2015.10.18. 07:17 Módosítva: 2015-10-18 10:28:07
59 hozzászólás

A koszradíros neppertrükk népszerűségén felbuzdulva a Sonax-osok meghívtak egy tanfolyamra, amit a saját embereiknek tartottak. Arra gondoltak, hiába használja valaki nap mint nap ugyanannak a cégnek a termékeit, biztos tudnak a gyáriak újat mutatni, hiszen a technika és a technológia változik, jönnek az újabb és újabb kencék. Ha pedig olyasmiket mutatnak meg a gyakorlott autókozmetikusoknak, ami nekik is újdonság, talán engem is érdekelhet. Jobban igazuk volt, mint Besenyő I.V. Istvánnak, pedig hát neki bejövetkor is igaza volt, nem hogy most.

A demonstrációhoz használt BMW a legjobb példa arra, miért is kell az autókozmetikával foglalkozó embereket folyamatosan képezni. Elég megnézni a vesék feletti embléma környékét, hogy lássuk: nem elég, ha van egy jó szerszámunk, azt kezelni is tudni kell. Valakinek sikerült a nagy igyekezetben addig egy helyben csiszatolni a polírgéppel, míg teljesen át nem forrósodott a festékréteg és az alatta levő műanyag. A lakkréteg úgy csusszant le a plasztikról, mint a tejbegríz kihűlt teteje a még forró ételről. Hopp, már ugrott is egy ötvenezres javítás – viszonylag új autó, szóval eleje lebont, komplett elem fényez, eleje vissza, drága móka, na.

De soha nem polírozással kezdődik a kocsi ápolása, először rendesen le kell mosni. Sokan azt hiszik, mindent tudnak a kocsimosásról, mert hát vödör kell, meg rongy, mosogatószer a vízbe, oszt hadd szóljon. Nekik elég, ha csak annyit mondok, hogy a profik minimum két vödörrel dolgoznak, az egyikben a mosószeres víz van, a másikban csak kimossák a szivacsot. Mosogatószert sosem használnak, csak sampont, mert ami jó az edényeknek, az kimondottan nem jó a fényezésnek: leoldja a korábban felvitt védő viaszréteget. És speciális vegyszerekkel előkezelik a kényesebb részeket, mint a ritkán mosott motortér, vagy az extrém dzsuvás és minden alkalommal takarított kerekek, felnik.

A jó tisztítószer gyorsan feloldja a koszt, a szakember ilyenkor csak fogja a nagynyomású mosó lándzsáját és pillanatok alatt szinte tökéletesen tisztára mossa a felületet. Eddig a pontig egyik autóápolási szakember sem lepődött meg, bár láthatóan nem mindenkinek volt ismerős a hosszú szárú, műanyag abroncsba fogott sörtéjű ecset, még kevesebben találkoztak a perverz autofilek tökéletes szexuális segédeszközével, a dörzsis szivacs dildóval. Ez utóbbi kimondottan felni tisztításhoz ideális eszköz, de formája miatt nehéz úgy használatba venni, hogy a habos szivacsot markoló kollégák ne tegyenek pikírt megjegyzéseket.

Az első igazi felhördülést akkor hallottam, amikor a beáztatott BMW-t elkezdte a német szakember nagynyomású vízzel lecsapatni. Hogy a fékpor pikkpakk lejött a felniről, várható volt. De amikor az egyik kezével kinyitotta az ajtót, még a sokat látott mosósok is hátrahőköltek.

Igen, az igazán gyakorlott, profi szakember simán nekiugrik a falcoknak a nagynyomásúval, csak biztos kéz és jó gép kell hozzá, ideális esetben változtatható nyomású lándzsával. A szilikonos vízlehúzó maga sem újdonság, a használata nem pláne nem okozott meglepetést a közönségnek. Amíg a kocsi a letörölgetés után száradt, a belsejével is elkezdtek foglalkozni. Itt már több olyan fogást használt Christian Resch, ami nem volt mindenkinek ismerős. A Tornador fantázianevű szerkezetet nem mindenhol használják, igazán érdekesen működő cucc. Egyszerre porlasztja a tisztítószert nagy nyomással a koszos kárpitanyagra, rántja ki a a koszt a szövetből és szárít.

