A francia autók védőszentje

2013.01.24. 18:13 - Nínó Karotta

Date: Jan 21, 2013, at 9:48 PM

From: Viktor

To: Nínó Karotta

Subject: A francia autók védőszentje

Kedves Karotta!

Már jó ideje szeretnék írni a Totalcarnak, most viszont meglett az a bizonyos utolsó csepp. Miért pont Önre fogom rázúdítani a mondanivalóm? Mert úgy látom, hogy csak Ön rendelkezik elegendő intelligenciával ahhoz, hogy megértse amit mondani szeretnék. Mindenki szeret valamit és ezen emberek közt mindig akadnak fanatikusok, akik mondjuk a kedvenc focicsapatukat, vagy éppenséggel kedvenc autómárkáikat védik.

Én természetesen az autókat szeretem, azon belül a franciákat. Miért pont francia, ráadásul mind a három francia? Családban, baráti körökben számtalan autó megfordult már és voltak közöttük németek, japánok és olaszok is. Nekünk személy szerint igazából csak a franciák váltak be és látván a konkurens gyártókat, nem biztos, hogy rosszul döntöttünk. Nem akarom pont azt elkezdeni, amit a Totalcar művel, így inkább most nem is szólok egy rossz szót sem a németekre, de köszönöm én nem kerék a híres német precizitásból, éppen eleget láttam belőle...

Nálam ez a francia autó imádat elég erősen jelen van. Van például egy szekrényre való könyvem, katalógusom stb, emellett két vitrinnyi (90 darab) 1/18-as modellautóm is. Volt CX 2,5 TRD Pallassunk, 405 1.9 SRD, majd első új autónk egy Thalia 1.5 DCI. Ezt követte egy 2002-es C5 2.0 HDI és most emellett az én első autóm, egy C4 Coupé 1.6 HDI. Gondolom az is látszik, hogy dízel pártiak vagyunk. Ezek közül egyik autónk sem hagyott cserben, nem úgy, mint a 405 és a Thalia közt lévő 1 éves Astránk. Rendszeresen olvasom a Totalcart, de a végén mindig az idegbaj kerülget. Nem akarok olyan régről és sokat idézgetni, inkább nézzük meg a közelmúltat. Az i-re a pontot a Citroen C-elysée vs Skoda Rapidos gyalázat tette fel. Kritikán aluli, amit ott Vályi István és társai műveltek. De általában Winkeler úrnak sikerül kiborítania, például a DS5 nevetséges, szőrszálhasogató kifigurázásával, vagy a 208-as képkeretes mókázásával.


Ez persze egy aprócska töredéke annak a tüskének, ami bennem van. Úgy gondolom egyébként, hogy most több Citroen, Peugeot és Renault fanatikus nevében is beszélek. Kezd úgy tűnni a dolog, mintha a Totalcar életcélja lenne a PSA porba tiprása, ami ezen felül különféle testi örömöket okoz a szerkesztőség tagjainak... Nem tudom, hogy miért így kell az Önök oldalának működnie és miért kell az Önök véleményét ráerőltetni másra. A C5-ösünk már 250.000 kilométert lefutott egy-két apró hibával. Általában elektronikai gondok voltak, de érdekes mód a tönkrement dolgok túlnyomó részén a "Made in Germany" és a "Bosch" felirat ékeskedett! A hidraulikára alig lett költve, egyszer nem hagyott cserben. A motorban pedig csak szűrők és folyadékok lettek cserélve eddig, meg egy Bosch generátor. 250 ezer után, viszont kezdett rakoncátlankodni a Bosch befecskendezés, így mind a négy porlasztócsúcs cserére került, de ezt betudom a rossz, hazai gázoljanak. Előtte sem volt egy gramm füstje sem és városban 6 litert evett. Nekem a C4-esben 100.000-nél kellett kuplungot és kettős tömegű lendkereket cserélni, ami szintén német földön készült. Arról sem szabad megfelejtkezni, hogy a karbantartás nagyon sokat számít. Az az autó mindig is hálás lesz, amelyiket „szeretik” De nem akarom ezzel húzni az időt. Nézzenek magukba, söpörjék félre az elfogultságukat és lássák be, hogy igen szemét módon -elnézést-, sokszor teljesen alaptalanul húzzák le a francia autókat. Ez ellen könnyen lehet tenni. Ha szerkesztőség ennyire elfogult a saját nézetei mellett és nem képes elismerni, ha valami jobb annál, akkor ezt beszéljék meg a szerkesztőségben és nem publikálják! Vagy vegyenek fel olyan embert, aki le tudja küzdeni az effajta problémákat. Vagy ne is igényeljenek francia tesztautót, mert ezek a cikkek nem segítenek nekik, csak rontanak a helyzeten. Mert az emberek ahelyett, hogy elmennének saját maguk kipróbálni, Vályi Istvánra és Winkler Róbertre hallgatnak, ami viszont katasztrofális eredményeket von maga után.

Ha egy mód van rá, akkor változtassanak a mostani mentalitásukon!

Köszönettel:

Viktor

Kedves Viktor!

Bár 5 éve nem vagyok a szerkesztőség hivatalos tagja, arra még elevenen emlékszem, hogy hasonló tartalmú levél hetente jött régen is. Hol az olaszautósok, hol a németesek, hol a japánosok, hol a franciások esküdtek meg rá, hogy a lap halálos elfogultsággal ekézi a nekik kedves termékeket. Egyik esetben sem volt így. Egy magánembernek lehet tapasztalata több autóval, egy hosszú élet alatt sokkal is, de egy TC méretű szerkesztőségben egy év alatt több száz fordul meg. Lényegében kivétel nélkül az összes. Ezek mellett beesik a postaládába az összes nemzetközi fogyasztóvédelmi hatóság, szervezet és biztosítótársaság megbízhatósági és vevőelégedettségi statisztikája. A lap "véleménye" ezekből a tényekből és tapasztalatokból keletkezik. Sajnos az utóbbi két évtized elég alaposan megviselte a francia autógyártást. A mutatóik - értékesítésben, megbízhatóságban, vevőelégedettségben is - gyakran rosszak.

Ettől még voltak és vannak jó francia autók, és voltak és vannak rossz, de valamiért nagyon szerethető francia autók. Én például rajongtam a C6-ért, a világ legkreténebb autójának, a Renault Avantime-nak pedig büszke tulaja voltam 3 éven át. De egyiket se ajánlanám megvenni senkinek, aki nem mindenre felkészült márkabarát. A szerkesztőségben több embernek is volt vagy van imádott francia autója, a Winkler R4-est és R5-öst használt rengeteget, a Csikós csomót járt CX-szel, Bende Tibor XM-tulaj és -mániákus, Stump Bandi mindennapi autója jelenleg is egy Peugeot 504. Szóval a valóság a nyomasztó, nem az előítélet.

Az sajnos senkinek sem vigasz, hogy a francia autók egy részében is máshol gyártott, vagy más nemzetiségű alkatrész romlik el. Valami, ami Bosch, nem feltétlenül német, hiszen lehet éppen kínai, hottentotta vagy magyar, ami Continental, lehet német, tatooine-i vagy magyar, és persze az Amerikában gyártott Mercedes most németebb autó-e, mint amennyire a Törökországban gyártott Renault francia, vagy a Sunderlandben gyártott Nissan japán? A globális világban ezeknek sztereotípiáknak ebben a formában nincs értelmük. A beszállítók azonos márkanév alól több kontinensen, sok országból gyártanak termékeket, és jellemzően olyan minőségűt adnak, amilyet a vevő kifizet. Aki drágán hajlandó ABS-modult venni a Bosch-tól, jobbat kap, mint aki olcsón. Ez nem bűn, hanem ilyen a kapitalizmus. És aki rossz kondíciókkal dolgoztatja a beszállítóit, vagy rosszul szereli össze, amit kap, annak rosszak lesznek az autói. Teljesen mindegy, hogy milyen országban van a vállalat székhelye, hol van a gyár és hol gyártották a gyárban összeszerelt alkatrészeket. Nincs már olyan, hogy valami német, francia, olasz vagy japán. Jól és rosszul menedzselt beszállítói hálózatok, jól és rosszul megtervezett autók, jól és rosszul megszabott beszállítói költségszintek és jól és rosszul összeszerelt autók vannak. A számok azt mutatják, hogy a francia multinacionális vállalatokban készített multinacionális termékek a fenti okokból nagyobb arányban voltak rosszak az utóbbi évtizedekben, mint mondjuk a japán multinacionális vállaltok multinacionális termékei. Emiatt a TC-t okolni pont annyira megalapozatlan, mint bármelyik nemzetet magát. Még a menedzsment nemzetiségét se nagyon van miért emlegetni, például mostanra se francia Renault, se japán Nissan nem lenne, ha egy kőkemény libanoni brazil menedzserzseni, bizonyos Carlos Ghosn meg nem menti egyikkel a másikat, felváltva.

További boldog franciaautózást kívánok a török Thalia, a francia vagy épp kínai (Dongfeng Peugeot Citroën) C5 után a francia, spanyol vagy argentin C4 volánja mögött is. Tartson ki a szerencséje örökre!

Minden jót,
Nínó Karotta

És még egy apróság: az ember hajlamos a rosszra emlékezni, de azért hadd idézzek fel néhány TC-cikket a közelmúltból:

Winkler Róbert, DS3: És lenyomta a BMW-t " Az öt csillag tényleg sok, de a négy is érdemtelenül kevés lenne – a Citroën embertelenül jó munkát végzett. A DS3 Racing pedig ennyiért megéri. Igen, meg, tényleg! "

Winkler Róbert, C5: Megváltás "Kezd durva méreteket ölteni a franciaautó-rajongásom: a top 3-as listámban már két Citroën is van. A két Citroënnel szerintem le is lehetne fedni az autószükséglet 90%-át: ha valakinek sportos, vagy csak kicsi autó kell, arra ott a DS3, minden más célra ez, a hidrós futóművű C5 kombi."

Vályi István, DS: Éteri szerelem a flaszteren "A jövőből érkezett a múltba, fenségesen, könnyedén és elkápráztatta a világot. Akkor is és ma is."

Csikós Zsolt, Renault Clio: 2012 legnagyobb meglepetése ez? "Igazából még az is lehet, hogy két kategóriával az ilyen törpemütyürök felett, még a kiskocsik magasságában is ő az új király"

Papp Tibor, Peugeot 508: Új fiú a belső sávban "Szép részletek, finom hangulatvilágítás, jó extrák, mi kell még? Egyszerűen annyira jó benne lenni, hogy kívülről akár lehetne ronda is. Sosem akarnék kiszállni belőle.

From: Viktor

Subject: Re: A francia autók védőszentje

Date: January 23, 2013 8:59:27 AM GMT+01:00

To: Nínó Karotta

Kedves Gábor!

Egyetértek az Ön álláspontjával is. De a fő probléma az, hogy Önök a műsorok és a cikkek folyamán, az esetek nagy részében csak a negatívumokat hangsúlyozzák és elég szubjektív vélemények alapján. Nem azt mondom én sem, hogy a PSA-k és a Renault-ok hibátlanok, de nem csak hibájuk van! Azért, mert mondjuk önöknek nem tetszett a DS5 HY4 hajtáslánca, attól még nem kell az egész autót röghelyessé tenni. Akárcsak a 208-as esetén sem kellett volna a képkeretekkel szórakozni. Azért, mert Winkler úrnak nem tetszett a kinézete, attól nem kellett volna az egészet kifigurázni! Nem azt mondom, hogy áradozzanak róluk, mert ha valami nem tetszik valakinek, arról nem tud csak jókat mondani, viszont nem kell több száz másik emberre is rátukmálni a nézetüket. Úgy gondolom, hogy az észrevételemnek van alapja, de gondolom Önök szerint nincs.

Egyébként köszönöm a jókívánságokat meg lesz! Ha nem is francia földön készült a C4-esem, attól még egy csodálatos autó és lám működik, akárcsak az összes többi elődje :)

Üdvözlettel: Viktor

Ui.: Gratulálok a Datsun-höz!

Akiknek kell a B-Max

2012.12.29. 19:41 - Papp Tibor

A B-Maxtól nem ájultunk el, bár a fura ajtói miatt elvileg el kéne. Azonban úgy tűnik, sokkal többen vennének ilyesmit, mint hinnénk. Nem csak a gyerekesek, hanem például azok, akiknek nehezen hajlik kezük, lábuk, derekuk (illetve ezek kombinációja). Hallgattasék meg tehát a derékhad véleménye is, azzal az apró megjegyzéssel, hogy sajnos pont a nehezen mozgó emberek számára lehet gond a szokásosnál súlyosabb ajtók mozgatása.

Tisztelt István !

Olvasom ma (2012-12-29) megjelent, Drágán add az ötleted című cikkét. Eléggé elkeserít a cikk hangulata, szemléletmódja. Több olyan kinyilatkozó, általánosító, megállapítás van benne, mely vagy nem fedi a valóságot, vagy komoly ismerethiányról tanúskodik.

Mivel ez egy cikk és nem doktori disszertáció nem veszem magam oly komolyan, hogy Önt – ismeretlenül – bántsam.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Gázos és olajos gátlót vegyesen?

2012.12.25. 16:27 - Stump András

Feladó: Ferenc

Dátum: 2012. december 9. 0:36

Tárgy: lengéscsillapítókkal kapcsolatos kérdés (gázos-olajos vegyesen)

Címzett: Stump András

Kedves András!

A Totalcaron többször írták, hogy a lengéscsillapítókból írtad a szakdolgozatod – vagy valami ilyesmi :-)

Lehet-e egy autóba kétféle lengéscsillapítót beépíteni – elől gázosat, hátul olajosat? A hátsók tavaly lettek beszerelve, az elsőket – a gázosakat – most kedvező áron lehetne beszerezni. A meglévők csereérettek.

Üdvözlettel:

Ferenc

Kedves Ferenc!

Ne aggódja túl a kérdést, bátran megveheti a gázos lengéscsillapítókat, nem lesz baj. Nincs akkora különbség a gázos és az olajos között, mint amit a név alapján gondolna az ember. Sokkal fontosabb, hogy a gátló rendeltetésszerűen elvégezze a feladatát. Ha elöl kopott, hátul új lengéscsillapítókkal közlekedik, az zűrös; a gázos-olajos párosítás egyáltalán nem.

Feltételezem, hogy egyébként is utángyártott alkatrészben gondolkodik. Ha ezek között néhány kevésbé neves gyártónál megmérnénk a karakterisztikát, szinte biztosan eltérne a gyáritól. A szórás bőven nagyobb lehet, mint egy ugyanahhoz az autóhoz való gázos és olajos között. Semmiképpen nem szeretném rémisztgetni, ismétlem, bármilyen új lengéscsillapító jobb egy tönkrementnél, és ha nem is állítja tökéletesen vissza a gyári állapotot, közlekedésbiztonságilag mindenképpen megfelelő.

