Suzukit vesz minden hazafi?

Fantasztikus, részletes olvasói levelet kaptunk a minap. Tanulságos, olvassák szeretettel. Mi csak annyit tennénk hozzá, hogy a Liana soha nem készült Magyarországon - az bizony tősgyökeres japán termék, a hazafias vásárlói szokások igazi kakukktojása.

Feladó: Imre

Dátum: 2012. május 10. 11:25

Tárgy: A Suzuki és a magyar gazdasági patriotizmus

Címzett: Vályi István

Tisztelt Totalcar Szerkesztőség!

Olvastam Vályi István 2012. március 19-i Már nem a mi autónk című cikkét és engedjék meg, hogy a témával kapcsolatban néhány gondolatot megosszak Önökkel. (Elöljáróban kijelentem: Nem vagyok sem a gyár alkalmazottja, sem fogadott prókátora, az alábbiakat magánemberként és magyar állampolgárként, de Suzuki tulajdonosként írom!)

Bevezetés

A 70-es évek végén, a 80-as évek elején egyik kollegám külföldi útjáról egy kis brosúrát hozott a német gazdasági csodáról. Nem volt ebben semmi különös nóvum, csak ismertette, hogy a németek szorgalmasak, precízek, sokat dolgoznak, élre törők stb. Bennem csak a következő dolog maradt meg: A II. világháború után, amikor a német ipar romokban hevert, ha egy német pl. porszívót akart vásárolni, és az üzletben egy szép svéd, egy még szebb svájci és egy egyszerű német porszívót látott, akkor a németet vásárolta meg, azért, mert a hazai ipart kívánta segíteni és bízott abban, hogy ezáltal rövidesen ők is képesek lesznek svéd ill. svájci minőséget gyártani. Magyarán: Nem kívánta a külföldi ipart pénzével támogatni!

A szöveg tetszett, de kételkedtem benne.

Később, mikor már könnyebben lehetett Nyugatra utazni, egyszer – Suzukimat látva – német barátaim megkérdeztek: „Miért nem VW-t vettél?” Kérdésre kérdés volt a felelet: „Mondd, te miért vettél VW-t, mi indokolta a választásod?” A válasz így hangzott: „Mert német termék!” Mire én: „A Suzuki pedig magyar termék, nálunk készül Esztergomban!” Barátaim válaszomat elfogadták, s többé nem volt beszédtéma az én autóválasztásom. (Tudom, azóta a helyzet némiképp változott, de saját termékeiket sokkal jobban értékelik és megbecsülik, mint mi! Nézzék meg, hány terméket hirdetnek nálunk Német minőség felirattal és hányat Magyar minőség felirattal!)

Én és a Suzuki

Harmadik Suzukimat használom. Két Swift sedannal kb. 350 ekm-t mentem, a Lianában pedig jelenleg 105 ekm van. Mindhárom autó tökéletesen működött/működik, soha nem hagyott az út szélén, pedig bejártam velük Európát Bolognától Essenig, Várnától Arnhemig. A kopó alkatrészek cseréjén és a szükséges ellenőrzéseken kívül más gondom nem volt velük. Tehát a Suzukik üzembiztonsága maximális, a fogyasztása nagyon jó, ezért a kényelmét elfogadom olyannak, amilyen.

Az első Suzuki vételekor más gyártmányban gondolkodtam. Miért? Mert az újságcikkek szerint a kormány nem áll vissza, a tükör kis képet ad, a kilátás nem jó az autóból stb. De a menetpróbák meggyőztek a motor és az autó teljesítményéről, illetve arról, hogy az általam olvasott kritikák nem állják meg a helyüket és a Suzuki valóban autó az eddig használt KGST-gyártmányú géperejű járművekkel szemben, valamint az árát is meg tudom fizetni!

