Ahonnan a magyar regadó - semmiség

Csak egy dán használtautó-kereskedés, de közelről

2016.12.30. 12:32
21 hozzászólás
Nézem az árakat, szorzom őket negyvenkettővel. Amennyire emlékszem, ezek ennyibe kerülnek otthon is, na meg a regadó – hát innen se viszünk haza autót. Aztán elkerekedik a szemem és kezdem nem érteni a dolgot. Pedig mindenre nagyon egyszerű a magyarázat.

Papp Tibi szorgosan nyomkorássza a Canon exponálógombját az Audi A5-ben, én már egy ideje kész vagyok a Q2-essel – naja, utóbbi egyszerű autó, kevesebb a részlet, ráadásul a maga nemében szerintem százszor jobb is, de ez most nem tartozik ide. Van egy szabad negyedórám, átnézek az út túloldalára – nini, egy szerviz, előtte egy rakás eladó autó.

Észak-Dániában járunk, egész pontosan Bindslevben, ahol szemlátomást csak házak élnek, emberek nem – legalábbis az itt töltött két órám alatt senkit nem láttam az utcán. Ettől persze még a jól szigetelt pincékben simán lehet, hogy aktívak épp a darabolós gyilkosok, az előző napi szintetikusdrog-partit heverik ki a tizenhat éves deathmetal-fanek, de innen, ahol én vagyok, ez akár egy neutronbomba-támadás utáni település is lehetne.

De ott vannak az autók - bár ilyen forgalom mellett el se tudom képzelni, hogy bárki, valaha rájuk néz -, azok még tartják a frontot. Felhorgad bennem a minden autóbuziban takaréklángon égő nepper – érdemes lenne esetleg itt?

Nicsak egy 1993-as Toyota Carina, egyhatos benzines, van benne kilométer, de nem vészes, 219 ezret ír a cetli. 5000 dán korona, az annyi mint 210 ezer forint. A bal oldala egész vállalható, a jobb oldalán azonban kezdődnek a bajok, csipa a hátsó sárvédőn, valami nyomásból eredő, erős rozsdásodás a hátfalon. Ez az az állapot, amilyenben Magyarországon szinte nincs is autó, mert ha egy kocsi belseje ennyire szép, a külseje amúgy ennyire vállalható, akkor már ütnek rajta egyet a kalapáccsal, letüsszentik fél óra alatt, foltokban. De ez itt legalább őszinte.

Nézem már itthon, a magyar neten, ilyen Carinákat 300-400 ezres futással 2-300 ezer forintért kapni – ebből se leszek hát milliomos, ha hazaviszem, de nagyon nem.

Tovább lépek, malacorrú Passat, az egyik legolcsóbb kocsi a placcon, 4000 koronáért mérik, ami csak 170 ezer forint. Mennyire szeretik ezt otthon, mifelénk... De nini, micsoda malacorrú ez! Egy VR6-os 2,8 literes, úristen micsoda ritkaság, nem is tudom, hogy láttam-e valaha ilyet élőben. Ráadásul kombi.

Mondjuk, nem kevés benne a kilométer, 323 ezret ír a cetli, az 1992-es autó amúgy nagyjából egyben levőnek néz ki (bár az orra kicsit hullámos és a fényszórói se állnak teljesen jól), de körülveszi az elhasználtság penészes aurája.

De itt is, mint a Carinán, a szegélyek mállásnak indultak, csak a Passaton tetézi a problémát, hogy sok a műanyag burkolat, és azok alól bújik kifele a lemezrák.

Sajnos itthon hasonlót sem találok a neten, hathengeres kivitel egyszerűen nincs, kombiban pláne. Igazi unikum, nagytüdejű, morajló hangú, benzinzabáló sleeper, gondolom itt, Dániában a halálba adóztatják azt, akinek ilyenje van. Itthon aztán kínomban megnézek pár, hasonló, elég erős, nem igazán kisfogyasztású benzines 2.0i 16V-t a hahun – azok általában fele ennyi kilométerrel másfélszer ennyiért mennek el idehaza. De nagy kár ezért a kocsiért, egyszer kipróbáltam volna.

A Passat mellett opeles konkurencia áll, egy Vectra. Sokkal újabb, hiszen ez 1998-as, s szintén kombi, de csak egy hervatag 1,8-as benzines van az orrában, s szintén 4000 koronát kérnek érte. Ha a jobb hátsó ív nem rohadna rajta, elsőre szinte vonzónak mondanám, bár lehangoltan veszem észre, hogy ezeket a 15+ éves járgányokat még a kulturált Dániában sem kerüli el a hülyegyerekesítési trend: tőgyszerű doppelauspuff lóg szerencsétlen, igáslónak született verda jobb hátsó sarka alól – úgy mutat, mint hevenyészett hullámpala bódé egy rendben tartott, takaros, kétablakos családi ház oldalában.

Magyarországon ezeket az autókat, igaz, kicsit talán jobb állapotban 300 ezer forint fölött mérik – de még ennek az importjával sem lenne profit, s nem is fáj érte a szívem.

Akkor már inkább a következő autó, a Golf II-es, az első turbódízel a placcon. Jó öreg, 26 éves, van benne kilométer is, összesen 249 ezer. Rozsdás felnik, nyomott és rozsdapöttyös a hátulja, de amúgy vállalható, s jó öreg dán szokás szerint rajta van a vonóhorog is.

