Van nekem egy gimnáziumi barátom, a Péter. Annak idején illedelmes, jól öltözött srác volt, a nagymamám biztos azt mondta volna róla, hogy úri fiú. Talán mondta is, mert nem kizárt, hogy a Péter járt nálunk, én mindenesetre többször voltam náluk. Az Újlipótvárosban laktak, egy hatalmas, Kárpát utcai lakásban, sok szobával és hatalmas erkéllyel. A Péteren már akkor látszott, hogy megszállott, mert a legbelső szobában generálozta a Horex Regináját, ez pedig csak úgy volt lehetséges, hogy az öreg motort felvitte az elsőre, aztán betolta az előszobába, onnan a nappaliba, át a nagymama szobáján, bele a sajátjába.
Szóval a Péter kicsit bolond volt, és a kicsit bolondokból általában nem lesz kevésbé bolond, hanem fordítva. Ő is kiköltözött a városból, először csak a szülei csobánkai parasztházába, aztán a nyugati országrész egyik kies falvába, egy régi, lerobbant kúriába.
Nemzett egy rakás gyerkőcöt, a körme mindig olajpiszkos, kedvenc ruhadarabja egy kék munkásnadrág, az udvara tele roncsokkal, és a padláson sem jobb a helyzet.
Mert a Péter buherál, éjjel-nappal, látástól vakulásig. Öreg csótányokat kelt életre, csapágyakat cserél, hengereket hónoltat, karburátorokra és gyújtótrafókra vadászik az e-bayen. A nagymamám most már biztosan nem mondaná rá, hogy úri fiú, inkább úgy néz ki, mint egy autószerelő, de nem a fehér csempés szervizben dolgozó fajtából.
Néha telefonozunk, vagy e-mailt váltunk, megbeszéljük, hogy ki milyen ócskaságokkal gazdagodott az eltelt időben. A múlt héten is írt nekem egy képekkel megtoldott e-mailt, én meg szépen kiszerkesztem ezt a levelet, mert egyáltalán nem baj, ha mindenki tudja, hogyan kell autó- vagy motorbuzit csinálni egy gyerekből.
Péternek mindenesetre sikerült.
Végre volt egy jó motorverseny, de egyetlenegy kisköcsög firkászt sem láttam. Fehér pólóban jómagam és a középső fiam (13 éves).
Normális családban hétvégén strandra viszik a gyereket, és nem 40°fok melegben a repülőtér betonján aszalják, utánfutó alatt hálózsákban a földön altatva.
– De a gyerek szerint: ott nincs Castrolszag, nem lehet köridőt mérni, meg tűzforró MZ-blokkban főtengelyt cserélni összeégetett ujjbegyekkel, közös kondérból húsos babot enni
– Továbbá nem lehet: pukizni, nagyot büfizni (hangosan), kiömlött sört kenyérbéllel felitatni, Hobó, Deák Bill és AC/DC nótákat énekelni, meg a szódásballonnal gitározni.
– Ott nincs igazi sámán oldalkocsis Pannóniával.
Hazafelé belefutottam Bábolnánál a pályán a jégesőbe motorral (+ 100-as szélvihar), a hátralévő 70 km-t több mint 3 óra alatt küzdöttük le.
Néha megálltam buszmegállóban, levettem az alsógatyát és a blokkon meg a kipufogón melegítettem, mert ha már vizes legalább meleg legyen!
Éjjel 3-ra hazaérve a verandán 1m² tócsa közepén állva beszól a gyerek: Apa, ez volt aztán a rockandroll! Mikor megyünk megint?
Szerinted mi lesz ebből? Bölcsész? Diszkópatkány? Humán fasz?
Vagy gépész + motoros rocker?