De ha már szóba került, szeretnék eloszlatni egy tévhitet a gázos lengéscsillapítókkal kapcsolatban: elárulom, ebben is olaj a munkavégző közeg. A gáztöltettel csak nyomás alá helyezik az olajat, hogy megakadályozzák a buborékképződést, a felhabosodást. Ennek köszönhetően gyakran jobbak lehetnek a csillapítási tulajdonságok, de ez nem törvényszerű.

Bizonyos típusoknál előfordulhat viszont, hogy a gázos lengéscsillapító megemeli pár milliméterrel az adott tengelyt, ha vastag a teleszkópszár és nagynyomású a gáztöltet. Vagyis lógó farú, megereszkedett orrú autóknál enyhíthet a bajon, de ha egy eleve hátrafelé lejtő autóba elöl gázosra cserélik a lengéscsillapítót, annak fura eredménye lehet.

Ha részletesebben érdekli a téma, ajánlom figyelmébe lengéscsillapítós technika-cikkünket.

Üdv:

Stump András

Akció: ingyen feltörték az autóm a Duna plázában

2012.12.23. 16:59 - Totalcar

Az ünnepek közeledtével megindulnak az utolsó nagy bevásárlási rohamok, de vannak, akik már csak egy-két apróságot próbálnak beszerezni a karácsony előtti napokban. A készülődést azonban megkeseríthetik az olyan esetek, mint amelyről Kati számolt be levelében. Csak pár percre hagyta őrizetlenül autóját, mégis feltörték. A rendőrség szerint fokozottabban kellene figyelni az értékekre, ráadásul a bevásárlóközpontok bekamerázása nem az ő hatáskörük. De valóban csak az autós a hibás?

Feladó: Kati

Dátum: 2012. december 23. 12:19

Tárgy: Autó

Címzett: Totalcar

Sziasztok,

Hétfő este (19.00-kor) kipakolták az autómat a Duna Plaza fizetős parkolóházában: pár percre ugrottam be a könyvesboltba egy félretett könyvért. Ezalatt a zárat feszegették, elvitték az autóból  a gps-em, és a kabát alá rejtett laptopom, és a táskám az irataimmal.

A két rendőr, akik jegyzőkönyvet vettek fel a helyszínen, azt mondták, hogy annyira sok ott karácsony előtt a bűncselekmény, hogy nemcsak hogy nem szabadott volna semmit sem hagynom az autóban ("hát ez kész, ezt is bent hagyta, azt is bent hagyta"), de magát az autót sem hagyhattam volna a parkolóházban. "Gyalog kell ide bevásárolni jönni!" - mondták határozottan. Illetve hogy semmit nem lehet tudni a tettesekről, mert nemcsak az nem látszik, ahol állok, de akárhova álltam volna, nem lenne róla felvétel.

Egyébként a pár órával későbbi helyszíni szemlét nem kellett megvárnom, így nem vettek ujjlenyomatot a zárról, mert mint mondták, ha nincs Cascóm, úgysem térít semmit a biztosító. Mint később megtudtam, csak akkor kapnám vissza az ellopott értéket a biztosítótól, ha lenne cascóm, ha a csomagtartóba rejtett tárgyról lenne szó, és akkor is csak 100 ezer forint értékig.

Itt jegyezném meg, hogy nem a rendőröktől hallottam először, hogy nem kellett volna bent hagyni semmit az autóban. Magam sem tettem eddig, hogy olyat hagyok bent, aminek az elvesztése fájna. Csak pillanatnyi elmegyengeség miatt hagyhattam ott az értékesebb dolgaimat: a karácsonyi rohanásban csak arra tudtam koncentrálni, hogy a könyvhöz csak a tárcámra és a telefonomra lesz szükségem, és pár perc múlva robogok tovább a következő feladatot elvégezni az Ikeába.

A parkolóházban másnap a sorompónál sikerült pár percet beszélnem telefonon egy őrrel két autó közt gyalog beállva a sorba: nem kérdezték mit keresek, de elmondták, hogy nincs leadva semmilyen tárgy. Uramnak szólítottak, így a sorompónál legalább működő kamera (rendszámot rögzítik itt) nem adhatott túl pontos képet rólam.

Harmadnap a Duna Plaza telefonközpontját értem el, ahol a hölgy nem adta meg elsőre a parkolóház telefonszámát, azt mondta, majd a rendőrség intézkedik, holott továbbra is azt szerettem volna csak megtudni, leadtak-e bármit az elveszett dolgaim közül: akár szemüveget akár a forgalmi igazolványomat. A végén azt mondta, utánanéz a részleteknek, és visszahív, de semmit nem kérdezett ahhoz, hogy ezt megtehesse, még a telefonszámomat sem kérte el.

Mikor visszahívtam, elárulta, és elértem a monitorszobát, ahol ismét megtudtam, hogy nem kéne szem előtt tartani a tárgyakat az autóban. Mondtam, hogy nem tettem ilyet, de köszönöm, hogy legalább - jobb híján - az intelmeket megosztották velem. Bár, lehet, hogy kamerázás látszatával kamera nélkül nem kéne autókat hagyni a tolvajok szeme előtt.

Csütörtökön történt az első pozitív fejlemény az ügyben: felhívtak a XIII. kerületi rendőrségtől, hogy pontosítsák a hétfő este történtekkel kapcsolatban a jegyzőkönyvet. Itt már a segítség látszatát megkaptam (elmondhattam, milyen színű, és anyagú táskáról van szó, úgy könnyebb lehet megtalálni. A jegyzőkönyvbe ugyanis automatikusan kérdés nélkül beírták, hogy fekete bőrtáskáról van szó). Illetve papírt is kaptam az irataim elvesztéséről, és tájékoztattak, hogy beindult a körözésük. Ez volt az első beszélgetés, ami nem a kioktatásomról szólt.

Azt mondta a nyomozó, hogy csak a gps szélvédőre szerelt tartóját figyelik ki (ez nem jár feltűnő nézelődéssel). Ugyanis ha van a gps-nek tapadókorongja ott, akkor az autóban van a készülék is, mert senki nem viszi be magával vásárolni, hanem csak a kesztyűtartóban, vagy - ha cselesnek érzi magát - az ülés alatt tartja. A többi értékem, csak plusz jutalom volt a tolvajnak, nem amiatt törte fel a kocsimat. Valóban a kesztyűtartóm és az alatti rész volt a legalaposabban kipakolva, innen még Mong Attila: Kádár hitele című könyvet is elvitték, valószínűleg a libris papírszatyor miatt, hogy beletegyék a készüléket is. A kocsi többi részéből csak a két értékes tárgyat húzták elő.

Később rendőrközeli források megerősítették, hogy nem készült felvétel a héten a parkolóházról. Már vagy három hete nem működnek a kamerák a Duna plaza parkoló épületében: "elvágták a zsinórt". De már előtte is nagyon gyenge minőségben kaptak csak innen anyagot: "csak a lámpák látszottak a felvételen, még a rendszám sem". Illetve hogy mostanában sűrűsödött az autók feltörése a helyszínen, van hogy napi két-három is történik. Ezt a Duna Plaza parkolójában nem erősítették meg.

A rendőrség honlapján található térkép csak 30 napra visszamenőleg mutatja a feltöréseket, és itt a Duna Plaza területét, talán mert nem közterület, nem is jelölték. Nem rendelkeznek a bevásárló központok parkolóit érintő bűnesetekkel kapcsolatban statisztikai adatokkal, árulta el a BRFK szóvivője arra a kérdésre, hogy melyik plázaparkolóban történik a legtöbb bűncselekmény karácsony előtt. Hozzátette: "A bevásárlóközpontok bekamerázása nem a rendőrség kompetenciája, hisz magánterületről van szó. Az ilyen jellegű esetekben a rendőrség elrendeli a nyomozást, és a büntetőeljárás szabályai szerint lefolytatja azt." Egyébként a plázán múlik, hogy milyen minőségű kamerát használ, mégha mostanában egyre olcsóbbak is a jó kamerák. Így azt is megtehetik, hogy hangyás képeket adnak le bizonyítékként vagy hogy nem is rögzítenek semmit.

Egyébként később láttam, hogy az amúgy kicsi és könnyen áttekinthető Duna plázás parkolónak a harmadik szintjén ígérnek még nagyobb biztonságot: "a parkolási díjon felül fizetendő plusz 200 Ft-ért őrzött helyen, még nagyobb biztonságban hagyhatod autódat". Ez a szlogen azért az alsóbb szinteken is feltételez egyfajta védelmet, hisz a nullát nem lehet fokozni. Ami azonban jó hír, hogy az alsó szinteken az első óra parkolás ingyenes, így ennek az akciónak köszönhetően nem kellett fizetnem azért, hogy kiraboltak: a rendőrségi jegyzőkönyvvel együtt is egy órán belül maradtam.

Kati

Hé rendőrök, nem én vakítok

2012.12.09. 13:00 - Zách Dániel

Hónapok óta cikkezünk az autófényszórókról. Papp Tibinek lassan saját házipapucsa lesz a legkomolyabb magyarországi laboratóriumban, Winklernek viszont ki kellett szereltetnie a Toyota 4Runneréből az illegális xenont. Ezzel még nincs vége, mert most itt az öntudatos Opel Calibra-tulajdonos, akinek elege van a gyári mécsesek fényéből és elmondja, miért akar xenonnal járni. Lehet, hogy különbséget kéne tenni az egyes autótípusok átépíthetőségében? Tanulságos levél következik, a végén pedig Göbölyös Zsolt válaszol.

Feladó: Sanyi

Dátum: 2012. december 3. 11:02

Tárgy: Calibra: xenon nélkül nem látok

Címzett: Zách Dániel

Sziasztok!

Érdeklődéssel olvastam a xenonos cikket, mivel én is érintett vagyok a témában. Előre leszögezném, hogy megértem Winkler Robit is, és a rend őreit is, de a kép ennél árnyaltabb. Először írok az autóm típushibájáról, utána érintem a többi esetet is.

Winkler Robit azért értem meg, mert tudom, hogy milyen egy szar világítással megáldott autóval közlekedni. Az én autóm egy 20 éves Opel Calibra, és nem tudom mennyire ismert számotokra, ennek az autónak a sok közül az egyik típushibája a lámpa gyér teljesítménye, ami olyan szintre is eljuthat, hogy a végén a lámpa teljesítménye két temetői mécses fényerejével lesz egyenértékű. Ez több okra is visszavezethető.

Az egyik, hogy bemattul a foncsor, a másik, hogy testhibás lesz ott a lámpánál hátul, és szépen lassan megég a projektorház. Ettől ez deformálódik, a lámpa meg elkezd összevissza világítani. (H1-es izzó megy bele.) Én is így jártam az enyémmel, annyira össze volt gyógyulva a műanyag olvadása miatt a ház, hogy a lámpamagasság-állító motort nem is tudtam leszedni róla, csak letörni. Sok calibrás - főleg az autó megvétele utáni kezdeti stádiumban - ezért kezd el ködlámpát is használni. A ködlámpa a gyári lámpában szerencsétlen módon, mintegy új gyártási bravúrként (ami egyébként megbukott), a tompított és a reflektor között van.

Sőt, olyan sorstársat is ismerek, akinek már a tompított olyannyira tönkrement, hogy kizárólag ködlámpát használ. Ez pedig finoman szólva sem a legjobb megoldás. Hogy miért nem cserélik ki egyből a lámpát gyárira? Az ok nagyon egyszerű: a gyári lámpa annak speciális kialakítása miatt nagyon drága, simán elérheti az autó reális piaci árának a felét is. (No és persze minden Calibra elem, ami csak a Calibrából szerezhető be, Vectrából nem, többszörös árcédulával szerepel gyári új alkatrész esetén.)

Ezt pedig sokan nem tudják megengedni maguknak. Szerencsére a kínaiak erre a piacra is betették a lábukat, ezért van Angel Eyes utángyártott (ugyanúgy E jelöléssel), ami 40000 Ft környékén megkapható. Ebből is van kétfajta, közös tulajdonságuk, hogy a lámpaüveg már sík (ezáltal olcsóbb gyártani), és magán a lámpatesten belül van megoldva, hogy mi hova világítson. A ködlámpa persze itt se ér fabatkát se. Vannak persze egyéb megoldások is, ilyen az újrafoncsorozás és a kettes Punto projektora, de ez már buherálással jár.
Most jön a lényeg: vannak olyanok is, akik akár a gyári lámpába, akár az Angel Eyes-ba még xenont is raknak. Megértem őket, ugyanis amint a cikkben szépen kimutattátok, ez sokkal nagyobb fényerőt biztosít. Nekem az Angel Eyes lámpa lett xenonosítva, ami nem volt egyébként triviális művelet.

Mégis: Winklert legszívesebben keresztre feszíteném a xenonos Tehénnel, ha szembejönne velem, vagy meg akarna előzni éjszaka, míg egy calibrást nem. De miért?

A xenonos kérdésben szerintem különösen fontos két állatfajtát megkülönböztetni. Az egyik a projektoros lámpatest, mint a Calibráé, a másik pedig a nem projektoros, mint a Tehén, a Fabiák, a Swiftek, a cikkben is szereplő Focus és még sok más típus lámpái. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a Tehén (plusz Vitók, Ivecók, stb.) lámpái eléggé magasan vannak. Szóval míg a Tehén lelövi a mókusokat éjjel a fáról a xenonnal, a Calibra és más projektoros autók, de most az egyszerűség kedvéért maradjunk a Calibránál, vetítési képe nagyjából ugyanaz, mint xenon nélkül, nagyon kicsi a szórás érzésem szerint.

A vetítési kép tetejét vonalzóval meg tudnám rajzolni az aszfalton. Ráadásul a Calibra lámpája jóval alacsonyabban is ül, ahogy én is az autóban. A Tehén lámpája viszont szerintem kb. az én szemmagasságomban van. Ez sajnos ilyen, és ezért kellemetlenek a modern SUV-k is, pl. a BMW X5 vagy Audi Q7. Amíg ez utóbbiak szembejönnek, addig nincs probléma, mert az ő lámpáik már precízen és automatikusan szintezettek, de ha autópályán haladok a külső sávban, akkor borzasztóan vakítanak a tükörből, ha előznek - márpedig ők mindig előznek. Ezzel nem lehet mit csinálni, sajnos a felfelé jobban hordó jobb lámpa vetítési képében ott van a komplett autó nappali világosságban, ilyenkor általában kicsit elveszem a gázt, hogy hamarabb elmenjenek. A kivilágítatlan biciklist is észre kell venni az út szélén, na.

