Feladó: I. Gábor
Címzett: Ender Gábor
Dátum: 2010. december 20. 11:24
Tárgy: A leggazdaságosabb autó
Tisztelt Ender Gábor!
A világ leggazdaságosabb autója című cikke egy gondolat-lavinát indított el bennem, miután rövid számolgatás után kijött, hogy 1000Ft/100km megtakarítást érhetnék el egy 4,5 litert fogyasztó diesel autóval a jelenlegi 7 literes fogyasztású Toyota Corolla 1,4VVti (2001) autómmal szemben. A 360 forintos benzin ár végképp betette a kaput, főleg annak tükrében, hogy 2011-ben még többet kell autóznom (körülbelül 25 000 – 30 000kilométert).
Elkezdtem nézni a három pénztárca takarékos megoldást. 1.diesel, 2. gáz, 3. bioetanol.
Rövid számolgatás után az jött ki, hogy a 4,5L fogyasztású diesel autóval spórolnék a legtöbbet, hátránya, hogy másik autót kell vennem a jelenlegi helyett, ami jelentős kockázati tényező. Az esetleges előre nem látott költségek bőven elvihetnek akár több évnyi üzemanyag megtakarítását is. Továbbá a kis diesel autók nem nyújtják azt a kényelmet (csomagtér, légkondi), mint a jelenlegi megbízható, keveset futott, problémamentes autóm. Még a 7-800 ezer forintos árkategóriában (2001-2002) is 170-200 ezer kilométert futott Saxókat hirdetnek. Vajon mennyi lehet bennük, ha ezek is vissza vannak tekerve?! Nem szeretnék autót venni sok kilométerrel, mert munkába járáshoz kell…
Ha jól számolom, második helyen a gáz lép be, de itt is aggaszt néhány dolog. Sokan írnak gyorsan tönkremenő injektorokról és hengerfejekről, továbbá az átalakítás és az újravizsgáztatás magas (200-230 ezer forintos) költsége legalább egy évre elviszi a nyereséget, a kényelmetlenségről (kisebb csomagtér és a mélygarázsokból való kitiltás) nem is beszélve. Valamint úgy gondolom, hogy egy gázos autót sokkal nehezebb értékesíteni, hiszen ezek az autók feltételezhetően az átlagnál többet futottak. Az igaz, hogy a drágább szekvenciális gázrendszerekkel már nem fogyaszt többet az autó egy benzinesnél?
Az utolsó a bioetanol. Itt talán meg lehet úszni az átalakítást 40-50 ezer forintból, viszont a megemelkedett fogyasztás miatt hosszútávon itt spórol a legkevesebbet az ember –pedig itt most ez lenne a cél. Az értékvesztés eladáskor nem jelentős, mert az átalakítót könnyen el lehet távolítani. Itt is riogatnak a fórumokon nehéz indítással, stb…
Talán a fentieket végigolvasva egyértelmű lehet a diesel autó vásárlása – hiszen ezt is használják a legtöbben –, de idáig az összes használtautó vásárlásomnál komolyan megszívtam, és egy öreg, sokat futott autónak már a gondolatától is rettegek. Az egész projektre az összes költséggel együtt (átírás, gáz esetében vizsgáztatás, felmerülő problémák) 900 ezer forintom van.
Ui.:
Egy megjegyzés. A legtakarékosabb megoldás az lenne, ha vennék egy Citroen C1-et, ami 4,7L fogyaszt százon, és elgázosítanám. (Korábban már volt csak egy válás el vitte...) Ez esetben 10 forint alatti kilométerköltséget kapnék (4,7x 210=987), viszont egy használt C1 (107-Aygo) 1,3-1,4 millió forint + a gáz 200 ezer forint. Ez már messze túl van a fájdalomküszöbömön.
