Mit mondhatnék? Negyedik lettem. A krumpli-díj nekem jutott, elméletileg szomorúnak kellene lennem, hiszen a legerősebb autóval ez minden bizonnyal nem az az eredmény, amit más elképzelt volna.
De ez nem az én esetem. Én tulajdonképpen szopni mentem oda, mint az ominózus vadász. Tudtam, hogy szoros lesz és valószínűleg kikapok majd az épített autóktól és Sipos 400 kilóval könnyebb, összkerekes kis Mazdájától (raliautó, tudod :) de meg sem fordult a fejemben, hogy ezt kompenzálandó a papíron sokkal gyengébbek és lassabbak ellen bizonygassam, mennyire király is az öt henger turbóval. Kipakoltam a gyerekülést, a pótkereket, tankoltam egy kis V-Power Racinget (ennek simán utána tud menni a turbómotor) és ennyi volt a felkészülés. Ez ebben a szép.
Kiscsoportosként is a nagyokkal verettem meg magam heti szinten, gyengébbeket ütni nem nagy kunszt. Sipos meg is kérdezte, hogy a Mercedes vagy a Mazda ellen akarok menni, persze, hogy a Mazdát választottam.
Így meglehetősen keveset mentem, leginkább unaloműzésből és kihívás esetén álltam oda a többiekkel, de remek móka volt a Bandi 02-ese ellen indulni (az első 30-50 méteren még ő volt elöl), vagy csajokkal a jobb egyben gyorsulni egyet, sőt, Prokee büntető-Trabantjával kétszer is mentem, mert az elsőnél kiugrottam és az úgy nem fair. Másodjára tán gépháztetőnyi különbséggel vezettem mintegy féltávig, ahol Prokeenak szúrnia kellett a harmadikat, ott el is dőlt minden. (De az a Trabi kemény ám!)
Doki Bogarával csak egyet gyorsultam, három tizeddel lett jobb, ami nekem nem sok, de ez az első – gyakorló – futam már előrevetítette azt, amit sejtettem: 402 méter kevés Kredencnek. Hiába rajtoltam jól, hiába sikerült többször is 0,5-ös reakcióidőt produkálnom (ami egy ilyen ötsebességes automatával nem rossz), a hosszú váltóáttételek és a turbómotor karakterisztikája miatt valahol féltávnál vettem fel az ellenfél tempóját (itt most főleg az AE86-323-Bogár trióra gondoljunk) majd kezdtem ledolgozni a hátrányt. Van, akinél többet, van, akinél kevesebbet, a legmagasabb átlépő sebességek bizonyítják, hogy a T5 meg tud indulni és nem fogy el.
Csontig lenyomott fékpedállal, a fordulatszámot fixen 3000 körül tartva értem el legjobb eredményeimet, padlógáznál teljesen mindegy, milyen váltóprogramot használok (Sport v. Eco), úgyis csak a táv kétharmadánál kapcsolta a harmadikat, a gyári értékeket hibátlanul tudja és csodás hangja van amikor goromba. Ha jól olvastam ki a táblázatot, akkor kétszer is befértem 16 másodperc alá nettóban, ami egzakt érték, ezek ennyit tudnak ezzel a váltóval, sperr nélkül, utcai gumikon. És szerintem remek egy 14 éves, 1400 eurós és 1520 kilós batártól.
Sipostól és Karottától is kikaptam, de nem adtam fel az elején, harcoltam derakasan, keményen, jobbak voltak, de nem kesergek, sőt, talán még jobban megkedveltem ezt a szürke marhát, mert itt sem hozott rám szégyent és ellenfele volt épített autónak, semi-slick guminak és profizmusnak, összkeréknek és pillesúlynak.
Az S70 T5 jó, megtartom és orvoslom minden baját, nem gondoltam, hogy ennyire megtetszik majd egy V6-os 166-os Alfa után.
Legjobb időm (ezzel lettem negyedik):
Elért eredményeim:
Így szavaztak önök a Totalcar Facebook-oldalán.
