Japán autópornó a kilencvenes évekből

2016.03.26. 13:00 Módosítva: 2016.03.28. 22:32
30 hozzászólás

Mindig úgy képzeltem, hogy a távol-keleti gyerekek Bud Spencere Jackie Chan. Ő az egyszeri kisember, aki sosem akar bajba kerülni, ám ha már ott van, mindig a szerencsétlenek oldalára áll. Ugyanúgy osztja a pofonokat, ugyanúgy a seggre ülős humoré a főszerep, és ugyanúgy tett kitérőt komolyabb szerepek felé, ugyanannyi sikerrel. Mindez csak arról jutott eszembe, hogy pár hete belefutottam Indavideón a  Mennydörgés  című remekbe, és az utána következő másfél órára maga alá is temetett a nosztalgia. 

Utoljára talán nyolcévesen láttam, de nem bírtam ellenállni a kísértésnek, megnéztem. Már a film elején játszott bóvli szintipop is beránt, aztán jön pár egész pofás drift egy EVO III-as Lancerrel, szóval újraéljük a kilencvenes éveket. Persze a sztori valahol a Halálos iram szintjén áll, és a fizika is alulmúlja a Bolondos Dallamokat, de ezeket a filmeket nem a jóságuk miatt nézzük, ahogy apáink se a realizmus miatt szerették az Ágyúgolyó futamot. Érdekes, hogy a történet elején inkább bugyuta, már-már börleszkes poénokat sütnek el, aztán egy ponton olyan vérfürdőt rendeznek a rendőrségen, hogy abba a Terminátor 1 is belepirulna.

A sztori röviden annyi, hogy Jackie a Mitsubishinél profi szerelőnek képzi magát, de mégis inkább apja műhelyében vállal munkát. Aztán egy nap elkap egy keresett bűnözőt – akit Steven Seagal német klónja, Thorsten Nickel alakít – egy illegálisan átalakított autókat kereső rendőrségi akció során. Már ez is mókás, hiszen a főgonosz egy R32-es Nissan Skyline GT-R-jét Jackie egy Mitsubishi FTO-val fogja meg. Ennek a gonosz persze nem örül, ezért elrabolja hősünk húgait, és csak akkor engedi el őket élve, ha Jackie gyorsabb lesz nála az autóversenyen. Utóbbi a mindenki által ismert, rangos, Nemzetközi Autóverseny.

(A gifek az Oppositelocktól származnak)

Ebből is látszik, hogy mennyire komolyan vehető a film, de ha ez nem győzött meg senkit, akkor érdemes megnézni a gyorsított felvételeket a futamon, és a teljesen abszurd, miden fizikai törvénynek ellentmondó baleseteket. Szintén érdekes a rajtrács összetétele is, hiszen van itt BMW 318i, Mazda RX-7, Ford Sierra, negyedik generációs Supra, meg Skyline, de feltűnik pár Opel Vectra is. Vajon legyőzi a jó a rosszat? Gyorsabb a 3000GT, mint a Skyline? Megmenekül Jackie lánytestvére? Van olyan, aki nem találta ki már az elején?

Maga Chan harminc éven át dolgozott a Mitsubishivel együttműködésben, és most, hogy jobban belegondolok, a legtöbb filmjében tényleg Mitsukat nyúzott. Talán csak valamelyik Ágyúgolyó futamot tudnám felidézni (az elsőt - Pista), amiben egy fekete Subaru Leonéval versenyzett.

Emiatt az egyik fénypont a film 1995-ös bemutatásakor még vatta új Mitsubishi Lancer Evo III-as. Ebben is az egész Evo sorozatra jellemző 4G63 kódú turbómotor dolgozott, itt már 275 lóerős teljesítménnyel. Előrelépés volt ez, a nagyobb turbó jó tizenöt lóerőt hozott az Evo II-höz képest. Átszabták a kocsi elejét is, hogy több levegő jusson a köztes hűtőre és a fékekre, na meg a kipufogórendszert is áthangolták. Az Evónak már itt is komoly kultusza volt, ám legenda státuszba mégsem ez, hanem a VI-os sorozat Tommi Makinen kiadása emelte fel. Jackie persze összetöri a gépet még a verseny előtt, de itt jön a deus ex jócsaj: a Mitsubishi egyik vezetőjének a lánya hozzávág egy pár versenyre felkészített 3000GT-t hősünkhöz, mert hát mégis az emberélet az első.

És ez az igazán érdekes gép, a 3000GT, vagy belpiacos néven Mitsubishi GTO. Az autónak a Toyota Supra Turbo és a Nissan 300ZX vevőit kellett volna elhódítania, de valahogy sosem lett annyira rajongott gép, mint riválisai. A legtöbb kritika a súlya miatt érte, hiszen a rengeteg belepakolt – amúgy jövőbemutató - fejlesztés miatt 1700 kilónál is nehezebb lett. Csak a viszonyítás kedvéért: a kortárs Supra jó 300 kilóval volt könnyebb. A duplaturbós V6-os motornak és az összkerékhajtásnak köszönhetően így sem ment rosszul, sőt, százig alig 5,5 másodperc alatt gyorsult, viszont kanyarokban lomhának ítélte a korabeli szaksajtó.

A Mitsubishi úgy gondolta, hogy csak akkor lehet sikeres a modell, ha mindent beleépítenek – már persze a csúcs, VR4-es változatba - , ami a kor színvonalán elérhető volt: az összkerékhajtás a G-szenzor mért értékei alapján akár javarészt csak hátra is képes volt küldeni a nyomatékot, az elektronika a sebességtől függően fordította a hátsó kerekeket is, és 50-es tempó felett a légterelők változtatták a helyzetüket, hogy stabilabban fusson az autó. Nézzék meg, ahogy Karotta kipróbálja az első sorozat egyik darabját:

A 3000GT-t Amerikában is megpróbálták Dodge Stealth néven elsütni, de jelentősebb rajongótábort ott sem sikerült kialakítani, hiszen amennyi pénzt kértek érte, már szinte Dodge Vipert adtak. Persze összehasonlíthatatlanul finomabb műszer az átöltöztetett japán gép, de nem sokat javított a megítélésén, hogy a Viperrel osztozott a bemutatótermeken. És ha már Stealth, Winkler ki is próbálta:

Ahogy csökkent a kereslet, egyre kevesebb extrát kérhettek a vevők a 3000GT-be, először az állítható futóművet, majd az utastérből változtatható tónusú kipufogót hagyták el, majd az aktív aerodinamikai elemek is lekerültek a kocsiról. Az 1990-től gyártott autó utolsó modellévnek csak azért 2001-et adják meg, mert a két megmaradt darabon csak akkor sikerült túladni.

Feltűnik még a filmben egy Mitsubishi HSR is, ami a világ legjobb prototípus nevével rendelkezik: Highly Sophisticated-transport Research, vagyis Nagyon Kifinomult szállítóeszköz Kutatás. Egy 1600 köbcentis V6-ost építettek bele, amit a kilencvenes éveken több utcai autójában is használt a japán gyártó, mellesleg a legkisebb valaha sorozatban gyártott hathengeres motor.

Ha másért nem, legalább ezek miatt érdemes megnézni a filmet. Mert persze, gagyi, és a legtöbb akciójelent is megmosolyogtató, de van egyfajta utánozhatatlan hangulata, és kellemes nosztalgiával töltik el az embert. Az autók legalábbis mindenképp.