A 700-800 ezer forintos árkategóriában rengeteg eladó 1,5dci Renault (Thaila, Clio) van. A népítéletben sok panasz van rájuk, és az is feltűnt, hogy a dci ára azonos, vagy alacsonyabb a benzinesével. Ez nem lehet véletlen… ennyire rosszak ezek a motorok? Ugyanez igaz az „öreg” HDI-re is? Ez általánosságban igaz? Tehát az öregebb crdi, JTD, ddsi, pdtdi dieselek nagyobb kockázatot rejtenek? Tehát ha diesel, akkor csakis régi szívó? Csak a fogyasztás és a megbízhatóság számít!
Kérem, adjon tanácsot, segítségét előre is köszönöm!Tisztelettel
I. Gábor
Kedves Gábor,
Kezdjük a legvégéről. Egy autó használtpiaci árát – többek között, de leginkább – a mindenkori használati értéke határozza meg, így ha az a sanda gyanúja támadt, hogy az 1,5dci Cliókért azért kérnek meglepően kevés pénzt, mert a fenntartásuk drága, jó nyomon jár. Nem feltétlenül rossz autók ezek, sőt, az első 100 ezer kilométeren többnyire problémamentes, takarékos autózást biztosítanak – azonban az Ön által kijelölt összegkeretből aligha jön ki egy ilyen, a százezer kilométernek az innenső végén levő Clio, vagy Thalia. Nem véletlen, hogy az 1,9-es, elnyűhetetlen szívó dízellel szerelt darabokért olykor horrornak tűnő összegeket kérnek: megbízhatóságukkal, igénytelenségükkel hosszabb távon sokszorosan behozzák a bő fél literes fogyasztástöbbletet a modern, de jelentős kilométerfutás után rendre letérdelő DCi-hez képest.
Ha a C1-re, 107-re, Aygóra nincs pénze, akkor talán felesleges is feszegetni ezt a kérdést, azonban itt is érdemes megállni egy gondolatra. Ön az idő- és kilométeregységre levetített legolcsóbb autózást keresi (hiszen nem csak a fogyasztásról beszél, hanem rendre visszatér az eladási ár problémájára), amiben nem mellékes szempont a megvásárlástól az eladásig számított értékcsökkenés. Az én Saxóm – vagy bármelyik, ezzel ekvivalens használati értékkel bíró tizenpár éves megbízható, keveset fogyasztó dízel autó – a következő hat évben elhanyagolható értékcsökkenésen fog keresztülmenni. Ezzel szemben egy néhány éves C1 vagy Aygo az értékvesztési görbének, ha nem is a szakadékszerű, de még a meredeken eső részén áll. Ha a vételi és az eladási árkülönbözetet is költségként számolja – és ne felejtsük el, hogy a gázüzemű autózásban kulturálatlan Magyarországon pokoli kín a gázos autót árában értékesíteni –, és azt átkonvertálja fogyasztási többletté, koránt sem biztos, hogy annyira nagy üzlet lenne lecserélni a jelenleg gondmentes Corolláját.
Amint mondja, etanollal spórolni jelentősen nem lehet – főleg nem egy aránylag alacsony fogyasztású autó esetében, mint az Öné. A megemelkedett üzemanyag-felhasználás elviszi a benzin és az etanol közti árkülönbözetet – persze az etanollal való üzemeletetésnek vannak egyéb előnyei is, de az Ön esetében ez most egyáltalán nem szempont.
Jó alternatíva lehet a gázüzem, hiszen így nem kéne eladnia szeretett autóját. A modern, szekvenciális gázinjektoros rendszerek szinte alig járnak teljesítménycsökkenéssel, és a benzinüzemhez képesti fogyasztástöbblet is egyre csekélyebb lett az újabb generációk megjelenésével – a legjobb rendszereknél tíz százalék körül. Ugyan az LPG-gáz ára – évekig tartó stagnálás után – mostanában indult el felfelé, de még így is 190 forintba kerül egy liter, ami önmagáért beszél.
