Ami működik, ahhoz nem nyúlunk

Csak egy megbízhatóan működő kisautót szerettem volna, ami a hosszú állásban és napi használati zajokat megszokott első tulajos birtoklásban cseppet elkanászodott. Leszakadt a kipufogó, nem működött a termosztát, nem zárt a hűtő és nem mérethelyes gumi volt rajta. Nem ment egyenesen, nem fékezett egyenesen. Az ülések pótlása nem volt különösebben bonyolult feladat, ráadásul a BMW-s közösség hamar megoldotta a problémát, ezúton is köszi.

A nyár közepére egy megbízhatóan működő autóm volt, amibe április óta beletettem 8000 kilométert, sokat nem állt: csodás utunk volt Árpáddal és Siposúrral a Motörhead-koncertre Tokajba, voltunk vele kétszer a Balatonon, Székesfehérváron, a dédiéknél, mind csodás út volt. Ahogy megszoktam az autót, elkezdtek feltűnni dolgok, amiket írogattam magamnak, hogy majd egyszer a végére járok.

Íme, az eredeti lista:

• Kuplungszett - szerintem
• Kuplung felső munkahenger, bizonytalan a fogáspont, lelevegősödik.
• 4 db lengéscsillapító
• Első és hátsó futóműszilentek, amik zörögnek, kopottak, vagy szarok, vagy azt hisszük.
• Fékbetét, féktárcsa, fékolaj, hátsó dobfék masszírozás.
• Kipufogó helyreigazítása, vész esetén új dobok beszerzése, nem áll középen a Sebring.
• Váltókulissza helyrepofozása, műanyag izék, váltókar, váltószoknya, ez könnyebb, ha kint a váltó, a kuplung miatt meg ugye kint van.
• Új termosztát, elszántam magam.
• Váltó előtt és mögött olajfolyás
• Difiolajfolyás
• Indexrelé vagy kormánykapcsoló, kiderítendő: nagy hőségben kint marad (mármint nem kattog, hanem folyamatosan ég), néha meg egyszerűen nincs.
• Viszkó hatásfoknövelő és zajcsökkentő műanyag burkolata.
• Kardáncsuklóra (vagy keresztre, vagy valamire) is tippelek, ami alacsony fordulatnál, nagy terhelésen morog. Ha a kipufogó és a kuplung elemében rendben, és a zaj nem szűnt meg tőle, akkor kiderítendő.
• Bal első ajtó külső vízlehúzó
• Rizsszemek (községháza, nyílászáró) a műszerfalban: tekerőknél nem ég
• Csak félve mondom a szélvédőkereteket, amiknek krómnak kellene lenniük, de most csak részben azok.

Ezt szedtem össze pár hónap viszonylag problémamentes használatban, egyik feljegyzett tétel sem volt önmagában olyan mértékű – együtt sem –, hogy indokolt lett volna szétbombázni a kocsit. De akadt egy kis bökkenő. Az autót megszerettem, többé nem csak egy használati tárgy volt, hanem megjelent az érzelmi faktor.

Az volt a terv, hogy két hétre úgyis elmegyek, logikusnak tűnt ezt az időszakot erre felhasználni. Sabcra esett a választásom, egyrészt jól orvosolta a múltkori kormánysegédkar cserét, másrészt szinte minden felvetésemre okos tanácsot adott akár telefonon, akár személyesen. A lista is nagyjából vele készült, még akkor, amikor a lámpákat meg a kormányizét cseréltük.

Szegénykém, ha akkor tudta volna, hogy micsoda intergalaktikus sebességű szopórolerre száll velem, bizisten ott agyonver egy féltengellyel, mikor szóba hoztam nála. Egy utolsó körös egyeztetésben – a szabi előtti utolsó szombaton - összeállt a pontos lista, minden tömítés, alátét, biszbasz egyesével. Hősiesen küzd azóta is, és hál' istennek nem produkálja a Vmaxzsoltosodás egyetlen jelét sem.

A kocsit letettem. A szállodába megérkezvén ez a levél várt tőle:

Adnék egy kis helyzetjelentést az autódról.

A kuplung baromi érdekes, egészen biztosan fellevegősödik néha, mert van, amikor teljesen jó a holtjátéka, és van, amikor annyira nem akar kiemelni, hogy fel kellett pumpálnom a pedált, hogy váltani tudjak.

Szóval holnap megpróbálok túrni egy felső munkahengert, ha nem találok, akkor az lehet, mégis kéne, illetve a biztonság kedvéért egy alsó is.

