"Semmi sincsen ingyen, még az sem, ami úgy tűnik"
(Ismeretlen bölcs)
Az ingyen*-Punto története az őszi időszakban kissé leült, mivel ilyenkor van a legtöbb külföldi autóbemutató, nagy nemzetközi autószalon és ráadásul még a globális felmelegedésnek köszönhetően folyamatosan lehet robogóval járni, akár novemberben is – ezek a mentségeim. A Punto viszonylag nyugodtan parkolt az udvaron, Hajni asszony bottal sem piszkálta volna meg azóta, hogy a gyorsan kivitelezett ABS-javítás után elhozhatta a szervizből a Fiatot. Némileg megrázta a kezében maradó váltógomb, illetve az, hogy ő csak a szemközti sávba tudott kifordulni így szervó nélkül. Szóval nem érzett nagy késztetést a használatára, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam.
A videóban megláthatod, mi történt az autóval, mit javítottunk meg a Nagy Punto-mentő Napon, és mit rontottunk el. A posztban meg inkább a háttérről lesz szó, és persze az is kiderült, hogy eddig az állapotig mindez mibe fájt.
Pár apróságon kívül nemigen foglalkoztam vele, például lőttem egy jobb első lámpatestet a közeli bontóban nyolc rugóért. Azt azért elárulom, hogy a csíklámpa csak kifelé csíklámpa, de belül a lámpatest valamivel magasabb a résnél, ezért a lökhárítót is le kell félig szerelni egy lámpacseréhez. Azért nem haltam bele. Ja még annyi, hogy a H1-es és H7-es foglalattal is készült a Punto-lámpa, erre oda kell figyelni. Ezt onnan tudom, hogy én nem figyeltem oda. Amúgy minden passzol, akinek tehát van választása, az inkább a H7-est válassza, egyszerűen azért, mert ebből az izzótípusból több fény jön.
Arra viszont nem kell nagyon odafigyelni, hogy ködlámpás-e vagy sem. A ködlámpa benne van a lámpatestben, nem lent a lökhárító alatt, ez jó nagy hülyeség, de egy időben divat volt, a Golf IV, Octavia és még pár autóé is ilyen. A ködlámpa nélküli lámpában egy műanyag takaró van a lyukon, ide csak át kell csavarozni a régi lámpából a ködlámpa projektorát.
És persze meggyógyítottam a váltógombot. A gomb ricnijei egyszerűen lekopnak, ezért bontóból sincs jó példány. Erre sokféle módszer van a Puntónál, amiket itt-ott olvastam a Facebookon, fórumokon, de végül inkább kifejlesztettem egy sajátot. Annyit csináltam, hogy benyomtam a váltógomb furatának az oldalába ragasztópisztollyal egy kis adag ragasztót, megvártam, amíg szinte teljesen megköt, majd egy kis extra friss ragasztóval rápüföltem a váltórúd végére. Azóta áll, mint Józsi bácsi koleszterinje.
Mindezek azért nem tekinthetők nagyjavításnak. A futómű-kormányzás problémakör viszont megmaradt, végül november legvégére állt össze minden, az alkatrészrendelés, műhelyidőpont a Szereldmagadnál, stb, stb. Korábban Csepelen, egy futóműállító műhelyben kicsit állíttattam az összetartáson, hogy legalább nagyjából egyenesen menjen, itt derültek ki azok a disznóságok, amikről a videóban is beszéltem.(Mellesleg leforgattunk egy Puntó-lengőkarcsere videót is a Szerelj Szabadon sorozatba.)
A lengőkarcsere után viszont az első kerekek összetartása ismét elment, tehát még egy futóműállítás bekerült a büdzsébe. Azt nem állítom, hogy a futómű gyári értékeken van, mert a négyből három keréknek nagyobb a dőlése az előírtnál, egyedül a jobb hátsó keréknél jó. Ott, ahol az ABS-szenzort és az agyat is cserélni kellett. Ekkor még nem tudtam, hogy ennek még jelentősége lesz.
A vezérléscserét viszont nem akartam én csinálni, ugye a hosszbordás szíjat is cserélni kellett, és ha már, akkor vízpumpástól. A Balenónk esetében Attila csinálta meg a hasonló karbantartásokat, mert gyorsan és pontosan dolgozik, vagyis nem azért kéri oda az autót, hogy az udvaron rohassza utána napokig. Mellesleg a szereléskor túlhúzott futóműcsavart is cserélte – oké, tudom, ez az én hibám.