A Tehén, a diszkófábia és boyracer-Swift viszont szemből is nagyon durva, mert érzésre telibe világítanak. Őket legszívesebben az út szélén félreállítanám és beverném a lámpájukat. Főleg esőben, meg ha még rákúrják a ködlámpát is, mert az a menő. Na ezt már csak a román kamion reflektorágyúsora übereli. A Calibráé viszont senkit sem zavart az elmúlt pár évben, egyetlen hőzöngő ember se jött még oda, hogy pofánvágjon a lámpám miatt. 

A rendőrök persze csak annyit látnak, hogy hohohó, itt a xenon az ezer éves fostaligában, tépjük el a forgalmit, a tulajt rituálisan lőjük tarkón az árok mellett, az autót meg gyújtsuk fel. Ez még nem is zavar, mert a jog szerint igazuk van. Az zavar igazán, hogy nincs az a jogszabály, aminek a segítségével a xenon legális lehetne. Tegyük fel, hogy belekendácsolom az autóba a giroszkópos lámpamagasságállítást. Ez elméletben még lehetséges is, ugyanis a hardver megvan, "csak" a szoftvert kellene belerakni egy újabb Omegából. Lámpamosóval létezett Calibra gyárilag, ez is pipa, simán kivitelezhető. De ha ezt el is végzem, akkor sem megy át a műszakin, mert gyárilag xenon nem létezett Calibrában.

Ezért nem mehetne át az Omega 3 literes V6-os motorjával sem, legfeljebb itt most nem ecsetelt kerülőutakon. Pedig minden jogszabálynak megfelel, nem irányítok fotonágyút a Holdra, precízen be van állítva a lámpám, és még én is látok. Valljuk be, a szintszabályzás hülyeség, a manuális is bőven jó lenne. Ha megrakom a kocsit utasokkal és bőröndökkel, én is lejjebb tudom tekerni bentről, ha pedig egyedül megyek, minimális odafigyelésre van csak szükség. A lámpamosó detto baromság, mert a retket a benzinkúton úgyis letolom, és ettől nem fog pont a másik szemébe fénytörni. Teszteltem - persze barlanglakó manuális módszerrel - koszos lámpával is a vetítési képet, nem kezdte el célzottan a szembejövőket kipécézni a lámpa. És persze a cigányladák is megússzák, akiknek ugyan nincs benn a xenon, de összevissza világít a lámpájuk. Ez se kellemes pedig.

Tehát a javaslatom: projektoros lámpával legalább manuális lámpamagasság-állítóval legyen legális a xenon, vagy ha később odáig fejlődik a technika, akkor a LED is, de ha nincs beállítva rendesen vagy dzsuvás a lámpa, akkor kúrjon meg a rendőr nyugodt szívvel. A másik típusnál ne legyen legális a xenon (nekik marad az újrafoncsorozás, ami még mindig nem egy ökör ára), a lámpamosót pedig felejtsük már el, és ha ezek szerint megfelel az autó, akkor köszönöm-jóutat-viszlát. No persze ebben azért akad egy hangyányi szubjektivitás, amit a jogszabályok nem szeretnek.

Nem akarom, hogy az jöjjön le, én vagyok a szent, és mindenki más szemét, plusz a saját autómat szeretném legalizálni és ezért picsogok. Mindössze arra szeretnék rávilágítani, hogy xenon és xenon között is van különbség, ami nem a kínai-nem kínai különbségből ered, mert mind kínai, hanem a lámpatest kialakításából és a lámpatest magasságából. Éppen ezért érdemes lenne a cikket kibővíteni egy ilyen, projektoros lámpatest tesztjével is, ehhez örömmel nyújtanék segítséget, ha elfogadjátok. Legalább az is kiderülne, hogy álszent-e a dumám, vagy tényleg van benne valami. A Calibra lámpáját nem nagy művészet kiszerelni.

Még egy apróság: a lámpával kapcsolatos teljes történetet egyszer már megírtam, ott a miértje is pontosan le van írva, illetve összehasonlító képeket is készítettem annak idején. A gyári lámpa köd nélkül is nagyjából annyit világít, amennyit a képen láttok, ne kötekedjetek.

Köszönöm, hogy elolvastátok, üdv: Sanyi

Kedves Sándor!

Levelével egyet tudok érteni olyannyira, hogy magam is használtam projektoros fényszóróban utólagos, H1-es formájú kínai ívlámpát, vagy ha úgy tetszik, xenont.

A kérdést a levelében meg is válaszolja, azaz annak ellenére, hogy a vetített képe közel tökéletes és kevés szórt fénye van, mégis tilos használni. A hatóságok valóban nem szeretik a szubjektivitást, a jármű homologizációs dokumentuma pedig pontosan leírja a lámpatest alakját, helyzetét és azt is, hogy milyen izzót vagy ívlámpát kell beletenni.

Ezt a fényszóró házán kötelesek is feltüntetni, ahogy az ECE/ENSZ/EGB megfelelőségi számokat, vagy utalásokat is. H1-es formájú, foglalatú ívlámpát nem ismer a rendszer, ez hivatalosan nem létezik és semmilyen jóváhagyással nem rendelkezik, tehát nem használható még akkor sem, ha az egyébként kötelező dolgok - szintszabályzás, mosó - ki is lenne építve. Éppen ezért nem lehet átalakítási engedélyt sem kérni rá, ahogy például a V6-os motort be lehetne papírozni hivatalosan a Calibrába, hiszen az egy hivatalosan létező motor.

Üdvözlettel:

Göbölyös Zsolt

Távolról sincs vége, olvasson még »

Használtan is jó, ami újonnan jó?

2012.11.21. 17:06 - Winkler Róbert

Feladó: B.

Dátum: 2012. november 21. 15:52

Tárgy: c5

Címzett: Winkler Róbert

Kedves Róbert,

Először is futnék egy gyors méltató kört, mert epizódról epizódra jobb és jobb a 3. évad! A képi hatások, utó-munka, kamera nagyon igényes és jók a témák, kocsik is.. legutóbb Karotta teljesen megfertőzött a Volvo-val, baromi jó volt. Az Opel tesztben örültem, hogy végre valakinek leesik, hogy nem kell egy magas autónak úgy ringatóznia, mint egy c5-nek..

És akkor a c5...Apósom francia multinál dolgozik, "szerencsém" volt sokat vezetni mind a 3 c5 szériát (francia cég révén kötelező a citroen cégautó). Megosztanék pár tapasztalatot a C5-ösökkel, hogy nem csak szeretni lehet...

- Az első c5-ös rendszeresen melegedett, és eresztette a hidraulika olajat, tetemes összegű javítások árán lett menetképes. Kényelmetlen ülései voltak és térdet verő középkonzolja.. számos elektromos hiba után szerencsére elérte a 4 éves kort és kapott apósom egy új generációsat.

- A második C5-ös (2.generációs) akkori ára valahol 9 millió környékén volt.. 1 éves korában elromlott a guminyomás érzékelő.. az autót asszem 40-nél többel nem lehetett használni, vagy valami hasonló leszabályzás lépett életbe. ezután jött egy !!!800.000!!! Ft-os futómű javítás, mert a hidraulika megadta magát és teljesen leült az autó, mindenhova leért az alja. Ezt követte egy olyan számítógépes hiba, hogy nagyobb gödrök után megemelte a kocsit, majd úgy hagyta és a következő kanyar olyan volt, mint gólyalábakon síelni..:(( meg kellett állni, majd manuálisan leengedni a kasztnit.. Ezt az autót 4 éves korában 230.000 Km-es futásteljesítménnyel megvette apósom a cégtől "leselejtezve" 2 millió forintért (ami 9 milla volt újonnan)... és 1,5 év alatt rázavart 1,5 millió forint javítási költséget. Nem részletezem, de a turbó csőtől a hátsó ajtó zárjáig (amit külön kis computer vezérel!!!!) minden elromlott.. xenon fényszóró, generátor, termosztát..stb. és hát a hibák döntő többségénél az autó blokkolta magát és tréler a vége... Nem részletezem tovább, hogy hogy érzünk most az autó iránt...

- A legújabb C5-öst 1,5 éve kapta meg apósom 1500 Km-rel az órájában.. egészen pontosan 18.000 Km-ert kellett várnunk és egyszer csak reggel nem indult el a kertünkben... jött az aszisztansz:), nem tudták beindítani, tréler... Valami elektromos csatlakozó hiba volt a ludas. Azóta nem egyszer beragadt a kézifék, jellemzően télen. Érdekesség, hogy a cikkben írottakkal ellentétben, nekünk automatán kiold, ha D-be rakjuk és gázt adunk.. az esetek többségében.:)

Amikor elmentem "tesztvezetni" az új C5-öst, az volt a benyomásom, hogy jobb a motorja, jobb a váltója mint az elődnek, a futómű meg "okosabb".. Erre rácáfolt, amikor tempós kanyarban úthibákra (aszfalt gyűrődés, púposodás) futottam, és utána kicsónakázott a kocsi eleje a kanyarból... Ha pedig a városban "ugrál" vele az ember, nagy gyorsítások, sávváltás, erős fék, akkor pedig erősen felkeményedik és dobog a gödrökben. Sport módban megmaradnak a hosszú rugóutak, csak felkeményedik a futómű, amitől nekem csak rázósabb lett, de nem kanyarodott sokkal jobban. Megjártuk az új C5-el párizst és rájötem, hogy ez erre való: beülni 4-en, minden csomag befér, kellemesen ringatózunk az autópályán, 5 csillagos utazási komfort, csendes utastér, 2 zónás klíma, 140 tempomat és 6,5 L-es átlagfogyasztás. Párizsban nyugodt városnézés, majd hazaringatózás.. úgy telt el 13 óra, hogy csak suhantunk, nem is fájt.

Egy-két hétig nagyon lehet szeretni ezeket a kényeztető full extrás csodákat, de borzasztó együtt élni velük. Bár ez a legújabb tényleg jól ötvözi a kényelmet és az útfekvést, de az az érzésem, hogy ebből sem lesz szerelem.. Sajnos a hidraulikai és elektromos hibák nagyon kiábrándítóak....

Szerintem érdemes lenne elővenni pár olyan használt autót tesztelésre, amelyekről új korában már volt totalcar teszt vagy adásba is került és mondjuk 4-5 évesen meg lehet nézni mivé lett egy-egy újítás, vagy extra újdonság (Mint ez a nagyon szeretett C5 majd 5 év múlva, vagy a régebbi most..http://totalcar.hu/tesztek/c505bem/).. Az újságok és magazinok tesztjeiben sorra új autók szerepelnek, de az átlag magyar inkább használt autót vásárol, de sokan az új autó tesztek alapján..

Üdvözlettel,

B.

Kedves olvasónk,

régóta ábrándozunk ilyesmiről, de nem könnyű megtalálni a régi tesztautókat. Mi is kíváncsiak lennénk rájuk, de persze nem könnyű megtalálni őket. Viszont ha ezeket a sorokat véletlenül olyasvalaki olvassa, aki tud olyan egykori tesztautóról, amiről írtunk tesztet a Totalcaron, és esetleg ide is adná nekünk egy körre, ne habozzon, és vegye fel velünk a kapcsolatot. Írhat a szokásos emailcímre ide, vagy bármelyikünknek, a Totalcar impresszumában katrtintható személyes címekre.

Üdvözlettel:

Winkler Róbert

Pöpec Corsát szeretnél?

2012.11.19. 16:32 - Stump András

Bármilyen alaposan körbejárunk egy típust, mindig akad egy-egy részterület, amibe még mélyebben bele lehet túrni. Corsa-használttesztünkre két tulajdonos is reagált, akik szemlátomást könyékig belemásztak az opelezésbe – tanuljunk mi is tapasztalataikból.

Saccra lehetnek pár ezren, akik a Corsához hasonló légzsákszakadásos autóval szaladgálnak, hiszen a G Astrába is ugyanez a kormány került. Xero levelét reklámügyi okokból nem másolom ide, de a lényege az, hogy van orvosság az Opel-betegségre. Akit érdekel a megoldás, használja az Astra dudajavítás vagy dudarész keresőszavakat, hamar célba ér.

Imrének pedig a különféle motorváltozatokról vannak részletes infói, amelyek hasznosak lehetnek a Corsa-vásárlásban gondolkodóknak:

Feladó: Imre

Dátum: 2012. november 19. 11:02

Tárgy: Mit vársz három kilóért? CORSA

Címzett: Stump András

Szia!

Reflektálnék a cikkre, csak tőmondatokban, illetve információkat osztanék meg a cikkben megfogalmazott kérdésekkel kapcsolatban:

A 96-tól 97 elejéig (a B/2es faceliftig) gyártott 8 szelepesek megkapják a kék plakettet alanyi jogon, lévén EURO 2-es motorok. Ezeknek az autóknak pesten talán van némi feláruk, de leginkább semmi.

Általánosságban nézve az EcoTec motor nem motor a Corsa-sok körében, az 1 literes háromhengeres varrógép pedig az olcsósága miatt érkezik olyan sok. Az EGR szelep szerencsére csak őket (16V tábor) érinti.

A C14SE motor pedig minden korzás szíve csücske:

Az igen gyakori C14NZ motor blokkja teljesen csereszabatos, amit cserélni kell az a hengerfej, leömlő, beömlő + injektorsor, első kábelköteg, ECU, AC pumpa. Esetleg még a gyújtással vannak gondok, a legtöbb SE motor DIS-es az NZ-s motorok meg javarészt Bosch-rotorosak, de általában hengerfejjel együtt gyújtás is jár... Előnyök: motorszám marad, alacsonyabb fogyasztás, leheletnyivel nagyobb nyomaték, öröm, és boldogság.

Nagy hátránya viszont, hogy az előnyeit az autókupecek is ismerik, illetve mára eléggé ritka a bontott C14SE motor, ha van, elég drága. Ugyan a hahun fillérekért van külföldi papiros C14SE motoros Corsa, nem egy, de közös jellemzőjük, hogy a kurrens dolgok ki vannak benne cserélve egy C14NZ motor alkatrészeire. Nos igen, a motorblokkon lévő szám visszafelé sem változik.

Van szerencsém párhuzamosan használni egy 1.2 8V (45LE), és egy 1.4 8V (60LE) Corsát. Az 1.2 magyar, full fapados 5 ajtós, és úgy 110.000 km-nél jár, ellenben patika az egész műszakilag, esztétikailag meg pár apró horpadást összeszedett az évek alatt (49 ezerrel vettük több mint egy év műszakival, de a műszaki vizsgabiztos rokon visszanézte, 70 ezerrel vizsgázott előzőleg, nem baj, így sem rossz). Városban teljesen elég egy embernek, és alig fogyaszt, cserébe elég kényelmetlen, és kenyérszervós, viszont egy éves BKV bérlet árából fenn van tartva, ha tankolást nem számoljuk.

