Kultúrkör a fedélzeten, és már borul be az ég. Csikós posztol a hátsó ülésről

2010.03.02. 14:47
195 hozzászólás

Karesz most törte le nagyjából a GPS-em tartóját, mert próbálta megnézni, hol járunk, ő ül ugyanis jobb egyen, Tibby meg a volán mögött küzd a forgalommal és a havas esővel, ami pedig az imént kezdett esni. Az Insigniában is van saját navi, de az csak addig tudta az utat Domsjőbe, amíg beletettük a térkép DVD-t, amikor kivettük, hogy legyen zene, azonnal elfelejtette. Biztos van rá módszer, hogy a kettő egyszerre menjen, de az Igo 8.3 kiválóan teszi a dolgát, nincs értelme kínlódni egy ismeretlen rendszerrel. Sajnos a Paul McCartney and the Wings-emet a negyedik lemeznél megunta a társulat, a Bende kijelentette, hogy ez a legszörnyűbb zene, amit valaha hallott, ezért most a gördülési zaj elemzése az egyetlen étel a dobhártyánknak. Na, majd ha visszaülök...

Velburgnál járunk, Berlintől nagyjából négyszáz kilométerre, most már kajakra beborult az ég. Ahhoz, hogy jobb hátul írni tudjak a notin, kicsit átlöktem a Siposra a Bende két táskáját, ami mellesleg épp az ő hátizsákján lakik. Máshogy nem fér el a bal könyököm, és az "a", "s", "y", "q", "w", "x", "d", "e" betűk hiányoznának a szövegből. A magyar nyelv ismeretében főként legutóbbiért lenne nagy kár.

Mindenféle noname német tájak mellett haladunk, épp az imént kezdtem ábrándozni arról, hogy milyen kincsek lehetnek a disznótrágyaszagú tájban szerteszét heverő, hatalmas pajtákban, rozsdás Porschék, tuningolt Kreidler Florette-ek víziói után hamar eljutottunk a föld alatt elásott, rozsdás állólámpás Mercikben lakó teljes pedofilcsalád-generációkig, ami kicsit igazságtalan, hiszen az ausztriai Amstettent már rég elhagytuk. De itt van olyan nyugi, hogy effajta hobbi kialakulását el is higgyük.

Az Insignia sokkal jobb, mint vártuk, mármint a csomagtartó literjeinek alapos hiányától eltekintve. Magyarországon, Tibby felé a pátyi országúton még igencsak zötyögősnek, dübögősnek tűnt a futómű, a fogyasztásmérő pedig ilyen hihetetlen, 16,7-es értékeket mutatott. Aztán kiértünk a pályára, és módosítottuk a nézeteinket – az Insignia frankó utazóautó. Ezt most, közel hétszáz kilométer után is fenntartjuk, sőt, egyre inkább. Nem törtünk meg, a Tibbyt leszámítva fejenkénti másfél órás éjszakai alvás utóhatásaitól eltekintve frissek vagyunk, mint a harmatos rózsabimbó, sztahanovista tekintetünket acélosan a puttgardeni komp irányába meresztjük. Zaj minimális, a motor mint a felhőkarcolóban a lift, a kormányzás nemcsak a vezető, de még az utasok gondolataiban is olvas, az ülések kiválók, és annál jobb rugózás, mint amink van Tour üzemmódban, még egy sorozatos végtagtörésben szenvedőnek sem kell. Ja, és Karesz épp megállapította, hogy a tipikus új autókkal ellentétben ennek az autónak van szellőzése, még mindig nem vagyunk zsírosak, nem száradt ki a nyálkahártyánk, és a kezdődő emberszag ellenére is tűrhető idebent az ájer.

Megtaláltuk a hátsó lábtérben a 220 voltos konnektort is, ezért Sipos arról most a Legényanyát nézi az ő notijáról, én pedig az első szivargyújtóba dugott elosztóról lopom az áramot a Nyegleótól kölcsönkapott inverterhez, arról megy az én laktokom. Szóval szórakozunk, dolgozunk, Karesz most bontotta ki a margó által sütött sajtos talléros giga-zacskót, egy ideig a gyomorkorgás is apadni ígérkezik.

Túl vagyunk az első tankoláson, a fogyasztás 10,3-ra jött ki, végig toltuk 140-nel, Tibby most már a 150-et kóstolgatja egy ideje, bár amikor sajtos tallérozik, akkor csak 120, és akkor hátulról piszkálom, amitől ideges, és jobban nyomja a gázt. A két bagós 150 kilométert bír ki cigi nélkül, nagyjából ez az ütem, amit tartani tudunk, a pisiciklust is ide időzítjük, megy ez.

BRÉKING! A Radio Q ma 16:00 és 16:30 közötti műsorában Dömsödi Gábor Csikóséknak szenteli a műsoridőt. - omm -

A sztori eddig:

1. rész, 2. rész, 3. rész, 4.rész, 5.rész, 6. rész, 7.rész, 8.rész


(X) akiknek köszönhetjük: