Olvasói Lada 6500 km-rel: osztómű- és váltócsere meg a többi

2017.12.06. 13:32

Nem akartam elhinni, hogy Andris, hétfői cikkemben részletesen bemutatott, másfél éves autója tipikus példa arra, hogy az oroszok milyen minőségben gyártják manapság a Lada Nivát, vagyis 4x4-et. Pechje van egy hétfői példánnyal, reménykedtem, aztán kaptam két olvasói levelet, és most már nem reménykedem.

Az elsőt Zoltán írta, aki egy 2001-es Lada terepjárót használ, mely gyakorlatilag teljesen azonos a most kaphatóval. Tizenkét éve hajtja kisebb-nagyobb megszakításokkal, elsősorban közúton, és bár a Lada motorja és váltója rendesen működik, korábban egymás után három kuplungkiemelő-villa tört el a gyenge anyagminőség miatt. Végül előre megerősítettek egy cserealkatrészt, azóta legalább ezzel nincs gond, igaz, a villacserék közt egy kuplungra is szükség volt.

Amúgy Zoltán Ladája bizonyos pontokon annyira rohad, hogy 2-3 évente lehetne lakatoltatni. Az ajtókárpitok és a műszerfalborítás kivételével a beltér pontosan ugyanolyan katasztrofális, mint Andris fiatal autójában, az ülések is hamar szétestek, ezért azokat két BMW-székre cseréltette. Zoltán úgy látja, a Lada egyszerű személyautóként katasztrófa, munkagépként és terepjáróként viszont jó és minden faluban van hozzá szerelő, illetve alkatrész, szemben a G-Mercedesszel...

A második levelet Jánostól kaptam, ezt teljes egészében közöljük, mert egyrészt egy nagyon fiatal Lada 4x4-ről szól, másrészt Nagy Bandó András stílusát kár lenne megcsonkítani. A következő napokban megpróbálok utánajárni, hogy milyen feltételekkel kaphat magyar, illetve bármilyen uniós rendszámot egy ilyen színvonalú új autó, miközben például a Dacia Dustertől a Range Rover Discovery-ig minden modell fejlesztésére és tesztelésére eurómilliókat költenek gyártók, hogy az autók ne akadjanak fenn a fejlett Európa fogyasztóvédelmi kerítésein. Amint megtudom a szokatlan keleti nyitás okát, megosztom a titkot. Addig önfeledt perceket kívánok János és "Negro" kalandjaihoz.

Feladó: János

Címzett: Zách Dániel

Dátum: 2017. 12. 05.

Tárgy: Lada 4x4

Kedves Dániel!

Én is másfél éve használok egy új Lada 4x4 Urban verziót. Rajongok érte. Van olyan barátom, aki tavaly júliustól csóválja a fejét a szerinte teljesen idióta döntésem miatt. A fiam viszont idén is ezzel ment fesztiválozni, én pedig lelkesen járom vele az erdőt, mezőt is. Persze csak akkor, ha nincs szervizben. De van...

lada7

Jelenleg kicsit több mint 6500 km van az autóban. Ebből is látható, hogy nincs folyamatos használatban. Nagyobb alkatrészek közül eddig még csak az osztóművet és a váltót cserélték ki benne. Egy Mitsubishi Pajero volt a család előző terepjárója. Miközben 2016 tavaszán elkezdtem keresni az utódját, felugrott egy hivatkozás, amelyből kiderült, hogy a LADA újra megjelenik Magyarországon ezzel az autóikonnal is. Már korábban is nosztalgikus szeretettel gondoltam a Nivára, de a barátaim lebeszéltek arról, hogy a romhalmaz felújításával töltsem az időmet.

Az új autó öt évre ígért garanciája viszont akkora vonzerőt jelentett, hogy azonnal felkerestem a hivatalos honlapot. Annyira friss volt még az oldal, hogy egyes sorairól a kilencvenes évek lengyel vagy kínai piacokon kapható áruinak, helyesírási hibáktól hemzsegő használati utasításai jutottak eszembe. Küldtem is egy elektronikus levelet a forgalmazónak, tényleg javító szándékkal, március utolsó napjaiban. Ebben részletesen idéztem a hibásnak ítélt sorokat, szavakat.

Mivel magam is értékesítéssel foglalkozom, titkon azt is reméltem, hogy látva a szándékomat, esetleg azonnal próbakörre invitálnak majd. Mivel ez nem jött be, ezért a honlap „márkakereskedő kereső” ikonjára kattintva igyekeztem megtalálni a számomra legkönnyebben elérhető Lada-kereskedést. A választásom arra a cégre esett, amely több márka mellett kezdte el forgalmazni a Ladát és korábban már jó tapasztalotokat szereztem náluk más autó vásárlásával is.

2016. április 18-án kezdődött a levelezésünk és április 20-án már el is utaltam az előleget. Tesztvezetésre nem került sor, mert Lada 4x4 Urban nem volt a kereskedésben, a Classicot pedig ismertem eddig is. Azért ezt a verziót választottam, mert elképesztő felszereltséggel érkezett. Van benne elektromos ablakemelő, elektromosan állítható és fűthető tükör, ülésfűtés, színezett üveg, „ledes” térképolvasó lámpa és minden más, ami a Classicban is.

