Mi az, hogy torlódás?

2010.11.27. 16:02
127 hozzászólás

Csütörtök este voltam olyan szerencsés, hogy az M1-esen jöhettem Budapest felé. A navigáció azt jelezte, hogy fél tízre otthon leszek, ha minden így megy tovább. Ekkor az autópálya feletti elektronikus tájékoztató táblán olvasom, hogy: Baleset, torlódás.

Ja, ha csak torlódás, akkor nem hajtok ki.

Biztos valaki leugratott a pályáról a fűre - gondoltam -, és a bámészkodók miatt lelassul a forgalom. Öt-tíz percért felesleges kerülgetni. Továbbá, azt is jól titkolták, hogy melyik kilométernél van az a baleset. Szóval, azt sem tudnám, melyik szakaszt kellene kihagyni, és hol lenne érdemes visszajönni az M1-esre.

Megyek tovább, semmi torlódás. Még mindig semmi. Újabb felirat, de torlódás sehol. Aztán egyszer csak van torlódás. Már, ha az torlódásnak nevezzük, hogy a sor megáll, és nem mozdul pár órán keresztül.

Biztos valami őrült nagy baleset történt – fogalmazódott meg bennem úgy másfél óra egyhelyben történő torlódás után.

Valóban. Az MTI híre szerint:

Három jármű ütközött, hárman megsérültek Zsámbéknál, az M1-es autópályán

Fotó: MTI

Székesfehérvár, 2010. november 25., csütörtök (MTI) - Három jármű ütközött össze csütörtök este Zsámbéknál, az M1-es autópálya Budapest felé vezető sávjában; a balesetben hárman megsérültek, az érintett útszakaszról az 1-es főútra terelik a forgalmat - közölte a rendőrség az MTI-vel.
Az elsődleges információk szerint a balesetet szenvedettek közül két ember sérülése súlyos - mondta a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője.
A karambolozó járművek Zsámbéknál teljes szélességében elfoglalják az autópálya bal oldali sávját, ezért a járműveket Bicskénél az 1-es főútra terelik - tette hozzá R. Szabó Ágnes.

Remélem, a sérültek azóta jobban vannak. Nyilván, az ott várakozó párszáz autósnak sokkal kisebb problémája volt. Az M1-esen kellett ácsorogniuk, mivel nem csupán a sérültek mentését, hanem a helyszínelést és a műszaki mentést is végig kellett várniuk.

Már aki megvárta. Ugyanis két óra után volt egy pont, amikor megindult egy hullám, a bicskei leágazásig. Cirka három kilométert kellett a haladási iránnyal szemben, a leállósávon menniük.

Úgy gondoltam, csúnya dolog az ilyesmi, különben is: hamarosan is végezniük kell a mentést végzőknek. Elvégre, az M31-en egy katasztrófavédelmi gyakorlat során, az ammóniaömlés díszleteinek előállításával együtt sem tartott az egész másfél-két óránál tovább. Esetünkben a baleset megvolt pár másodperc alatt, szóval nem hittem, hogy lényegesen tovább kell várni.

Igazi lúzer gondolatok.

Különben is: ha az autópályát végül mégis lezárták, akkor a lehajtónál ott a rendőrség. Esetleg megkérdezhetik az embert, hogy önök mit mászkálnak itten rossz irányban, nem? Én nem akartam ilyen kérdéseknek kitenni magamat.

Amikor már három órája álltunk, egy második, kisebb hullám meginduljon ismét a lehajtó felé. Aztán volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, megindul a sor – de csupán a dezertálók üresen maradt helyeit töltöttük fel. Ekkor már komolyan elgondolkodtam én is, hogy talán mégis jobb lenne visszamenni, még ha a rendőrök karjaiba is. Végül három és fél órát ücsörögtem az M1-esen. Volt időm elmélkedni az élet fontos dolgairól.

Például arról, hogy ha már kiépítik a színes kijelzőket, akkor mi az istenért nem használják úgy, ahogy kéne?! Oké, hogy normál esetben nincs jobb ötletük, mint kiírni azt: „Biztonsági öv”. Na, és akkor mi van? Vajon hányan csapnak a homlokukra „jaj, tényleg, a biztonsági öv!” felkiáltással. És hány megtévedt BMW-s fakad sírva, amikor meglátja, hogy jobbról előzni tilos, vagy azt, hogy megfelelő követési távolságot kell tartani?

Jól összejöttünk na! Van valakinél kaja?

Az esetünkben valószínűleg azért szaladt össze ennyi jármű, mert mindenki úgy gondolta, hogy a torlódás azt jelenti, a forgalom lelassult. Bár biztos van pár idióta, aki kifejezetten imád az aszfalton piknikezni nulla fokban, szerintem senki sem hitte, hogy teljes útzárról van szó. Pedig, amikor megálltam, a sor mellett a leállósávon már az egyik autómentő ment el – oké, tutira hiéna, de nem hinném, hogy gyorsabb a rendőröknél. Azaz, amikor mi már beálltunk, az autópályát már jó pár perce lezárták, mégis engedték egy ideig ömleni az útzár felé a forgalmat.

Tudom, hogy könnyű okosnak lenni, de olyan esetekben, amikor tudják, hogy súlyos a baleset (két kisbusz+személyautó), talán mégsem torlódásra kellene figyelmeztetni az autósokat. Sőt, ha én ülnék ott, inkább gyorsan kiírnám, hogy az autópálya lezárva, menjen mindenki a párhuzamos úton. Biztos, ami biztos. Fejenként tíz-húsz percet elveszek az életükből, ami mindenképp kevesebb a három és fél óránál.

Aztán, ha netán kiderül, hogy mégse olyan súlyos a helyzet, akkor leveszem a feliratot, vagy átírom torlódásra, nem? Így viszont, amíg senki sem tud semmit, csak toljuk bele a reménytelen, végtelen dugóba az embereket, egy ártatlan csütörtök estén. Teljesen feleslegesen.