Frankfurti éjszakák

2013.09.10. 10:58
7 hozzászólás

Én szeretek visszajárni Németországba. Egyszerűen azért, mert megható a tudat, hogy nem egy kimondottan korrupt rendszerbe cseppenek bele. Ettől függetlenül lehet, hogy az (itt élő olvasóink nyilván jobban képben vannak), de valahogy úgy is bizalmat gerjeszt az emberben. Mert minden törökkel, arabbal és vendégmunkással együtt működik. Itt azon lepődünk meg, ha netán mégis azzal szembesülünk, ami nem.

Kicsit késett a vonatunk a reptérről a főállomásig. Aztán a jegyautomata nem volt hajlandó elfogadni a bankjegyeket, sem a bankkártyát. Ennyi elég ahhoz, hogy meginogjon az ember: kizárt dolog, hogy ne legyen megoldás.

IMG_2712.JPG

Naná, hogy van, ott a jegyiroda, ahol egy szemre nagyon kellemesen domború fiatal hölgy és egy kalácsképű srác a világ összes nyelvén kommunikálva ripsz-ropsz ad nekünk jegyet. Alig két perc sorban állás alatt legalább három nyelven kellett megszólalniuk és azon gondolkodtunk, hogy vajon értenék-e a magyart is, ha kell. Nem próbáltuk ki, de akár elhiszem azt is. És elnézést kérnek, hogy megvárakoztattak valamint azért is, hogy nem működnek rendesen az automaták. Bittedanke.

Aztán pár perc gyaloglás után itt a kis szálló, amely persze ilyenkor felveri az árakat, így három éjszakáért több, mint 650 eurót kérnek, de oda se neki. Kimegyünk a shuttle-pontra (ez az a hely, ahonnan buszok visznek az egyes rendezvényekre), ott áll egy srác és egy hosztesz. Meg sem nézik az akkreditációnkat, látják vállunkon a fényképezőgépet és már nyílik is a busz ajtaja (lecsó új, fullos Alhambra) és másodmagammal már száguldunk is.

Oda, ahol több ember van, mint amennyi befér. De nincs kapkodás, mindenki tudja a dolgát, megtalálja a helyét és bár kicsit ciki monitoron nézni mindent, ami odabent, a csarnokban zajlik, de tűéles a képe, nagy az átmérője és a közvetítő csapat profin teszi a dolgát, talán többet is látunk, mint azok, akik a negyvenedik sorból próbálnak elvakuzni a pódiumig.

Hmmm...rendben, egy profin megszervezett rendezvény a tömegnyomor ellenére is lehet kellemes, visszanyertük a hitünket és a Pet Shop Boys sem tudta kedvünket szegni, de ha lehet, jövőre Slash-t kérünk. Indulunk az irdatlan kiállításra, hamarosan jelentkezünk.