A tökéletes olasz
Sárga Angyal - a tökéletes olasz
Sok kilométerrel vettem, talán picit áron felül is, de ahogy mondani szokták, nem KM-et veszünk, hanem állapotot, én is így tettem, az autó szinte tökéletes állapotban van, mindenből a legjobbat kapta az előző tulajánál is és én is megadom neki.
Kényelmes, tágas olcsó, de nem tartós, és beteges
Furcsa kettősség van bennem: egyrészről élmény vezetni, magas ülés, tágas belső, nagy tükrök... másrészről egy akadozó váltó, olajzabáló motor, gyenge légrugók, vékony festés, zörgő kaszni és negyedévente szerviz.
Na megjött az első galiba! Zúgás hátul, jobb hátsó környékén! Iránya a szerelőhöz, nézi, csapágy! Sajnos tényleg az volt, mert csere után - húzós az ára 50 eFt. - már nem is hallok semmit, mint régen. A szerelő szerint túlhúzták a gyárban - mert még nem nyúlt hozzá senki, az látszott.
Lényeges szempont volt a választásnál a telekre vezető "út" utolsó másfél km-es szakasza, ami traktorok és az agyagos sárban csúszkáló kocsik által kivájt akármi. Szóval magas legyen az alja és megerősített is a futóművel együtt. Terepjáróra meg nincs pénz.
Kezdjük talán Ádám-Évától: Van egy átalakított, rövidített, összkerék hajtású, összkerék kormányzású Trabant 601. Márkatalálkozókra szoktam elvinni a gépet. Mindig máshol, mindig mástól kellett kisteherautót kérnem, ami felettébb kényelmetlen és kellemetlen volt számomra.
