Autós múltunk jádeoszlopa

2011.03.19. 12:00
163 hozzászólás


Volt idő, amikor élen jártunk a járműiparban, és ezzel nem az Ikarusra gondolok, bár az ugrik be mindenkinek elsőre. A Magomobilok, Fejes Endre-féle lemezmotoros kocsik, Csonka postakocsik, Pannóniák sem voltak okvetlenül a csúcson, itt másról van szó. Egy kivételes képességű katonai gépről. A tizennégy személy árkon-bokron át történő szállítására, kis löveg, tábori konyha vontatására tervezett, 6+2 kerekes, négykerékhajtású Rába Botondról. Európa legjobb csapatszállító teherautójának tartották a maga idejében.

Nem akad el

 

Bár nem készült kis példányszámban – 1938-tól 1940-ig összesen 1400, aztán 1943-44-ben másik 1400 darabot gyártott a győri Magyar Waggon- és Gépgyár – csupán egy maradt fenn belőle, pedig még az ötvenes évek elején is összeraktak pár darabot belőle. A többi odaveszett a háborúban. Két szériája volt, az elsőt 2750 köbcentis, 65 lóerős, négyhengeres benzinmotor hajtotta, a második – már balkormányos – verziót 2500-as, 70 lóerős.

Felvonuláson

A kocsi 1929-es Krupp, illetve Austro-Fiat licenc alapján készült, de a Rábánál jócskán továbbfejlesztették. A hátsó négy kereke hajtott, valamennyinél független, kettős keresztlengőkaros felfüggesztést használtak, de az azonos oldalon levő futómű-csoportok párban egy-egy himbás szerkezeten még egymáshoz képest is jelentősen el tudtak mozdulni. Ez a megoldás már önmagában is olyan terepjáró-képességet eredményezett, ami a harmincas években szokatlan volt, de ezt tovább javították néhány másik fogással.

Dupla rugó, dupla lengéscsillapító - szor négy

Ezek közül az egyik legfontosabb a rövid első és hátsó túlnyúlás – minden terepjáró egyik legfontosabb tervezési trükkje. Az orr-résznél még a lökhárítóra szerelt görgőkkel is segítettek a buckaleküzdő képességen, s hogy földhányáson való átkeléskor a kocsi hasa se akadjon el, a karosszériába beemelt pótkerekeket csapágyazták, így azok el tudtak forogni. Sőt, süllyeszteni is lehetett őket.

Csapágyazták a felhúzott pótkereket

Ez a második szériás Botond az utóbbi éveket a publikumtól elzárva töltötte. A Rába újította fel, tulajdonosa a Közlekedési Múzeum. Évtizedek óta ismerem a típus történetét, olvastam is róla, de soha nem jutottam hozzá, hogy a magyar autós múltnak ezt az egyik legjelentősebb darabját megtapogathassam, közelről megnézzem. Pedig érdemes, mert a Botond élőben legalább olyan furcsa, egyedi jármű, amilyennek a régi fotókon látszik.

Furák az arányai. Ettől ügyes

Most péntektől (2011. 03. 18.) az autó néhány hónapig itt lesz Budapesten, a Közlekedési Múzeum kupolatermében, bárki odamehet hozzá, megvizsgálhatja, fotózhatja, akár meg is szagolhatja. Évtizedek óta nem volt erre ilyen könnyen lehetőség – használják hát ki. Én mindenképpen viszem a gyerekeket.