Majdnem megölt a Suzukim

Ezentúl nyugodtan kívánhat nekem bárki boldog születésnapot augusztus 12-én is a meglévő júliusi mellé. Nem sokon múlt tegnap délután, hogy most itt pötyögtethetem a billentyűket. Békésen motoroztam hazafelé a jó öreg 400-as Burgmanommal, száz körül az országúton, amikor egyszerre csak egy szolid jobbkanyarban kitáncolt alólam a hátsó kerék.

A sávon belül maradó kanyarodástól rögtön elment a kedvem, szerencsére nem jött szembe semmi, volt hova kiengedni a motort. Fékezni se tudtam, a fék érintésére megint imbolyogni kezdett a Burgman. Még fel se fogtam, mi történt, már jött is a következő kanyar, ezúttal egy balos.

Itt már az aszfalt is kevés volt, le kellett futnom a padkára: fogak, farpofák összeszorítva, le a kavicsos fűre - szerencsére nem volt gödör, nagyobb kő, gally az út mellett, sikerült épségben visszatalálnom az útra. És még mindig nem értettem, mi történik.

Lassan kigurultam, megálltam, leállítottam a motort. Lenézek: füst száll fel a kipufogóról, alattam meg gyűlik egy tócsa. Szóval nem defekt, meg nem is a kormány és az első kerék között lazult fel a kapcsolat. De hát motorhibától csúszkálni?

Alánéztem és megláttam. Az történt, hogy kiesett az olajleeresztő csavar, a motorolaj pedig szépen kicsordogált, egyenesen a hátsó kerék elé.  Később visszamentem kocsival, hátha megtalálom a leeresztőt (nem találtam), és kíváncsiságból lemértem a csíkot. Az egyenlet a következő: a 400-as Burgman leeresztő csavarjának helyén kifolyatva 1900 milliliter olaj száz körüli tempóról kigurulva nagyjából 1800 méter fellocsolására elég, ha a hátsó kerékkel arasznyi csíkot kenünk belőle.

Természetesen nem akartam más motorosok gyilkosa lenni, első dolgom volt, hogy felhívtam a 112-t: jónapot, itt állok Bicske és Csákvár közt félúton, a bodméri leágazásnál, és fellocsoltam az utat olajjal. Mi a teendő?

Kapcsolom a fejér megyei rendőrséget, mondta a központi kedves női hang. A fejér megyei kedves női hang meg azt mondta, hogy hívjam fel az útkezelőt, majd ők megnézik. Felhívtam, bejelentettem, később láttam, hogy a hiba elhárítása kimerült annyiban, hogy az 1,8 kilométerből két métert tessék-lássék megszortak kőporral.

Szerencsés helyen ért a szerencsétlenség. A motort könnyedén betoltam a közeli bodméri szervizbe, ahol mostanában a kiscápa épül-szépül, kap épp új szélvédőt a műszaki vizsga előtt. Aztán jött a második felvonás: a tárgyalás a szervizzel, ahol legutóbb olajat cseréltek a motoron.

A Burgman szervizkönyves, hatezrenként kell vinni karbantartásra, a tesztmotorok, tesztautók használata mellett nekem évente egyszer is alig jön össze ennyi. Nem spórolok hát az otthoni maszatolással, ha letelik a hatezer, elviszem a motort egy Suzuki szervizbe., és rendesen bepecsételtetem a revíziót, hadd örüljön majd a rendezett előéletnek a következő tulaj is. Az utolsó olajcsere tavaly szeptemberben volt - és most jó fej leszek, mert nem mondom meg, hol.

A szervizvezető korrekten fogadta a történetet, mondta, hogy megrendelik a leeresztőt, egy hét, amíg megjön az egy nyomorult csavar, de hát mit tegyenek, nincs raktáron. Kérdeztem, hogy ugye akkor természetesen nem kell kifizetnem, mondta, hogy dehogy.

Aztán egy óra múlva visszahívott. De hát tavaly szeptemberben voltam náluk! Mondom, igen, akkor. És hogyhogy csak most esett ki a csavar, kérdi. Nem tudom, mondom, miért, mikor szokott? Nem szokott, mondja, de akkor is, ha pár nap után esik ki, elismeri, hogy az ő saruk, de ennyi idő után - most akkor ki a hülye?

Nem tudom, mondom én; még soha, semmilyen járművemből nem esett ki olajleeresztő csavar, csak ebből a motorból, ami náluk volt utoljára szervizen, és még belül jár az előírt szervizperióduson. Akkor rendezzük felesben, kérdezi. Nem, mondom, nem azért a párezer forintért harcolok, de ha azt mondják, ki kell fizetnem a csavart, meg az olajat, vagy akár csak a felét, nem náluk fogom megtenni, mert ha egy ennyire necces esetben, amikor igencsak izzadniuk kéne a bíróság előtt, ha komolyabb bajom esik a kihulló csavar miatt, ara sem képesek, hogy lenyeljék a békát, megyek máshova. És (nem szoktam ilyen aljas lenni, de már pipa voltam, sajnálom) ebből az esetből meg lesz egy jó kis poszt a Totalcaron, aminek ők lesznek a vendégszereplői.

Végül abban maradtunk, hogy megrendelik a csavart, ideadják a kifolyt olajat, jóvanna. Most kicsit kényelmetlenül érzem magam, nem akartam zsarolásízű megoldást két flakon olajért meg egy csavarért. Visszaéltem a lehetőségeimmel, mint Negyedik Hatalmi Ág? Vagy a szerviz volt hülye, hogy kötekedett? Egyáltalán, létezik olyan, hogy meglazul egy jól meghúzott olajleeresztő csavar négyezer kilométerrel az olajcsere után? Vagy hogy kibír ennyit egy kézzel visszarakott? Szerintetek?