A Liana vételekor: a digitális műszerfal az újságíró szerint „egérmozi”, az autóban nincs vezetési élmény stb. Ezeket nem vettem figyelembe és a próbák után megvásároltam az autót, amellyel ma is elégedett vagyok. Csak egy kérdésem lenne: Árulja már el valaki, hogy a nyugatról behozott középkategóriás, sokszor 60-64 Le-s motorral szerelt autókban (a Liana 1,6-os 103 Le-s motorral rendelkezik) milyen vezetési élmény vár az autósra? Talán az, ha a hátszél segítségével nagy nehezen be tudja fejezni az előzést az 1,2 tonnás kasznival és fellélegezhet, hogy az előzés sikerült?
A vezetési élményt kérjék számon a Porschekon, a Maseratikon és a többi, hasonló csúcs- vagy felsőkategóriás autókon, s ne azokon, amelyeknek célja az embereket A-ból B-be eljuttatni gazdaságosan, gyorsan és biztonságosan.

A Suzuki és az újságírók

Az, hogy a Suzuki oda jutott ahol van, abban – úgy érzem – jelentős szerepe van a magyar újságíró társadalomnak is. Tudom, hogy az írott sajtó jelentős része nyugati kézben van, s így igen csak kínos és kényelmetlen egy japán autóról (jót) írni! (Megjegyzéseim: 1. Tisztelet a kivételnek! 2. Akinek nem inge, ne vegye magára!) Nézzünk néhány tényadatot!

• Az eddigi „öreg” Swiftekkel az volt a baj, hogy régi konstrukciók, gyenge a karosszériájuk stb. Az újakkal pedig az a baj, hogy most már megfelelően korszerűek, de drágák! Tudomásul kellene venni, hogy vajas zsemle áráért nem lehet lazacos, kaviáros szendvicset venni, tehát valamit valamiért!
• Az Index háza tájáról: 2011. március 1-én Milyen autókat vehetünk egy Suzuki Kizashi árából? c. cikkben Winkler főszerkesztő úr azon háborodott fel, hogy a magasan legolvasottabb autós médiumnak akarták utoljára kiadni a tesztautót. (Figyelem: utoljára és nem utolsónak!) Megértem a szerző indulatát, de a cikk elolvasása után a Suzuki helyében én sem adnék kocsit a szerkesztőségnek! Miért? Mert a Suzukit teszt céljából adták Önöknek, nem pedig azért, hogy a konkurenciának csináljanak összehasonlító reklámot! Nem tudom mit szólna
  a t. Főszerkesztő úr, ha valaki cikket írna arról, hogy mi mindent tanulhatott volna újságírás helyett?! Gondolom, nagyon zokon venné!
• Az Az autó c. újságból. A 2010. novemberi számban Jól tartja magát című cikkben tesztelik az új Swiftet. Itt felmerült egy nonszensz kívánság: Xenon vagy kanyarfényszóró továbbra sem elérhető hozzá. Ez a „tökömre lámpást ne kössek!” tipikus esete és kérdezném a cikk szerzőjét, hogy a Swift konkurensei között felsorolt 16 autó közül melyik rendelhető kanyarfényszóróval vagy xenon lámpákkal?

