Egy különös versenypálya, aminek már semmi nyoma

Sajátos vonalvezetése és környezete még Stirling Mosst is meglepte, mára viszont semmi nyoma a dán Roskilde Ringnek. A pályát épp az autósport egyik legvonzóbb hozzávalójára, a versenyzajra érzékeny szomszédok haragja nyírta ki még abban az évben, amelyben Neil Armstrong a Holdra lépett. Dánia egykori autósportszentélye rég a múlté, negyvenöt évvel bezárása után területén golfozók űzik hobbijukat.

Bár sosem volt egy autósportos nemzet, az ötvenes években a dánokat is elérte a háború után új lendületet nyert grand-prix-mánia. Az északi ország keleti kikötővárosának, Roskilde-nek Európa perifériáján kevés reménye lehetett, hogy valaha belefolyjon a kontinens autósport-életébe, aztán egy ügyes üzletember elhozta ide a kor legjobbjait. Méghozzá nem akármilyen környezetbe, Paul Tholstrup ugyanis Roskilde egy használaton kívüli kavicsbányáját szemelte ki a versenypálya helyszínéül.

A Roskilde Ring építési költsége részvényesek bevonásával állt össze. A munkálatok 1954 telén kezdődtek a dán hadsereg segítségével, 1955. június 5-én pedig 30 ezer néző előtt megtartották az első versenyt rajta. Dánia első állandó versenypályája kezdetben szokatlanul rövid, mindössze 670 méteres volt. Annak érdekében, hogy komoly nemzetközi rendezvényeket is idecsábítsanak, 1957-ben 1380 méteresre bővült, és ekkoriban kapott aszfaltborítást.

A természetes aréna sajátos hangulatot adott a ringnek. Az aszfalt egy pontja tizennégyméterrel az utcaszint alatt futott, s a fel-le hullámzó vonalvezetést néhol döntött kanyarokkal tették élvezetesebbé. Hamar híre mehetett, hogy milyen klassz pálya ez – vagy legalábbis a tulajdonosok nem lehettek teljesen fogalmatlanok –, ha 1960-ra sikerült idecsábítani az akkor második Formula–1-es világbajnoki címére hajtó Jack Brabhamet. A ’60-es futam ugyan Formula–2-es volt csupán, de az első dán nagydíjaként emlékszik rá a sporttörténelem. Brabham nyert, sikerét azonban beárnyékolta egy tragédia: az ifjú új-zélandi tehetség, George Lawton életét vesztette a versenyen. Egy év múlva már Formula–1-es szabályok szerint írták ki a futamot.

A világbajnoki pontversenybe nem számító 1961-es futamra tekintélyes mezőny gyűlt össze. Ott volt a rajtnál Stirling Moss, Innes Ireland, az ekkor még zöldfülű Jim Clark, a motorversenyzésről éppen csak autósportra váltó John Surtess és Brabham is. Moss aztán óriási fölénnyel nyert Ireland előtt, az pedig pusztán lábjegyzet, hogy a hét célba érkező mindegyike brit volt. A győztes angol meg is jegyezte a pályáról, hogy micsoda egy sajátos kis aszfaltcsík ez, csak hát egyenes nincs rajta sok.

1962-re még kitartott a lendület, és újfent egy nem világbajnoki F1-es futamot hoztak össze a szervezők. Dán versenyző – akárcsak az egy évvel korábbi futamon – nem volt, a mezőny viszont újfent nagyon jó pilótákból állt. Brabham másodszor is nyert itt, az ausztrállal aztán a népszerűség is elhagyta Roskilde Ringet. A ’62-es verseny után nem sikerült többé nagy neveket idecsábítani, és a hatvanas évek második felére utolérte a vég. A lejtőn még közbejött pár Formula Junior és Formula 3-as futam, sokféle márkakupa, de semmi említésre méltó nem történt itt többé.

Egy versenypálya végnapjaihoz sok út vezethet. Lehet a veszte egy tróger befektető, a gyenge, pénztelen vezetőség, a biztonság hiánya, de emögött a nem túl gyakori pusztulás mögött a legáltalánosabb ok az ingatlanfejlesztés. Hiába volt sajátos és kedvelt versenyhelyszín, a Roskilde Ringet a saját környezete csinálta ki. Ahogy az évek alatt egyre inkább körbenőtte egy lakótelep, a napjai meg voltak számlálva. Amikor aztán a nagyobb szériák már kerülték, a környéken élők pedig egyre erősebben tiltakoztak, az illetékes hatóságok azt mondták: elég.

1968. szeptember 22-én – 13 évvel, 3 hónappal és 17 nappal az után, hogy először belengették itt a kockás zászlót – megrendezték a ring utolsó versenyét. A pálya 1969-re végleg bezárt, az aszfaltcsíkot és a hozzá tartozó épületeket a 70-es években eltávolították. A versenyközpont helyén ma egy hotel áll, a környezet pedig szinte egyáltalán nem emlékeztet egykori arcára. A pálya legmélyebb pontján, az egykori Pirelli görbénél ma is találni egy apró tavat, ami most annak a golfpályának a része, amely ring egykori helyének tekintélyes részét elfoglalja. Hiába, a golf csendes úri sport. Ha valaki Roskilde-ben járna, a Roskilde Ring Parkot keresse, a terület neve ugyanis ez lett az átépítés után. Egy emléktáblán kívül csupán ez emlékeztet rá, hogy hol állt egykor a világ tán legkülönösebb versenypálya.

A parkról jó fotókat csak jogvédett oldalon találtam. Nem loptam ide őket, de a Circuits of the past című weboldalon, ezen a linken a linken te is megnézheted. Ha pedig vonzanak a magára hagyott, pusztuló autók, tankok, versenypályák, a Belsőség pusztulás címkéje alatt sok számodra érdekes posztot találsz.