Ilyen volt az idei első Parkoló Parádé

2017.05.07. 17:43 Módosítva: 2017-05-07 19:28:39
19 hozzászólás

Ezerrel készültünk az idei első Parkoló Parádéra, mindenki mondta a magáét, és éreztük, ez a PP most durvább lesz, mint bármelyik korábbi. Nem tudtuk, csak sejtettük, mert régen volt az utolsó, és nem múlik el úgy hét, hogy valaki ne kérdeznem meg minket, mikor lesz a következő Parádé.

Hiába na, ha valami jó, azt az emberek szeretni is fogják. És a Parkoló Parádé jó, mert jó arcok jönnek (ezek vagytok ti, drága olvasók), és olyanok szervezik, akik szeretik a jó arcokat. És ha egy rendezvény jó, sokan jönnek. Ez eddig is így volt, éppen ezért, a korábbi tapasztalatok alapján most abban maradtunk, páran közülünk körbemennek, és az általuk kiválasztott témában fotóznak. Így nem kell mindenre figyelni, elég lesz csak a szocialista autókra, a keményen átépítettekre vagy mondjuk a japánokra, amerikaiakra koncentrálni.

Én, ha már a Sierra születésnapja apropóján kimondottan kértem a Sierrásokat, hogy jöjjenek parádézni, bevállaltam, hogy én a Fordokra koncentrálok. De ez önmagában kicsit kevésnek tűnt, még akkor is, ha beleveszem, hogy az amerikai autók közt is szokott lenni pár Ford – de az is igaz, ez nem egy USA-autós találkozó, nagyon sok amcsi vasra nem emlékszem. Szóval akkor legyenek amerikaiak is a galériában. Esetleg pár érdekes japánt még bevállalhatok, ha már a sorok közt kószálok. Meg aztán a régebbi japánokra egyébként is rááll a szemem, biztos körbenyálazok párat. Akkor meg már le is kattinthatom őket, hát nem? De. Na ugye.

Abban maradtunk, hogy nem kell sok kép, 10-15, max. 20 képes galériával foglaljam össze az érdekesebb autókat. Aztán délután háromkor megnyílt a kapu, és minden talpalatnyi helyet elfoglaltak az autók. Annyi autó, amennyit még Parkoló Parádé nem látott. Amíg Kéner Eszti a nagy Canonnal lőtte az autókat, én elkezdtem rohanni, mert ránéztem az órámra: hatig esélyünk se lesz mindent körbejárni, megvárni, míg a téma előtt nincs ember, majd lefotózni. Ketten, kétfelé széledve már jobb hatékonysággal tudunk haladni, igaz, nálam csak telefon volt, de a semminél lényegesen jobbak az ilyen képek is.

Egy nagy galériába gyűjtöttem kettőnk Ford-amerikai–japán témakörű fotóit, kegyetlen szortírozás után még így is egy 93 képes gyűjtemény maradt. Többet nem volt szívem mellőzni, na. Csodálatos autókkal jöttek ki a parádésok, egy csomó esetében fájt, hogy se nem amerikai, se nem japán, de még csak nem is Ford. De kettő esetében megtaláltam azt a kibúvót, amivel mégis valahogy becsempésztem őket.

A311 Wartburg hátsó ablakában csodálatos, legalább ötvenéves, megfakult matricák idézték New Yorkot és a Shenandoah Nemzeti Parkot. Az Audi 5000 CS Turbo Quattrónál meg szerintem sokan kapásból tudják, miért is lehet az amerikaiak közt: ez bizony egy kimondottan a jenki piacra gyártott kocsi. Tudom, tudom, alapvetően egy Audi 100-as, de akkor is, nézzétek csak meg az orrát, meg a fenekét: egészen más kiállása van, mint amikhez a szemünk hozzászokott.

Kattintsatok bármelyik képre, szép nagy galériába juttok, érdemes végigböngészni. Sárga taxitól a lepattant Taunuson át az összkerekes Nissan Prairie-ig van itt minden.

És ha élőben is szeretnétek őket látni, akkor gyertek a következő Parkoló Parádéra május 13-án, 15 órától a Hungexpón.