• Szeretem az olyan szép, figyelmet felkeltő címeket, mint Eltussolt visszahívás a Mi Autóinknál?(TC, 2010. december 28.) Ez a „kabátlopás” esetét juttatja az eszembe! Ha ellopják a kabátomat, feljelentést teszek és erről egy szép blikkfangos cikk jelenik meg, akkor 5 év után sokan már nem emlékeznek arra, hogy károsult vagy tettes voltam! Tehát a cikk címe alapján sok emberben csak az eltussolt visszahívás fog megmaradni!
  A visszahívás esetében a Suzukit csak dicsérni lehet, mert felvállalta, hogy a szocializmus idején létre hozott, majd jóval később felszámolt Berva Rt. pocsék minőségű termékét a közlekedés biztonsága érdekében még 10 év után is kicseréli! Ha ez a sorozat Nyugatra is kikerült, a lengéscsillapítón ott virított a HUNGARY felirat, az nem csak a Suzukinak jelentett presztizsveszteséget, hanem Magyarországnak is! Ezzel kapcsolatban jegyzem meg, hogy a Berváról semmilyen tényfeltáró cikket nem olvastam a magyar sajtóban (pl. ki volt a felelős a gyártásért stb.?), pedig ez is megért volna egy „misét”!
  Megjegyzésem: A VW Passatok motortüze sokkal több autót érintett, a BMW-k 1,3 millió darabos visszahívásáról nem is beszélve, de ezek nem voltak olyan részletesen kitárgyalva, mint a Suzukié. Tudom, hogy ez más kategória, de azért ezt is meg lehetne „szellőztetni” úgy, mint a Suzuki „eltitkolt” visszahívását!
• Még egy blikkfangos cím: Chevrolet Aveo teszt: az új magyar népautó? (automenedzser.hu, 2011. június 10.) Kérdésem: Miért kell nekünk a dél-koreaikat, s rajtuk keresztül a GM-et, vagyis az amerikaiakat támogatni és a hazai helyett az Aveot preferálni azzal, hogy szinte szuggeráljuk az emberekbe: az Aveo lehet az új magyar népautó!? (Lásd a bevezetőben írt német gondolkodási módot!)

A Suzuki és a nép ítélete

• Ha megnézik az Önök honlapján található Népítéletet, megállapíthatják, hogy a Suzuki egyes típusai a néptől jelentősen jobb ítéletet kaptak/kapnak mint Önöktől, vagyis az újságíróktól! Néhány adat:
  Öreg Swift: 8,08; Swift II.: 8,36; Swift III.: 8,22; SX4: 8,06; Liana: 8,56 stb.
  VW Golf (1991-99): 7,85; Golf (1997-2007): 7,10; Golf (2003-2007): 7,70
  Polo ((1994-2001): 7,16; Polo (2009-):7,69
  Skoda Fabia (1999-2007): 7,57; Fabia (2007-): 7,93. Nem folytatom a sort!
  Már hallom, hogy ez csak egy statisztika! Ám azt is tudom, hogy a statisztika olyan, mint részegnek a villanyoszlop: inkább támogatja, mint felvilágosítja! Bízom abban, hogy az ilyen statisztikák engem támogatnak, Önöket pedig felvilágosítják!
• Az automobil.hu oldalán 2011. január 18-án megjelent egy cikk Itt az új háromajtós Suzuki Swift címmel. A cikket 08:12-kor hozták létre és raptor véleménye ugyanazon a napon 08:34-kor: Ugyanolyan szar mint az előző. Kíváncsi lennék: 22 perc alatt hol és hogyan tudta a hozzászóló az autót kipróbálni? Egyáltalán kipróbálta? Mi az, ami ezt a véleményt kiváltotta, vagyis honnan ered ez a zsigeri utálat a Swifttel szemben? Ez is, és a hasonló hozzászólások megérdemelnének egy feltáró vizsgálatot és cikket Uraim!
• Számtalan cikkben visszatérő téma a hitelekre vett Suzukik ügye. (Hányszor hallani: A Suzukit hitelre vásárló mind hülye!). Ha megnézzük a banki visszavett autók honlapjait (pl. a Merkantil Banknál stb.), ott nem csak Suzukik, hanem számos egyéb típus is szerepel. Tudom azt, hogy a Suzukit lehetett a legkönnyebben megvenni hitelre és a visszavett autók között is legnagyobb számban Suzukik vannak – az okokat nem az én feladatom boncolgatni! – de azt, hogy kis hazánkban sem az általános, sem a középiskolában nem tanítják a pénzzel való bánást, jól megmutatta ezt a hitelválság! És nem csak az autót, lakást stb. vásárlók mentek lépre, hanem választott vezetőink is! Ugyanis pl. a kilenc fős parlamenti adósságvizsgáló testületből hat főnek van hitele, de ők nem ülnek úgy a szégyenpadon, mint az autót hitelre vásárlók!
  (lásd: Hetvenmilliónyi tartozással vizsgálják az eladósodást. Index, 2011. október 18.)

