Driftbajnokság öt tonnával – Kiss Norbival a fedélzeten

Tudom, menjek a büdös francba. Néhány héttel ezelőtt felfoghatatlan tempóban egy DTM BMW-vel rángatták körbe puhos testemet a Hungaroringen, most pedig olyan rohadék mázlista voltam, hogy ismétlésben volt részem. Egy öttonnás Mercedesnek álcázott XL-es méretű telefonfülkében, Kiss Norbival a volánnál. A Kamion Európa-bajnokság hivatalos programja előtt akad egy bő félóra, amikor a sajtó képviselőit néhány vendéggel együtt körbeviszik a versenyzők, ráadásul nem promóautókkal, hanem a csőre töltött versenygépekkel. Naná, hogy mentem, amikor jött az újabb meghívás.

Péntek dél körül, amikor a tojás már olaj nélkül is klasszul sül a felforrósodott aszfalton, tűzállóban rohadunk a napon és várjuk a sorunkat, de ez momentán senkit nem érdekel, hiszen érkeznek a benga dögök és nyelik el sorban a sisak alatt fulladozó meghívottakat szépen sorban. Norbira várok, mint szinte mindenki, persze a szervezők terelgetik a nyájat, jusson minden pilótának áldozati bárány. Talán harmadikként kerülök sorba, beszállok a bukóketrec rácsai között. Ez egyébként akkora, hogy a kasztnit lefejtve róla simán lehetne cápamerülésekhez használni, életemben először szinte úriasan, bár létráról esek be a jobb egybe. Puszi-pacsi, lekötözés a száznegyvennyolc pontos övvel, akciókamera beélesít, aztán gyí! Norbi a kb. ezerfős ménes közé csap, de kegyetlenül. Ismerjük egymást, a kaján vigyorból előre tudom, hogy az udvarias körözgetést most hanyagolni fogja.

Fura a kamion hangja belülről, egyáltalán nem ordít agresszívan, mint bármelyik aszfaltpattanás versenyautóban. Emeltebb hangon, ha a sisak nem akadályozna, akár beszélgetni is lehetne. Igaz, ez nem jut eszembe az első féktávnál, mert pont olyan fejrúgásszerű az élmény, mint az eddig próbált egyéb kategóriájú versenyautókban. Döbbenet, de nincs idő csodálkozni, hiszen robogunk a kettes kanyarba padlógázon, ami az egyik kedvenc pontom a pályán. Tépi az öv a mellkasomat, lóg a fejem (kéne má' nyakra gyúrni!), ahogy Norbi rommá fékezi a vasat, majd finoman kézifékkel rásegít a fordulóra, bazmeeeg, kamiondrift!!! Ez már itt eszméletlen, de ugyanezt eljátssza a hármasban, majd később a pálya több pontján is. A váltással túl sokat nem bíbelődik, maximum két-három fokozattal le lehet darálni az egész Ringet. Hiába, 5000 nm nyomatékkal nem nagyon kell ilyeneken gondolkodni. Szürreális, ahogy a pincéből húz brummogva a motor és nem kap állandó sírógörcsöt tízezres fordulatszámon.

Az sem véletlen, hogy a biztonság miatt a végsebességet minden kamionban 160 km/órában limitálják, ha ez megindul, nem csak a szalagkorlátot, de tutira a hegyoldalt is lebontja. Emiatt a félelemérzetem is más, mint bármi egyébben, konkrétan nincs. Emiatt például extra eligazítás szükséges a pálya mellett dolgozó fotósoknak és pályamunkásoknak (nem is állhatnak az épített posztokon a versenybírók sem) és plusz biztonsági zónák lépnek életbe, kizárólag a kamionfutamok ideje alatt. Tavaly az utolsó kör utolsó méterein rendezte át a masszív, beton pitfalat az egyik cseh vitéz, akit éppen Norbi segített ehhez hozzá. A medve nem játék, a versenykamion meg aztán pláne nem az.

Szépen haladunk felfelé, majd lefelé, szinte ugyanazokon az íveken, mint amit pl. a DTM autók is használnak, csakhogy mindezt most a páholyból figyelem és nem veri szét a seggemet a padlólemez. Minden komótosabban történik, de a magasság, a tömeg, a méretek miatt bentről mégis nehéz elhinni, hogy mindez megtörténik. A fizikaórán rohadtul nem volt erről szó, emlékszem. Norbi közben úgy vezet, olyan halálos nyugalommal és könnyedséggel driftelgetünk, mintha a Tesco parkolóban pörgetné a zöldséges Transitot. Jön a célegyenes, majd szinte rögtön a leszabályozás. Fura, ahogy végigtolva ledadog a tiltás miatt a motor, pedig rohanna még, erővel bőven bírná. Ismételjük az előző kört, de másodszor Norbi talán még egy kicsit jobban színezi a műsort és feszegeti a határokat, megyünk tökön-babon-rázókövön és füvön át. Széles vigyorral a képemen gördülünk a boxutcába, puszi-pacsi, majd elkezdem feldolgozni az élményt.

Norbi meg elment és jól megnyerte másnap az első futamot, esélyt nem hagyva a többieknek. Szerintem egy kávét is lefőzött, mire az üldözők célba értek mögötte. Így kell ezt, szép volt tesó!