Totalcar? Brutalcar? Fizicar? Brutális fizika és mi!

2014.10.03. 10:27
34 hozzászólás
DSC 7081
Építik már.

Szóval az úgy volt, hogy tavaly valamiért szerették a nézők a hülyét meg a tudóst egy műsorban. Vagy nem, de nézettség szempontjából ez valahol mindegy, így szóltak, hogy csináljuk tovább. Oké, de legyen durvább, nehogy a végén ne tűnjön veszélyesnek a dolog. Rábólintottak, Härtlein Magic Karcsi elengedte magát én pedig a végén kicsit elkerekedett szemekkel olvastam a forgatókönyvet.

Az első nap első jelenete ugyanis ott ért véget, hogy asszongya: Pista felül a kordéra, aztán negyvennel nekitoljuk a betonfalnak. Pista lerepül, elmondja, mi volt/vágóképek az esésről/közelik az arcáról.


Hoppá, ácsi, hívom a forgatókönyvírót, hogy tefigyeljlaci, ez csücskös lesz, de megoldjuk, de ugye lesz valami szivacs meg egy szuszpenzor, mert a sínacél elég rossz élettani hatással lehet a reprodukciós kapacitásomra, ha netán mégsem úgy adja ki, ahogy gondoltuk.

DSC 7059
Egyszer tán lesz pénz a Csajka teljes felújítására. Mercedes-motorral és Zuk váltóval nem túl korhű, de erről aztán egyáltalán nem azok tehetnek, akik még most is életben tartják

Abból, hogy ezt most olvassák, gondolom kiderült, hogy még élek, de ha akkor és ott, a Vasúttörténeti parkban, miközben a sín-Csajka robogott kis kordémmal a beton talpfákból épített akadály felé, nem gondoltam volna, hogy ez még csak a kezdet. Persze, visszanéztem, ritkán csinál ilyesmit az ember, és naná, hogy kamerán keresztül a 35-40-es tempó vánszorgás csak, de aki már koppant autóval vagy tanyázott motorral ilyen lassan, az tudja, hogy annyira nem kellemes. Egy Zsiguli ülésen ücsörögve, másfél méter magasan még annyira sem. De lendüljünk ezen túl, mert...

...mert a sztori ott folytatódik, hogy az első epizód témájaként (lendület és barátai) lett egy erdő, egy lejtő és egy elbontásra váró, de még gurulóképes, folyadékaitól megfosztott Escort. Mert elsőre mindenkinek egyszerűnek tűnt leengedni egy autót egy lejtőn, bele egy deformálódó, majd egy szilárd akadályba és megnézni, mi történik a próbababával.

DSC 7622
A deformálódó akadályunk jól teljesített

Persze, sík aszfalton talán, de az erdei út már csak olyan, hogy hol homorú, hol domború, van benne itt egy kis törés, amott egy kis vinkli, és 200 méterről nézve már annyira nem is tűnik nagy felületnek a nyolc acélhordó és pár vizes zsák. Merthogy a lendület (ötvenes tempóra volt szükség) megkövetelte, hogy onnan indítsuk.

Nem szeretném itt leírni, hogy micsoda tudományos módszerekkel és mennyi madzaggal meg miegymással céloztunk másfél órán át az Escorttal, a lényeg az, hogy elsőre tökéletes lett. Másodjára elbíztuk magunkat és a fehér Ford lézerpontosan az akadály és az útpadka közötti részen gurult el (megesküdtem volna rá, hogy nem fér el), majd ugyanolyan hajszálpontosan talált telibe egy raklapot, amely megdobta annyira, hogy átbucskázzon egy sziklán és a sűrű susnyásban két fa KÖZÉ érkezzen, de úgy, hogy egy karcolás nem esett rajta. Ha szándékosan akarjuk sem sikerült volna különbül. Persze kirángattuk, eközben úgy kifordult alóla a rommá rohadt bekötési pont körül a hátsó futómű, hogy azzal bármelyik oválpálya ördöge lehetett volna, de nem adtuk fel.

DSC 7635
Mellé...

Összehúztuk spaniferrel a hátulját az elejéhez. Közben eltelt pár óra és guríthattunk megint. Az, hogy a kísérlet vége egy daruról leejtetett piros Fiesta lett (na ezt kerüld ki b+!-felkiáltással), már önmagában elmondja, hogy a fehér Escort tőlünk harminc méterre egy 90 fokos kanyarral zúgott be az erdőbe anélkül, hogy bármit eltalált volna. Na mindegy, az erdei út nem volt jó ötlet, ellenben remekül tanulmányozhattuk a szúnyogok táplálkozási szokásait és elmélkedhettünk azon, hogy a Jóisten nettó szívatásból küldte-e a földre ezeket a vékonyorrú szemétládákat.

DSC 7546
Hetedik danos mester, nem piskóta. Bárány Tibi szerény és nagyon profi.

Hogy milyen lesz a fogadtatása a Brutális Fizika II. évadának, azt most még nem tudjuk. Az azonban biztos, hogy december végéig (hiszen nem csak fizika van a világon, hanem pl. meg is mérgezhetjük magunkat, vagy akár boncolhatjuk is) bőven lesz idejük szörnyülködni azon, hogy a teljesen egyszerű dolgok is mennyire destruktívak tudnak lenni alkalomadtán. Sőt – és valahol ez az igazán jó egy ilyen munkában – elképesztően önzetlen és kőprofi szak- és sportembereket ismerhetnek meg, olyanokat, akikkel nincsenek tele a bulvárlapok, csak teszik a dolgukat csendben. És ezek az emberek visszaadják a reményt, hogy nincs még veszve minden, van itt segítőkészség és baráti hozzáállás. Tanulni pedig nem gáz. Azzal csak többek leszünk.
Brutális Fizika 2/I. a Spektrumon, október 4., 16.00. Tartsanak velünk, szerintem érdemes lesz!