A szerkesztőség jelentős része egyébként gázpárti, hiszen a villámgyors megtérülés, a nagyon kedvező üzemanyagár mellett az Ön által felkínált alternatívák közül ez a legtisztább autóüzemeltetési forma. Ne higgyen a régi mendemondáknak: a dadogó, lefulladó, csak gázzal, vagy csak benzinnel, de mindkettővel soha nem működő autók biztosan léteztek, de a modern gázrendszerekkel, és a beszerelést végző hozzáértő, becsületes szakemberekkel ezek a problémák gyakorlatilag megszűntek. A hengerfej károsodásáról, a felső kenés hiánya miatti fokozottabb szelepelhasználódásról szóló rémtörténetek szintén megdőlni látszanak az utóbbi időben. Ellenpélda persze mindig van, de ne az ellenpéldákat keresse, hanem a statisztikát: nem használnának Európa-szerte ennyi gázos autót, ha nem lenne kifizetődő.
Ha a 2011-es szezonban valóban közel 30 ezer kilométert fog autózni, az elgázosítás ára már november környékén megtérülhet. Onnantól kezdve pedig ugyanolyan gazdaságosan járhat, mint adott esetben egy 1,5-ös dízel Saxóval, azonban élvezheti a Corollája által nyújtott kényelmet és megbízhatóságot.
És végül a régi, takarékos dízel. Egy ilyen autó remek dolog, ez nem vitás: az enyémmel november közepe óta 3 500 kilométert mentem, az erre az intervallumra számított átlagfogyasztás 4,28 liter száz kilométerenként. Reggel a legnagyobb hidegben is pár főtengelyfordulat után beröffen, és kizárólag városi használat mellett sem evett többet 4,3-nál. Tehát ha tárgyi bizonyíték kell arra, hogy 440 ezer forintért lehet gyárias, kicsi pénzből fenntartható autót venni, akkor ott az enyém. Persze az ilyen vételre néha várni kell, de például a múlt héten is hirdettek egy egész pofás kis Saxót, dupla légzsákkal, megkímélt béllel, félmillió forint alatt – három nap alatt el is vitték. Ha tetszik Önnek ez a vonal, akkor nézzen szét a Peugeot 106, Nissan Micra hirdetések között is, ezekben az autókban mind ugyanaz a motor van. És ne felejtsen el túrkálni a Saxo vételről írt blogposzt közel 600 kommentjében: az olvasók rengeteg tapasztalatot osztottak meg. Fillérekből fenntartható, alig fogyasztó autóból rengeteg van, több mint gondolná: csak keresni kell. Olvassa a népítéleteket, persze próbálja meg ésszel levonni a konzekvenciákat, lásson be a típust elfogultan, érvek nélkül ekéző és magasztaló írások mögé egyaránt.
Tehát én a gázüzemre voksolnék. Nem rossz a Saxo, de sok kompromisszummal jár, és ha már hozzászokott a modern, jól felszerelt autó nyújtotta kényelemhez, akkor például egy légkondicionáló hiánya pokollá tudja változtatni a kisautó birtoklást. Alternatíva lehet még egy kicsivel régebbi, kicsivel kopottabb, de megbízhatóan működő munkásautó, mondjuk egy 1,6-os II-es dízel Golf beszerzése a jelenlegi Corolla mellé. Az egyszeri befektetett összeg nagyjából azonos a gázosítással, igaz, a komforthiány itt megint probléma lehet. Rengeteg megoldás van, de az az érzésem, hogy a Toyota után a Saxo/106/Micra autószerűtlenségét hónapok alatt meggyűlölné, akkor pedig megette a fene az egészet.
Legyen bátor, adjon gázt! Vagy autózzon kevesebbet, ezzel lehet a leghatékonyabban spórolni, csak nagyon úgy tűnik, hogy esetében az évi 30 ezer kilométer a muszáj, és nem az opcionális kategória.
Üdvözlettel:
Ender Gábor