Az 1.4 az külföldi származású, 3 ajtós, az ÓRÁJÁBAN van 195.000 km, de nem sok dolog hiányzik a teljes gyári extralistához (kuriózum, de még a tükör is fűthető, és gyárilag bőrös a kormány benne, rendes műszerfal fordulatszámmérővel stb.). Ezen a példányon viszont bármelyik oldalról nézed, nem találsz hibátlan részt, vagy rohad, vagy horpadt, vagy gányolva lett kijavítva az előző (női) tulaj kalandjai után, ellenben még ebben az állapotban is kényelmesebb, mint a magyar fapad verzió.

Lehet, hogy csak az állítható ülésmagasság teszi, de szerintem inkább igaz, egy 90-es években Opel szalonban dolgozott kollégám meglátása, miszerint a K. európai, fapad verziókba SEMMIT nem szereltek be az alapfelszereltségen kívül, és amit beraktak, azt is az olcsóbb beszállító hozta...

Üdvözlettel:

Imre

Amikor a jó autót sem lehet eladni

2012.11.13. 13:43 - Vályi István

Érdekes módon, szinte minden - használtautó eladással- és vétellel foglalkozó - cikkünk után kiderül (kommentekben vagy levelekben), hogy tulajdonképpen mindenki talpig becsületesen, korrekt állapotban árulja az autóját és/vagy maximálisan körültekintően, szakértő módon vásárol. Persze tudjuk, hogy a valóság sokszor más és az igazság az, hogy - sajnálatos módon - sokszor a karbantartott, jó autók sem találnak gazdára, mert mindenki a kilométerórának hisz, nem a saját szemének és az esetlegesen hozzáértők tanácsának. Íme egy példa.

Tárgy: Amikor a jó autót sem lehet eladni

Dátum: Mon, 12 Nov 2012 08:48:51 +0100

Feladó: István

Címzett: Totalcar

Üdvözlöm!

Érdekességként megosztanám Önökkel a történetem, reagálva a mostanság megjelent használtautópiacos cikkre.

Történetem nagyjából 3 éve kezdődött, amikor vásároltam egy Citroen Xsara 2.0 HDI gépkocsit a 2002-es évjáratból. Első tulajdonostól vásároltam, vezetett szervizkönyvvel, 140 ezer km-el, akkor 7 évesen. Az autó nem volt makulátlan külsőre, néhány mély karc, és egy kisebb horpadás volt a jobb első sárvédőjén egy parkolásos koccanás következményeként. Viszont belsőre és szerkezetileg is kiváló állapotban volt. Az akkor 7 éves autóért 1,3 millió Ft-t fizettem. Nagyon szerettem, igaz 10. éve felé haladva már kellett költenem rá. A 9. év és 170 ezer km körül esedékes hátsó futóműjavítást elvégezték az autón, és ha már hozzányúltak az első futóműben is cserélték amit szükségesnek ítéltek (összes szilent, stab pálcák, talpas gömbfejek, stb). Mindezt számlával garanciával, nagyjából 200 ezerért. Közben cseréltem olajat, szűrőket 10 ezer km-enként, és cseréltem 170 ezer km-nél teljes vezérműszíj szettet, ékszíjat. Minden vezetve a szervizkönyvben. Nagyjából ennyi volt a gond a gépkocsival, amióta nálam volt.

Aztán a történetem 2011 októberében folytatódott, amikor a végtörlesztési láz beindult. Nem kis hitelem lévén, osztottunk szoroztunk a családdal, és arra jutottunk, hogy a szeretett Xsarát beáldozzuk a nyugalmunk és a jövőnk érdekében, és a párom 400 ezret érő kis Daewooját tartjuk meg egyetlen autóként, míg az anyagi helyzet nem rendeződik. Ugyanis pont 1 millió Ft-ra lett volna még szükségünk a hitelátváltásra. Körülnéztem a használtauto.hu-n, és a hasonló korú Xsarák 900 ezer és 1 millió Ft körül mozogtak. Megnyugodtam, a tervezett 1 millió Ft be fog jönni, ha 100 ezer Ft-ot a kis magtakarításomból még hozzáteszek, plusz valaki még nagyon jól is jár az autómmal. Csináltam róla pár szép képet, írtam egy részletes korrekt hirdetési szöveget, benne azzal, hogy garanciás futómű, mindenről számla (futómű, vezérműszíj, olajcserék), vezetett szervizkönyv, kiváló állapot, 4 téli gumit felnistől hozzá adok az alapárban, leinformálható valós 180 ezer km. Beleírtam, de lehet ez volt a hiba, hogy az autó végtörlesztés miatt eladó. Az árat 990 ezer Ft-re tettem fel meghagyva egy pár 10 ezret az alku lehetőségének. A körülbelül 30 dízel Xsarából az enyém benne volt az 5 legolcsóbban, és az másik 4-ből 3 külföldről behozott volt. Vártam nyugodtan a telefonokat, hisz december végéig van időm bőven. Aztán azok a telefonok csak nem akartak jönni. Mikor 2 hét után egyetlen megkeresés sem jött, módosítottam az árat 890 ezer Ft-re, amivel így a 2001-nél idősebb Citroen Xsarák és Xsara Picassók közül az enyém volt a 3. legolcsóbb. Újabb 2 hét telefon nélkül, amikor már kezdtem kicsit elgondolkodni, a december végi határidő közeledtével, így kétségbeesésemre levittem az árat 790 ezer Ft-re. Ekkor kaptam 2 sablon sms-t amelyben megvásárolták volna a gépkocsimat autókereskedők kölcsönösen kialkudott vételárért. Amely, mint utóbb kiderült 500 ezer Ft lett volna.

Utolsó héten bementem két autókereskedésbe, hogy mennyiért vásárolnák meg az autóm, de szintén 500 és 550 ezer Ft körüli árat mondtak. Azért az autóért, amely műszakilag kifogástalan állapotban volt, még nem érte el a 10. életévét, automata klímával, 4 légzsákkal, ABS, fedélzeti computer, és egy rakás elektromos extrával még, 180000 km-el, végig vezetett szervizkönyvvel. Egyetlen magánszemélyes vagy komoly hívást nem kaptam a majdnem 2 hónap alatt... Holott az autó a képeken is makulátlan volt, gyári állapotban, a kis horpadást kivéve. Na ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy az autó marad, és mindenki elmehet a sunyiba... Vegyenek akkor egy 90 ezerre visszatekert, valójában még 340 ezernél évekkel ezelőtt elhagyott szervizkönyves, éppenhogy eladásra összerakott autót.

Vagy ennyire rossz választás volt a Citroen Xsara (mármint eladni nehéz, és ezzel számolnom kellett volna vételkor), vagy ennyire válság van, vagy ennyire sok a 180 ezer km egy 9 éves dízel autóban, vagy ennyire mindenki a pénzt gyűjtötte a végtörlesztésre... Az autó maradt, a hitelt nem tudtam átváltani, így ugyan megmaradt a megbízható autóm, és az új tulajdonost sem kímélte így meg nagy csalódásoktól, azonban a házamra még mindig fizetem a CHF hitelt... Nekem ettől még mind a két szemem sír...

Nem minden használtautó bontószökevény

2012.11.11. 14:00 - Totalcar

Több olvasónktól is kaptunk már olyan levelet, melyben leírják, hogyan ábrándultak ki a magyar használtautó-piacból, hogyan próbálták őket átverni. István szintén járt már pórul autóvásárlással, de történetéből kiderül, hogy hazánkban sem minden használtautó ipari hulladék.

Feladó: István

Dátum: 2012. november 10. 14:31

Tárgy: kis történet nepperekről, használt autókról

Címzett: Winkler Róbert

Kedves Winkler Róbert!

Olvasgatom a használt autós, nepperes történeteket, így szinte megszólítva érzem magam. Negyedik autómat vettem használtan, ezért egyfajta fejlődéstörténetet éltem át. Annyit bevezetőben elmondanék, hogy orvos vagyok, tehát ha valami technikai badarságot írok, az ennek tudható be. Emellett olyannak tartom magam, aki előbb utánanéz, körbejár, irodalmaz, gondolkodik, aztán dönt. A számomra kulcsszavakat vastaggal kiemelem. 

  Az első autóm egy bogárhátú, húsz évvel ezelőtt. Nyolcvan ezer forint akkor sok volt, apu segített. Egy ismerős grafikustól vettük meg, és Lajosnak neveztük el, mert a kulcstartómon egy ezüst  Kossuth ötforintos fityegett. Ezerhármas bogár a fiatalabbak közül, nagy hátsó lámpás, hetvenkettes évjáratú 44 lóerős modell. Szinte lehetett számolni menet közben, ahogy a hengerek dolgoznak. Néhányszor meg akartak verni, annyira lassan szerettem vele pöfögni, hogy élvezzem a szinte selymesen zakatoló hangot hátulról.

Csak annyit róla, hogy körbe hippiztük vele európát, hárman, tele csomaggal, tetőcsomagtartóval, padlógázon száznegyvennel: meg se kottyant neki a négyezer kilométer. Amszterdamban egy éjjel pajszerrel akarta valami barom feltörni: sikertelenül. Fel lehetett állni, vagy nyugodtan ráülni a sárhányójára, benne volt az anyag. Egyszer sem hagyott cserben. Ott nem a megtett úttal, hanem az idő múlásával jöttek a problémák, amik így olvasva a leírásokat, a zseniális öreg konstrukcióhoz képest csak az elöregedésből adódtak – húsz év után.

Volt egy öreg guru, Filip Zoli bácsi, isten nyugosztalja és áldja a kezét, csak bogarakat javított, és nem volt olyan gond, ami kifogott volna rajta. Egyszer a rezgéstől kilazult és elkezdett zörögni a motort fedő páncéllemez. Ennek a visszacsavarozásához ki kellett venni a motort. Zoli bácsi bakot tett alá, kiszerelte, aztán négyen neki álltunk és a sárhányónál meg a lökhárítónál fogva egyszerűen leemeltük a kocsit a motorról. Ennyit a bogárról.

A második autó egy Golf IV Jubileum volt, fekete metál, BBS gyári felnikkel, kék betétes Recaro ülésekkel, egynégyes motorral. No comment. Egy ismerős mérnök sráctól vettem, egy évesen, valóban újszerűen, aki a motort gyengének érezte. Golf-érzés, azok a sportülések hihetetlenül jók voltak, osztottan döntve három hegyibicikli befért hátra. Sokakat zavartak a műszerfal kék fényei, de én kifejezetten imádtam. Egy idő után én is gyengének és lassúnak éreztem.

  A harmadik autót egy volt osztálytársam ajánlata alapján autókereskedésben vettem Békéscsabán. Belgiumból hozott, viszonylag új Golf kombi Comfortline, grafit metál, könnyűfém felnik, 106 lovas PDTDI, plüss ülések, 28000 (!) km. Tipikusan az a tapasztalatlan balek voltam, mint akikről már korábban olvastam, annyira megtetszett és akartam a kocsit, hogy az agyatlan süketség és vakság állapotába kerültem, ahogy kell. A sztori még így sem olyan tragikus. A srác örült, mert egy remek állapotú jó autót kapott valós százhúszezer kilométerrel.

Azért annyit mondott a kombiról, hogy a bal eleje kicsit sérült, a kilométer garantáltan reális, amit egy ismerősöm segítségével számítógépes rendszeren leellenőriztettem, rendben volt. A többit elhittem, a kocsi nem is volt olcsó, nem nézettem meg szakemberrel, csak körül jártam, süketen és vakon.Nem tűntek fel a vadonatúj - túl új - fényezések, a címkék hiánya, hogy láthatóan nem kopott a kormány közepe, miért van furcsa és érthetetlen módon összekarcolva stb.Szóval, aki ült már át egynégyes benzinesből egykilences turbódízelbe, az tudja milyen érzés. Megrogyott a lábam, amikor kiszálltam. Autópályán üresen kicsit 130 tájékán viszont remegett a feneke, meg csámborgott jobbra, de mindenki mondta, hogy az utak domborúak, próbáljam ki az út közepén, meg üresen a kombiknak hátul kemény a rugózása, pattognak, ezért kikagylósodnak a hátsó gumik. Gumicsere, futómű beállítás.

Ott aztán kiesett a szekrényből a kicsi csontváz. Kiderült, hogy a kocsi motorja ugyan tökéletes, de hasán átlósan egy hatalmas karist fut, a bal első küszöb behorpadva, a bal elejét lényegében kigittelték, szerencsére az alváz nem volt elcsavarodva. Egy szerelő kíváncsiságból hozott egy rétegvastagság mérőt... Hát igen, váltig állította, hogy a műszer be van kalibrálva, tévedés kizárva. Kiderült, hogy a kocsi bal oldala egy szobrász remek, gittből több van, mint lemezből. A húzásról kiderült, hogy a jobb hátsó fék az oka, megoldották. A gittek egy részét bontott elemekre cseréltük, a kocsi könnyebb lett vagy ötven kilóval. Innentől jó volt, sok örömöt szerzett a családnak. Bár elkapott engem is a gyorsulási mizéria, optimalizáltattam valami PC-specialistával a gép agyát, és onnantól úgy gyorsult, mintha fenékbe rúgták volna, ráadásul valóban kisebb fogyasztással. Néha nyáron lehúztam az ablakokat, hogy halljam az ezer körül megjelenő kis finom visító hangot.

A negyedik kocsival úgy döntöttem, másképpen lesz. Kettő felet ért a Golf akkor, három félért kezdtem nézegetni. Nagyobb kombi volt a cél, eldöntöttem, hogy olyan márkát választok, amivel nem lehet nagy baj, olyan emberek veszik, akik nem rodeóra, hanem akár unalmasan kényelmes biztonságra és családi utazásokra vágynak, mint én. Ami nagy, de a fenntartási költsége aránylag kicsi. Amilyet maffiózók nem vesznek, mert ciki. Ami elég jó, de nem késztet sokakat, hogy ellopják, vagy megkulcsozzák az oldalát. Amivel péntek délután elnéző mosollyal húzódok le a vadul hátamba villogtató, hullafáradt, mérgezett egérszerűen hazafelé toszuló, nagyerejű cégautós vigécek elől.

Van ilyen: a 176 lovas Toyota Avensis D4D kombi. Ne legyen bőrös, százötvenezer alatt legyen a kilométer, szervizkönyv alap, ha lehet magánszemélytől, jó, ha német eredetű. Közben megismerkedtem és összebarátkoztam Gyuri bácsival, a volt biztosító kárfelmérővel és autókereskedővel. A bácsi inkább az iránta érzett tiszteletet, a mindenre kiterjedő szaktudását, mint a korát jelzi. Tisztességes, rendes autókereskedő ember, tehát van ilyen is. Hozzá adtam be a Golfot, fél évig állt, nem ment el, pedig nem árultunk zsákba macskát. Próbáljuk beszámítással: beadom az enyémet, kitoldom, elhozom, hátha könnyebb.