Kicsit meglepett, hogy a koszradírt sem ismerik a gyakorlott autókozmetikások, pedig ezen a fiatal BMW-n is elég látványos eredményt lehetett vele elérni. Igaz, az ajtókárpit fekete, így a kosz kevésbé látszik rajta, de a műanyag tisztítóval benedvesített koszradír pillanatok alatt beszürkült – hiába ápolt, rendszeresen mosott autó, a koszradír tényleg csodákra képes.

Mikor a kaszni teljesen megszáradt, neki lehetett állni az igazi lakkápolásnak, a karcok eltüntetésének. És itt megint sikerült sok gyakorlott kozmetikást meglepni, legtöbbjük még nem is hallott a lakkgyurmáról, el sem tudta képzelni, mire való. És nem is csoda, ha valaki elsőre nem érti, mire jó ez az anyag.

De elég volt egy cigis dobozról lefejtett celofán, hogy érzékeltesse, hogy a korábban szakszerűen, nagynyomású vízzel, samponnal, szivaccsal letakarított lakkfelületnél a gyurmával letisztított felület mennyivel simább, koszmentesebb. A vékony műanyag hártya sistergett a kezeletlen felületen, érezhetően meg-megakadt a fényezésre ragadt koszon, radírozás után meg mint ha olajjal kenték volna be a lakkot.

A kétkedőknek megmutatták, milyen látványos, valószínűleg fáról lehullott gyanta-szennyeződések tudnak maradni még egy nagyon alapos kocsimosás után is a fényezésen. Egy digitális mikroszkóppal nézve a lakkon egy gigantikusnak tűnő gyantadarab trónolt, amit a gyurmával egy szempillantás alatt le lehetett szedni.

Kiderült, a gyurmának létezik egy klassz alternatívája, igazi lustáknak való cucc, a gyurma-tárcsa. Amit persze nem gyurmával vontak be, hanem valami speciális, nagyon rugalmas, nagyon puha felülettel. Polírozógépre szerelve, a lakkot benedvesítve pikk-pakk végezni lehet a kocsi gyurmázásával.

Az alaposan letisztított felületen most már el lehetett kezdeni dolgozni a polírozó szerekkel is. Ilyenkor egy igazán alapos autókozmetikás megméri a kocsi lakkrétegének a vastagságát, mert ha túl sok lemattult lakkot lepolíroz, vagy túl mély karcnak ugrik neki, nagyon gyorsan sok tíz, esetleg százezres kárt okozhat. Éppen ezért nem csak a lakkréteg vastagságát kell figyelni nagyon, de néha érdemes a lakk hőmérsékletét is ellenőrizni. Ugyanis kell a meleg, hogy a lakkréteg teteje szépen kisimuljon, de a túlzásba vitt polírozás miatt még a fémlemezen is gyorsan megéghet a bevonat, hát még egy hőre lágyuló műanyag karosszéria elemen – lásd a korábban emlegetett lökhárító-hűtőrácsot.

A polírozott lakkfelületet ezek után mindenképpen valamilyen szerrel le kell zárni, akár egy hagyományos viasszal, akár valamilyen csoda-nano bevonattal. Pénztárca- és igényfüggő, kinek mi felel meg leginkább, gond nélkül el lehet kenegetni pár tízezer forintot a fényezés megóvása érdekében. De egy biztos, valamilyen védőbevonat kell rá, hogy a víz leperegjen, és a nap UV-sugarai ne tegyék villámgyorsan tönkre a szép fényezést.

Van, aki szerint ennyit foglalkozni egy autóval buziság, mert az autó van érte és nem fordítva. Oké, rendben. De szépen kérem őket, hogy amikor legközelebb használt autót vásárolnak, az ápolt, megkímélt példányokat ne is nézegessék, vegyenek csak valami lemattult, mocskos, össze-visszavert, de műszakilag (talán) frankó autót. A szép, ápolt darabokat meg hagyják meg a hozzám hasonló buziknak.