A gyár mérnökei nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy modernizálják, szebbé és csendesebbé tegyék az eredeti konstrukciót. Még a női vásárlókat is igyekeztek megcélozni, ami kicsit meglepett, hisz a napellenzőbe még véletlenül sem integrálták a legfontosabb kiegészítőt, a sminktükröt. Így született az Urban verzió.

A szerződéskötés is tartalmazott mulatságos elemeket, de a kereskedés flottul kezelte a dolgokat. Extrát egyáltalán nem lehetett akkor rendelni, pedig egy légkondira nagyon vágytam. Azt ígérték, hogy mire az autó megérkezik, valószínűleg lesz mód kiegészítőket is rendelni hozzá. Én pedig végül beletörődtem, hogy az én autóm majd a nyár vége felé már itt lesz velünk.

Június végén érdeklődtem a gyártás státuszáról, majd döbbentem rá, hogy az általam megszokott nyomonkövetés és információáramlás akkorra még nem volt elérhető. Az érdeklődésem másnapján viszont megérkezett az autó. Az öröm nagy volt, de korai. Innen még közel három hétig tartott, mire sikerült átvennem a Ladámat. Addigra a kereskedében tisztáztuk, hogy az első levelekben leírt és igényelt és a gyári fotókon bemutatott hosszanti tetősín nem rendelhető.

lada5

Az alvázvédelmet sem végezte el a kereskedés, ennek megfelelően a műanyag sárvédőbetéteket sem szerelik be. Látva, hogy mindenképpen keresnem kell egy „hagyományosabb technológiával is megbirkózó” szakszervizt, már nem erőltettem tovább a CD/rádió/kihangosító kombináció beszerelését sem.

Vonóhoroggal felszerelve, július második hetében vettem át a 4x4-et. Kaptam ajándékba egy zárható tanksapkát, amely amúgy nem tartozék, és azonnal elvittem az autót egy korábban egyeztetett szervizbe az egyebeket rendezni. Ladánkat Negrónak neveztük el és miután a műhelyben köregrajongták az autót, elkezdődött a látható esztétikai, fényezési, illesztési hibák sorolása. Mivel pontosan az öt év garancia volt az egyik fontos érv a vásárlás mellett, megállapodtam a szervizzel, hogy ők nem javítanak semmit, ami garanciális hiba lehet. Az egyetlen dolog amivel kivételt tettünk, a bal első ablak volt, ugyanis az üveg meglepetésszerűen beesett az ajtónyílásba. Hosszasan vitatkoztak az önjelölt szakértők azon is, hogy a hallható zaj vajon „kinyomócsapágy” vagy „nyelestengely”-eredetű, de engem az eufória miatt ez egy csöppet sem izgatott.

Azonnal vettem viszont új gombokat a váltókarokra, hisz azoknál fontosabb aligha lehet a használat során. Szerintem szerencsére a Lada-alkatrészek java tényleg gombokért beszerezhető, ha a keleti irányból közvetlenül érkező import is megfelel a vevőjelöltnek, a márkaszervizen keresztül viszont valóban meglepetést tud okozni egy-egy extrafelszerelés, kiegészítő ára.

Az alvázvédelem után igyekeztek felszerelni a sárvédőbetéteket, de sajnos nem sikerült. Kicsomagolás után kiderült, hogy annyira deformáltak voltak, hogy inkább vettem újakat.

Miután minden a helyére került, boldogan lódultam neki az M3-as autópályának. A Lada, az akkor körülbelül 300 kilométeres futásteljesítménye ellenére olyan visító hangot kezdett hallatni a hajtáslánc felől, amit a frissen beszerelt rádió alig tudott elnyomni. Majd harminc kilométer után a fejfájásom is jelezte, hogy ez nem lesz könnyű.

Több Niva-tulajdonossal konzultálva a problémámról, összeszedtem minden bátorságomat és jeleztem a problémámat a márkaszerviznek. Remélem, mindenki világosan érzi az elképesztő disszonanciát abban, hogy egy nagyon „cool” nagyon „macsó” autó vezetője elkezd arra panaszkodni, hogy zajos az autó. Végül augusztus 10-re sikerült időpontot egyeztetnem, ahol a szerviz rendkívül korrekt vezetője a próbakör után azt javasolta, hogy várjuk meg az első szervizt, ami 1500-2500 km között úgyis javasolt és esedékes is. Akkor lecserélik az olajat is és meghallgatják újra. Szerinte egyébként az álló helyzetben hallható zaj „nyelestengely".

Az első szervizre augusztus 24-én került sor. Az átadott hibalista 15 elemből állt. Lógó ajtók, beázó kesztyűtartó, leváló diszcsík, mozgó borítás, öt hét után már rozsdásodó tengelyvégek, beázó lámpák, rendszertelenül működő , de esőben inkább nem működő ablaktörlő. Ezen túl pedig a különböző zajok.

