Felborultak, aztán Laci bá' elindult az erdőbe felakasztani magát...

2016.12.31. 13:20
29 hozzászólás
Régi buszos képek köré írt családi történetek az akasztásra indult sofőrtől az Ikarus-hozta Hacsin át a buszos dinasztiákig. Huszonkét buszos sztori és még több kép jött a volános hiénára, aminek a zsűrizését ezennel át is passzolnánk az olvasóknak.

Cserkész212

1976-78' körül, a budapesti Kertészeti Egyetem néptánckara. Szekszárdról utaztak vissza a fővárosba az esti TSZ-ben tartott fellépés után. Pavelka ült Laci bácsi, a sofőr mellett. Ráordított, hogy ne aludjon! Arra ébredt a kisöreg. Hegedűs Karesz kiabált, hogy borulunk! Azután, hogy vegye le a gyújtást! Aztán elindult Lacibá az erdőbe felakasztani magát. A Lajos hozta vissza. [...]

A kiérkező helyszínelők elborzadtak, az egész busz tocsogott a vérben. Szerencsére csak Bikavérben. Ők is örültek, hogy hullák helyett csupán békésen szendergő részegeket találtak. Tele volt a csomagtartó vörösboros palackokkal, az okozta a szörnyű látványt. Istennek hála senkinek nem történt baja. Elég lassan borult az Ikarus az oldalára, így mindenki meg tudta tartani magát. Csupán két kisebb sérült volt, az egyik zenészt a saját hegedűje ütötte fejbe, a Szűcs Mari éppen aludt, ő a lépcsőn ébredt fel.

A képet Katika, a tánckar egyik tagja, édesanyám készítette :)

liszkaytamas

A képeken nagyapám, Liszkay Miklós látható. Fiatalon meghalt, de sok fénykép, és nagyanyám történetei megmaradtak. Az "öreg" volt autóversenyző, taxisofőr, teherautósofőr, belföldi és nemzetközi buszsofőr és szeretett motorozni is.

Nagy életművész volt, kiélvezte rövid életének minden percét. Egy alkalommal kártyapartin Skoda Felicia-t nyert, családi fotóink között ez is megtalálható. Bár én személyesen nem ismerhettem, valamit mégis hagyott rám apámon, vagy a géneken keresztül: az autók, és minden mozgó jármű iránti rajongás mindannyiunk életét végigkíséri.

(további képek itt)


Garp

Apam regeszkent dolgozott a szekszardi Wossinsky Mor Megyei Muzeumnal. A munkajukhoz ugye az asatas es a terepbejaras is hozzatartozott, amire a kep tanulsaga szerint mar 3 evesen is elkisertem oket neha. A kep 1979-1980-as lehet.

Amire konkretan emlekszem az az, hogy a nap vegen hihetetlenul elringatott a Nysa es kesobb a Latvia is, barmennyire pocsek uton mentunk. :)


BB81

Édesapám 1972-től autóbuszvezető, még a mai napig is. Gyakran szervezett fürdős kirándulásokat kisfalunkból, Vilonyáról. Az 5 tagú családunk természetesen minden alkalommal ott volt a fürdős kirándulásokon. Egyik meleg nyári fürdőzés alkalmával, hazaindulás előtt fél órával bekapcsolta a klímát Ikarus 266-os laprugós sárga villámján, azaz kinyitotta az ajtókat. :) 5 éves voltam és kihasználva az alkalmat hogy szabad a sofőrülés, bepattantam és vártam a hazafelé tartó kiránduló utasokat. Tehát én vagyok a képen, amely pontosan 1986-ban készült. Itt már eldöntöttem, ha "nagy" leszek, autóbuszvezető leszek!

Bátyámat akkor már megfertőzte a buszülés "nagysága", neki akkor már "csak" 10 évet kellett várnia, hogy buszvezető lehessen. Nekem kicsit többet, de már 12 éve vezetem a magyar buszgyártás remekműveit, jelenleg egy Ikarus C-56-ost! Jelenleg pontosan 35 éves vagyok (ma töltöm) de szerintem a buszról is megyek nyugdíjba, 70 évesen :) Igazi buszsofőr család vagyunk, vérünkben a vezetéssel.

Leadfoot

1988 decemberében járunk, így a fotó még pont belefér a kiírásba. Apám munkahelye (Pécsi Bőrgyár) buszos utat szervezett Isztambulba. A buszuk persze már az odaúton elfosta magát. A képen az látható, ahogy a kollégák (apám háttal, fehér pulcsiban) semmittevéssel próbálják elütni az időt valahol az isten háta mögött Bulgáriában.

A második képen nem apám látható (szépen is néztek volna ki, ha neki kell megjavítania a buszt - alighanem még mindig ott lennének), de a sztorihoz hozzátartozik.

