Az elátkozott Porsche amerre járt, balesetet okozott
Rengeteg rémtörténet, összeesküvéselmélet vagy legenda terjeng a világban, ami lehet légből kapott, egy létező történetnek a kiszínezése, vagy egy tényleg megtörtént, de szokatlan eseménysor. Általában ezeknek nincs tétje, így az emberek úgy dobálják és faragják egymás között, ahogy nem szégyellik. James Dean Porsche 550-esének történetét viszont akárhogy lehet színezni, az autó körüli halálesetek és balesetek mind tények. Lehet, hogy csak egy sor véletlen, de mi van, ha mégis valami természetfeletti dologról van szó?
James Deant sokan háromfilmes hírességnek nevezik. Viszonylag fiatalon (24 évesen) lett nemcsak filmsztár, de az akkori popkultúra meghatározó arca. Ő volt a fiatalok élharcosa, az örök lázadó, a színészek Mick Jaggerje. Az Édentől keletre és a Haragban a világgal után, az Óriás című filmet forgatta, az ebből kapott pénzből pedig meglepte magát egy Porsche 550 Spyderrel. További filmes vonatkozása a dolognak, hogy az autót George Barristől vásárolta, akit a filmes autók királyának tartottak akkoriban. Barris munkái közé tartozik a Batmobile, a Szellemirtók autója és később KITT a Knight Riderből. Barris éppen az Óriás című filmhez kellő autókat építette és szállította, amikor Dean meglátta nála az 550-est.
A forgatások miatt megtiltották Deannek, hogy versenyezzen, amatőr futamokra mégis benevezett a barátaival. A rémtörténet ott kezdődik, hogy 1955 szeptember 23-án Dean együtt vacsorázott Alec Guiness színésszel – a legtöbben Obi-Wan Kenobiként ismerhetik. Dean még aznap este lelkesen megmutatta Guinessnek az új Porschéját, ami a Little Bastard – többféleképpen is fordítják, legegyszerűbben Kis Rohadék – névre kereszteltek, állítólag a fiatal színész után. Guiness többször is nyilatkozott a találkozóval kapcsolatban, és például 1977-ben a Parkinson Showban elmesélte, hogy rossz érzés fogta el az autót látván. Azt mondta Deannek, hogy ha beül ebbe az autóba ma este, akkor pont egy hét múlva meghal.
Guiness azóta sem tudja, hogy miért mondta, vagy ezt honnan tudta, de James Dean szeptember 30-án, azaz pont egy hét múlva életét vesztette autóbalesetben. Az 550 Spyderével tartott versenyre csapatával, de indulás előtt még akkori párjára bízta macskáját, aki szerint Dean nem tudta megmagyarázni, miért. Salinasba tartottak egy amatőr versenyre a Porschéval, amiben mellette utazott Rolf Wütherich mérnök, Dean jóbarátja. Mögöttük a csapat másik két tagja haladt egy tréleres kocsival, amin csak azért nem volt fent a Kis Rohadék, mert Dean és Wütherich úgy gondolták: vezessen odafelé a versenyző, hadd szokja az autót.
Aznap délután kétszer is megbüntették őket gyorshajtásért, ami azért ironikus, mert Dean hetekkel korábban forgatott egy kampányfilmet a biztonságos vezetésről és a sebességkorlátok betartásáról. De hát fiatal volt, akit vitt a vére, nem is a sebesség ölte meg. Ma 46-os főútnak hívják, ahol a Porschéjával haladt egyenesen, vele szemben egy 1950-es Ford Custom Tudor pedig kanyarodott volna balra. Wütherich, aki a jobb egyen ült, azt mondta, hogy ezek voltak Dean utolsó szavai: „A srác meg fog állni... észre fog venni minket”.