Gyuri bácsi: Pistikém, Pest körüli autót ne, mert azok nagyon igénybe vannak véve, Nyíregyháza, Békéscsaba és környéke szóba se jöhet, mert ott nagy zsiványok, az sem igaz, amit kérdeznek, legyen vidék és lehetőleg magánszemély, ha nem akarunk kimenni Németországba. Jó, irány az internet, lista kinyomtatva. Volt választék, húszból négy szimpatikus volt. Gyuri bácsi felhívta őket: Pistikém, kettőnek a hangja eleve nem tetszett, fellengzősen variálni kezdtek, mikor rákérdeztem dolgokra, kettő szimpatikus volt Dél-Dunántúlon. Kiránduljunk szombaton, már le is egyeztettem!

Az első helyszínen egy parkolóban találkoztunk, szép pezsgőszínű autó, Gyuri bácsi vagy száz méterre a kocsitól: aha, az lesz Pistikém, nézd csak, újra lett fényezve a motorház,  hajszálnyit más az árnyalata, gyárival azonos festéket nem tudnak. Szimpatikus fiatalember fogadott, látszott az öltözékén, hogy igényes. Mindenkinél rétegmérő, körbejártuk, kipróbáltuk a portékát, egyeztettünk, alkudoztunk. Németországból hozta be az autót nem régen, a feleségének felugrott egy őz, ezért cserélte le a motorházat és a berepedt szélvédőt, egy barátja édesapja cserélné az ugyanilyen, fiatalabb övét, azt akarja megvenni.

Gyári címkék mindenütt, az ablaküvegek számozása egységesen az évjáratnak megfelelő (kivéve a szélvédő, az bontott gyári Pilkington), körben hibátlan rétegvastagságok – a japán fényezés nagyon egyenletes, és vékonyabb, mint az európai - belül újszerű belső, reális kilométer, valódi szervizkönyv, valódi pecsétekkel és aláírásokkal. Az összes csavar körben gyári fényezésű, érintetlen, az alja makulátlan, de kornak megfelelő, kis kozmetikai javítások egy-két helyen, de nagyon igényesen. A kocsi láthatóan egyben, az ajtók olyan finoman csukódnak, hogy arról is lehetne külön írni.

Mikor megegyeztünk, elmentünk hozzájuk aláírni az adásvételit, az otthoni környezet igazolta az első benyomásunkat. Ráadásnak megkaptuk a téli gumikat acél felnivel. Kölcsönös elégedettséggel köszöntünk el, másfél hónap múlva üzent, hogy tovább adta a Golfot, és megvette a másik Avensist. Azóta hatvanezret raktam bele, meghibásodás nem volt, igaz kilencven százalékban autópályán tempomattal, százharmincöttel. Megkapja, ami jár neki: jó olaj, jó szűrők időben. Az Avensisről szintén lehetne írni egy külön történetet. A lényeg az, hogy jól kicseszik magával, aki ilyet vesz, mert aztán soha nem akarja eladni. Gyuri bácsi az egészért (félévi kocsitárolás, kozmetika, utánajárás, szakértelem) nem fogadott el semmit, barátságunk fennmaradt, vele megyek majd az ötödikért, ha esetleg a Toyotában négy-ötszázezernél kezd valami elkopni vagy meghibásodni.

Üdvözlettel: István

Nem akarok többé használtautót venni!

2012.11.09. 15:12 - Stump András

Mit is lehetne hozzáfűzni Dániel kálváriájához? Ismerjük a magyar használtpiacot, nem várhatunk csodát, csak van, akinek kicsit több jut a jóból. Azonban az óratekeréssel foglalkozó cikkünk óta (és ezt Becsületesnepperünk saját tapasztalatából is) tudjuk, hogy bizony nem mindig a kereskedő a hunyó. A hazai autótulajdonost sem kell félteni, ha arról van szó, gond nélkül megtekeri az órát, mindenki szeretne minél több pénzt kapni az autójáért.

Feladó: Dániel

Dátum: 2012. november 7. 18:41

Tárgy: történet/cikk

Címzett: Winkler Róbert

Egy használtautó vásárló panaszai, avagy a szervizkönyv halála

Történt egyszer, hogy kicsiny autómat ellopták az éj leple alatt. (Én ekkor tudtam meg, hogy a Suzuki Swift a legnépszerűbb célpontja a tolvajoknak.)

Mint jó gazda, vártam, hogy a biztosító fizessen a casco-ra, ami lassacskán meg is történt, mindössze azt nem értettem, hogy miért fényképezik le a casco kötésekor a kocsit, ha utána a saját fotójukon látható km állást sem veszik figyelembe (óvatlanul a szervizkönyv a kocsiban maradt)? Mivel fél év telt el a vásárlás és a lopás között, sőt, a szerviz is adott igazolást a közben esedékes olajcsere idején rögzített állásról, reméltem, a kevés futást figyelembe veszik, de inkább maradt a „szervizkönyv hiányában csak az átlagos km szerint fizetünk”.

Amikor közeledett a pillanat, hogy gazdasági helyzetem újra lehetővé tegye a jármű beszerzést (tehát ha fizetett a biztosító), nézelődni kezdtem. Történeteim az ezt követő autóvásárlási kalandjaimat ölelik fel.

Első történet – az illékony sedan

Szinte elsőként szúrtam ki ezt az SX4 sedant, mivel volt már korábban is ilyenünk, most sem bántuk volna, ha újra ilyen lesz, de drágának tűntek a piacon levők. Ekkor szúrtam ki ŐT, aki egy bank telepén porosodott, láthatóan már hónapok óta, és az ára is folyamatosan csökkent. Szívesen megvettem volna, ha megjön a pénz, de mivel váratott magára, csak nézegettem, felhívtam az autó szervizét (szerencsére a kocsin jól látható módon jelezték, honnan való). Itt megtudtam, hogy a kocsinak gondos gazdája volt, aki a legutóbbi szerviz után néhány ezer km-rel volt kénytelen a banknak visszaadni.

Azon a napon, amikor a biztosító végre fizetett, azonnal hívtam a bankot, hátha megvan még, de megtudtam, hogy sajnos a kocsit megvették.

Szomorúan lélekben elváltam a kocsitól, ám egy hét után a kocsi újra a neten volt, mintegy 50% felárral persze. Ez sok volt nekem, megállapítottam, hogy megint valaki jót keres rajta.

Újabb néhány nap telt el, és a bank városából újabb ilyen típusú és színű autó tűnt fel a kínálatban (hozzáteszem, hogy ez a felszereltség ritka, kb. 4-8 között található belőle a hahu-n). Mivel a km kevesebb volt, az ár pedig még épp megfelelő, fel is hívtam az egyelőre kép nélkül hirdető eladót.

Megtudtam tőle, hogy a kocsi ugyan nem az övé, hanem egy barátjának kell sürgősen megválnia tőle, de ő nem kereskedő, viszont sokat ismer a környéken, tehát akár beszámításban is segíthet. (Még nem említettem, hogy egy barátomtól kaptam kölcsön egy nagyon öreg járművet, azzal, hogy ha sikerül kocsit vennem, ezt akár el is adhatom, némi pénzt neki is juttatva a bevételből, így a beszámítás jó hír volt.)

Megbeszéltük, hogy másnap meg is látogatjuk egy szakértő barátommal (jómagam teljesen amatőr lévén autókban, bár ez talán már eddig is kiderült). Időközben emailen meg is kaptam a friss képeket a kocsiról, és láss csodát: a felmatricázott autó volt az, már a matricák nélkül (a rendszámot annak idején felírtam a szervizzel való egyeztetéshez).

Dühösen telefont ragadtam, és kérdőre vontam, hogy mitől lett a 139ezer km-ből 120, és egyáltalán, miért beszélt össze-vissza barátról, stb., amikor láthatólag ez csak egy kereskedői trükk.

- Nem muszáj megvenni!

- Nem is fogom!

Ezzel váltunk el, és megint próbáltunk továbblépni más autók felé. Barátommal beszélgetve azonban rá kellett jöjjünk, hogy ennek dacára az autó jó vétel lehet, mivel ismerjük a szerviztörténetét, így végül abban maradtunk, ő megpróbálja becserkészni az eladót, és ha már egyszer megállapodtunk, nem fogja valószínűleg zavarni, hogy mégis én vagyok a vevő.

A két szakember hamar szót értett, és meg is beszélték, hogy mivel az eladó az egyetlen, aki árulhatja a kocsit, ő pedig egy hétre elutazik, egy hetet várnunk kell.

A megbeszélt napon barátom hívta is, hogy pontosan mikor is mehetünk, amire a következő meglepő választ kapta:

- Ó, azt a kocsit tegnapelőtt lefoglalózták!

Amikor az eladó még külföldön volt, és más nem árulhatta? Érdekes...

Második történet – egy toll mind felett

Természetesen nem vagyok elvakult Suzuki mániás (bár bevallom, sokkal jobbnak tartom a 2005 után gyártott autóikat annál, mint amilyen a hírük – teljesen más minőség, mint a régi Swiftek, stb.), ezért más kocsik is felmerültek.

Újabb kereskedő, aki szintén beszámítana, jó hír. A kocsi szép, bár kicsit kevésnek tűnik egy 8 éves céges autótól 90ezer km, de hát ha van szervizkönyv... Micsoda szerencse, a kocsit ugyan nem itt vette a cég, de utána végig ebben a márkakereskedésben szervizelték. Az ára jó volt, a beszámítás is megfelelő lett volna, nosza, nézzük meg a füzetkét.

Amikor kezünkbe vettük, épp csak nem kezdtünk hangosan nevetni: látszott, hogy kb. 5 perc alatt írták, a tinta, az aláírás végig azonos, nyilván egy márkakereskedésben könnyű szert tenni egy üres nyomtatványra... Persze az is lehet, hogy van egy dolgozójuk, aki minden olajcserénél ott van, és CSAK erre a célra tartogat már 8 éve egy tollat, hogy mindig egyforma legyen. Épp csak nem túl valószínű.

Harmadik történet – az őszinte kereskedő és a gonosz tulaj

Egy harmadik típus is látókörünkbe került, legyen Opel. Megtetszett egy, itt is ígértek szervizkönyvet, de mivel kb. 150km-re volt, ezért próbáltam először telefonon több információt kapni. A kereskedő készséges volt, megadta a szerviz nevét, ahová a kocsit korábban hordták. Ugyan kicsit hiányos volt a beírás, de a képek alapján jónak tűnt a kocsi.

Telefon a szervizbe, mit tudnak róla? Kérdezik, hogy nekem mit mondtak: 157ezer km. Hát, náluk 2009-ben volt visszahíváson a jármű, akkor volt benne 197ezer...

Már csak kíváncsiságból is visszahívtam a kereskedőt (aki korábban közölte, ők beérkezéskor felírják a km állást, tehát náluk kizárt a csalás, trükközés), hogy ezt mégis hogy gondolják.

- Á, biztos a tulaj lehetett, mi ilyesmit nem csinálunk!

Igen, ez nagyon valószínű...

Negyedik történet – újabb légnemű autó

Az Opel keresés idején találtunk egy képre és felszereltségre szimpatikus példányt, el is látogattunk a kereskedésbe, ahol kicsit vonakodva ugyan, de megmutatták a kocsit. Nem véletlenül nem készült kép jobb oldaláról, ugyanis az egyik könnyűfém felni helyett a pótkerék díszelgett rajta. Ne aggódjak, a felni a csomagtartóban, mondták, így kapták a tulajtól. Hogy nekik a javításra miért nincs idejük? Nem érdemes normális állapotban árulni?

A kocsi kicsit drága is volt, engedni sem engedtek sokat (ez általános tapasztalat: a legtöbb kereskedő már olyan alacsony áron árul, hogy nincs miből alkudni?), így távoztunk, talán lesz még jobb.

Egy héttel később már 100ezerrel olcsóbb, de már nem kell.

Pár héttel később egy hasonló autó, sokkal kedvezőbb áron, nosza, menjünk, az eladó (tulajdonos) szerint már 8-an mennek hozzá este megnézni, de jöjjünk csak. Persze rajtunk kívül senki más sincs ott, a kocsit kipróbáljuk, de a motorháztető már nem nyílik... Számtalan egyéb apró hiba, még ennyiért sem éri meg barátom szerint. És persze a jobb hátsó keréken pótkerék, ne aggódjak, a felni a csomagtartóban, csak nemrég történt a defekt... Igen, ugyanaz az autó volt.

Új hír: két héttel később a tulaj hív, megjavította az autót, 150ezerrel többért érdekel? Szerencsére már nem aktuális.

Ötödik történet – Dávid és a hiányzó Góliát

Vissza az SX4 sedanokhoz, hiszen azokat szeretjük, hátha tudunk alkudni kicsit, esetleg a kölcsönautót is jó áron beszámítják (a hirdetés külön kiemeli, hogy nagyon öreg autókat is szívesen látnak).

Első látogatásunkkor Dávid fogad, kedves, ránéz a kocsira, megtudja, hogy friss a műszaki, utánanéz a hasonlóknak, és mondja, hogy kb. 200ezerért beszámítja, a másikból enged 50ezret első szóra, kezd tetszeni a dolog, de még így is kéne egy kis pénz, térjünk vissza rá. Szervizkönyv nincs, egy kulcs van csak... Visszavett autó, ezért a kedvező ár.

Egy hét múlva (a sikertelen „illékony” látogatása helyett) elmegyünk újra, ezúttal hozzáértő barátom is jön. Kiderül, hogy ő kis híján itt kapott állást, de végül nem vették fel. Hogy miért nem? Biztosan a mostani kollégák jobbak.

Bemegyünk, Dávid sajnos szabadságon, de a kocsit megnézhetjük, kipróbálhatjuk így is. Ő ugyan az árból csak 20ezret engedhet, mutatja a számítógép képernyőjén, hogy nekik milyen sokba van... Dávidnak biztosan szabad veszteségesen is eladni. Beülünk, gyújtás van, a kocsi nem indul. Biztosan régen volt beindítva, elő a bikagépet, a kereskedő ráteszi (mint kiderült, fordítva) az akkura, nagy szikrák, na, most már se kép, se hang – ennyit a próbáról... Majd pár nap múlva rendben lesz, Dávid egy hét múlva jön, őt keressük.

10 nap múlva hívjuk Dávidot, semmit sem tud arról, hogy a kocsi rossz lenne, megnézi. Vissza nem hív, de mikor másnap kérdezzük, mondja, hogy valóban, egy biztosíték mehetett ki, majd hív, ha jó.