Ezenkívül a hátsó futóműben a gátló tetején lévő két toronyszilentet érdemes lenne cserélni, ha belefér, mert ha kilágyul, akkor tud imbolygós lenni tőle az autó, illetve megmagyarázhatatlan kopogós zajok forrása tud lenni.

A generátor szilentjei ki voltak kopva, ezeket ki kellett cserélni

Plusz megnéztem a generátor gumiágyait, amikről beszéltünk, és egy első főtengelyszimeringet, mert arról szintén beszéltünk. Ezek is csere.

Válaszoltam, persze, csináljuk, legyen jó. Még aznap jött ez a levél:

Örömteli hírrel szolgálhatok.

Az elmúlt pár órában végzett kitartó munkám gyümölcseként lekerült a váltó a gépjárművedről, és azt kell mondjam, semmi nem indokolja a kuplungcserét.

Megdöbbentően újszerű. Vélhetően nem olyan régen cserélhették. Igaz, a kinyomócsapágyat elspórolták, de azt teszünk bele.

A kuplungodnak a hidraulika része szar, azért érezted rossznak.

Kicsi marad akkor szépészetre is - gondoltam, mert csak a mechanikával számoltunk eddig. Este ez a kép várt.

Közben kiderültek apróságok, hogy itt-ott belerohadt egy csavar, meg kicsit nem úgy állnak mások, ahogy kellene, de összességében jól haladtunk, a hatodikai hazaérkezésre lesz autóm, méghozzá jobb, mint volt. Kint a váltó, a kuplung, lent a kipufogó, a kardán, levéve a hátsó híd, cserélődnek a lengőkarok, szilentek, jó lesz, kész lesz, szuper lesz.

Szeptember elsejéig minden rendben lévőnek tűnt, folyamatosan kaptam a képes beszámolókat a nap különböző óráiban, mígnem elsiklottam egy akkor lényegtelen mondat felett valamelyik levélben:

Holnap többek között be kell szerezzek némi 1.0-s lemezt, ezenkívül rozsdaátalakító alapozót, sima alapozót, alvázvédőt, hőálló és sima fekete festéket, merugye kell a futóműalkatrészeidre és a diffidre is. Meg még pár helyre, de ez legyen meglepetés.

Lett:

Izgalomra semmi ok (tehát van – a szerk), minden szépen halad.

Kedden elhoztam a gyári motyókat, amik megjöttek, mókás volt. A tanulság, hogy ha E28-ra való fém benzincsövet akarsz elvinni, akkor ne E28-cal menj érte, mivel értelemszerűen nagyobb, mint az utastér… Ebből kifolyólag negyedóráig bennyhilleztem, mire bejátszottam, hogy ne sérüljön.

Minden motyó megjött, kivéve a váltószoknyát, elvileg az is érkezik, csak azt még nem tudják, mikor, nem megszűnt cikkszám, létezik, csak nem találják, vagy miatököm.

Többek között ezeket kell beépíteni, a jó része tömítés, nem is nagyon van olyan, amit nem cseréltünk ki, bárhol is legyen

A váltógomb viszont megjött, beszarsz, olyan jó. Az új alkatrész mindig kurva jó, főleg a gyári.

Ez után nekiestem az autódnak újfent, mint a mellékelt képek is mutatják, kirántottam belőle a motort, mert minekazbele.

Aztán kicsit szétszedtem, kicsit eltakarítottam, sajnálom, nem bírtam ki. Olyan koszos volt, hogy nem tudtam türtőztetni magamat, és elmostam.

Holnap lefestem még feketére a blokkot, összerakom a motort, rá a váltót, kicsit kitakarítom a motorteret - a képen a jobb oldalon az a fekete olajsárgumó a kormányműved -, ha már üres, bekerülnek az új benzincsövek, aztán megy be az egész, mindenestül vissza a helyére.

Viszont itt kérdezném meg, hogy ha már ennyire kopasz a motor, ne cseréljünk-e hengerfejtömítést, mert egyrészt még a gyári 26 éves, másrészt most könnyű.

Nem kell hozzá pluszban csupáncsak egy tömítés és egy csavarkészlet. Ja a vízpumpa is kérdés.

