Elindultunk a Trabanttal, csak 800 km lesz

2017.06.02. 06:08 Módosítva: 2017-06-02 09:01:20
46 hozzászólás

Csak nektek mondom el, még titkos a projekt, alig néhányan tudják, hogy utazunk.

Jakabbal, aki hármas állampolgár, óvóbácsi és saját bevallása szerint műszaki analfabéta, beülünk a Trabantba, és elmegyünk Nagyvisnyóra. Ez kb. 780-800 km, még jó esetben is várhatóan eltart úgy 13 óráig, míg odaérünk.

A legjobb az lesz, hogy egyáltalán semmi műszaki előkészületet nem teszünk. Az autó állt hónapokig a szabad ég alatt, azóta egy próbakört tettünk a fiammal (úgy 150km-t oda-vissza), illetve még tervezünk egy kb. 200km-es próbát a hegyekben, felpakolva, mielőtt nekiindulunk.

Jó, az is igaz, hogy eleve egy jó állapotú autó, ha ez kívülről nem is egyértelmű elsőre. A motorban úgy 45000 km lehet, a fékeket újraépítettem a németországi üzembe helyezés előtt (mert bár az autó levizsgázott Magyarországon is, hogy rendszáma legyen, azért finoman szólva sem volt kifogástalan), illetve Rozi lányommal megcsináltuk a kötelező zsírzást is még tavaly tavasszal.

Az autó

Trabant Universal (véletlen sem Kombi, maximum kombi!),1989, zwickaui születésű, zsenge gyermekkorát Jászkiséren töltötte az Akácfa u. 20-ban (https://goo.gl/maps/86xAhiAH9cL2), innen üdvözlöm a kedves Varga családot. Később egy vagy több bizonytalan dokumentáltságú adásvétel után Imi barátomhoz (http://totalcar.hu/magazin/szerelem/trabi14/) került. Egy ideig őrizgette magának, de amikor megtudta, hogy Trabant nélkül tengetem napjaimat az NDK-ban, gyorsan beleállt a dologba. Nem túl komoly forintösszegért eladta nekem a külsőleg kicsit megviselt, de műszakilag remek állapotú autót, és még azt is bevállalta, hogy a dupla átírással lepapírozza és forgalomba helyezi, hogy tiszta dokumentumokkal kerüljön ki az országból.

Eközben Boci a műszaki vizsgát intézte, így egyszer csak eljött a pillanat, amikor (az autó árának két-háromszorosát leróva a különböző sanyargatóhelyeken) rendszámos, street legal autóm lett. Vagyis lett Iminek, hiszen nekem már nem volt magyar lakcímem, így nem kerülhetett a nevemre.

Innen már csak ki kellett juttatni, ez mondjuk már csak áprilistól augusztusig tartott – bagatell. Itt már úgy kapott műszaki vizsgát és német papírokat egy nap alatt, hogy abban három „okmányirodai” látogatás volt, és még a vizsgasorra is vissza kellett mennem (nem akadt be a kézifék, és szivárgott a benzin). Megjegyzem, mivel nincs európai típusbizonyítványa, egyedi forgalomba helyezésen kellett átesnie. Hiszen a Trabant EU-n kívül gyártott autó – nem térben, időben. Ja, a folyamat költsége valamivel kevesebb volt, mint Magyarországon egy hasonló autó átírása, eredetvizsgával súlyosbítva.

A forgalomba helyezés óta egyébként nagyjából kétezer kilométert tettünk meg együtt, ez alig több, mint amit most egy hétvégére tervezünk.

Én mondjuk egyrészt tudom, hogy nem lesz gond, illetve ha mégis, megoldom helyben, de Jakab eléggé parázik. Én meg rá is játszom, tegnap mutattam neki, hogy vettem egy új kannányi (1 gallon) vízmentes kézmosót az útra, ha esetleg szerelni kell. Viszünk egy tartalék motort, ami tíz éve nem ment, nem is emlékszem, miből szedtük ki, és hogy futott-e egyáltalán, vagy beállt épp, azért vettük ki. Viszünk még egy 20l-es kannát, Azt indulás előtt megtöltjük, és előre bekeverjük olajjal, hogy a cseheknél ne kelljen koronát váltani, és abból tankolni.

Szóval mulatság lesz, meg kaland, Jakabnak meg agyvérzés, az tuti.

A találkozó

Nyolcadszorra szervez találkozót az EMTC, az Észak-Magyarországi Trabant Club Egyesület, és egybehangzó vélemények szerint az egyik legnívósabb magyar trabantos rendezvényt rakják össze évről évre. Jó helyen jó társaság, csillogó szemek és füstölgő autók, nekem való hely.