Napok telnek el, megint én hívom, már felvenni sem akarja, egy kollégám telefonjáról sikerül elérnem, jaj, a biztosítékot Németországból kell hozni, még pár napot kér.

Végül elkészül az autó, megyünk, kipróbáljuk, a kocsi remek. Nosza, beszélgessünk. A múltkor mondott egy árat, abból mennyit lehet még alkudni? Semmit – na, jó, fél óra után még 20ezret (!). Nézzük meg a mi kis öreg járgányunkat, áll-e még a 200ezer. Némi nézelődés után közli, hogy ő még ilyen rossz állapotú autót nem látott, 50ezerért beszámítja... Kb. a friss műszakis forgalmi többet ér, a bontóban többet adnak a vasért talán, nem baj? Nem, neki többért nem szabad...

Barátom győzköd, a kocsi jó, szerezzünk pénzt, vegyük meg! Sajnos nincs rá keret, döntünk végül.

Dávid mondja is, hogy most vegyük meg, már többen megnézték, egy házaspár csak megbeszéli otthon, és intézi a hitelt, már vinnék.

Azóta eltelt két hét, a kocsi kiemelt hirdetésbe került újra, majd egy héttel később 100ezerrel olcsóbban frissült – ez ugye már 30ezerrel olcsóbb, mint amit mi végső árként kaptunk (50+20-100)... És továbbra is ott áll. Érdemes volt kitartani az árat vajon, amikor mi komoly vételi szándékkal ott jártunk?

Hatodik történet – a vándorló Swift balladája

Végül persze, mint szegény emberek, visszatérünk a Swiftekhez, azokat ismerjük, szeretjük, hátha ezúttal nem lopják el, majd rakatunk bele védelmi berendezéseket, stb.

Megakad a szemem egy 2005-ös évjáratún, a színe is rendben, bár ír pár kisebb szépséghibát, ennek ellenére az ár jó. Mire sikerül elérnem az embert, megtudom, hogy ő igazából nem is kereskedő, de beszámította ezt a kocsit (mibe??), ezért adja olcsón, szervizkönyves, bár pár éve nem írtak bele... Foglalózták, ha mégsem viszik el, hívnak.

Délutánra a kocsi lekerül az oldalról, tehát elkelt. Két nap múlva újra fenn a hahu-n (a jellemző sérülések miatt egyértelmű, hogy ugyanaz a kocsi, még a város is ugyanaz), most 60ezerrel többért... Így is elkel persze egy nap alatt, jó áron volt. Hiába, aki ügyes...

Hetedik történet – a mi Swiftünk, a mi barátunk

Nagykőrösi út, mondom a barátomnak – jaj ne! Mondja ő. Szerencsére ez nem a piac, egy különálló kereskedő ezen út egyik sarkán. A kereskedő kedves, minden hibát elárul, amit lehet, ki is fog javítani. Garancia is van, egy év – persze, ha nem alkuszunk... Inkább alkuszunk, bár sokat nem enged (a főnök még egy 10ezres tételt sem engedélyez további kedvezményként), azonban a kocsi látszólag rendben van.

Kevés foglaló ellenében is megírjuk a papírt, végre, megvan a kocsink!

Két nappal később megyünk a kocsiért, új rendszámmal vár (tudták, hogy csak 10ezerFt, és lehet kérni új rendszámot? Ha már úgyis átírják, és cserélik a papírokat, más költsége nincs).

Irány haza, kis kitérővel, vissza kell adni az eddigi kölcsönautót. Barátnőm vezeti, mondja is, hogy a kézifék nem fog, de nagyon nem. Kereskedőt hívom, persze, vigyem vissza, megcsináltatja. Hétfőn úgyis irány a megbízható szerelőm, majd ott megnézik úgyis, ha drága lesz, szólok.

Hát, drága lett... A szerelő felemeli: itt bizony volt baleset, a kormánymű cserélve. Sebaj, ha rendesen megcsinálták amúgy... A klíma kicsit hangos, én szinte nem is hallom, de ő igen – a csapágyat kell cserélni, gyáriban 75ezer. Hívom az embert, á, az nem lehet, hogy ilyen drága, az ő szervize ennél olcsóbban megcsinálja, 20-30ezer bontottból. Mondom OK, mikor vigyem? Hát, azt beszéljem én meg, de persze ők nem fizetik... MICSODA? Szavatosság, fogyasztóvédelem többszöri említésére végül enged, jól van, ők fizetik.

További szépségek derülnek ki: a hűtőfolyadék helyett víz, a 4 rosszul kinéző gyertya 3 féle, igaz, 2 gyári. A kéziféket is megnézzük, ezek a hátsó dobfékre vannak kötve, de cserélve lettek, persze utángyártottra, amik viszont elkoptak, és nincs benne visszahúzó, ezért kiakadt. A szerelő próbálkozik, hátha ki tudja javítani, de végül feladja, ezt inkább cserélné, gyárival 12ezer. Telefon: á, az drága, majd az ő szerelője... Rendben.

Már csak a hűtőfolyadékot kell 'összerázni', nosza, menjünk egy kört. Hopp, mondja 10 méter után a szakember: ez a váltó csörög. Nem nagyon, kicsit, csak egyesben/kettesben, de majd később lesz az a többiben is, ha így hagyom. Tengelyes csapágy, ha csak azt cserélik, egész napos meló, azért 70ezer, ha kerítek bontott váltót, akkor gyorsabban megvan, viszont legalább 50 a váltó...

Újabb telefon, hű, hát ez nagyon drága, majd megnézi a szerelője, megbeszéljük.

Szerelőéknél kicsit morcosan fogadnak („Ne zavarja a kollégákat a javításban!”), de viszonylag gyorsan végeznek. Ahogy a mondás is tartja, gyors munkának sok az alja (vagy ilyesmi...). Váltó? Hát, jó az még vagy 100ezer km-ig, ne aggódjak... Igaz, ki nem próbálják, csak amit én mesélek, abból következtetnek. Kézrátétellel gyógyítás?

Két nap múlva újra út a szakszervizbe, egy gyári visszahívást kell megcsinálni, ami ingyenes (a burkolatától rozsdásodik a csomagtér alja). Nézzék már meg, mi lötyög jobb oldalt (mintha vizet töltögetnének oda-vissza), és az ülésfűtés is jó volt, most nem akar kikapcsolni. Délután visszamegyek érte, a jó hír: a kézifék rendben, csak míg azt csinálták, az ülésfűtés-gombból kiesett pár alkatrész... A klíma pedig el volt tömődve, a túlfolyó tartály (?) lett tele, az lötyögött. Ennyit a kereskedő szerelőiről.

Telefon, persze, vigyük az ő szerelőihez vissza, megcsinálják az ülésfűtést. Mondom, ha már itt vagyok, beszéljünk, legalább szálljon be a váltó javításba, én ezt nem állom egyedül. Az ülésfűtés elkészül, benyomjuk, mindkettő rendben. Később derül ki, hogy működnek, csak keresztben (a bal ülés gombja a jobbot fűti, és fordítva).

Újabb telefon a kereskedővel, mi legyen a váltóval? Végül sok huzavona után belátja, nem engedünk, sikerül 40ezret kiharcolni, ebből már majdnem rendbe lehet hozni. Naivan kérdi: miért nem hozzuk az ő szerelőihez, az biztos olcsóbb?... Inkább a pénz, köszi.

Ha egyszer elkészül a váltó, egész jó kis kocsi lesz...

Magyar használtautó kereskedelem, én így szeretlek.

Az autópálya-kezelő bocsánatot kér

2012.10.03. 16:36 - Zách Dániel

Szabó Máté, az alapvető jogok biztosának tegnap közreadott jelentése hamar elérte célját. Az Állami Autópálya Kezelő Zrt. épp az imént küldött nekünk sajótközleményt, melyben villámgyorsan megteszik azt, amire a hónapokig alaptalanul kínzott volkswagenes úr hiába várt. Elismerik, hogy tévedtek, amikor pótdíjat akartak fizettetni a debreceni autóssal, aki nem is járt az autópályán, amikor állítólag lefotózta egy telepített kamera. Azért hozzáteszik, valójában a jogszabály rossz, hiszen nem mérlegelhetnek a hasonló esetekben, ha nem rázzák a bokrot, tüzet kell nyitniuk.

Mai kínzó kérdésünket nem válaszoljuk meg, inkább szavazzanak.

Hogyan végződött volna ez az ügy, ha nem segít az ombudsman?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Rendőrök: ha tudják hol laksz, bajban vagy

2012.09.15. 13:11 - Zách Dániel

Kifogyhatatlan örömérzet lesz úrrá a szerkesztőség tagjain, amikor időről-időre kiderül, az olvasók közt is akadnak rétegzett gondolkodású egyének. A tegnapelőtti, területi rendszámokkal foglalkozó cikkünk kapcsán írt Éva Győrből, hogy egy könnyed gesztussal húzza át végleg, azt a Belügyminisztériumból származó érvet, hogy az térségi rendszámokkal könnyebben lefülelhetők az utazó bűnözők. A gyakorlati tapasztalat az elmélettel éppen ellentétes, és ezt már a rendőrök is régóta tudják. Ha eleget írunk róla, talán felszivárog az élet a hivatalokba is és végleg lesöpri az asztalokról ezt a drága gumicsontot is.

Kedves Éva, köszönöm, hogy írt nekem. Üdvözlettel: Zách Dániel

Feladó: Éva

Dátum: 2012. szeptember 13. 10:44

Tárgy: Terülteti rendszám

Címzett: Totalcar

Kedves Dániel!

Kb. 2 éve Budapesten feltörték az autóm csomagtartóját és elvitték a laptopomat. A kocsi utasterében semmi értéket nem hagytam, viszont az anyósülésen ott felejtettem a megyei napilapot. A helyszínelő rendőr hívta fel a figyelmemet, hogy semmi, a területi hovatartozás beazonosítását segítendő tárgyat ne hagyjak az autóban, mert a bűnözők előszeretettel törik fel a távolról érkezett autókat, a csomagtartóban értéket remélve.
A terültei rendszám lehetővé tenné azt is, hogy a bűnözők hatékonyabban tevékenykedjenek.
Remélem, nem a bűnözői lobbisták/családtagok/ismerősök próbálnak nyomást gyakorolni a politikusokra, hogy bevezessék ezt a buta területi rendszert.
Inkább legyen olcsóbb az egyéni, névre szóló rendszám, hogy én is megvásárolhassam végre az ISTENNŐ-1-et. Vagy vezessék be a hétvégi, szezonális rendszámot (második autóra), stb.

Üdvözlettel:
Éva, Győr

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lift úr beszól

2012.09.13. 15:20 - Vályi István

Tárgy: magyar Mercedes "B" osztály

Dátum: 2012.09.13. 12:51

Feladó: Europelift

Címzett: Totalcar

Azt kell mondjam a cikkíró egy retardált, vagy valami érdeke fűződött hozzá, hogy ilyen cikket írjon. Örülhetnénk, hogy ideépül egy Mercedes gyár elkezd autót gyártani, nyilván valóan a kezdeti minőségi javítani valókkal,amit a Mercedes szakemberei sokkal jobban látnak mint egy amatőr, cikkíró és gőzerővel dolgoznak a minőségi fejlesztéseken. Erre a Nép, meg Média szabadság nevében le van írva, h bármi mást csak ezt ne, szinte még ha ingyen adják se szabad venni. Ilyet leírni a válság közepén, amikor minden fillér számít az országnak magyarok ezreinek ad kenyeret, hát öcsém, több mint durva. Lehet egy multi rendelne 50-et 100-at aztán elolvassa ezt az ideszart szöveget, aztán tényleg nem magyarországi gyártású autót vesz hanem egy kibaszott Zafirát. Nem tudom, hogy fogok-e még Totalcar-t olvasni... Undorító ez a cikk...

Kedves Europelift!

Így van, minden jó, ha hazai, méhében él a nemzet, az ilyenek pedig páros lábbal tapossák a sárba azt, ami esetleg nem olyan minőségű, mint kellene. Megnyugtatom Lift úr, az amatőr Göbölyös kollégával személyesen leszámolok!

üdvözlettel
Vályi István

Mi az, nem fogtál még faszt?

2012.07.18. 14:30 - Zách Dániel

Milyen ember az ilyen, morogtunk kérdést az elmúlt hetekben érkezett leveleket olvasva. Előző cikkünkben kértük, írják meg nekünk modortalan autós-motoros oktatókkal szerzett tapasztalataikat. Nem gondoltuk, hogy ennyi levél érkezik. Ha a Magyarországon dolgozó több ezer oktató közül csupán ez a néhány tucat a bunkó, akkor is óriási baj van. Persze ettől még szórakozhatunk önfeledten. Mellesleg megjegyezném, nem kell kompromisszumot kötni. Ha nem megfelelő a kiszolgálás, a hangnem, egyszerűen keresni kell egy másik autósiskolát. Az oktatók túlhajszoltságáról, illetve alulfizetettségéről nem a tanuló tehet.

Volt, aki védelmébe vette Makó Dezsőt, az első cikk főhősét, akivel még telefonon is sikerült beszélnünk az országos hírű módszereiről.

Balázs azt íjra: „gimnazista koromban szereztem B kategóriát, majd kb. 2004-ben A korlátozottat (onnantól végig motoroztam is), és tavalyelőtt gondoltam, hogy megcsinálom a rendes A-t. Azt egy másik iskolában kezdtem el, ott szereztem meg a rutint, egyszóval jónéhány oktatóval találkoztam. Dezső volt köztük a legnormálisabb.

Az autósoktatóm folyamatosan alázott, ami annyira lebénított, hogy volt, hogy tényleg durvákat hibáztam. Emellett intézte a saját ügyeit, hol sajtot, hol pancsolt benzint, hol cigit vásárolni mentünk oktatás alatt, míg ő ezeket intézte, én ültem a kocsiban.

Bezzeg Dezső...

Dezső nem lógta el az órákat, tényleg levezettük őket, ha jól emlékszem ketten-hárman alkalmanként. Végigjártuk az összes útvonalat, közben  mindig mondta mire kell figyelni, mit néznek a vizsgabiztosok stb. Ha valami nem volt világos, óra után megkérdeztem mi hogy van, korrektül elmondta (motoron ugyebár nem lehet visszaszólni).

Nyilván volt, hogy kiabált. Én már adtam át a kormányt kocsiban friss jogsisnak, és nemegyszer öntött el a hideg veríték, és emeltem fel én is a hangomat. Ez szerintem természetes reakció, ha durva szabálytalanságot látunk, úgy hogy mi vagyunk a felelősek.

