munkahelyére földalattizik – erre kellett.

Mint tudják, egy kis kuplungcsúszást és elsőfutómű-nyikorgást leszámítva az Alfám tökéletes. Könnyen indul, stabil az alapjárata, jók a fékjei, szervós a kormánya, működik minden lámpája, motoros az ablaka – igen, még az is műxik. Csodásan vezethető, ösztönösen használható, igazi bella macchina, ezen még jogosan feszít a milánói címeres embléma. A Kati már vezette párszor, de egyedül még sose. Kicsit félt is tőle, kicsit örült is neki, mert a fiaim szerint az Alfának igazi autóhangja van, ezért abban mindig nyugton vannak. Első reggel ezért megnéztem, hogyan hajt el vele. Persze a kezelési útmutató nem maradhatott el.


Kati itt még örül. Azt hiszi, egyszerű lesz az Alfával az élet

- Tudod, pumpálsz hármat a gázon, indítózol, hamar elkapja. Vigyázz, mert utána elég hamar le akar fulladni, ezért kicsit még sűrűbben pumpálsz. Hagyod melegedni, felengeded a kuplungpedált. Sűrű a váltóban az olaj, még üresben is megmozdul majd az autó előre, ezért finoman pumpálj tovább, mert megáll a motor. Tedd be a gyerekeket, addig felébred, majd indulj el. Vigyázz, az első néhány felkapcsolással, mert a kettesnél nincs már szinkron, amíg hideg az olaj, borzalmas dolgokat művel. Egyesből kettesbe váltás közben, üresben engedd föl a kuplungot, adj közepesen nagy gázfröccsöt, nyomd ki újra, és húzhatod a fokozatot. Meglátod, úgy szépen veszi majd. Ha bemelegszik, melegen már csak visszafelé kell duplán kuplungolnod.

Kati kicsit zavartan nézett, valahova a műszerfal mélyébe. Talán látott ott valamit, egy isteni sugallatot, valami ottfelejtett, kínai biztató cetlit. De nem szólt, nem bólintott. Nem szeretem, amikor ennyire nem válaszol. Olyankor valami nem stimmel, és mindig baj lesz. Reggel volt, nálunk a lelki gyakorlatok menetrend szerint éjjel egy és három között zajlanak, ilyenkor viszont sietni kell.

- Várnak a gyerekek, mi lesz már? Én is rohanok, legyünk túl rajta!

Úgy tett, ahogy mondtam. Pumpált, indítózott, motor röffent (büszkeség járta át a szívemet a mély duruzsolás hallatán, elvégre mégiscsak az én kis szerelmem – mármint az Alfa), éppen beállt volna az alapjárat, de elfogyott a benzin a karbikból, fulladozni kezdett. Ahogy megjósoltam.

- Pumpálj, pumpálj, az istenért, mindjárt leáll! – noszogattam.


A biztos Mercedes-nyugalom. Na ja, most csak álom

Kati meg pumpált. Hosszan, mély nyomásokkal. Még jó, hogy erre leállt a motor, szerencsétlen hogyan tett volna másképp.  Látszott a Katin, hogy visszavágyik a Mercibe, a jó kis malomkormány mögé, a biztos szinkronizáció és a pöccröffenés világába. De csak az Alfát használhatta.

- Figyi, kicsiket kell nyomkodni, viszont úgy járjon a lábad, hogy ne látsszon szabad szemmel. Ha így csinálod, mindig megáll majd.

Újabb próba, majd még egy, majd még egy, a házasság intézménye a varrások mentén lassan szakadozni kezdett. Gondolatnyival a válóper beadása előtt kis feleségem végre megemberelte magát, eltalálta a gázpedálszamba ritmusát, megjött a benzin, motor alapjáraton. Csend, béke, boldog egyetértés, a motor is glugyglugyolva turbékolt a háttérben. Kivette üresbe.

- Pumpálj, pumpálj az istenért!

Phű, majdnem leállt. Csodával hatásos módon járva maradt a motor. Gyerekek be, ajtó becsuk.

- Tudod, egyes-kettes között, az üresben kuplung fel, nagy gáz, kuplung vissza és csak akkor húzd sebességbe! Vigyázz!


Hősies indítózás, hősies pumpálás, már csak a duplakulungolás van hátra

Kati elindult. Hozzá kell tenni, hogy nem ügyetlen csaj, két és fél évig volt Fiat 500-asa szinkronizálatlan váltóval, sokat szokta akkor a dupla kuplungolást. Most nem sikerült annyira, az Alfa nem Fityó, fél tőle, láttam a szemében. A járda szélén állva hallgattam, szívem szottyai hogyan küzdenek meg egymással. Egyes (húzasd még, húzasd még! Jajjjjj…), szünet, haldoklóan bágyadt alibi-gázfröccs, iszonyatos recsegés, még recsegés, újabb recsegés, már peregni kezdett a vakolat a szemközti gyárfalról – végre bevette. Alig pattant meg néhány ér az agyamban.

Este hazaérek, kis feleségem lelkesen mesél.

- Nem is kell duplán kuplungolni! A bölcsi után feladtam, mindenféle trükk nélkül is tök szépen veszi a kettest!


Ugye önök sem hiszik, hogy ez az autó nem tökéletes (jaj, hány köpködő kommentet kapok majd erre a megjegyzésre...)?

Persze, mert az olaj hamar bemelegszik annyira, hogy haldoklóan kis fordulaton legyen némi szinkron. Ezt magyaráztam reggel, fél órán át. Mindegy. Az Alfám akkor is szuper. Mi több - hibbbátlan.

És persze: asszony, egy…