Aki csak most szerez róla tudomást, még felkerekedhet, péntektől vasárnapig nyitva a buli – a főnap természetesen szombat. Jelképes 601Ft-os áron mérik a gyalogos jegyet, 353-ért az autó is begurulhat.

Részletek, programok itt olvashatóak.

 

Rendes Trabantos túrához illően visszük kabalatárgynak Erich Honecker hivatalos portréfotóját, ami itt rosszabb időkben évtizedekig volt kiakasztva minden irodában és tanteremben, egy NDK-s zászlót (vöröscsillagtalanítva, nehogy igazi és igaztalan csíki sörösüvegekkel dobáljanak minket útközben), az IFA Service táblát, az autó saját eredeti kétbetű-négyszám rendszámát (utángyártásban), meg a biztonság kedvéért az eredeti jótállási jegyet, hátha szükség lesz rá.

Előkerült a találkozós sátram (három különböző helyről a külső és belső plusz a pálcák) és a hozzávaló matracok is, utoljára Alsóörsön voltak üzemben, kettőnknek tökéletes lesz. Kaját-vizet nem cipelünk feleslegesen, ruhát is alig, csak hogy váltani tudjuk, ami ránk büdösödik. Műszaki felszerelést azonban annál inkább.

Ahogy készülődünk, egyre történnek olyan furcsaságok, hogy elmegyek bevásárolni, és a szatyrokat nem tudom betenni a kocsi (egy Peugeot 106, gyakorlatilag egy fordított 601, ugye) hátuljába, mert ott már van egy Trabant-motor, amit indulás előtt még át kell rakni a Trabant hátuljába. Vagy hogy a legkülönbözőbb tartalék-alkatrészek, mint generátor, karburátor, kuplung, motortartó bak és társai gyűlnek különböző irányokból egyfelé, hogy az úton biztos tartalékot képezzenek. E sorok megírása után például az még sosem látott Frank vár, hogy egy pótkereket és egy légszűrő-csövet ajándékozzon nekem az útra, csak mert egy tematikus Facebook-csoportban látta, hogy Trabantozom.

Bár nagyjából arra számítok, hogy lassan, de problémamentesen tesszük meg az utat, azért az előjelek nem teljesen bíztatóak. Egy kisebb kirándulást tervezve kiderült, hogy nincs töltés, ezt relatíve gyorsan orvosoltam a tartalék generátor felszerelésével. Néhány napja azonban felakadt a karburátor tűszelepe, és dől a benzin a torokba. Gyakorlott Trabantosok erre rögtön köpik, hogy hát el kell zárni a benzincsapot leálláskor, és nem lesz gond – azonban menet közben is olyan sok nyál dől be, hogy a nyugis hatliteres fogyasztás valahol 10 felett lehet most. Ez épp mai (szerda esti) feladat lesz, majd elmesélem, hogy sikerült. Mindenesetre egy ásványvizes palackot rögzítettem a lökhárítóba és belevezettem a karburátorkönyök túlfolyóját, így látom, mennyi üzemanyag folyna el leállítás után. Ez talán megfelelő eszköz lesz a tűszelep ellenőrzésére.

Minden más egyébként betöltve. A tank teli, a csomagtartóban egy húszliteres kanna keverék, ezt valahol Olmütz-Brünn magasságában tervezzük betölteni, amikor ebédelünk. Van még egy ötliteres vésztartalék és egy másik ötliteres vész-vésztartalék is, plusz öt liter Mannol kétütemű olaj, hiszen visszafelé is kevernünk kell majd. Van ugye egy motorunk meg számtalan más alkatrészünk, kéziszerszámok, krovakészlet, krokodilemelő, emelőbak, gumipókok, spaniferek – még rugóösszehúzó és gombfejkinyomó is, nem foglalnak sok helyet. Ráadásul a szomszéd épp kidobni készült egy vaskos hullámlemez-kartont, amiből remek eldobható kalaptartó lett, ami segíti majd a szerszámok-alkatrészek elválasztását a tisztább cuccoktól, tessék csak nézni:

Na mindegy, majd lesz valami, mi mindenesetre elindulunk. Amikor ez a poszt kikerül, mi valahol Csehországban gurulunk, szigorúan elkerülve mindent, ami autópálya, Autobahn vagy esetleg dálnice. Hajnal három körül indulunk, ebédet is beleszámítva késő délutánra érkezünk meg, ha nem szól közbe a technika. Pesszimisták vagyunk? Talán igen – de ne feledjük, az NDK-ban teljesen normális viselkedés volt bepakolni a teljes családot a Trabantba,és nekiindulni nem csak a Balatonnak, de a román és bolgár tengerpartnak is, át a Kárpátokon is.

Lakókocsival.

Na ugye, így már nem is hangzik olyan reménytelennek!