Azért is érdekes, amit Balázs ír, mert a tanulókat minden műfajban két csoportba lehet sorolni. A többség egyszerűen ki nem állhatja, ha oktatás címszó alatt a becsületébe gázolnak. Az oktató autója, vagy az iskola motorja a tanuló számára a tanfolyam elejétől a végéig idegen. A rendszer nem engedi, és az oktatók zöme sem érzi szükségesnek, hogy a rutintalan kezdő, a tanfolyam végére otthonosan mozogjon a helyzetben. Hiszen akkor mitől volna ő alárendelt. Jellemző szlogen, hogy a jogosítványhoz nem jár vezetési tudás, hiszen ilyen rövid idő alatt képtelenség megtanítani valakit gépjárművet vezetni. Az ilyen rövid idő pedig lehet a B125-höz rendelt öt, vagy akár az autójogosítványhoz szükséges harminc gyakorlati óra. Ebbe tényleg csak a kiabálás fér bele.

A bizonytalanság fenntartása, a szorongató érzés fokozása nem ismeretlen az autósiskolák világán túl sem. Az az érzésem, hogy ez még mindig elfogadott oktatói és tanári alapállás Magyarországon. Úgy legalább biztosan figyel a beutalt, gondolják a terror támogatói. Azt a verziót sajnos nem fogadhatjuk el, hogy bizonyos esetekben egyszerűen nem működik a kémia a két fél közt. Néha a családi baráttól vett vezetési leckék sem jelentenek megoldást. Nem jó a műfajok keverése. Tibinek például máig nincs meg a jogosítványa, pedig Audival kezdte.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért így gyártja az Audi a gombokat?

2012.07.17. 16:46 - Papp Tibor

Igazából nem az a baj, hogy így készül, hanem az, hogy lekopik a festék. Az összes Audiban. Ettől még érdekes a technológia mindenkinek, aki nem ismeri. Íme, Zsolttól:

Feladó: Zsolt

Tárgy: Drága vs. prémium, nyolc évesen

Dátum: 2012. július 17. 13:42:29 CEST

Címzett: Totalcar

A tesztben elhangzik egy kérdés:

"De eleinte nem ezen töri az ember a fejét, hanem azon, hogy az Audi vajon miért úgy gyártja le a fekete gombokat, hogy megcsinálja fehérbõl, és a felszínét bevonja fekete mûanyaggal?"

Amennyiben ez költõi és tudjátok az okát, ne olvassatok tovább!

Ha tényleg nem tudnátok:
Azok a gombok készülnek így, amelyeknek kivilágított szimbólummal kell rendelkezni. Nyilván erõs vevői igény van arra, hogy a kapcsolókat sötétben is megtalálja a vezetõ az adott márkára jellemző színű (narancs, vörös, fehér, stb...) szimbólum kivilágítás segítségével.

Létezik több megoldás is, de talán ez az egyik legrugalmasabban alkalmazható: A gombokat fehér fényáteresztő műanyagból gyártják (jellemzõen polikarbonát), majd fekete (vagy egyéb a beltér színéhez illeszkedõ színû) lakkréteggel vonják be. A kívánt szimbólumot pedig úgy alakítják ki, hogy lézerrel elgõzölögtetik a felhordott lakkot. Így a szimbólum világítás nélkül fehér lesz, mivel átereszti a fényt, hátulról ki lehet világítani.

Számos beszállító gyárt ilyen festéket. Lehet, hogy az adott évjáratnál egy új beszállítóra váltottak, vagy mondjuk oldószeres lakkról vízbázisúra és ez okozta az idõ elõtti elhasználódást.

Tényleg nem tudálékoskodni akartam, csak segíteni. Ha kapcsolós témában van kérdésetek, szívesen segítek. Ebben az iparban dolgozom :-)))

Üdv,
Zsolt

Toyotát agresszív neppertől

2012.07.07. 17:50 - Zách Dániel

Ritkán szórakozunk ilyen önfeledten, amikor egyébként sírhatnánk is. Olvasónk néhány napja küldte el történetét egy különös autóvásárlásról. Van benne dögmeleg, pofátlan nepper, jó autónak hazudott tetem, nagy leleplezés, némi verbális agresszió és persze rengeteg erkölcsi tanulság. Az eset tipikusnak tűnik, mégis nagyon örülünk, hogy Becsületes nepperünk kiváló cikkei nyomán, egyre több talpraesett érdeklődő bóklászik a murvás kereskedésekben. Csak így tovább, ne hagyják magukat!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vérző gyerek nem kifogás

2012.06.18. 18:04 - Totalcar

Dátum: 2012. június 4.

Tárgy: Vérző gyerek nem kifogás

Feladó: Dávid

Címzett: Totalcar

Néhány héttel ezelőtt értesítő várt a postaládában: levelet kaptam a szombathelyi rendőr-főkapitányságról. Hogy mennyire nem szoktak szabálysértési ügyeim lenni, azt mutatja, hogy fogalmam se volt, mért jött onnan levél. Azt persze sejtettem, hogy nem születésnapi üdvözlőkártya van benne, de a postára menve végig azon törtem a fejem, mikor jártam Szombathely környékén utoljára.

Na, hamar kiderült, hogy a szabálysértési ügyeket ott kezelik, a levélben egy százezer forintos csekk figyelt, állítólag valamikor átmentem egy piroson a Kerepesi-Dózsa kereszteződésben. Eltartott egy darabig, mire rájöttem, ez az a bizonyos délután volt, amikor a kisfiamat baleset érte.

Azon a márciusi szombat délután épp hazafelé tartottam a kétéves gyerekkel a játszótérről, amikor egy a szokásosnál valamivel magasabb járdaszigetről lebillenve kismotorja első kereke beakadt, a gyermek pedig a motor fölött átrepülve az aszfaltra érkezett, arccal. Mellette álltam, de elkapni már nem tudtam, csak a közmondásos lassított felvétel volt meg, ahogy követem az eseményeket, de beavatkozni már nem tudok.

Azonnal felkaptam az üvöltő gyereket, és próbáltam a nálam lévő papírzsebkendőkkel felitatni a rendesen ömlő vért, amiből mindkettőnk ruhájára is jutott. Azt láttam, hogy a szája vérzik, de hogy pontosan mi sérült, azt nem tudtam, de nem voltunk messze a lakástól, így felrohantam vele, hogy megbeszéljem a feleségemmel, mit is csináljunk, gyereknevelési kérdéseket mégiscsak megbeszél az ember, gondoltam sokkosan. Amikor meglátta a gyereket, talpra esett feleségem talpra esés helyett inkább megrémült, ennek ellenére megállapodtunk abban, hogy berohanunk az ügyeletre.

Ott hamar bejutottunk, nagyon kedvesek voltak, gyorsan megvizsgálták a gyereket, mindenfélét kérdeztek, például hogy elájult-e (nem), majd közölték, hogy menjünk be a Heim Pál kórház sebészetére, hogy összevarrják, merthogy varrni kell, mert a száj felszakadt, és a szakadás az alsó ajak alatti területet is érinti, és ezzel csak ott tudnak kezdeni kell valamit. A feleségem arcából itt kifutott a vér, úgyhogy lefektették, majd kérdezték, autóval vagyunk-e vagy hívjanak mentőt a gyerekhez. Mondtuk, autóval vagyunk, át is siettünk a kórházba.

Itt már többen voltak, de mégis rögtön behívtak (nyilván nem az érkezési sorrend számít), és bár két másik gyerek is volt benn, a miénkre is jutott legalább négy szakember. Alaposan megvizsgálták, újra ugyanazok a kérdések, plusz itt tudtuk meg, hogy például megvannak a fogai, ami tök jó hír, mert a tejfogak természetes kihullása még odébb van.

Az orvos mondta, hogy most jön a varrás, de mivel feleségem ismét ájulásközelbe jutott, a doki előbb azt javasolta, várjon odakinn a szabad levegőn, mert itt megvannak nélküle, és nincs kapacitásuk a szülők felmosására. Tőlem is megkérdezték, hogy vagyok, de mondtam, hogy én inkább marandék, amibe némi hezitálás után belementek, majd átmentünk a műtőbe. A gyerek időnként üvöltött (két-három ember fogta le), időnként döbbenten hallgatott, valószínűleg a fájdalomnál is erősebb volt a meglepetés, hogy mi a fene is történik körülötte tulajdonképpen. Én próbáltam nyugtatni, ami komoly kihívás, ha közben az embernek arra kell koncentrálnia, hogy a gombócot lenyelje a torkában.

Szerencsére végül elég volt egyetlen öltés, bár én még nem láttam varrást, döbbenetes látvány, ahogy a tű próbál áttörni a bőrön (különösen ha saját gyerekén látja ezt az ember). Ordított is szegény rendesen, ezért megkérdeztem, biztosan hatott-e már az érzéstelenítő, de megnyugtattak, hogy igen, bár szerintem a fiam más véleményen volt. Hamar túlestünk rajta, hazamentünk, és bár a helye máig látszik, és valószínűleg sokáig megmarad, azzal nyugtattuk magunkat, hogy ennél sokkal durvább dolgok történnek gyerekekkel, a miénknek ez legyen a legnagyobb baja. (Ezúton is big up az orovosoknak és ápolóknak az ügyeleten és a kórházban.)

Na, hát ezen a délutánon történt a szabálysértés. A rendőrségi rendszer egyébként már igen fejlett, a neten meg lehet nézni a fotókat, és nehéz is volt vitatkozni velük.

Valóban, a vérző és üvöltő gyerekkel a hátsó ülésen tényleg belehajtottam egy sárgába, ami elég rég sárga volt már, mikor odaértem, de ha nem szerencsétlenkedik az az idegesítő majom (értsd: szabályosan közlekedő) előttem, akkor időben át is érek a kereszteződésen, de legalábbis nem lesz ennyire nyilvánvaló a szabálytalanság. Egyébként az előttem menő se volt annyira szabályos, a fotók szerint ő is a piroson ment át, de legalább siethetett volna, ha már szabálytalankodik. Veszélyes helyzet nem volt, közel s távol nem volt még keresztező forgalom, én se akartam autóbalesettel súlyosbítani a helyzetet, de a fotón valóban csak az látszik, ahogy ritka tapló módon tolom magam előtt a másik autót.

Az első dühöngés után többekkel (ügyvédek, Totalcar) konzultálva arra jutottam, hogy méltányosságot kérek, így a fentiek alapján megható levelet fogalmaztam a hatóságnak. Könnyítette a dolgomat, hogy pontosan datált orvosi papírjaim voltak: aznap 12:34-kor készült a Révész utcai ügyelet ambuláns naplója, 12:39-kor készült a fotó, és 12:49 áll a Heim Pál ambuláns lapján.

Postafordultával meg is jött a válasz, jogszabály szabja meg az összeget, ők nem mérlegelnek, fizessek. Egy darabig még hevesen szentségeltem, hogy azért biztos lenne, akinek elengednétek, meg sose legyen nagyobb örömötök, de ez elmúlik. Mondjuk kicsit zavar, hogy ha ott helyben megállít egy járőr, és meglátja a gyereket, akkor nem büntetést ad, hanem rendőri felvezetést a kórházig. De úgy vagyok vele, hogy ha ennyibe került, hogy kicsit hamarabb ellátták a gyereket és kicsit kevesebbet szenvedett, akkor ennyibe került. De hogy az illetékes nem mérlegelt, vagy a jogszabályok miatt nem mérlegelhetett, az azért innen nézve nem jól van.

Ferrarit vennék másfél millióért, beszélj le róla!

2012.06.08. 17:20 - Vályi István

Dátum: 2012. június 6. 10:00

Feladó: Gábor

Címzett: Nepperűző

Tárgy: Ferrarit másfélmillióért?

Kedves Nepperűző!

Légy szíves beszélj le erről az autóról:
Pro:
- svájci(forgalomba helyezésű)
- Ferrari motor (a lényeg)
- mindig Ferrari-t akartam - legalább a szíve megvan és a szívdobogását már hallhatom :)
- gyönyörű belső (oké, hátul kicsit tákolt)
- látszólag megkímélt állapot
- nincs szükségem rá, DE KELL

Kontra:
- olasz (szigorúan japán párti vagyok)
- Lancia (ja, nem Ferrari minőség)
- ronda külső
- Eu-n kívülről még vám is jön rá
- a benzinkúton egy hét múlva előre köszönnek
- hülye vagyok, egy csomó pénzt bukok rajta

Köszi!
Bicskei Gábor

Kedves Gábor!

Érintettnek érzem magam, mivel szerkesztőségünkből én vagyok az egyetlen, akinek – azóta megboldogult – tulajdonosa kölcsönadta saját Thema 8.32-jét.

Lebeszéllek az általad linkelt autóról, minden további nélkül, az ugyanis már a képeken látszik, hogy egy elhanyagolt, szakadt darab, ami sokat állt a napon. A svájci használtautós mondavilág nagyon erős és életszagú, csak éppen korántsem olyan valós, mint azt a tévhit sugallja.

Svájcból érdemes ugyan autót hozni, de semmivel sem kevésbé rizikós a piac, mint a német vagy az olasz. A hegyekkel bőven tűzdelt országban azokban a kantonokban találsz megkímélt autókat, melyekben kevés a hegy és a hó (nincs olyan sok). A sózás megteszi a magáét még Svájcban is, nem kell túlmisztifikálni, bár tény, hogy az ország méretéhez és a piachoz KÉPEST több a megkímélt autó.

De ez a Thema 8.32 nem az, ettől szebbett is találsz itt vagy itt, ráadásul az utóbbi már a faceliftes (alacsonymaszkos), kiforrottabb és egyértelműen jobb vétel. Már csak azért is, mert a rendkívül költséges dupla vezérműszíj-cserét is megejtették már rajta és a fékekkel is foglalkoztak. És persze az autó maga is szebb, ha már eleve azt látod, hogy ronda, akkor nem neked való. Mert a Thema szép.

Persze nem azoknak, akik már a kilencvenes évek szappantartó-divatjában nőttek fel, de mindenképpen elegáns és arányos megjelenésű, igazi Digó limó. Nem tudom, mennyire vagy képben ill. a zsebedben sem szeretnék turkálni, de arra biztosan légy felkészülve, hogy egy ilyen – korához képest – nagyon jól felszerelt és meglehetősen bonyolult nagy, olasz autó – amelyik alsó hangon is 20 éves – ideje java részét szereti egy száraz garázsban tölteni.

És a Thema 8.32 fogja is. 80 százalék tömény szopóroller, feltéve, ha állagmegőrizni és nem véresre hajtani akarod, 20 százalék olyan dolce vita, melyhez mérhetőt nem ad egy másik nemzet gyártmánya sem. Az olasz autó – pláne ha ilyen nagy – olyan szinten képes a bőröd pórusain beszivárogni egészen a lelkedig, hogy mindent megbocsátasz neki, de tényleg mindent.