Nem jutottunk messzire. Kaptam új ablaktörlőmotort, rendeltek új lámpákat, állítgattak az ajókon. Megbeszéltük, hogy a listán szereplő néhány dologgal nem törődünk. Az autóra pedig töretlen szeretettel néztem. De hallani benne szinte semmit sem hallottam.

A szerviz hozzám rendelt munkatársa mindig nagyon segítőkész volt, és beragyogta az egyik találkozásunkat egy halk megjegyzése: „ Bartók Úr, azért a Volvók után ez nem lesz könnyű..." Igaza lett. Közben pedig a hajtáslánc, sebesség növekedésére egyre erősödő visítását az osztómű hibájának vélték.

Idézet a november 12-én küldött levelemből:

„Küldöm az aktuális hibalistát. Sajnos tovább bővült néhány elemmel, illetve a már korábban jelzettek egy része is megmaradt. Kérem, tájékoztasson arról is, hogy mennyi időt fog igénybevenni véleménye szerint a garanciális javítás. Erre az időszakra 4x4 Urbant fognak biztosítani, vagy más járműre számítsak?

A megbeszélésünk szerint még hívni fogom november 24 előtt, és megbeszéljük a jármű leadásának időpontját. Kérem, hogy a mostani alkalommal minden garanciális javítást, és cserét végezzenek el, mert végre szeretném rendeltetésszerűen használni a járművet. Sajnos immár az ötödik alkalommal viszem Önökhöz az autót augusztus óta. Az utóbbi másfél hónapban érdemben nem használtam, hiszen nem akartam a hibásnak ítélt osztómű végleges meghibásodása esetén a mezőn ragadni. Bízom benne, hogy a mostani alkalommal minden hiba elhárításra kerül”

A bővülő hibalista elemei közül kedvencem az ajándékba kapott zárható tanksapka meghibásodása. Igen. Meghibásodása. Balkanyarban ugyanis kiömlött az üzemanyag a tartályból. Úgy jöttem rá, hogy benzinszag terjengett az autóban minden körforgalomban. A kuplungpedál rendszeresen beleakadt a műanyag burkolatba, és így kinyomott állapotban maradt. Második rúgásra viszont mindig a helyére ugrott. Ez az indításgátló cseréjekor, a borítás pontos rögzítésével oldódott meg. A gázpedál viszont a hangszigetelő anyagokba gabalyodott bele, de kis igazgatás után ez is megoldódott. Majd ismét megoldódott, és néha azóta is megoldódik.

lada8

Kifejezetten elmés megoldásnak és a rajtam való élcelődés egyik legszebb példájának tartom a csomagtér világítását. Több alkalommal is észleltem, hogy nem világít. Kiderült, hogy csak akkor kellene világítania, ha az autó világítása is bekapcsolt állapotban van. Érdekes tervezői logika. A kapcsolók egy részét sem könnyű sötétben megtalálni. De valójában ez sem hiba, mert vannak olyan kapcsolók, amelyek megvilágítottak és vannak amelyek nem azok. Egymás mellett, szépen sorban.

A csak belülről nyitható és életlen guillotine módjára lecsapódó csomagtérajtó megszokható, de ezzel sem szereznek túl sok női rajongót a típusnak. Az egyik ilyen óvatlan záródáskor a műanyag 4x4 felirat olyan messzire repült az autóról, hogy meg sem találtam. Pedig nem ennek kellett volna leesnie, hanem az alatta lévő Urban feliratnak. Ez az autó ugyanis tényleg 4x4, de kicsit sem Urban.

De vissza hajtáslánchoz. A szerviz az osztóműben talált egy hibás fogaskereket, ám sajnos cseréje után sem csökkent a zaj, ezért engedélyt kértek a gyártótól a váltó megbontására és egy új csapágysor beszerelésére. Végül úgy döntöttek, hogy az egész váltót cserélik. Közben készítettek hangfelvételt is az autóról, amit megküldtek a teendők igazolására az illetékeseknek.

2016. december 29-én mentem újra az autóért. Kicserélték a váltót és visszaadták. A hangjával együtt. Nem sikerült orvosolni. Közben persze az idézetben szereplő csereautó kérdése a feledés homályába veszett, vadászni addig a barátok mellé beülve jártam.

Azóta alig 1200 km-t mentem a Ladámmal. Túl vagyunk az első éves – hiszen 10 000 km-futást még nem teljesített – szervizen is. Eddig mindig „pöccre” indult. Az utánfutót elhúzta, a fagyott szántáson szinte felnyerített örömében, hogy végre otthon érezheti magát. A szűz havon, dombnak felfelé pedig úgy haladt, mint anno Kudlik Júlia havon járó emberei a Delta főcímében.

Azóta egy barátom vett egy ugyanilyen Lada 4x4-et és ugyanúgy rajong érte mint mi. Akármerre megy vagy áll az autó, forognak utána az emberek. Csak nekem fáj a fejem 30 kilométer után.

Üdvözlettel: Bartók János