A Suzuki és az állam

• Amikor 2005-ben, az új Swift gyártásának beindulásakor Gyurcsány Ferenc meglátogatta az esztergomi üzemet, beszédében ki tért arra, hogy a miniszteri Audikat esetleg Swiftre lehetne cserélni. (vezess.hu, 2005. 02. 07,) Elgondolkodtam az ötleten és a következőkre jutottam:

Milyen jól nézne ki a Parlament, ha előtte Suzukik állnának!

Lázár Jánosnak korábban sok gondja volt az autójával. Problémáját egy SX4 beszerzésével oldotta meg! Stb., stb., stb.

• Ha külföldön járok vagy külföldi filmet nézek, azt látom, hogy pl. a német rendőrség állományában VW-k, az olaszoknál Fiatok, Lanciák, a franciáknál Peugeotok, Renaultok stb., a szlovákoknál Kiák, azaz hazai gyártmányok vannak. Magyarországon láttam már Skodát, Suzukit, Opelt, VW-t, Chevroletet, Nissant rendőrautóként. Legutoljára Dacia Dustert láttam RENDŐRSÉG felirattal. Mi ez, ha nem pénzpocsékolás?! (Sokféle típus, sokféle pótalkatrész, különböző szervizigény stb.) Kérdésem: Miért nem lehet egy vagy két hazai típus mellett letenni a lantot úgy a rendőrségnél, mint az állami szektorban? Itt ne hivatkozzon senki a közbeszerzésre, mert ez a németeknél, franciáknál, szlovákoknál stb. ugyanúgy érvényes, mint nálunk! Csakhogy ők meg tudják oldani, mi meg nem akarjuk! Az államigazgatásban, ha X. Y főmuftinak, almuftinak vagy egy hetvenkettedik senkinek szolgálati kocsi jár, az mindjárt Audiban, Passatban, Skoda Superbben stb. gondolkodik! Könnyű neki, a mi adóforintjaink terhére tud autót választani!
• Pár héttel ezelőtt az egyik reggeli műsorban arról beszéltek, hogy a magyarországi autógyárak milyen mértékben járulnak hozzá a GDP-hez. Beszéltek az Audiról, az Opelről, az új Mercedes-gyár várható eredményéről, de a Suzukit meg sem említették! Tudja valaki, miért?
• A következő megjegyzésem nem az államra, hanem a COOP-ra vonatkozik. Ez a magyar tulajdonosi körű üzlethálózat (tudják: A jó szomszéd!) feladatának tekinti a magyar áruk forgalmazását, melyet szlogenjében így hirdet: Az igazi magyar termékek forgalmazója!
  Ám 15. születésnapuk alkalmából 2010. november 19-én 15 darab Skoda Fabiat sorsoltak ki, vagyis krumpliból, paradicsomból, paprikából, sárgarépából stb. jöhet a magyar, de autóból nem. (V. ö.: Bort iszik és vizet prédikál!)

A gazdasági patriotizmus ma

„Ma egyre több állam védi vámokkal, kvótákkal és a nemzeti vállalatok támogatásával a saját piacát. Ami az EU-t illeti, a tagállamok egyes piacvédő intézkedései valóban sértik az uniós versenyjogot, mert nyilvánvalóan korlátozzák a versenyt, ám úgy tűnik, efölött most szemet hunyhat Brüsszel. Annak ellenére, hogy a versenyjog kifejezetten tiltja a versenykorlátozó megállapodásokat és a határokon átnyúló vállalategyesítések ellenőrzését, több tagállam ezt mégsem veszi figyelembe. Franciaországtól kezdve Olaszországig sok esetben akadályoztak meg központilag vállalatfelvásárlásokat, ahol külföldi partner került volna a nemzeti piac olyan területére, amelyet az állam stratégiailag fontosnak tartott. Párizs kifejezetten ragaszkodott az érzékeny ágazatok védelméhez, amelyek fontosak a nemzeti érdek vagy a nemzet biztonsága szempontjából.