Álljunk meg egy pillanatra. Itt én most egy metszeti képet adok az eseményekről, most ugye épp az történik, hogy nincs az autómban motor, ami jogos, hiszen folyik belőle az olaj, kint a váltó, igazából a tömítéscserét és a pucolást is most logikus megcsinálni, ahogyan a vízpumpa is huszonhat éves, igazából egyik se nagy tétel, a munkadíj is kedvezőbb így, mintha újra szét kellene bontani az elektromosságot meg a benzint. Így csúsztunk bele szépen lassan a szarosgödörbe Péterrel, a lábunkra kötözve egy gyönyörűen kipucolt, újratömített, csodálatosan beállított motorblokkal. Ezzel itt ni:

Ez a hét tartogatott még egy kis kellemetlenséget, aminek nagyon rossz vége is lehetett volna. Egy érvényes biztosítás nélküli autós, figyelmen kívül hagyva az elsőbbségadás szabályait, ezt okozta:

Egy sérült nyak, egy egész estés és másnap is tartó ügyintézés, trélerezés, miegyéb. Péteren átok ül. Persze ő ült a Skodában, biztosan kitalálták. A következő napok kárfelméréssel és lábadozással teltek, egy meghúzódott nyak nem az autószerelő barátja.

Így hazaérkeztemkor nem lett autóm, jóllehet a motorkivevős eset óta nem is számítottam rá, így egyrészt megoldottam a közlekedésemet, másrészt azzal tettem a BMW következő egészséges 25 évéért, hogy nem nyomasztottam Pétert. Egyáltalán. Semmivel. Tetszenek tudni, én azzal nyomasztok, hogy nem nyomasztok. Tőlem persze mindenki kérdezgette, meddig óhajtok még busszal járni dolgozni? Esetleg mikorra lesz meg a kocsi? Ezekre általában nem válaszoltam (hiszen nem tudtam válaszolni), csak a tényeket, most ment be a motor, de nincs rajta a szívóoldal, most összetörték a kocsiját, vagy ami éppen történt, mert persze napi kapcsolatban voltunk Sabccal. Egyesek Vmaxzsoltosodási tüneteket véltek felfedezni, őket megnyugtattam.

Szépen teltek a napok, és Sabc is arany pofa volt, azokat csinálta, amihez vagy aláfeküdni nem kell, vagy erőlködni, vagy egyszerűen elvégezhetők a munkaasztalon.

Eltelt egy hét, én egyszer sem sürgettem az ügyet, egyrészt láttam, hogy nem pöcsöl, másrészt eléggé gyakran voltam ott, hol Viktorral mentünk ki, hol Prokeeval, hol a gyerekkel, és láttam, haladnak az ügyek. Egyik nap felkerült a szívósor, másik nap kipucolódott a motortér. Megint máskor leápolódott a hátsó híd, vagy újratömítődött a diffi.

Minden alkalommal megmutatta, mi történt éppen, lett légyen az váltórudazat- és váltókulissza-felújítás vagy a szélvédőfeszítő krómok cseréje. Láttam rajta a büszkeséget és az elszántságot, az alkatrészek is fogytak a csomagtartóból.

Aztán szeptember 17-én már majdnem kész lett, csak a diffi olajcseréje és tömítése volt hátra. Ez egy pénteki nap volt, az is erősen délutánba hajlott. Csörgött a telefonom, Péter volt az.

- Figyi, van egy kis gond. Úgy néz ki, elb@sztam a diffidet. Szétszedtem, újratömítettem, és az összerakásnál nem figyeltem eléggé: a bemeneti oldal szimeringjénél a csavart túlhúztam, most szorul az egész. Szét kell szedni megint, újra kell hézagolni, kell új szimering – ezt én fizetem, mondta, és össze kell rakni. A bökkenő nem ezzel van, mert meg tudom oldani, tudom, mi a baj, hanem azzal, hogy most péntek este van, és legközelebb hétfőn tudok tömítést rendelni, ami szerdára lesz meg.

Ezen se bosszantottam magamat túlzottan, egyrészt megszoktam a buszozást, amúgy is hétvége jött, másrészt úgy véltem, szépen össze fog ez állni, és nekem lesz a legszervótlanabb, legtisztább motorterű autóm széles-e világon. Péter meg addig rakta össze a maradék dolgokat, hogy mire megjön a szimering, csak a diffit kelljen betenni, és mehessen a próbakör.