5000 dán korona, tehát kábé 210 ezer forint, amit kérnek érte, s amint itthon a netről megtudom, itthon ennyiért, vagy alig drágábban adják ezeket a dízel Golfokat. Szimpi kocsi, de maradjon a bindslevieké, ha vannak effélék egyáltalán.

Piros autó tűnik fel a sorban, a színe szinte ordít az öngyilkosszürke dán környezetben. De jól néz ki! Egy korai Polo az, ismerik, a jellegzetes formájú, háromajtós kombi, azaz Variant. Ez itt egy erős GT-kivitel, ha jól látom, kicsit meg is ültették, emblémátlanították, tettek rá csinos felniket, igaz, a kipufogónál megállt az egyéniesítési szándék, az maradt szívószál.

Remélem, nem gyanítanak rosszindulatot a megállapítás mögött, hogy ez már biztosan nem az a piros pigment, amit Wolfsburgban rálocsoltak 1992-ben, mert amúgy az autó csinos, a finom tuning meg még emel is a fényén. De a rajta szereplő, két további szám láttán az esőnedves aszfalton koppan az állkapcsom.

Micsoo-oooodaaaa? 15 000 korona? Azaz 630 ezer forint? De hiszen ez csak egy öreg Polo! Nem egy G-lader, pláne nem egy BMW vagy Golf GTI... Vajon a kilométer-gyűjteményt kell benne megfizetni? Hiszen 319 600-at futott, az már brutál egy ilyen autónak.

De lehet, hogy valamit nem tudok. Lehet, hogy a Polo GT-knek elszállt az ára, mert kiváló historic raliautó válik belőlük. Lehet, hogy valami óriási mozis kasszasikerben ilyet hajt Ryan Gosling, csak megint nem követem az eseményeket... De nem. A hahu is csak azt támasztja alá, amitől megdöbbentem – ebből a Polóból legalább ennyire szép pirosat kapni itthon (sőt, szerintem sokkal szebbet) 390 ezerért, kompresszorosat árulnak 425 ezerért, 53 ezret futott, szalonállapotút mérnek 595 ezerért. Hogyan szállt el ennyire a ló ezzel a dán kereskedővel?

Innentől pedig csak ámulok és bámulok. Következik a kisgyerek-ijesztgetés királya, a faceliftelt Chevrolet Tacuma, 2006-osan, kétliteres motorral, 291 ezer kilométerrel, 25 000 koronáért – az annyi, mint 1 050 000 magyar pénz.

De hiszen nálunk 650 ezerért már kapni ugyanilyet, ugyanennyi kilométerrel, ugyanilyennek tűnő állapotban. Ezen a bindslevi áron meg újszerű, 102 ezret futottat ad a magyar eladó... Hogyan is van ez?

Oké, jöjjön a mellette álló, 2005-ös, sokkal későbbi Polo. Erős kivitel ez is, 1,4-es, tizenhat szelepes, de már 169 ezer kilométer van benne. 40 ezer kroncsi, ami 1,7 millió forint. Egy-egész-héttized-millió fakking forint... És ráadásul csak egy háromajtós, vízihulla-metálzöldben. Itthon ilyet fele-harmada futással 1,4 mila körül mérnek, bár a kilométeradatok hitelességére Magyarországon soha, senki ne vegyen mérget.

A következő egy Golf IV TDI, 2002-es, masszív 319 ezer kilométer terhe alatt roskadozik, már hozzá is piszkáltak, látszik a felnijein, a kiállását. 49 500 korona, azaz majdnem 2,1 millió forint a kínálati ára! Te jó és, itthon negyed ennyit futottat mérnek 1,6 alkudható millió forintért... Mi van itt?

Nem jobb a helyzet az utolsó autóval sem a soron, ami egy Hyundai Santa Fé, 2,2-es CRDI-dízellel. 2002-es autótól nem sok az a 132 ezer kilométer, de a 38 ezer koronás ár (1,6 millió HUF) így is mellbevágó, hiszen nálunk 121 ezer kilométerrel kínálnak hasonlót eladásra 1,25 millióért. És a dánnak még a féktárcsája is rozsdás.

Még jó, hogy a Golf Country-n nincs cédula, mert annak láttán tán el is terülnék valamelyik ivóvíz-tisztaságú, heringszagú pocsolyában – ha egyszer 1,75 millióba kerül itthon, ott mennyi? Hárommillió?

Egyébként van ám megoldás a rejtélyre. Nem a magyar ugyanis Európa legmagasabb regisztrációs adója, hiszen ott van még a görög, a finn, a máltai, a portugál... (Kösz, Mamagaio nevű kommentelőnknek ezért a listáért - a szerk.) Nem is a magyar volt, mielőtt csökkentették. Hanem a dán. Náluk egy bármilyen nem-haszongépjármű importjánál (legyen az új vagy használt) 160-180 százaléknyi regisztrációt kell befizetni. Olyan iszonyatosan drágák náluk a kocsik, mint sehol másutt. Nem mondom, hogy örülni kell a magyar rendszernek, mert ez is szemétség, de van a miénknél sokkal rosszabb is. Talán nem véletlen, hogy arrafelé 16 év(!) az autók átlagéletkora.

US Virgin Islands

Sosem láttál még ilyen gyönyörű helyet!

Kreuzenstein mesevára

Nézd meg Te is Laczko legújabb fotóit!