Jó volt ez az út, utána pár hétig Trubo rágón éltünk az öcsémmel. :-)

(másik kép itt)

blasykapitány

A fotó '88-'89 táján készült Tatabányán, ahogy egy Hacsi versenyautó lóg ki az őt hordozó Ikaruszból. A kék pulcsis surmó vagyok én, az ábrázatomat tekintve igencsak tetszik a gépezet belseje. Talán itt fertőződtem meg az autóbuzériával...

Igen, a busz nem nagyon látszik, de basszus, az ott mégis csak egy AE86!!! :)

Sőt, itt is látszik egy kis Ikarusz, de persze itt sem ez a lényeg. :) (kép)

Csaba Jánossy

Nyáriszünet, Debrecen, Újkert, Doberdó utcai autóbusz végállomás. Öcsémmel várjuk a 15-ös buszt, megyünk nagyanyámhoz ebédelni, közben támasztjuk a hőszolgáltató falát. A Napló fotósa lekapott bennünket, s ezt a címet adta a képnek (1983 ~ 84).

csernogabor

Solymár, 1982 vagy '83. A buszvezetők nagy része környékbeli volt, kifejezetten jó viszonyban az utasokkal, így néha ilyen is megeshetett, hogy beüljünk a sofőr ülésbe a nővéremmel. Ajtót is nyithattunk, csengőt is nyomhattuk, tiszta vidámapark!

Csilla Fehér 1968

1971 Kaposvár.Óvodás ballagás után jól jön egy kis utazás a megfáradt nap után.

vwandrew

Budapest; 1988 környékén. 3 évesen a volán mögött az autóbusz típusa Ikarus 256os. Éppen apukámtól kérdeztem valamit miközben a váltóra mutattam. Végül apukám olyan sokáig hagyott a vezetőülésben, hogy a buszvezetés lett a gyerekkori álmom. Ennek köszönhetően 11éve buszvezetőként újból visszaülhettem a vezetőülésbe...

peti.olah

Nem teljesen busz, de személyszállító Barkas van a képen. '89-ben, Debrecenből Budapestre kellett felvinni szervizbe az iskola Sony videómagnóját, és hogy ne legyen unalmas az út, hát vittük a csajokat is.

Visszafelé, valahol Szolnok környékén álltunk meg a puszta közepén pisilni, de ha már ott voltunk a kukoricásban, hát hoztunk egy kevés zsenge főzni valót. A képen Imre barátom, aki sajnos már nincs köztünk, én a farmergatyában, a Barkassal Cica, azóta asszonyom, a képeket Kati készítette, akiről sajnos 20 éve nem tudunk semmit. De ahányszor kezünkbe kerül a kép, eszünkbe jut a boldog fiatalságunk.

(másik kép itt)

Stevie Van Der

Én is pályázom, bár az év nem stimmel, de csak kicsit később, 93-ban kezdtem buszozni. Tehergépkocsi-vezetőként kezdtem a pályafutásomat érettségi után azonnal, 1987-ben. A rendszerváltás után azonban az a cég is tönkrement, ahol akkor dolgoztam, munkanélküli lettem. Itt következett be a fordulat, a Munkaügyi Központban átképzés címén szereztem meg a D kategóriás jogosítványt, teljesen ingyen! Azóta tart a szerelem, bejártam már egész Európát busszal. Sok jó típust kipróbálhattam már, de nosztalgiával gondolok az elsőre, a jó öreg Ikarus 266-ra.

Denpv

Az alábbi képeken édesanyám látható 40 év eltéréssel Faros Ikarusokban,a mosolya a régi, valahogy a buszokhoz mindig jó hangulatú utazások kapcsolódnak :)

Erzsébet Turcsányi

1963 szeptemberében másodikosok voltunk az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban. Az iskola jó szokása volt, hogy minden ősszel kirándultunk. Az első évben Egert jártuk körbe, hogy a vidéki gyerekek eligazodjanak a városban, megismerjék fontosabb értékeit. Másodikban az észak-keleti országrészt, harmadikban a Nyugat Dunántúlt, negyedikben a déli országrészt ismertük meg buszos, turista-szállós utazáson.

A másodikos országjárás során Debrecenben készült a fotó az Ikarus 31-esről és néhány résztvevőről. A buszokat a Volán egri telepéről béreltük, a képen is szereplő Józsi bácsi volt a sofőrünk ebben az évben, aki jól viselte a harsogó éneklésünket végig az ötnapos úton, vidám, kedves, kellemes ember volt. Talán ezért is került a kép középpontjába. Az ő további sorsát nem ismerem, több mint fél évszázad alatt sok dolog megesik. Sajnos, közülünk is elmentek néhányan, így a képen szereplő két Mária is.

A fotón látható személyek akkori neve: Sass Mária, Kovács Mária, ? Józsi bácsi, Szakál Zsuzsa és én (Turcsányi Erzsébet).

