Megjött a diagnózis a motorról
Karesz persze nem bírt magával, szokás szerint mire kettőt pislogtunk, könyékig belenyúlt a motorba. Reggel már jött az esemes: megvan a hiba igazi oka.
Épp hűséges és szuperkényelmes Insigniánktól búcsúztam az Opel Hungary parkolójában, gyorsan felhívtam hát. Mesélj, mi van.
Hosszú volt a lánc, vágott bele középen. Két szemmel hosszabb. Csiki, csoda, hogy eddig eljött, más autó ötven kilométer múlva letérdel. Nem is értem, hogy a jó büdös anyjába tehetett bele ilyet a svéd, hiszen a láncfeszítő már nem bírt utánanyúlni, akkora hasa volt, hogy kis híján átért a túloldali szálhoz. Ja, és ebben nem olajos a láncfeszítő, hanem csak rugós, tehát egészen biztos, hogy nem az olajnyomás esése miatt kezdett hasasodni. De hát hosszabb, ez egyértelmű, itt van a kezemben egy másik lánc, amit a Dani (közös barátunk) Pontonjából szedtünk ki, az pont két szemmel rövidebb.
Pedig a motor szuper, úgy van felújítva, hogy enni lehetne róla, meg belőle. Hibátlan minden, olyan, mint az új. Egyébként valószínűleg eredetileg jól volt benne az olajpatron, de a lánc annyira csapkodott, hogy lassan kilazította, majd elkezdte kiköszörülni. És fent semmit nem látok, ide nem jutott spén. Néztem láncot, de borzalmas az ára, most 59 ezerért tudnak a fiúk, azt ugye nem akarod.
Hát nem.
Eltelt egy óra, visszaadtam az Opelt, ittunk egy kávét PR-es Andrissal, ilyenkor az embernek mindig kicsit több beszélgetnivalója akad, mint ideje. Mire Era mellett álltam a GM-parkolóban, már megint csörgött az én derék Károlyom. Figyi, a lellei autós boltban (amire, mint tudják, az én pénzemből emelték eddig a második és a harmadik emeletet, inkább törzshely az nekem, mint alkoholistának a sarki kocsma) ötszáz forint az olajszűrő darabja, rögtön kértem kettőt, láncot meg tudnak hozzá 13 ezerért IWIS-t, ami bele való. Megrendeltem. Olajpatront is találtam, a kis állólámpás benzinesé ugyanaz, volt itthon.
Ez eddig sokkal-sokkal jobb, mint vártam. A sok kilazult alkatrész után készültem lelazult vezérműtengely-állványra, kiesőben lévő szelepvezetőkre, meg persze sok-sok acélspénre, de egyelőre semmi rossz hír, csak pár filléres alkatrész.
Majd megyek le az aknába, megpróbálom lerángatni az olajteknőt, megnézzük, ott mi a helyzet. Az a kérdés, hogy a szűrő megette-e a spént, vagy áteresztette. Szerintem a csapágyak nem sérültek, az olajszivattyútól jobban félek, és az sajnos nem olcsó, ha szétment. Mindegy, megyek Csiki, dolgozok.
Karesz, aki sose bír nyugiban lenni. Csak ha cigizik.
Eredetileg úgy terveztem, hogy szerdán megyek én is Viszre, együtt kiemeljük a motort. Ma nem tehettem ilyet, mert most lesz mindjárt egy értekezlet special edition, ez a Domsjö dolog sokkal nagyobb ügy lett, mint amire készültünk. Karesz meg nem az a sárban dagonyázó, felpüffedt hasú lajhár, ha ott egy vas a garázsában, aminek baja van, azonnal nekiesik. No kecmec.
Egyébként kitaláltam neki egy nevet: Ángyán Károly helyett Engine Károly. Hiszen szinte rímel. És illik. Ja, az autó pedig nem Ponty, nem is Teve, ezen sokat gondolkoztam hazáig. Hanem Dezső. Mert iszonyatosan Dezső az egész jelenség. Egyébként Karesz kezdte így hívni, nem is tehette volna jobban.
A sztori eddig:
1.rész, 2.rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész, 9. rész, 10.rész, 11.rész, 12.rész, 13.rész, 14.rész, 15.rész, 16.rész, 17.rész, 18.rész, 19.rész, 20.rész, 21.rész, 22.rész, 23.rész, 24.rész, 25.rész, 26.rész, 27.rész, 28.rész, 29. rész, 30.rész, 31.rész, 32.rész, 33.rész, 34.rész, 35.rész, 36.rész, 37.rész, 38.rész, 39.rész, 40.rész, 41.rész, 42.rész, 43.rész, 44.rész, 45.rész, 46.rész, 47.rész, 48.rész, 49.rész, 50.rész, 51.rész, 52.rész, 53.rész, 54.rész, 55.rész, 56.rész, 57.rész, 58.rész, 59.rész, 60.rész
(X) akiknek köszönhetjük:
 |
 |
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
|