Ekkor már nagyon égetőnek tűnt a futóműállítás (pedig kábé egy hétről beszélünk), mivel a Punto gumijai egyenes menetben is sikítottak a fehér aszfalton, hiszen a korábbi összetartás-állítás most ellenkező irányú hibaként jelentkezett, hogy az új lengőkarok a kocsi alá kerültek. A futóműállítást megcsináltattuk itt a szerkesztőség közelében, sőt, még egy videó is készült róla. A helyzet persze csak relatíve rózsás, hiszen a kerékdőléseken nem lehet állítani, de ahogy mesterem, Csikós mondta, egy ilyen autóval nem lehet maximalista az ember.
Ekkor már tudtam, hogy tényleg csak a kormányszervót kell megcsináltatni. Ez a legrosszabb esetben 40 ezer forint, de VTZ Zoli kiolvasta a hibakódot, és valóban az történt, hogy a szervómotor romlott el – a Punto 2 esetében pont a 2001-es évjárat a vízválasztó, utána már a nyomatékszenzor romlik el. Az drágább.
Szóval kifordultam a futóműállításról, mentem száz métert, fékeztem egy kicsit, és beindult a blokkolásgátló. Mint első közös napjainkon, csak az ABS-lámpa nem világított. Aztán nem sokkal később elkezdett a motor is vacakolni, egyszerűen leállt két váltás között. Aztán ha újraindítottam, égve maradt az immobilizer lámpája, és ha már sokat mentem, az ABS-szivattyú annyit dolgozott, hogy inkább mégiscsak felgyulladt az ABS-lámpája is. És elment az ABS. Volt egy pillanat, amikor az összes említett lámpa egyszerre égett, és blokkoló kerékkel csúsztam a havon, a leállt motorral - és nem azért, mert nem kuplungoltam ki... Szerencsére épp egy kis forgalmú helyen történt. Ekkor úgy érzetem, felgyújtom ezt az ***** Puntót, függetlenül attól, hogy mennyi pénzt toltam bele.
Végül erőt vettem magamon, és elkezdtem nézelődni, mi lehet a gond. A kontrollámpák egy-két újraindítás után elaludtak, de a krónikus motorleállás megmaradt. Gyanús volt, hogy a szívórendszer környékén kell szétnézni. Leszedtem hát a légszűrőházat, és lám-lám, a kartergázcső ki volt repedve. Már ha azt kirepedésnek minősítjük, hogy a teljes kerülete mentén 1 milliméternyi gumi tartja össze a csövet. Itt van rajta egy harmonika, hogy még csak ne is látsszon.
Ideiglenesen egy biciklibelsőből vágott darabbal szüntettem meg a falsot, ettől a motorleállások megszűntek, de a hiba továbbra is megmaradt: amikor vissza kellett volna állnia az alapjárati fordulatszámra a motornak, először nagyon beesett a fordulatszám – csak nem annyira, mint korábban, és valahogy visszajött a sírból a motor.
A következő alkatrészrendelésemhez még hozzácsaptam egy kartergázcsövet, a következő időpontom is megvolt már a Szereldmagadba, de ez már a következő epizód lesz. Egy biztos, csak attól nem kellett félnem, hogy elszakad a vezérműszíj, minden más kábé ott tartott, ahonnan indultam. Illetve még annyi, hogy a feltöltött klímarendszer szépen kiengedte a 13 ezer Ft értékű hűtőközeget is, szóval aki a költségdiagramot elemzi, vegye számításba, hogy már most ott tartok a kiadásokkal, ahol az első, reálisabb tervem szerint a projekt végén kellett volna. És még messze a vége. Igaz, el is maradtak kiadások (ülésvásárlás, akkumulátor, lámpát 10 ezerrel olcsóbban vettem), de egyre több volt az extra tétel, a két futóműállítással, a hátsó kerékagy cseréjével.
A költségdiagramot érdemes összevetni az előző posztéval, eléggé az égbe törtek a pénzek. Az is látszik, hogy nagyjából elértem a tervezett költségek szintjét, ám fontos: ezek a KIADÁSOK, vagyis benne van az átírás is, ha egy ilyen autót vettem volna 300 ezerért, akkor az 355 ezer lenne ebben a táblázatban. Szóval nem vagyok annyira kétségbe esve a költségek miatt, mivel csak a terveimhez képest fogok elszállni, de még jó vagyok.
Viszont az ABS és a szervo még beleköphet a levesbe, nem is kicsit.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
