Get well, Robert!

2011.02.07. 15:21
103 hozzászólás

17

Nem megyünk bele abba a kérdésbe, mennyire bölcs dolog Forma-1-es top-pilótaként raliversenyen indulni egy hónappal a szezon kezdete előtt, ahogy nem megyünk bele abba sem, hogy a rali és az F1 nem véletlenül két különböző sportág.
Már csak azért sem, mert tudjuk, hogy a lengyel fiú tud vezetni, ahogy tudjuk azt is, hogy ralizott is már, ellenben azt nem tudjuk, kinek a felkérésére vett részt a hétvégi versenyen.

Tudjuk azt is, hogy a lehetetlent is túléli, bukott ő már nagyot a Forma-1-ben is, de akkor is felszisszent minden jóérzésű autóport-rajongó, amikor látta a kiszakadt kormányművön keresztül az aszfaltot, a szétvágott – amúgy irgalmatlanul merev – karosszériát és az összezúzott belteret: ott egy ember ült. Egy végtelenül szimpatikus, szerény pilóta, akit már csak azért is kedvelünk, mert félig-meddig a sajátunknak tekintjük: innen van, a szomszédból.
Jelenleg mesterséges kómában tartják, bár igaz, reggel felébresztették, hogy megkérdezzék, hogy érzi magát, aztán visszaaltatták megint.

Navigátora elmondása szerint tisztában voltak azzal, hogy csúszik az aszfalt, nem is lett volna semmi baj, ha az adott kanyarban kicsit elsokallva (arról nem szól a nyilatkozat, hogy a templom sarkának koccantak-e neki) támaszkodnak meg a korláton, de maga a korlát egy helyen hiányzott és egyszerűen felnyársalta az autót. Robert jobb keze iszonyúan összeroncsolódott, maga a tény, hogy a műtét hétórás volt, sok mindent elárul.
Minimum egy év, mire újra használni tudja, és ez az igazi tragédia (hogy a lábáról ne is beszéljünk). Egy év ugyanis nagy idő, főleg a Forma-1-ben és tudjuk, hogy hiába sokasodnak meg majd hamarosan a visszavárjuk Robertet és tartjuk a helyét –szerű nyilatkozatok, korántsem biztos ez.
Ahogy az sem, hogy az a kéz, amire oly nagy szükség van egy F1-es autóban, fog még úgy működni, ahogy kell…

Egy héten belül kiderül, mennyire képes a lengyel szervezete összeszednie magát, de azt hiszem, inkább nézünk végig egy véget érő Forma-1-es karriert, mint egy temetést, a bukócső ismét bizonyított.

De nem, ne legyünk vészmadarak, nem akarunk azok lenni, hiszen most, hogy a sors ismét kegyetlenül emlékeztetett minket arra, milyen szemvillanásnyi az élet, most érezzük ismét azt a kollektív aggodalmat és sajnálatot, amit csak olyanok iránt tudunk, akiket szeretünk.

Get well, Robert! Gyógyulj meg hamar! Mi veled vagyunk.