A Ford nem vette őket észre és nagy tempóval elkezdett kanyarodni a 41-es út felé, amikor telibe kapta Dean Porschéját oldalról. A jóval nehezebb Ford 12 métert csúszott az aszfalton mire megállt, de az 550 kilós Porsche háromszor átfordult, és majdnem felismerhetetlenségig összetört. Wütherich kirepült az autóból, egy állkapocstöréssel meg kisebb zúzódásokkal megúszta, Deannek viszont kevés csontja maradt épségben, ráadásul belső vérzései voltak. A barátai és a Ford sofőrje próbáltak segíteni rajta, de a baleset után nagyjából tíz perccel a helyszínen életét vesztette. A baleset 50. évfordulóján, 2005 szeptember 30.-án a kereszteződést James Dean után átnevezték. Persze azóta többször is átépítették és már régen nem olyan, mint a balesetnél.
A balesetnél a Ford Custom Tudort egy 23 éves egyetemista vezette, Donald Turnupseed. A balesetet megúszta kisebb sérülésekkel, de örökre tönkretette az életét ez az eset. A tárgyalások után teljesen eltűnt, és a családja segített neki abban, hogy elkerülje az újságírókat, riportereket. Egyetlen interjút adott a baleset után, a tragédia másnapján.
Azt mondta, hogy a szemébe sütött a nap, amit a szemellenzővel is csak nehezen tudott kivédeni, így lassított kicsit. A balesetnél egyáltalán nem látta Dean autóját, ami egyébként fele olyan magas volt, mint a Ford. Csak akkor vette észre a Porschét, amikor már elkezdte balra húzni a kormányt, de akkor már késő volt. A bíróságon végül nem ítélték el, mert ugyan a közlekedési szabályok alapján ő volt a hibás, de figyelembe vették, hogy Dean autója egyrészt nagyon kicsi volt, szürke színével nehezen kivehető, és valószínűleg gyorsan ment a baleset pillanatában.
Ennek ellenére Dean mellett Turnupseed is meghalt egy kicsit. Erről készült 2011-ben egy rövid, de megható film Two Friendly Ghosts címmel, amiben a baleset két szereplője bocsánatot kér egymástól. A kisfilmben a James Dean emlék-elágazásnál ülnek autóik mellett.
Turnupseed eltűnt a nyilvánosság elől és elektronikai vállalkozásából eléldegélt. 1995-ben, 63 évesen hunyt el tüdőrákban.
A baleset helyszínén a Kis Rohadék maradványait trélerre tették, és elszállították. Nagyjából félúton, ismeretlen okból a tréler letért az útról és fának csapódott. A sofőr kirepült az ablakon és orvosok szerint ezt még túl is élte volna, de a Porsche leszakadt a platóról, ráesett és agyonnyomta.
James Dean balesete után nemzeti gyásznapot tartottak, és akármennyire is érzéketlennek tűnhet, rengetegen elkezdtek érdeklődni a Porschéja után. Még 1955-ben, a színész apjától vásárolta vissza az autót George Barris, akihez tréleren érkezett a Kis Rohadék. Miközben gurították le, oldalra leesett és az egyik szerelőjének eltörte mindkét lábát. Az esettől függetlenül Barris sosem szerette az autót, többször is azt nyilatkozta, hogy a kezdetektől fogva ellenszenves volt neki. Nem is akart már küzdeni a talpraállításával, a baleset után a használható alkatrészeket elkezdte kiárulni.
A motort és a váltót két orvos vette meg, Dr. Troy McHenry és Dr. William F. Eischrich. McHenry a váltót szerelte be versenyautójába, utóbbi a motort építette be Lotus XI versenyautójába, amit innentől Potus-nak hívtak. Mindketten ugyanazon a Pomonai versenyen vettek részt a frissen átépített autóikkal 1956-ban. Eischrich a futamon karambolozott egy versenytársával, és ugyan súlyos sérülésekkel, de túlélte a balesetet. McHenry autójával - ami alatt a Porsche 550 hajtása és hátsó futóműve dolgozott – fának csapódott és a helyszínen meghalt. Barris a két fő részegységen kívül a Kis Rohadék két hátsó gumiját adta tovább, amik az új tulajnál autópályán pontosan egyszerre kaptak durrdefektet. Az autó leesett az útról és a sofőr súlyosan megsérült, de túlélte az esetet.