Az utóbbi három év protekcionista lépéseinek megítélésekor a nagyobb tagállamok versenyjog-sértésekor Brüsszel sokkal elnézőbb volt, mint például a kisebb tagállamok, így hazánk esetében is. Mindez elsősorban az államra vonatkozó uniós versenyjogi rendelkezéseknél nyilvánult meg: az uniós rendelkezésekkel gyakorlatilag szembemenetelnek az egyes szektoroknak piacvédelmet szorgalmazó tagországok annak ellenére, hogy az EU előírja az állami támogatások kontrollját, és tiltja a nemzeti tulajdonú vállalatok előnyben részesítését más tagállamok rovására. Márpedig a pénzintézeteknek és egyéb kiemelt szektoroknak dobott állami mentőövek egyértelműen versenytorzító hatásúak.

A megszorítások miatt súlyos gondokkal küzdő iparágakban azonban egyre több ország sorolja hátrébb ezeket az elveket, vagy gazdaságpolitikai megfontolásból, vagy pusztán a közvélemény nyomására.

Nem véletlenül nagyok az elvárások a kormányokkal szemben a súlyos gondokkal küszködő nemzeti szektorok védelmezésére, a válság során ugyanis számos protekcionistának minősülő állami intézkedésre került már sor.” (A fenti idézet a Magyar Nemzet 2011. augusztus 8-i Világdivattá válik a gazdasági patriotizmus c. cikkéből van.)

A fentiekhez hasonló elképzelések megjelentek nálunk is (lásd Vegyél magyar árut!), de ezek jelenleg első sorban a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre vonatkoznak. Kérdésem? Miért ne vonatkozhatna ez a Suzukira is? Elvégre Magyarországon készül és megfelel az EU által megfogalmazott beszállítói követelményeknek. Vagyis a Suzuki magyar munkaerőt foglalkoztat (direkt módon: Esztergomban az összeszerelésnél, indirekt módon: a hazai alkatrész-beszállítóknál), Magyarországon fizet adót és egy növekvő termelés csökkenő hazai munkanélküliséget eredményezhet.

Hogyan tovább?

Ma Magyarországon négy autógyártócég dolgozik. Ezek abc-sorrendben a következők: Audi, Mercedes, Opel és Suzuki. Ebből egy (az Opel) csak motorgyártással, a másik három összeszereléssel (is) foglalkozik. Az Audi és a Mercedes felső kategóriájú autókat állít elő, mely sok ember számára csak álom marad, vagyis nem elérhető. Marad tehát az Opel és a Suzuki. Mivel az Opelről nem jelentek meg olyan cikkek mint a Suzukiról, ezért most csak a Suzukival kívánok foglalkozni.