Ez sem így lett. A hátsó fék szétszedésénél kiderült, hogy a fékpofákat automatán utánállító biztosító lemezkéjét is cserélni kell, ami újonnan 1300 forint, csak épp a BMW-nél mindkét cikkszámon a balost hozza. Tehát jobbosunk nincs. Balos meg van épp kettő. Telefonálásba kezdtünk, dobfékes hátsó híd kellett, rajta lévő fékkel, amiben megvan ez a kis kitámasztócska. Erről azt érdemes tudni, hogy ezeket az autókat egyrészt mindenki átépítette tárcsafékesre, nagymotorosra, másrészt a megmaradt dobfékes lengőkarok tíz évvel ezelőtt olvadtak be a MÉH-ben. Ha volt is, csak lengőkarral együtt akarták adni, hatezerért. Emlékezzünk, újonnan 1300. Lett végül, de mire meglett, a gyári új is meglett.

Megjött a szimering közben a diffihez. Összeállt a dolog. A következő pénteken – persze mindenféle próba nélkül -, a futóműállítást követően elhoztam az autót, és a Csikós klubjára már ezzel érkeztem, egyenesen a műhelyből. Ez óvatlanság volt, ha rászánunk még egy napot, sok minden kiderült volna, ezzel további felesleges köröket megelőzve. Büszkén mutogattam a motorteret, egyesek csak annyit mondtak, rohadjak meg, míg mások a költségek felől érdeklődtek, erre azt válaszoltam: kevesebbe, mint a Viktor kettese. Persze mikor ő is hallotta.

Hazafelé egyszer csak elmúlt az elektromosság, félreálltam, megrángattam a testkábeleket, az akkusarukat, a generátor kábeleit és visszajött. Mint kiderül, a töltéslámpa ki volt lazulva a műszerfalban, nem érintkezett, ezért nem láttam, hogy töltés nélkül megyek. Kicseréltük, kiderült, alapjáraton és kis fordulaton nincs, nagy fordulaton kevés a töltés. Egy másik fesszabályzó megoldotta a bajomat.

Ugyanekkor (nálam, otthon valamelyik este) belekerült a szép kis BMW-jel, amit még Pupp Balázstól kaptam, és eddig a gyerek aludt vele, most nekiadta a BMW-nek a régiért cserébe.

Az autó így végül jó lett, kivéve két apróságot: a motor kis fordulaton nagy terhelésnél becsörög (figyelem, újabb szopófaktor a horizonton), meg a diffi nem lett az igazi: 80-ról motorfékezve trolibuszhangja van, de ezt sejtettük.

Ez az első pár hét tapasztalata, amúgy a futómű zajmentes, szépen megy, csodás váltogatni a felújított kulisszával, szépen megáll, öröm vele minden méter. Most hétvégére megbeszéltünk egy villámrandit Péterrel, őt nem hagyta nyugodni a diffiprobléma, engem meg, hogy nem világítanak a műszerfalizzóim, valamint a nyáron vett memóriakártyás lejátszóm még mindig a csomagtartóban pihen. A prioritások ugye.

Még pénteken beugrott, amit Bandi mondott a nyáron, hogy a rotorom nem az igazi, gyakorlatilag végtelen az ellenállása, ezért akkor gyújt, amikor akar, először is ezt zárjuk a lehetséges csörgési okok közül, kicseréltem, sokkal jobb lett, igaz, nem fordulatszám-szabályzós, de működik, egyelőre jó lesz, már megrendeltük a gyárit bele.

Szóval elvittem szombaton, azt mondja, tegyünk be egy másik diffit, amíg ezt megnézzük, kicsit hosszabb lesz, de nem kell benne hagyni sokáig, csak amíg emez megoldódik. Továbbá beszórja a hifit meg a marék izzót, amit hoztam.

Szóval vasárnap este ott feszítettem a műhely előtt, és a hosszabb diffis, hifis, világító műszerfalas kocsival elindultunk gyújtást állíttatni Péter oszciloszkópos cimbijéhez. Vasárnap este nyolckor. Rámértünk, az alapjárati CO kevés, a gyújtás nem a gyári értéken van. Megpróbáltuk beállítani a gyárira, de ott gázadásnál torpant a motor. Kerestünk kompromisszumot, ami lett is. Most hidegen ugyan van alapjárat, de nem veszi a gázt, melegen pedig gyönyörűen muzsikál, de nem forog úgy, mint eddig, hanem berángat.

Holnap megnézzük: kimérjük a hőgombákat, megnézzük az üzemanyagnyomást és végül megint megpróbálunk gyújtást állítani, de ezúttal ki is próbáljuk, hogy viselkedik, mielőtt azt hisszük, kész.

Drukkoljanak!