Barris a karosszériával nemigazán tudott mit kezdeni, így szabadidejében elkezdte kikalapálni és pótolni az összetört fém alkatrészeket. Később egy nemzetközi balesetmegelőzési program keretében a Los Angeles-i rendőrség elkérte a Kis Rohadékot Barristől, hogy kiállíthassák, mint James Dean utolsó sportautója. Egészen jól haladt a turné, azonban az egyik kiállításon az autó rögzítése elszakadt, és az állványról ráesett egy iskoláscsoportra. Majdnem mindenki megúszta kisebb karcokkal, de az egyik gyereknek eltört a medencecsontja, innentől az autót inkább a földön tartották.
1959 márciusában az autót átszállították Fresnóba, ahol másnap lett volna a következő kiállítása. A raktár, ahol a Kis Rohadékot a többi autóval együtt tárolták, mai napig ismeretlen okokból éjjel kigyulladt. A kiállításra szánt összes autó porig égett, kivéve egy autó: Dean Porschéja. Így, hogy a kiállítás elmaradt, az 550-est betették egy zárt, fém vasúti vagonba, amiben visszaszállították Barrisnek. Azonban az autó soha nem ért oda, rejtélyes módon a Kis Rohadék nyom nélkül eltűnt a vagonból, pedig a szállító cég váltig állította, hogy a vonat nem állt meg útközben. Most 2020-at írunk, és az autónak így 60 év elteltével semmi híre.
Az autó két fődarabja, a motor és a váltó sosem tűntek el. A motor Dr. Eischric családjánál van, akik azt mondták, hogy egészen addig nem adják ki a kezükből, amíg nem kerül meg Dean autójának a többi alkatrésze. A váltó is érdekes és rejtélyes utat járt be, de jelenleg egy gyűjtőnél van, aki felvette a kapcsolatot a gyárral, és hivatalos igazolást szerzett a szériaszám alapján, hogy tényleg a Kis Rohadék hajtóművét birtokolja.
2006-ban jelentkezett egy férfi azzal, hogy van egy kis darab összeroncsolódott alumínium lemeze, ami Dean Porschéjából származik, és a baleset helyszínéhez közel találta. A kutatók megvizsgálták, és a festékminta alapján tényleg abból az autóból származik, ezért a Roscoe városában lévő veteránkülönlegeségekkel foglalkozó múzeum kilencezer dollárért megvásárolta az alkatrészt. Mióta kiállították a fémdarabot, egyelőre még nem okozott balesetet a múzeumban.
James Dean halálának ötvenedik évfordulóján, 2005-ben Barris és a Volo városi Volo Auto Múzeum egymillió dollár jutalmat ajánlott fel annak, aki meg tudja mondani, hol van a Kis Rohadék. Az ajánlat határozatlan ideig él, de eddig senki sem jelentkezett a pénzért.
James Dean egy egészen különleges Porschéban vesztette életét, ugyanúgy, ahogy 58 évvel később Paul Walker. A Halálos Iramban filmek sztárjának halála körül, ha nincs is ennyi misztikum, de rengeteg az összeesküvéselmélet és a rejtély. Inkább csak a baleset miértje volt érdekes, illetve utána a jogi huzavona a színész családja és a Porsche között, hogy ki is volt a hibás.
Dean Porschéja kapcsán elbizonytalanodtam, mert ennyi véletlen egymás után nagyon érdekes, főleg úgy, hogy egy filmsztárral és egy autóval történt, amiből összesen kilencven darab készült. Voltak olyan elméletek, amik szerint az egész történet hátterében Barris áll, és csak azért csinálta, hogy reklámozza magát. Azért ahhoz nagyon elvetemültnek kell lenni, hogy ilyen baleseteket generáljon valaki, másrészt nem tudom elképzelni, hogy mondjuk a raktártűznél felgyújtott mindent, majd a tűz kialvásáig locsolgatta a Porschét, hogy megmaradjon.
Az egész dolog misztikuma egy kis paranoiát ültetett még belém is. Beleéltem magamat a történetbe és teljesen elbizonytalanodtam abban, hogy ezek most véletlenek lennének vagy valami emberfeletti. Nem tudom eldönteni, hogy annak örülnék jobban, ha megkerülne és egy mítosz lezárulna, vagy annak, ha sose kerülne elő.
