Sokkal jobban néz ki

2017.02.04. 11:08
9 hozzászólás

...a nemzetközi hírű, sok száz sérült gyermekkel foglalkozó magyar intézet járműparkja 2017. február harmadikától.

Életem legnehezebben megírható posztjára készülök épp, mert tegnap volt egy autósnak mondható rendezvény. A Pető Intézetben. A Renault adott egy Trafic kisbuszt az intézménynek, áldassék a nevük ezért. Hoztak még egy furgonnyi játékot is hozzá, meg még a csoda tudja, mi mindent gyűjtöttek a gyerekeknek a márkakereskedők. A Master furgon méretei alapján, amibe bepakolták, 4-5 köbméterre saccolnám a mennyiséget.

Ilyenkor nincs sok protokoll: kis ácsorgás, megjönnek a gyerekek, még egy kis téblábolás, pármondatos beszédek, éneklés, köszönetmondás, kulcsátadás.

Csakhogy ezek az ovisok nem teljesen úgy érkeznek, ahogy az ovisok szoktak, a lassabb csoport járókerettel, kis biciklin, bottal – melyikük hogy tud mozogni. Sokuknál az a kunszt, hogy egyáltalán tudnak menni, és ebben a petősöknek sok-sok munkája van. Ezek a gyerekek is énekelnek, mint bármilyen más ovis, és szemmel láthatóan nem azon keseregnek, hogy nekik ez jutott. Odatipegnek az ajándékokhoz, és boldogan távoznak valami nekik tetsző zsákmánnyal. Az autó nem is annyira érdekli a többségüket, de jó napjuk volt.

Akinek van gyereke, az érti, mit érez itt az ember. Ha egészséges, akkor azért, ha pedig sérült vagy beteg, akkor meg azért.

Senki se higgye, hogy maga a látvány újdonság nekem. Úgy alakult az életem, hogy a baráti körömben mindig feltűnt pár gyógypedagógus vagy épp petős konduktor. A kettő nem ugyanaz, de ebbe most ne menjünk bele, bármelyik szakmát is választja az ember, abban biztos lehet, hogy küzdelmekkel teli, lelkileg megterhelő élet vár rá, miután túlélte a nem könnyű iskolaéveket. De pár év gyakorlattal már biztosan jobban keres, mint a Mekiben, mióta bevezették a pedagógus életpálya-modellt.

És igen, jártam már hasonló intézményben, még külföldön is. Most annak kéne következnie, hogy milyen borzalmas állapotok uralkodnak a Petőben, de nem. A környezet, ahol átszaladunk az udvarra, a járművekhez, kifejezetten kulturált, van beléptetőrendszer meg infraajtó is, de ez a legkevesebb. Az itteni munkához nagyon sok speciális eszközre van szükség, és ahogy beszélgetünk Ferenccel, a helyi osztályvezetővel, azért szavaiból úgy tűnik, rá-rászorulnak a cégek támogatására. Szóval megkértem, hogy mutassa már meg, az új Renault-n kívül milyen a járműparkjuk. Mégiscsak autós újság vagyunk.

Kezdjük rögtön a lerohadt Sharannal, megjavítani nem nagyon éri meg, kétliteres benzines motorral eladhatatlan, rozsdás, nem hozná vissza a befektetést.

Mellette áll a jobbik Transitjuk, ezzel nincs baj, és még negyedmillió kilométer sincs benne, elégedettek vele. A tesója, a rohadós Transit most épp bevetésen van, iskolásokat vitt úszni, ez már nem sokáig húzza. Még jó, hogy jött a Renault.

A legérdekesebb gép egy reptéri busz, amit imádnak. Az osztrák Kutsenits nevű cég építette, speciális, VW T5 Transporter orrú jármű ez, három tengellyel, légrugózással és sorötös TDI motorral, tudják, a V10-es PD TDI fele a motor, fogaskerekes vezérműhajtással. Nem is olyan rég volt szükség motorgenerálra, elvitt másfél milliót, de továbbra is örömmel használják. Automata, remek a fűtése, a légrugók leeresztésével egészen könnyen bejut egy kerekes szék, a rámpát csak a mázsás súlyú elektromos székek kedvéért kell kihajtani. Igaz, a légrugókat hamarosan javítani kell, mert a tömlők elkezdtek kirepedezni, és már ereszt az egyik kissé.

Mi van még? Egy Fusion, ez sem marad már sokáig, és valószínűleg a legfiatalabb gép: egy Focus II. kombi, talán 2008-as, ezzel járnak a konduktorok vidékre. Nekem gyanús a Ford-túlsúly, lehet, hogy ezek is valamilyen támogatás formájában érkeztek, de persze lehet, hogy nem. Elfelejtettem megkérdezni, de nem is a lényeg, ezek is elkopnak egyszer. És igen, a Renault is majd.

Mit lehet itt még kérdezni? Ferencet megkértem, hogy küldje el, hányan fordulnak meg az intézményükben. (Tavaly decemberben egyébként az előző Rulettkerék-Audi vásárlónk és gyermeke is megfordult itt kezelésen, mint megtudtam tőle.) Meg is kaptam a számokat.

Amint ígértem, a létszámok:
- 100 fő óvodás
- 140 fő általános iskolás (Villányi úti intézményünkben)
- 120 fő felnőtt ellátott (felnőttkori idegrendszeri betegségek, jellemzően: Parkinson, stroke, sclerosis multiplex)
- bentlakó mamás csoport – 50 kisgyermek és 50 édesanya évente
- 800 fő/év korai fejlesztésre, ambuláns kezelés keretében érkező kisgyermek
- évente kb. 2000-2500 csecsemő szűréses vizsgálatát végzik konduktoraink

Továbbá 300 főiskolai hallgatót képzünk, akik 4 éves tanulmányuk végén konduktori diplomát szereznek.

Ha ezt összeadjuk, csak összejön egy stadionnyi ember.