Amikor ezeket a sorokat írom, egy 737-es Boeingen ülök, és várom, hogy életemben először eljussak Svédországba. Ahol is majd jól bemutatják nekünk a háromajtós és a dízel Mazda 2-t. Legfőbb ideje, már órák óta nem írtunk semmit Mazdákról!
És van valami, ami életemben másodszor történt meg velem: megint láttam a gépem kerekét leszálláskor. Ugyanis Boeing csak a Bécs-Stockholm viszonylatra került alánk, a napot egy Budapest-Bécs hiperűrugrással kezdtük, egy turbópropelleres Bombardier Dash 400-as fedélzetén.
Ennek a gépnek pedig a törzse fölé ragasztották a szárnyát, vagyis, ha a gép kétharmadának környékére kap helyet az ember – mint most én -, a főfutó pont az arca mellett nyílik ki leszálláskor.
És ezúttal nem csak láttam a földet füstölgő csókkal köszöntő kereket, de le is fotóztam. Tök véletlen, hogy ilyen remekül sikerült a kép: bár sorozatfelvételre állítottam az apparátot, a landolás döccenése szerencsésen kilökte azt a kezemből. De közben valahogy mégis sikerült megnyomni a gombot, és mikor megtaláltam a kamerát az ülés alatt, láttam, hogy elkészült ez a tökéletes felvétel:
Rácz Tamás, Totalcar, levegőég valahol Prága fölött
