TC Drag: a nap lúzere két Trabanttal

2011.09.15. 14:00
44 hozzászólás
DS9 3415 adatlappal

Nem vagyok egy nyertes típus, többször elmeséltem már, de ez cseppet sem töri meg a lelkesedésemet. Így aztán a TC szerkesztőségi gyorsulására is kitűztem magam elé két célt - Bende Tibby E28-át és Pista Vulváját Volvóját kell megvernem. Az egyik egy alulmotorizált német presztízslimuzin, a másik pedig az amerikai háziasszonyok autója. (Várj csak, Prokee, várj csak! -omm) Mindkettő teljesíthető feladat.

Viszont egyik sem sikerült.

DS9 3421 adatlappal

A Tramppal egyszerű dolgom volt. Tavaly óta tervezett projekt az osztófej cseréje, de csak most sikerült beszereznem egy többé-kevésbé egészséges darabot. Ráért volna jövő tavaszig, de azt gondoltam, legyen meg, abból baj nem lesz. Emellett leszereltem az első lökhárítót a kartervédő lemezzel, meg a pótkereket a hátfalról, ez nagyjából 35 kg súly. A váltó rövid, a 903-as Fiat-motor szeret pörögni, tehát van esélyem.

Az éles mérés előtt néhány távot lefutottunk edzés- és gyakorlásképpen. Az első rajtomhoz álltam fel a Tramppal, (mellesleg Karotta ellen, nyilván esélytelenül), egyes, kuplung, várom a lámpát, zöld, rajt, sivító flexhang.

Aaaaanyád, mi esett szét?

Nyolc henger, 151 lóerő.

Gáz elenged, szép nyugodtan elgurultam a célig, majd vissza (mellesleg 21,5-ös idővel, még így is). Leálltam a sátor mellett, Tündérem sápadt arccal várt, látszott, azt gondolja, a szőrös majom megölte az autóját. Szerencsére a géptető felnyitása után kiderült, hogy csupán a bődületes forgatónyomaték tépte szét a váltótartó bakot, és így a hajtáslánc tulajdonképpen bármilyen irányban tudott mozogni.

Üzemszünet, gyors telefon, rendeltem egy spanifert kiszállítással, és vártam egy órát. Aztán a spaniferrel lehúztuk az egész hóbelevancot a bölcsőre, mentem pár kört, és beálltam Tibby mellé. Sárga, zöld, go!

Gyakorlatilag elhúztam. Bendének többek egybehangzó állítása szerint nincs szíve, de ha lenne, itt nyilván kihagyott volna néhány ütemet. Végleg pedig akkor állt volna meg, amikor nagyjából féltávnál mosolyogva, hátrafordulva, feltartott középső ujjal üdvözöltem az ellenfelet.

Szevasz, majd írok!

Persze korai volt az öröm, jött volna a következő váltás, azt már nehezen vette, a kuplungot felengedve pedig olyan rázkódásba kezdett a hajtáslánc, hogy a célba már csak finom öreguras kirándulásként gurultam be, Tibby pedig 1,4 másodperccel elvert.

Azért még megküzdöttem Nyegleó Tipójával, aki az elején meglépett, de a végére majdnem beértem, 35 századdal nyert. Futottam Balázs 300D-je és Koncz Jani L200-a ellen, a mundér becsületét védendő, az öngyújtósokat azért megvertem. Zárásként még bátor, de fogalmatlan törpe schnauzerként beleharaptam a kuvasz horpaszába, és felálltam a Cougar mellé, persze elporolt tisztességesen.

Tetővel, vagy anélkül?

Tibby tehát nem lett meg, de hátra volt még Turboman és az ő Supernovája. Nyilván nem a Tramppal, erre a körre tartogattam még egy kis meglepetést. Robi kombiját, az ördöngős 1.4 GTI-t.

Padon mérve 106 LE-t tud, a főtengely egy Caddy 1.0 váltót teker, a menetkész tömege pedig vetekszik egy elektromos bringán hasító testesebb nyugdíjaséval. Megy, rendesen, látványosan, ijesztően. Gazdája szerint 15,4-et simán tud, legalábbis alatta. (Ja, hogy idegen autó? Jogos, a szerkesztőségi gyorsulás értelemszerűen szerkesztőségi autókról szól, a mottó azonban szabályok nincsenek, csalni ér volt, tessék perelni :)

Ő is jól szórakozott

Az érkezés látványos volt és hangos, és ebben csak kevés szerepe volt a műrepülőnek, aki rácsapott a bevonuló konvojra. (Egy Extra 300-as volt a helyiek szerint maga Bessenyei Péter gyarkolt. - omm.) Reptéren trepnizni jó. Megállás után Sipos Zoli hamar körbe is gyanakodta az autót, behatolt a géptető alá is, és harsány "ÁHHHÁ!"-zásba kezdett. Az inkognitó érdekében a tetőt lecsuktam, a nyitót letekertem, de hamar körbeért a hír.

Az edzésre persze ezzel is felálltam, egyedül. Amúgy is gyakorolni kell az elindulást, ebben a géposztályban komplett dobogót lehet bukni, ha az ember suta - én pedig még sosem voltam gyorsuláson, még nézőként sem. Sárga, zöld, tiprás, nagy hang, csikorgó gumik, kettő, három, csatt, géptető fent.

Hophophophop...

Szerencsére nem vagyok egy ideges típus, így nem próbáltam meg a kormányt félrerántva kikerülni a géptetőt, mint többszörös Trabant-tulajdonos gyermekkori barátom, akinél a többszörös jelző épp az ilyen manőverek miatt szerepelt. Kis fék, kigurulás, tető lecsuk, tovább. Ezzel a megmozdulásommal sikerült is a nap legrosszabb mért idejét futni 52,205-tel, csak Koncz Jani Csingcsu Jinsu Szing Csen (magyarul: Gyöngyfényű Hegyi Huge Metal Fan Sárkány Szegecselt Melltartóban Hajnalonta Párzó Mozdulatokat Végez Csillagfényben) márkájú elektromos rollere tudta magasabbra tornászni magát. Azért egy 119,4 km/h átlépősebességet még innen is tudott a gép - jó jel, mindenkinek el fogom kenni a száját, hehe...

Nos, nem így történt. Tisztán látszik, hogy az ész nélküli erő nem képes csodát tenni. Ahogy a reklám pofoznivaló stréber kis rohadékja mondta: sokat kell még tanulnom anya, nagyon sokat. Telós Bandit és a Cougart ugyan megvertem, de Pistát csak megszorongatni sikerült, és a Bogár is csúnyán meglépett előlem. Végül pedig, hogy igazán megaláztassam magam, még a Mazdával is kerültünk egyet, és úgy kaptam ki, hogy Sipos úr a végén elvette a gázt.

Tiborral várjuk a sorunk

No de mindegy is, az a lényeg, hogy remekül szórakoztunk, megalapoztuk az elkövetkezendő egy év projektjeit (nitrós Baleno, hengerfej-csere a Swiften, és rengeteg rajtgyakorlat), és egy kicsit férfimódon egymásnak feszítettük a vállainkat.

Jó volt, megyünk holnap is?
(Delon, neked meg köszi az autót!)

Legjobb időm (ezzel lettem ötödik ill. tizenhatodik):

prokeelegjobbak


Elért eredményeim:

prokeefutamok

Így szavaztak önök a Totalcar Facebook-oldalán.