Move to the city

2009.09.01. 20:20
84 hozzászólás

Bizony ám, a Guns n' Roses klasszikusa teljesen helyénvaló bár a költözéshez nem kellett lenyúlni anyánk autóját és az öreg hitelkártyáját, elég volt csupán bedobozolni motyónkat és matricát biggyeszteni mindenre, amit meg akartunk tartani. A költöztetők elvitték, de csak azt, amire a misztikus számsor volt ragasztva.

Utolsó nap Újpesten, az én egyetlen dobozom valahol a rakás alján, Gumicsávót már megmentettük, csomagoltuk

Elsőre könnyűnek tűnik, elvégre a mocskos munka javát nem nekünk kellett végeznünk. Mekkora tévedés ez! Ha költöztek már önök valaha is, akkor nagyjából tisztában lehetnek azzal, mivel jár ilyenkor csupán maga a pakolgatás, a szinte már a padlóval összenőtt bútorok, évek óta mozdulatlan kábelek nyugalmának megzavarása, amire persze ezek öngyilkos pöfetegként azonnal támadásba lendültek és köbméternyi porfelhőket okádtak a magasba. Meg az érdeklődő arcába. Csikós mesélte, hogy valamit megmozdított az asztala alatt, közben egy fél kilós pormacska a lábujjára esett és majdnem eltörte, veszélyes dolog ez.

Hűha, Csikós fényképezett, de még nem dobozolt, ez az ő sátáni konyhasarka

Mint azt a költözés blogon olvashatják, vegyesen élik meg a kollégák a jól megszokott székház elhagyását. Az biztos, hogy olyan gondokra kell megoldást találnunk, melyek elsőre triviálisnak tűnnek, de borzasztó nagy hatással lehetnek akár magára a Totalcarra nézve is. Először is, hol veszünk tökmagot? A tökmag a szerkesztőségi narkólistán abszolút első, a véletlenül betévedt látogató elé nem egyszer furcsa látvány tárulhatott, ahogy szó nélkül, gépiesen, mint háttérsugárzást kapott mókusok, csak ülünk és ropogtatunk, csámcsogásunk messziről hallatszik. A tökmag jó dolog, a zabálás mechanizmusa elfeledteti az emberrel az éhségérzetet, sőt, a dohányzást is, hiszen a „na még ezt a kupacot elrágom, aztán megyek” után mindig automatikusan túrunk ki egy pár szemet a zacskóból. Ottani boltunk, a Tibi csemege nekünk köszönhetően Európa egyik legnagyobb tökmagforgalmát lebonyolító üzletévé nőtte ki magát. Persze az előre megrendelt adag most rájuk rohad, ilyen ez a kapitalizmus.

Tóth Zoli a tőle megszokott pózban, Angéla nem

Mondanom sem kell, hogy most is rágom, miközben pötyögöm ezt a pár sort. Ebből rájöhetnek, hogy megoldottuk a dolgot, szerencsére akadt még egy pár szatyor import-cucc Újpestről.

Szóval a költözés nem volt egyszerű, Csikós megküzdött a temérdek Classic&Sports Cars-al, a Veglia Borletti óracsoporttal, ami egy Citroën Visaból került hozzá valamikor, na vajon miért is tartotta meg? Nyegleonak sem volt könnyű dolga, hiszen a Totalcar Csendes Gyilkosa eszement dolgokat gyűjtött maga köré. Elsősorban is jeleskedik a lehetetlen nevű energiaitalok fogyasztásában. A dobozokat persze elrakja, van itt Bulldozer nevű román serkentő, Yakuza, Adrenaline és a legjobb, a Bandita és még sokan mások, a fene sem jegyzi meg mindet.

Elképzelni sem tudjuk, hová rakott Winkler mindent

Megelőlegeztük a kollektív röhögést Winklernek, az elszállítandó kacatmennyiség tetemes, az asztal  alatti kőzetrétegekből pedig mindenféle távirányítók, sajtóanyagok, Yamaha zsebkönyvek kerültek elő. A közös bokszzsák, a több tucat matchbox, a muscle-car könyvek, körülnézve öt jókora dobozt látok magam körül, Lemmyt, a szerkesztőségi (tán) madárpókot még idejében hazamenekítette. (Azért, mert szőrös, csúnya és az Arachnophobia óta tudjuk, hogy a pókok fejhangon sikítanak.)

A Totalcar házi totemoszlopa Ducéval és Gumicsávóval

Gondolom néztek furán a költöztetők, mikor a figyelmeztető táblát kellett hozniuk, hiszen mindamellett, hogy baromi nehéz a talapzata, idővel még valamiféle totemoszloppá avanzsált. Régi maradvány a Duce-főzőkötény és a Gumicsávó, akinek párja, a Gumicsaj a Velvetnél lakik. Gumicsávó nem volt mindig ilyen petyhüdt, valaha büszkén meredezett, de aztán szögre futott egy íróasztal sarkán és kiszakadt szőrös mellkasa. Külön mázli, hogy a pakolás során Csikós kezébe akadt a gyári javítókészlet, megfoltozzuk, hiszen elég lehangoló látványt nyújt így, mindenesetre matricát kapott ő is, jött velünk. A TC-táblán lógva lenne a helye a fekete, félméteres Anal Attackernek is, díszdobozos, egyedi plakettel ellátott limitált széria, zsibbadt agyú pécsi barátaink ajándéka és nem utolsó sorban elég elrettentő büntetőeszköz, de legalább 15 kiló, így a költöztetők levágták, de visszakerül.

Legnagyobb bánatunkra az új ülésrend elválasztott minket a Velvettől, elmondásuk szerint ők is bánják, bár ki tudja, mit pletykálnak a hátunk mögött. Mindenesetre a TC-Velvet bimbózó kapcsolatának oktatói jellegéhez kétség sem fér, zenei fronton mindent megtettünk Winklerrel azért, hogy szélesebbre nyíljon horizontjuk. Bár mosolyuk sokszor nem volt őszinte, de még évek múlva is garantáltan emlékezni fognak a Stressz együttes Bőrös srácaira, egy-egy megindító Pokolgép vagy Mobv Dick balladára, mi pedig sosem felejtjük el a kisebb-nagyobb celebek hisztérikus, kihangosított kirohanásait, az üresfejű címlaplányok dumáit és az alkalomadtán bárhonnan felhangzó sikító káromkodást.

Jókora a csarnok, nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megmondjam: lesz még itt focimeccs is a sportosok ellen

Most Sportgézáékkal osztozunk a téren, a volt dohánygyár épületében irtózatos a belmagasság, végre van levegő és fény, lassan ideje lesz elkezdeni zenei nevelésüket, amit remélhetőleg bírnak majd. Az szép, oszlopos csarnok szabadságérzete pedig remélhetőleg remek és kellően hülye dolgokra inspirál majd minket a jövőben, hogy egy még jobb dolog böffenjen mindenkire a monitorból, amikor beírja a böngészőbe, hogy www.totalcar.hu.

Első galériánkban régi helyünkön töltött utolsó perceink, másodikban az új hely első napja.