A csajok nem buknak a nagy dízelre?

2011.08.23. 16:30
51 hozzászólás
Homlokrakodó az égben

A beton, az aszfalt és a csillogó üveg közé nem illenek a régi mezőgazdasági gépek. Tájidegenek, meg nem értettek és ha kell, tiltó táblákkal tartják őket távol. Budapestre sokáig be sem tehették lábukat a traktorok, behajtani tilos volt a jussuk – a városházán féltek egy újabb gazdablokádtól.

A D család több típusból állt

Hála az égnek a rendelet már nincs érvényben: Laci teljesen legálisan látogathatott meg minket. Járműve, az 1962-es Deutz D50 nem egy preparált csoda – a családi kaszálóról ugrott be a szerkesztőséghez, így elöl fenn volt a homlokrakodó, hátul meg a kasza. Ritka látvány ez a város szívében: nem csak mi ugráltuk lelkesen körbe, hanem a járókelők és az autósok is döbbent csodálkozással gyönyörködtek a zöld veteránban.

Csodálatos gyári prospektusok

A gép vonattal érkezett Magyarországra: a hazai svábok kinti családtagjai szedtek össze egy szerelvénnyi mezőgazdasági gépet és küldtek ide a rokonoknak. Laci egy piliscsabai tehenésztől vette. Nem volt túl jó állapotban, kotyogott a csapszeg, de ennek ellenére még három évet elcsettegett. A bronzperselyt és a csapszeget leszámítva más károsodást nem találtak bele szétszedés után. Nagyobb feladat volt a hiányzó alkatrészek, lámpák és kapcsolók pótlása. A homlokrakodó részben házi gyártmány, részben egy öreg Steyr traktoré volt. Így, zöldre festve nem feltűnő, hogy típusidegen.

Dísztárgynak sem utolsó

Korábban már láttam szétszedve, tanúsíthatom, hogy alaposan fel lett újítva. Persze a cél nem a múzeumi állapot volt, hanem a használhatóság, de ennek így kell lennie: egy öreg mezőgazdasági gépnek nem áll jól a steril csillogás – kell neki az olaj, a zsír és gépszag. Ez a Deutz mindezt tudja, sőt.

Lacit nem kellett sokáig győzködni, hogy menjünk már egy kört. Felmásztunk a széles és masszív sárhányókra, és már be is böffentette a 3400 köbcentis sornégyes léghűtésest. Meglepően jól gyorsul úgy harmincig, rendesen kell kapaszkodni, hisz rugózás nem nagyon van, csak az 1 barra fújt ezeréves abroncsok csillapítanak valamicskét. A hátsó gumik talán még eredetiek, míg a T mintás elsők török gyártmányúak – itt nem a tapadás a lényeg.

Régen láttam ennél szebb műszert

Pedálok, karok és a gyönyörű műszer: nem árt némi előképzettség a traktorozáshoz. Aki már vezetett ilyen öreg dögöt, érzi a varázst, könnyű szerelembe esni a Deutz-cal. Az efajta veteránozásnak is megvannak a rajongói, elég ha a bokori traktormajálisra gondolunk – hát nem sokkal férfiasabb egy ilyennel gurulni, mint valami közepesen unalmas youngtimerrel?

Az ablakokból is lenéztek a panellakók

Az öreg traktorokat még félteni se nagyon kell, hisz bármikor képesek a munkára. Nem hímes tojások ezek, hanem igazi gépek – még a körülöttünk gyülekező nagyvárosi férfiak is gyermeki őszinteséggel bámulták a D50-et. A fénykép kedvéért az Inda gyakornoklányát is felimádkoztuk a kényelmes rugós ülésbe, de neki sajnos nem jött be az élmény, nem gerjedt rá az óriás dízelre. Ő a kivétel, de nem kell aggódni: ismerünk olyan nőt, akit bármikor el lehetne csábítani egy ilyennel.