Száznegyvennél is lehet blogolni

2010.05.10. 09:08 Módosítva: 2010-05-12 23:40:16
Az ember azért vesz hordozható számítógépet, mert nem otthon, hanem teszem azt, utazás közben akar dolgozni vagy videót nézni - de nem mindegy, milyen gépen teszi ezt.

Évek óta keresem azt a notebookot, amin kényelmesen, bizonyos, számomra elengedhetetlen dologban megalkuvást nem ismerve tudok úgy dolgozni Budapest és Debrecen között, mint otthon, a saját íróasztalomnál. A közlekedési eszközök közül a bicikli és a motor kiesett, marad a vonat és az autó – ez utóbbi természetesen csak úgy, hogy nem én vezetek, még jó. Amire szükségem van: legalább 4-4,5 órás akkuidő, nem melegedő ház, jól látható kijelző, rázkódásvédelemmel ellátott merevlemez, kényelmes billentyűzet és ha lehet, beépített 3G-s vagy HSDPA modem.

Az USAnotebook.hu-tól kértem egy gépet tesztelésre, és a kimerítő, szerintem borzasztó aprólékos kérdéseimet hősiesen és mosollyal álló tanácsadó véleményére hallgatva a Lenovo (leánykori nevén IBM) IdeaPad U350-es sorozatának csúcsmodelljét kaptam meg – mondjuk eleve ezt választottam volna már csak ránézésre is, mert a borítása nagyon kellemes, bőrszerű anyagból van, ami első látásra megtetszett, nem beszélve a belbecsről.

A paramétereket átböngészve kiderült, hogy a kívánalmaimnak (papíron legalábbis) ez a gép felel meg: 1,6 kilót nyom, mindössze 2 cm vastag, 13,3-as kijelzővel bír, a Lenovótól megszokott minőségű billentyűzetet kínálja, és az akkumulátor hat órán át bírja. Van benne beépített modem és merevlemezvédelem is, akkor ezt én elvinném, mondtam, s lőn. Egyik barátom vállalkozott a söfőrködésre, minden megvolt tehát a teszthez, hadd szóljon. Otthon a gépbe beépített HSDPA-modembe betettem a mobilnet-kártyámat (nem egy nagy truváj, az akkut leveszi az ember, becsúsztatja a SIM-kártyát a helyére, és kész) és töltöttem 18 órán keresztül az akkut, ez ilyen régi beidegződés, még a mobiltelefonálás hőskorából, de baja a gépnek biztos nem lesz tőle.

A terv az volt, hogy megnézzem: egy feltöltéssel le tudok-e menni Debrecenbe kocsival, és visszajönni Budapestre vonattal, azaz kibírja-e a gép a kétórás oda és két és félórás visszavezető utat, mert ez az egyik döntő faktor a beszerzés előtt. A kocsiban filmeket nézni nem akartam, csak dolgozni, ehhez egy böngészőablak volt nyitva úgy tíz-tizenkét füllel, egy szövegszerkesztő és egy képszerkesztő program (csak képek átméretezését végeztem vele). Csendben nem jó dolgozni, a merevlemezre reggel feltoltam pár Motörhead-albumot, és azt hallgattuk útközben – a sofőr kolléga meg is jegyezte, hogy az ideapad hangszórói nem úgy szólnak, mint a szokásos notebookok szoktak, hangos volt és meglepő mélyeket produkált, amit mindenképpen értékeltem.

A méretnek köszönhetően a gép kényelmesen elfért az ölemben, a kijelző fényerejét közepesre levéve még napsütésben is lehetett dolgozni, bár a tükröződő felület eleinte zavart egy kicsit, de meg lehet ezt is szokni, mint mindent. A billentyűzet az egyik vesszőparipám, és ez volt az a terület, ahol az U350 az első tízpontos értékelést kapta: kényelmes, pont megfelelően kemény, és nem kényelmetlenül túlzsúfolt – mint általában a cég termékeitől megszokhattuk. A modem szinte folyamatos internetelérést biztosított, ahol nem, ott a telefonnak sem volt normális térereje, erről pedig nem a gyártó, hanem a mobilcégek tehetnek.

A Lenovo beépített szoftvereinek segítségével pillanatok alatt beállítottam azt az energiatakarékossági szintet, ami nekem megfelelő volt (feles fényerő, wifi ki, modem be, processzor teljesítménye 50%-on), hálistennek a gépet az Intel alacsony áramfelvételű Intel Core™2 Duo processzor SU7300-as processzorával és 4 GB memóriával szállítják, a fogyasztás egyenletesen alacsony volt, és aminek küön örültem: a gép nem melegedett a szokásosnál jobban, egy pillanatig nem éreztem azt, hogy abba kellene hagynom a munkát, mert leég a combomról a szőr. Az út táblától tábláig (egy kávéstoppal) megvolt egy óra 45 perc alatt, a Windows 7 szerint maradt még 60 százaléknyi, azaz három órányi kakaó az akkuban, meglátjuk visszafelé.

A vonaton nem dolgozni, hanem szórakozni akartam, és mióta a MÁV úgy döntött, hogy a vagonokba felszerelt konnektorokba mindent lehet dugni, csak notebookot nem, fontos volt, hogy a két és félórás vonatút alatt ne merüljön le a gép. A fényerőt két osztással feljebb vettem, és adaptív processzorsebességet választottam ki, azaz ha kell, akkor magasabb sebességre kapcsolhat a két mag, de ha nem, akkor alapesetben felezett sebességen működnek. A reggel még 60 százalékos jóslat az első HD-videó (720p) lejátszása alatt menten leesett 50, majd 40 százalékra, de a modem kikapcsolásával nem csökkent tovább rohamosan, és Kőbányáig simán ki is tartott, ekkor figyelmeztetett a gép, hogy sürgősen mentsek el mindent, mert mindjárt lemerül.

A munkateszt tehát sikeres volt, 4 órát simán kibírt a gép különböző típusú terheléssel és feladatokkal, kényelmes volt rajta dolgozni és filmeket nézni, a beépített modemnek köszönhetően pedig folyamatosan online lehettem. Az alacsony súly és vékony kivitel miatt egy közepes hátizsákban is elfér az U350, a bőrszerű borítást pedig nagyon megnézte egy aranyos csaj is a vonaton, sajnos telefonszámot nem adott.

A gépet Magyarországon kizárólag az USAnotebook.hu forgalmazza, ráadásul egy olyan, újszerű értékesítési modellen keresztül, amivel (egyelőre) csak náluk találkozhatunk.

Ha venni szeretnénk magunknak egy bőrborítású vagy hüllőmintás fedéllel szállított ideapadot, akkor tanácsos ellátogatni erre az oldalra, és időpontot foglalni magunknak, mert az üzletben egy szakértő ilyenkor csak velünk foglalkozik, és minden kérdésünkre válaszolva mutatja be a gépet, tájékoztat a konfigurációs lehetőségekről és még egy hideg üdítővel is megkínál, ami nekem speciel nagyon jólesett.