• Az újságírók fogadják el, hogy a Suzuki magyar termék és korrekt cikkeikkel támogassák a hazai gazdasági patriotizmust. Itt nem érvényes Arany János gondolata: „Nem a való (hanem) annak égi mása lesz amitől függ a költemény (vagyis az autó!) varázsa”, másképpen: ne állítsanak irreális feltételeket az autó elé, lásd pl. kanyarfényszóró! Remélem, a gazdaság fejlődésével a kanyarfényszóró is felkerül az ajánlati listára, de addig számomra ez olyan, mintha általános iskoláson érettségi bizonyítványt kérnének számon!
• Tudom, hogy a Suzuki nem hibátlan autó, pl. kicsi a csomagtartója stb.! De gondoljanak arra, hogy gyermekük bemutatását sem a rossz tulajdonságok ismertetésével kezdik!
• Környezetvédelem. Hol vannak a máskor, más témában oly hangos környezetvédők? A Suzuki kis fogyasztásával, alacsony károsanyag-kibocsátásával védi környezetünket. Mikor fogják az újságírók és a környezetvédők ezt a fogyasztóközönségnek jobban kihangsúlyozni és erőteljesebben tudatosítani? Lásd pl. : 4 l/100 km volt az új Suzuki Swift fogyasztása egy angol versenyen (autonavigator, 2010. szeptember 23.) Vagy elfelejtették a régi szlogent: A benzin nem lesz olcsóbb, csak a Suzukiba kevesebb kell! Esetleg céljuk az üzemanyag-forgalmazók támogatása?
• Megbízhatóság, gazdaságosság. Ez is olyan téma, amelyről alig írnak. A kis fogyasztás
  – ilyen benzinárak mellet! – igencsak gazdaságossá teszi használatát, megbízhatósága legendás, szerviz-igénye pedig kicsi.
• Kiváló jellemzőinek köszönhetően az autós szaksajtó képviselői két fórumon is elismerésben részesítették a nemrégiben útjára bocsátott új Swiftet a kisautó kategóriában. A Japán Autós Szakírók és Újságírók Konferenciája (RJC), valamint a Skót Autós Szakírók Egyesülete (ASMW) egyaránt úgy találta, hogy a Swift érdemes az „Év autója” címre. (Forrás: suzuki.hu) Érdekes módon, erről sem jelent meg nálunk hírverés!
• A Suzuki teszteket elnézve, azt látom, hogy mindig a legmagasabb felszereltségi fokozatú autókat tesztelik. Baráti körben többször beszéltünk arról, hogy miért nem az alapváltozatot mutatják be, ugyanis sok ember számára ez a megfizethető és szívesen venne erről is információt, ugyanis korábban a Suzuki a kispénzű vásárlók kedvelt autója volt.
• Mikor jutunk már el oda, hogy a fogyasztók véleménye és az újságírók véleménye legalább nagyjából egybe essen? Jelenleg úgy néz ki, hogy a két csoport külön kasztot képvisel! (Lásd előbb, a Népítéletnél!)
• Jó lenne, ha az itt leírtakat az állami vezetők is figyelembe vennék (ennek okát előbb már ismertettem) és – legalább állami szinten! – a hazánkban gyártott autókat preferálnák!
  Ilyenre számtalan példa található az EU-n belül!
• Ahogyan az előző részben írtam, szívesen vennék egy cikket (esetleg Winkler úr tollából!) arról, hogy mi váltotta ki egyesekben a Suzukival szembeni zsigeri gyűlöletet, melyhez cikkeivel – úgy érzem – néhány újságíró is hozzájárult.

Még egy téma

A Vályi-cikk végén van egy kép, amelyet igencsak sértőnek érzek! Erről van szó:

Mondják, ki mernének tenni egy hasonló képet pl. VW-ről, Mercedesről, Opelről stb.? Ugye nem!

A fentiekben leírtak alapján arra kérem Önöket, hogy inkább a következő képet használják, azért, hogy a Suzuki megtalálja a BEJÁRATOT a magyar emberekhez!

Befejezés

Csak azt kérem Önöktől és az autós újságíró társadalomtól, hogy amikor a Suzukit értékelik

• vegyék figyelembe és szívleljék meg a fentiekben leírt tényeket és javaslatokat,
• emlékezzenek arra, mit mondott Bástya elvtárs a magyar narancsra a Tanú című filmben: Kicsi is, savanyú is, de a miénk!, és
• segítsék azt, hogy végre nálunk is működjön a fogyasztók patriotizmusa!

Egyben kiváncsian várom véleményüket!

Üdvözlettel

Imre