2008.06.15. 20:19
67 hozzászólás

Múlt szerda reggel volt a fordulópont: beülök, eltekerem a kulcsot, semmi. Minden fény szépen világít, de az indítózásra elhalványul. Gyújtáson, sebességben egy kicsit rángattam előre-hátra, erre nagy nehezen, többedik próbálkozásra az önindító mégis kapott valamennyi áramot, s beindult.

Munkából hazafelé már csak a rámpáról tolatva-legurulva bírtam jobb belátásra, simán hazavitt. Csütörtök reggel aztán semmi. Vagy százszor próbáltam löködni, semmi. Beültem a Toyotába és bejöttem dolgozni, aztán itt bent kifaggattam a hozzáértőket, hogy mi ez.

Csikós szerint az akku körüli csatlakozásokat kellene átnézni és megtisztítani, különös tekintettel a testkábelre, ha ez nem segít, akkor önindító.

Nagy Dani - akinek a fórumokon a nickje csak Hidra Julika - azt mondta, hogy az akku körüli csatlakozásokat kellene átnézni és megtisztítani, különös tekintettel a testkábelre, ha ez sem segít, önindító.

Pénteken nem volt időm foglalkozni vele, ezért szombat reggel útra keltem a barkácsboltba - mivel egy fia villáskulcsom sincs, hiszen egy Citroen-Toyota flotta nem romlik el - vásároltam egy Blekkendekker villáskulcs készletet, 6-tól 19-ig azt hiszem. Krómvanádium. Most már van. Meg van csiszolópapír is.

Ebéd helyett szépen lefáradtam a ház elé, és sorjában leszedtem, valamint megtisztítottam az indításért felelős csatlakozókat. Az akkutól indultam, aztán jött a testkábel, végül az önindító csatlakozói. Egyik sem volt különösebben rossz állapotban, de azért szépen megcsiszolgattam őket.

De mi van, ha az akksi nem jó?

Térültem-fordultam, a Toyotából kivettem az akkumulátort, és betettem a BX-be. Ezzel sem indult. Betettem a Bx-ét a Toyotába, az meg indult, tehát az akksival nincs baj.

Sajnos önindító lesz.

Hétfőn kezdődött a telefonálgatás, hogy bontóból vagy felújítva érdemes szerezni egyet. Mivel a bontósnak nem tudtam széria-számot mondani, így mindenképpen ki kellett szerelni a benne lévőt, hogy mégis milyen fajta.

Ekkor jött a képbe Csaba a szomszédom, aki éppen felépült a kéztöréséből. Az önindítót nem egyszerű dolog kiszerelni, ráadásul sohasem csináltam még ilyet. Esteledett. Jött a vihar, fenyegetően dörgött az ég a közelben, és a levegő tele volt elektromos töltéssel. Vihar előtti csend, amikor a kutyák sem ugatnak. Meglepő módon az első és második csavart simán kicsavartam az önindítóból, hiszen berohadva nem volt, se a fejét nem nyírtam el. Hurrá.

Közben Csaba befújta teflonsprével az ajtózsanérokat. Mint az új.

A harmadik csavarral, ami a motor- vagy váltótartó bakhoz rögzíti az indítómotort, azzal meggyűlt a bajunk. Nem fért be a villáskulcs. Mélyen volt. Nem fért be a dugókulcs sem. Alulról nem lehet odaférni, mellesleg se akna se semmi, ráadásul az autó már leült a napok óta tartó állásban. Valamit ki kell találni, közeleg a vihar az autónak pedig mennie kell. Csaba végül különleges szerszámot applikált amivel sikerült kitekerni a harmadik csavart is.

Így nézett ki, plusz a végén ott volt erőkarnak egy másik görbeség és annak a végén 19-es villáskulcs. Tiszta szerencse, hogy még felül vagyok a kilencven kilón,  mert így a súlyom elég volt, hogy eresszen a szemétláda. Eresztett.

Viszonylag hamar kikerült az indítómotor, ami szemmel láthatóan az elmúlt huszonegykét évben tette a dolgát becsülettel. Hiába, ebben még anyag volt. Felvittem és betettem egy zacskóba. Már csak másik ilyet kell szerezni, és indulhat a visszaszerelés. Szerencsém volt, az első önindítósnál volt cseredarab, tizennyolcért. Megvettem, a régit otthagytam. A boltban leellenőriztem: minden felfogatás és csatlakozó a helyén volt, elméletben stimmelnie kellett.

Este hazaérve átöltöztem és készültem a nagy mutatványra, az indítómotor visszaszerelésére. Odapróbáltam és tényleg stimmelt. Amelyik két csavar könnyen kijött, az könnyen bement visszafelé, megint a harmadikkal volt a baj. Húsz perc kitartó anyázás közben megoldottam, helyén volt a cucc, már csak az elektromos bekötés hiányzott. Miután visszakötöttem az önindítót, az akkusaru következett. Amint hozzáért a pozitív sarokhoz a saru, az új önindító veszettül zúgni kezdett. Valami nem jó.

Hamar meglett a hiba, összeért két vezeték egy gumiszigetelés hiányában, távolabb tettem egymástól a két drótot, visszatettem a szigetelést és ismét megpróbáltam. Nincs zúgás és szikrázás. Szuper.

Beültem a kocsiba és kipróbáltam: MŰKÖDIK! Kipróbáltam megint, megint működik. Végre minden visszatért a rendes kerékvágásba, a szeretett BX-emmel jöhetek dolgozni.

Jutalomból a keréknyomásokat is beállítottam rajta, többé-kevésbé rendben volt amúgy.