Melleit adta a sportért a legtramplibb autóversenyzőnő

2016.03.08. 17:55
20 hozzászólás

Ha létezne általánosan elfogadott archetípusa a lázadó és férfias nőnek, Violette Morrisról mintázhatnák. Atlétaként kezdte, de sok egyéb mellett focizott és versenybringázott is, mielőtt autóversenyzőként végigverte néhányszor a férfimezőnyt. Száz év távlatából nehéz megérteni, mi vette rá, hogy minden gesztusával és tettével szembemenjen kora nőideáinak, pedig élettörténete egy folyamatos lázadás volt az általános nőkép ellen. A sportsikerekért még óriási melleit is beáldozta, de hiába minden igyekezet, sokan egész életében csak egy igénytelen leszbikust láttak benne. A franciák folyamatos ellenségeskedése a nácik karjába kergette, hogy végül úgy haljon meg, ahogy élt: kompromisszummentesen.

Hosszú út vezetett Violette 1893-as születésétől odáig, hogy az aktív sportévek után a Gestapo hiénája lett. Groteszk testalkata és az, hogy öt nővére árnyékában családja legfiatalabbjaként nőtt fel erős hatással lehettek a fiatalon sportemberré lett Violette önképére, ahogy az sem mellékes szál az életében, hogy hamar rájött homoszexualitására. Rövid ideig ennek ellenére megpróbált idomulni a társadalmi elvárásokhoz. Húszévesen még meg is házasodott, hogy aztán kilenc évvel később, első nagy sportsikerei után elváljon.

Violette 27 évesen, 1920-ban
Violette 27 évesen, 1920-ban

Az első világháború utáni években az élsportolók még nem egy-egy versenyszámra kifejlesztett csúcsgépek voltak. Nagy volt az átjárás a különféle sportágak között, de olyan nagy területen kevesen mozogtak egy időben, mint Violette. Miután a háborúban mentőautó-sofőrként a legvéresebb csatákban gyűjtötte a kilométereket egy átalakított Ford T-vel, két fő célja volt az életben: kijutni az 1928-as amszterdami olimpiára és autóversenyzővé lenni. Utóbbi akkor sem volt olcsó hobbi, akik nem aranykanállal seggükben születtek, jellemzően kurválkodásból szedték össze a hozzávalót. Férfiak és nők is, de Violette-nél ez nem volt egy járható út, így húszas évei közepén abban kezdett érvényesülni, amihez habitusa és testi adottsága tökéletes volt, és atléta lett.

Csendélet a tíz hónapig tartó Verduni csata után
Csendélet a tíz hónapig tartó Verduni csata után

A 166 centis magassága mellett élete javát 70+ kilogrammal töltő Violette mindent végigpróbált, amit akkoriban egy nőnek a sportban lehetett. Sőt, ahol tudta, túlfeszítette a határokat. Gyakran hangoztatott mondása volt, hogy amire egy férfi képes, arra ő is képes. Többször kiállt bokszolni férfiak ellen, és nem mindig sétált ki vesztesként a ringből, de a nők között országos címig vitte, ahogy birkózásban is a legjobbak közé tartozott. Violette aktívan töltötte húszas éveit; két focicsapatban játszott párhuzamosan, férfiak között vízilabdázott, versenybringázott, de a legjobb a dobószámokban volt. 1921-ben meg is nyerte a gerelyhajítást és a diszkoszvetést a Női Világjátékokon, ami akkoriban a legmagasabb szint volt, ahova női atlétaként elérhetett.

Ökölvívóként női bajnoki címig vitte Franciaországban
Ökölvívóként női bajnoki címig vitte Franciaországban

Sportsikereinek köszönhetően egyre ismertebb lett Franciaországban, és talált magának támogatót autósportos szárnybontogatásaira. 1922-ben benevezték az egynapos Bol d' orra a rövid életű Benjamin autójával. Ebből a versenyből lett mára a világ egyik legfontosabb egynapos motorversenye, de akkoriban a szegény ember Le Mans-ja volt, első sorban autóknak. Violette jól debütált ebben a sportágban is: negyedik lett, és megfutotta a leggyorsabb kört. Ettől kezdve egymás után kapta a lehetőségeket, és még abban az évben három kisebb versenyen nyert.

