Fény és pompa két napra

Saját bőrön

Úgy tűnhet, hogy az a 3-szor fél óra, amit az ember az autóban tölt az nem is olyan sok és ár-érték arányban ez egy elvetemült baromság. És talán nagyon sokaknak az is, de ha egy pici benzingőz kering valakinek a vérében, akkor azok az autóban töltött percek sokkal értékesebbnek tűnnek. Emellett olyan profin és ügyesen van megszervezve az egész nap, hogy a „csomag” nagyon élmény-gazdaggá válik a nap végére. Lesz miről beszélni évek múlva is.

Szóval: Overall, zsír új versenycipők, és máris úgy nézünk ki mint egy csapat kiöregedett, túlsúlyos ex-formula pilóta. Már ez is egy élmény. Az oktatást nem részletezném, sok okosság hangzik el, és valóban fontos dolgokat tanulhat meg az ember a pályán gyorsan menésről és az autó viselkedéséről.

Az autó egy nagyon modern konstrukció. Na, nem egy F1-es, nem is GP2-es, de nagyjából ott van, főleg ha a formula 3000-hez és forma 3-as autókhoz hasonlítjuk, amikhez halandó emberek viszonylag könnyebben hozzáférhetnek egy kis élmény erejéig.

Sokkoló, hogy milyen nehéz elindulni. Sok automatához szokott sofőr lefullad itt, mert elszoknak a kuplungolástól. Bezzeg a csúsztatáson edzettek egy icipici előnyben vannak, de nem sokban. Nehéz elindulni elsőre de nem lehetetlen … Harmadszorra viszont már úgy megy, mint a profiknál. Nagyon jó a kis gép hangja, eszetlen jó ahogy vált, kőkeményen kell rángatni azt a kis váltónak nevezett pöcköt és visszafelé meg kuplungolni is kell(ene) na meg gázt adni. A nap végére simán hólyagos lett a kezem … nem vicc. És gyorsul, mint a csúzligolyó.

A BMW-s csapat jó arcokból áll. Mindamellett, hogy az utolsó csavarig ismerik az autót (szabadidejükben szétkapták az egyik tartalék autó váltóját és cseréltek benne egy áttételt, aki unatkozott az segíthetett nekik) nagyon rendesek, nagyon kulturáltak és maximálisan éreztetik az emberrel, hogy itt ők kiszolgálnak téged. Mintha tényleg te lennél a pilóta, ők meg a szerelőid.

Lógott az eső lába és ezért az első etapra esőgumival mentünk ki, ami akkor ott tök mindegy volt, mert váltogatni kellett csak, de a másodikra már azért a pályán jobb lett volna a slick. Kiszálltunk és megbeszéltem a srácokkal, hogy „ figyeljetek ez tuti menni fog slicken is, ott meg már süt a nap”, összenéztek, 2 másodpercet tanakodtak, majd elkezdtek nekem cserélni. Állat jó érzés volt. Az egyik srác meg közben segített felerősíteni a fejkamerámat. Ott tanakodtunk együtt, hogy az autóra lenne-e jobb tenni, vagy a sisakra, kipróbáltunk pár rögzítési technikát, rángattuk, majd a power-tape-es sisakra ragasztás lett a nyerő, aminek kivitelezésében segített is (ja, fehér szalaggal, hogy nagyon elüssön a színkombinációtól). Szóval ennyi pénzért kinyalták az ember seggét …. Ezt lehetne tanulni.

A felvezető autó mögötti körözgetés már komoly élmény. Unalmasnak tűnhet, de mind az M3-as mind a 6-os BMW képes olyan tempóra amihez már odafigyelés kell, nagy élmény.

Hihetetlen, de igenis lehet érezni az aerodinamikai tapadást, igenis lehet degresszíven fékezni és hihetetlen módon lassul a kocsi. Amikor megcsúszik és megfogod az olyan érzés, hogy legszívesebben satufék, kiugranál az autóból és mint a csatárok a bombagól után hason csúszva a tribün előtt éltetnéd magad csak itt most se néző, se fű, sokkal inkább kavicságy meg beton. Tolod tovább, egyre bátrabb vagy, egyé válsz a géppel, a centripetális erő le akarja tépni a fejed és aztán eljön az a megcsúszás is, amikor már nem lehet megfogni. Tulajdonképpen rájössz, hogy már az előző kanyarban rontottad el és toltad túl, és az, hogy itt megpördülsz az törvényszerű és már a Kimi sem tudna mit tenni abban a pillanatban, előtte kellett volna. De a tanultak és hallottak a tudatalattiban elkezdenek működni, na meg persze azonnal mondják a füledre hogy BRAAAKEEEE BRAKE BRAKE, TÖRNTUDŐLEFT, BEKTUTHEGíRVAN (mivel az egész pálya be van kamerázva és a füledre mondják mindig az aktuális okosságot. Ez persze megint egy olyan faktor ami még jobb élménnyé teszi az egészet, mint a nagyok, csak te nem tudsz visszaszólni). Na szóval valahogy összeszeded a kocsit, anyagi kár gyakorlatilag nincs, mehetsz tovább, füled-farkad behúzva. Aztán amikor a boxba érsz akkor odajönnek hozzád, és a várt letolás helyett vigyorognak, mint a tejbetök pacsiznak, majd meghallgatnak, hogy elmeséld nekik a tapasztalataidat. Mondom, hogy hűűű, már ott túltoltam és akkor jobbra meg balra és áááá. Hátba veregetnek, nincs harag. Királynak érzem magam! Ezután egy kis kupaktanács és pár alapszabályt elmondanak, majd autóba be és hajrá lehet tolni szabadon a pályán, hihetetlen. Versenyzel, utoléred, előzöd de baromkodni nem szabad, mindent látnak és rád szólnak. De nem is kell, ez anélkül is igazi verseny-élmény.

Mindemellett az üresjáratokban is van mit csinálni, nézed a többieket vagy be lehet ülni az egyik felvezető autóba, ahol sokkolnak, hogy mennyire nem tudsz vezetni, ugyanis az instruktor ugyanazt amit te két kézzel kapaszkodva a kormányba csinálsz, azt ő egy kézzel teszi 200-al, és közben a visszapillantóba bámulva másik kezében a rádióba dumálva adja az instrukciókat, néha még iszik is közben a 3. kezével.

Az ára soknak hathat, de egyfelől azt tudni kell, hogy az autóversenyzés nem olcsó sport (nekik sem ingyen van a gumi, a benzin, meg a pályabérlés) és azért ez eléggé közel visz az úgynevezett forma-autóversenyzéshez, jól átadja az élményt. Másfelől pedig nagyon profin meg van csinálva az egész nap, és egy komplett élmény-csomagot ad. Minden fillért megért.

Miklós