 KawaBazsy

Az első képen jómagam vagyok látható apám szolgálati Nysa-ja előtt, kb 1977-ben. A másodikat meg egy régi képből ollóztam. Sztorim nincs hozzá, de érdekes a faros (számomra csak "segges") buszon olvasható, töredezett "mozgó bolt" felirat.. (kép)

Samott

Edesapam ilyet vezetett, akkor meg nem a Volannal hanem a Mavautnal, amikor anyam megismerkedett vele... kalauzkent kezdet az oreg, aztan idovel feljebb lepett a rangletran. Apro szepseghiba, hogy a kepen meg az elozo felesegevel lathato. :-) Otletem sincs hogy hol keszult es sajnos mar megkerdezni se tudom. :-(

Bonuszkep, ilyen volt a jogsija: (kép)

Santa Kata

Ötvenes évek közepe. Győrben a Puskás Tivadar úton készült, a munkásjáratok egy részének akkori végállomásán.

(Szerszámgépgyár, Győri Textil, Gázgyár) Sofőrök (bal szélen apám) és kalauzok várják a visszaindulás idejét. [link]

Hatvanas évek közepe. Győrben az akkori Tanácsköztársaság úton két buszsofőr (bal oldalt apám) pihenőjét tölti. [link]

Hatvanas évek közepe. Győrben az Aradi vértanúk útján egy "faros" (GA 77-86) várakozik. [link]

Nadon Fidel

Nadon Fidel a Józsefvárosban nőtt fel. A hetvenes években a Köztársaság tér Erkel Színház háta mögötti része buszparkolóként funkcionált. A játszótérre menet arra vezetett a Nadon család útja, és Fidelke persze minden buszt alaposan meg kellett vizsgáljon.

Az 1975-ben készült képen egy ilyen inspekció látható.

tervrajz

Az egyes busz ideiglenes végállomásán készült a kép 1985 környékén a Kós Károly sétányon, a képen Édesapám látható. Azért volt ideiglenes a végállomás kialakítva a mert rendes végállomást felújították akkor. Másnap ugyan ennek busznak fordulás közben kidőlt kereke kerékagyastól együtt. Édesapám azóta bár nyugdíjasként, de mai napig vezet buszokat. Összesen több mint egy millió levezetett kilométert van a háta mögött.

Plusz sztori:-) A bátyámmal az volt a kedvenc szórakozásunk a végállomáson próbáltuk egymásra rácsukni az ajtót.:-)

Rőczei Zsolt István

Három évesen, 42 évvel ezelőtt, elég határozottan adtam tudtára anyámnak és a fotográfusnak egyaránt, hogy a kötelező ovis fotón milyen kellékkel vagyok hajlandó mutatkozni. Akkor már ugyanis minden utazás után elköszöntem leszálláskor a BUSZTÓL, nem ám a vezetőjétől!

127 sud

A fénykép amin egy busszal pózolok 1976-ben készült valahol Szeged és Baja között. Egy Mohácsról Szegedre történő kirándulás alkalmával megálltunk út közben valami tanya mellett pihenni, gondolom mindenki próbált könnyíteni magán. Valószínű keresztapám fényképezett le engem a pár nappal előtte kapott "busszal" a Wartburg mögött. Érdekesség, hogy 1966-os gyártású az autó de már az új 353-as nem a "púpos". Nagyon sokat jártunk vele mikor megvettük, nyáron szinte minden hétvégén bejátszott egy kis Balatonvilágos. Szóval ezt a buszt nagyon szerettem és mindenhová vittem magammal, nem emlékszem milyen lehetett de talán nem is volt valódi busz másolata. Mintha panoráma üveges lett volna de erre már nem emlékszem pontosan. Röviden ennyi a történet.

Félix László Hartmann

A bescannelt fényképen Fábián Pál, dédnagyapám egy feltételezhetően Főnix autómobilban ül a hadügyminisztérium épülete előtt. Abban az időben ugyanis ő volt a hadügyminiszter és a hadügyminisztériumban dolgozó magasabb beosztásban lévő tisztviselők szállítására fenntartott Főnix sofőrje. Szó szoros értelemben nem busz, viszont abban az időben még automobil is elég ritka volt.

A buszos csomagot nyerje...

  • 868
    cserkész212
  • 522
    Félix László Hartmann
  • 298
    vwandrew
  • 255
    liszkaytamas
  • 181
    Nadon Fidel
  • 180
    BB81
  • 108
    Denpv
  • 103
    Stevie Van Der
  • 88
    Erzsébet Turcsányi
  • 65
    Csilla Fehér 1968
  • 61
    Csaba Jánossy
  • 57
    csernogabor
  • 46
    blasykapitány
  • 43
    peti.olah
  • 42
    Santa Kata
  • 42
    127 sud
  • 38
    Rőczei Zsolt István
  • 37
    KawaBazsy
  • 31
    tervrajz
  • 30
    Samott
  • 27
    Garp
  • 26
    Leadfoot

Az nyeri a volános csomagot, aki a legtöbb szavazatot kapja holnap estig (január 1. 20:00).