Violette az 1923-as Bol 'd oron
Violette az 1923-as Bol 'd oron

A szenvedélyeit folyamatos teljesítménykényszerben élő Violette céljaiért óriási melleit is beáldozta. Ma már nem teljesen tiszta, hogy ezt inkább az atlétika kedvéért tette, vagy inkább azért, hogy elférjen a fakormány mögött, de mindkét elmélet aktívan él az emlékezetben, és egész biztos, hogy mindkét területen nagy könnyebbséget hozott neki a dupla masztektómia. Az efféle húzásain persze jókat csámcsogott a kori francia sajtó, ahogy állandó téma volt kirívó viselkedése. Rövidre vágott hajjal, férfiruhákban járt, trágárul beszélt, folyamatosan cigi lógott a szájából, nem félt konfrontálódni senkivel és nyíltan vállalta homoszexualitását. Ennyi akkoriban elég volt ahhoz, hogy magas szintekről gáncsolják.

Violette pechére legeredményesebb időszakában, az 1924-es párizsi olimpia idején a nőknek még nem tartottak atlétikai számokat. 1928-ban vették be a játékok közé, amire az  autó- és motorversenyzés mellett aktívan készült. A kisebb futamokon elért győzelmek után 1925-ben második lett motoron a Párizs-Nizza versenyen, 1927-ben pedig megszerezte legnagyobb sikerét rövid autósportos karrierjében, amikor egy B.N.C.-vel nyert a Bol 'd oron. A verseny történelmében ezzel ő lett az egyetlen női győztes, de innen meredek volt neki a lejtő minden téren.

 A Francia Női Atlétikai Szövetség az amszterdami olimpia előtt kijelentette, hogy erkölcsi szintje miatt nem képviselheti Franciaországot a játékokon. Magyarázták a szexualitásával, az öltözködésével, és hiába támadta a döntést, a bíróságon is lesöpörték fellebbezését. A sportolói liszenszétől megfosztott, harmincas éveit töltő Violette többé nem indulhatott egy atlétikai versenyen sem hazájában, amivel élete egyik fő motivációja, az olimpiai arany elérhetetlen cél lett. A versenyporttól távol kerülve autók alkatrészeivel kereskedett, versenyautókat szerelt, de ennek az üzletetnek – akárcsak autóversenyzői karrierjének – a gazdasági válság tett keresztbe. Ezután tenisz- és autóvezető leckékkel tartotta magát a felszínen. Így töltötte a következő éveket, míg állítólag egészen Adolf Hitlerig jutott a francia szövetség karriergyilkosságának híre. 

Zakóban, rövid hajjal
Zakóban, rövid hajjal

Violette megszégyenítése miatt kiváló célszemélynek tűnt a náciknak, akiknek jó kapcsolatokkal bíró kémekre volt szükségük. A mindig is aktív közösségi életet élő Morrisnak fontos kapcsolatból volt elég, így nem meglepő, hogy amikor egykori sporttársán, a náci ügynökké lett Gertrude Hanneckeren keresztül megkörnyékezték, nem kellett sokat győzködni. Az 1936-os berlini olimpián már díszvendégként fogadták, ezután pedig szállította az infórmációkat. Kezdetben a Maginot-vonalról, a Somuna készülő tankjairól, és fontos személyekhez szolgált elérhetőséggel.

Amikor '40 után forrósodott a helyzet Franciaországban, Violette az ellenállásról és az azt segító csoportokról szolgált infókkal. Amikorra a nácik megszállták a hazáját, már nem volt titok, melyik oldalon áll. Gyakran látták a Gestapo párizsi központjában, a szervezet titkos ügynökből meg is tette ügynökévé, amiért honfitársaitól kiérdemelte a Gestapo hiénája nevet. Az ő feladata volt letartóztatni és kikérdezni az ellenállás tagjait. Testhezálló volt, az ekkor már ötvenes éveit suroló Violette ereje nem sokat kopott, ami állítólag sokat segített kegyetlen vallatási módszereiben. Már-már legendás, rettegett alakja volt a Gestapónak, amikor ellenállók egy csoportja végzett vele. 1944. április 26-án, egy héttel 51. születésnapja után lőtték szitává Citroene kormánya mögött.