Hatványozottan tudja ezt a 8.32, bár fenntartása költséges, hiszen pár szelepszár- és főtengely-szimmeringen valamint első lengéscsillapítókon kívül nagyon nincs hozzá semmi az alkatrész-nagykerekben. És ha a Ferrari-motor elkezdi veszíteni a kompressziót, akkor agyalhatsz azon, hogy mennyiért mérik a dugattyúgyűrűket Maranellóban. A kopó-fogyó alkatrészeket még tán beszerzed (elvégre mégis csak egy Fiat-termék), de az autó csimborasszója, a V8-as négyszelepes (QV) motor csak akkor való neked, ha:
- képes vagy az autót nélkülözni addig, amíg összespórolod az alkatrészrevalót
- nem számít a pénz
- van a családban Ferrari-szerviz

És kell hozzá garázs, valamint rengeteg törődés, a Poltrona Frau bőrbelső részleteiben ugyan néhol elnagyolt, de összességében olyan pazar, hogy sírni fogsz, amikor megjelenik rajta az első, nap által kiszárított, repedés. Ezen az autón nem annyit buksz, amennyiért megveszed, hanem annyit, amennyit költesz majd rá. És itt nem az 5-8 ezrenként cserélt motorolaj lesz a tétel. Ha minden gondon túllendülsz, akkor megtapasztalod, hogy utazni vele nagyon kellemes, nem kell agyonhajtani és az a pár, pici 8.32-badge minden olaszautó-szerelmes szemében elismerést ébreszt. Az még nem eldöntött, hogy a türelmet és a már említett kitartást, vagy az autó műszaki paramétereit díjazzák így, de a cucc különleges: a motor miatt. A váltó szinkronjaira figyelj oda, csakúgy, mint a kuplungszerkezetre!

Nem véletlenül ennyi az ára, erre mindig gondolj, hiszen az igazán megkímélt darabok kétszer ennyiért (vagy többért) futnak, ráadásul már saját korában sem volt egy csúcsragadozó, az olaszok egyszerűen szembe akartak állítani valamit az erős BMW-kkel, Mercedesekkel. A 205 lóerő persze szépen viszi, a Ferraihoz képest átdolgozott főtengely-ékelésnek köszönhetően forgatni sem kell annyira, a hangja viszont olyan, hogy _tényleg_ senkit nem hagy hidegen. A Thema 8.32 talán korának legjobb utcalánya: minden fronton kikészít – ezért rászoksz -, de teljességgel hűtlen.

Viszi a pénzed, de tudja, hogy úgyis visszatérsz. Na és ehhez adj hozzá 20 évet és egy gyakorlott madamot kapsz, aki majd megtanít arra, hogy a különleges öreg autók elvárásai is különlegesek. Ha van benned erő, türelem és mindez kellő anyagi háttérrel is párosul, akkor előtted dobja keresztbe lábait Sharon Stone. Ha ezek közül akár csak egy is hiányzik, akkor marad a poszter és a 100-as csomag papírzsebkendő.

Elkeserítettelek? Majd kiderül, nézz magadba: kell neked ez az autó? Vagy titkos tippként elfogadod a háromliteres, V6-os Themát, ami egy méretaránnyal kisebb szívás, a hangja pedig annak is csodás (de nem ám a PRV-motoros régi vackot, hanem az Alfa-féle véhatot!).Vagy maradj japán vonalon, mert ha nagyon Nippon-fanatikus vagy, akkor az olasz autó nem neked való, sosem érzel rá az ízére.

A választás a tiéd, de ha sírva temeted majd párnába az arcod, mert megint öt forinttal drágább lett a benzin, akkor ne engem okolj és ne az autót fikázd: te választottad őt, nem ő téged.

Üdvözlettel
Vályi István

Így utáljuk a Skodát

2012.06.07. 17:24 - Andróczi Balázs

Sokszor vádoltak már azzal, hogy elfogultak vagyunk egy-egy autómárkával kapcsolatban. Néha azok is vagyunk, bár jellemzően egy típusról írjuk le a véleményünket, hisz egy egész márkára általánosítani, az még szerintünk is sok. De ezúttal tényleg nem értjük, mi vágta ki a biztosítékot kedves olvasónknál a Superb Combi Outdoor típusról szóló hírben. Íme a levél:

Dátum: 2012. június 6. 16:41

Feladó: Bence

Címzett: Winkler Róbert

Tárgy: Panasz

Tisztelt Winkler Úr!

A Totalcar.hu című honlapon a Skodát érő lehordásról lenne szó!
Ha csak  a Skodát szennyezik ilyen magán véleményekkel, akkor hívhatnák úgy is az oldalt, hogy Skodautáló.hu.
"Az Outdoor jelzés lényegében egy optikai tuning készletet jelöl"
A Skoda NEM prémium márka, mint az Audi és a Volvo (ezt sorolták mellé) tehát nem is kell követnie ennyire a prémium márkákat, mert nem az!
A Skodától nem azt várják el, hogy 40 millió Forintért áruljon egy autót!
Ha erre nem is költöttek sokat, egyéb fontos dolgokkal igen sokat foglalkoznak.
Pl.: A kényelemmel, a dizájnnal és a biztonsággal.
Ezek mind nagyon fontosak!
Ja és többi lehordás is csak magán vélemény.
Egy nem jómódú családapa nem azt várja el az 1.2-es fabiájától, hogy érintőképernyős GPS és 300 lóerős motor legyen az autójában!!!
Winkler Úr, Önnek azt javaslom, hogy a magán véleményeit ne úgy hirdesse a honlapján, mintha, ezt egy hivatalos vélemény lenne.
Úgy álljanak a Skodához, ahogy a többi márkához:
csak mutassák be azt, hogy mi van benne!

Csak annyit kívánnék kedves olvasónknak szeretettel, hogy minden ellensége csak ennyire gyűlölje, amennyire mi a Skodát - akkor nagyszerű élete lesz.

Mégis ki hazudik?

2012.05.30. 16:45 - Zách Dániel

Érdekes levelet kaptunk egy Svédországban élő olvasónktól. Éva évek óta dolgozik az északi országban, ennek megfelelően svéd rendszám van az autóján. Szerette volna megtudni, mit kell tennie mielőtt autóval hazalátogat. Levelek, tanulságok alant. Szerintünk ehhez szükségtelen bámilyen kommentár.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hello, bácsi, arra kéne menni!

2012.05.16. 18:19 - Andróczi Balázs

Ez az eset, amelyet Balázs leír, bármelyikünkkel megtörténhetett volna - talán már történt is hasonló. Mégis érdemes átfutni: kiderül belőle, hogy néha egy kis üvöltözés életeket menthet.

Dátum: 2012. február 1. 19:11

Feladó: Balázs

Címzett: Winkler Róbert

Tárgy: Szemtanú... Hatósági reakciók...

Kedves Robi, kedves Totalcar-osok!

Én alapjában véve meg vagyok elégedve a Magyar közlekedési morállal. Hülyékkel és bénázókkal többnyire csak itt a TotalCar honlapján találkozom mások elmondásai alapján. Havonta 2-3000 kilométert közlekedem (Budapest-Budaörs-Érd térségben). Jó időben többnyire robogóval, de elég sokat autóval is... Nincs okom panaszra, előzékeny vagyok, velem is azok... Mind motorral, mind autóval. Így teljes az egész, nincs okom panaszra. De amit két nappal ezelőtt láttam, az közel tragikus volt... Kis híján a vasárnap esti híradó főhírét szolgáltatták a szemem előtt.

Érdnél szándékoztam felhajtani az M6-os autópályára Martonvásár irányából Budapest felé... Ehhez nagyjából 3 körforgalmon kell keresztülhajtani a 7-es főút felől. A második körforgalomnál megálltam, hogy elsőbbséget adjak a bent haladó Toyota Yaris Verso típusú gépjárműnek. Szép sötétkék színben, de ezek a lényegtelen részei a történetnek. Az már lényegesebb volt, hogy a sofőr majdnem megállásig lelassított, látszólag fogalma sem volt róla, hogy kinek van elsőbbsége. Majd agresszív mutogatás után kihajtott a körforgalomból, irányjelző nélkül Százhalombatta irányába. Az utam pont utána vitt, magamban azon gondolkoztam, hogy vajon nem e én érkeztem meg túl "hirtelen" a körforgalomhoz, és félt, hogy behajtok elé... De igazság szerint nem, az elővigyázatosság meg inkább dicséretes. Hozzátartozik a dologhoz, hogy a Toyotát egy idős úr vezette. Velük még inkább előzékeny vagyok, nem dudálok, nem anyázok, nem mutogatok... Haladtam tehát a Toyota után, majd beérkeztünk a harmadik körforgalomba. Az idős úr irányjelző nélkül ráfordult az M6-osra felvezető kijáratra... Én pedig mentem utána, tisztes távolságot hagyva, mivel az autó minden mozdulatából ordított a bizonytalanság. Ekkor kezdődött a horror...

Mikor ráértünk volna az M6-os gyorsítósávjára az idős úr kirakta balra az irányjelzőt, és megállt a záróvonalnál közel merőlegesen. Értsd, be akart fordulni a forgalommal szembe... Az autópályán jöttek is a külső sávban, őket azért el akarta engedni... Én természetesen megálltam, és tökig nyomtam a dudát... Hosszú másodperceken keresztül, amire felfigyelt az idős úr is... Ekkor elkezdett mutogatni, meg szitkozódni... Én tovább dudáltam, meg lehúzott ablaknál üvöltöttem utána... Mivel ez sem használt kiszálltam a kocsiból, és 3 méterről üvöltözve elmagyaráztam neki, hogy éppen most készül kinyírni valakit, valakiket... Először jött a "hagyjam őt békén", meg a "ő csak rossz irányba jött" szöveg... Aztán meggondolta magát tolatott egy kicsit, és felhajtott a pályára, szerencsére a helyes irányba... Elindultam utána, közben hívtuk a rendőrséget (bátyám anyósról). Előadtuk a sztorit nekik, majd kapcsoltak valakit... Megint előadtuk a sztorit... Ekkor már a 6-os főúton tartottunk Tétény magasságában... Közöltük az autó pontos helyét folyamatosan. Nagyjából arra mentem, és gondoltam szemmel tartom... A rendőrség közölte, hogy tehetetlen a dologgal szemben... Szólnak a pestieknek, hogy figyeljenek oda... Ennyi... Mindenesetre amíg láttam a kocsit, sokszor indokolatlanul lelassított 40-re... Többen kerülgették, dudáltak, meg hasonlók... Nagyon nem volt képben az öreg... Budafokig kísértem, aztán eltűnt a látómezőmből... Rendőrt sehol nem láttam 20 perc után sem... Gondolom éppen traffipaxozták a 30 helyett 34-el hajtó közveszélyes barmokat...

Kicsit rossz volt észrevenni, hogy sem a többi autóst nem zavarta a  menetiránnyal szemben pályára hajtani készülő bácsika... (Mert mikor ott ordibáltam padlógázzal kerülgettek a pályára felhajtó autók... Sem a hatóságokat...

Nem vagyok demagóg hülye... Tisztában vagyok vele, hogy az sem vezetne sehova, ha elmesélt történtek alapján intézkednének a rendőrök. Rengeteg visszaélésre, és szívatásra adna lehetőséget "bemondás" alapján...

De én a velem utazó 3 emberrel tanúsítottam volna valamit, és a saját nevemet vállalva hívtam fel a rendőrséget...

Tehát a szomorú tanulsága a történetnek: Bárki bármekkora hülyeséget is csinál, csak akkor történik valami, ha már megtörtént a tragédia... Ha a rendőrség nem jár arra éppen (nem fog, traffipaxoznak) semmi sem történik...

Az a bácsika nem lépte túl a sebességhatárokat... Közel új autóban, a papírjai is rendben voltak nyilván... Mégis miféle szűrőn akadna fent? A látása jó volt... Csak a józan ítélőképessége nem... Ezt pedig az orvosi vizsgálaton nem igazán szűrik... (fater 65, most újította a jogsiját, tudom mit néznek)

Aki vezet, az hibázhat... Velem is előfordulhat egyszer, elismerem... De akadnak azért különbségek... Más egy apró koccanás, és más egy autópályára szemben felhajtás.

Hazudnék, ha ezt mondanám, hogy ez egy mindennapos probléma... Nem az! De ha szól, nagyot szól... Erre készüljenek fel, akik olvassák a levelet... Mert ez ellen senki nem fog tenni semmit! Nem is lehet... Figyeljünk...

Tisztelettel...

Suzukit vesz minden hazafi?

2012.05.15. 16:00 - Papp Tibor

Fantasztikus, részletes olvasói levelet kaptunk a minap. Tanulságos, olvassák szeretettel. Mi csak annyit tennénk hozzá, hogy a Liana soha nem készült Magyarországon - az bizony tősgyökeres japán termék, a hazafias vásárlói szokások igazi kakukktojása.

Feladó: Imre

Dátum: 2012. május 10. 11:25

Tárgy: A Suzuki és a magyar gazdasági patriotizmus

Címzett: Vályi István

Tisztelt Totalcar Szerkesztőség!

Olvastam Vályi István 2012. március 19-i Már nem a mi autónk című cikkét és engedjék meg, hogy a témával kapcsolatban néhány gondolatot megosszak Önökkel. (Elöljáróban kijelentem: Nem vagyok sem a gyár alkalmazottja, sem fogadott prókátora, az alábbiakat magánemberként és magyar állampolgárként, de Suzuki tulajdonosként írom!)

Bevezetés

A 70-es évek végén, a 80-as évek elején egyik kollegám külföldi útjáról egy kis brosúrát hozott a német gazdasági csodáról. Nem volt ebben semmi különös nóvum, csak ismertette, hogy a németek szorgalmasak, precízek, sokat dolgoznak, élre törők stb. Bennem csak a következő dolog maradt meg: A II. világháború után, amikor a német ipar romokban hevert, ha egy német pl. porszívót akart vásárolni, és az üzletben egy szép svéd, egy még szebb svájci és egy egyszerű német porszívót látott, akkor a németet vásárolta meg, azért, mert a hazai ipart kívánta segíteni és bízott abban, hogy ezáltal rövidesen ők is képesek lesznek svéd ill. svájci minőséget gyártani. Magyarán: Nem kívánta a külföldi ipart pénzével támogatni!

A szöveg tetszett, de kételkedtem benne.

Később, mikor már könnyebben lehetett Nyugatra utazni, egyszer – Suzukimat látva – német barátaim megkérdeztek: „Miért nem VW-t vettél?” Kérdésre kérdés volt a felelet: „Mondd, te miért vettél VW-t, mi indokolta a választásod?” A válasz így hangzott: „Mert német termék!” Mire én: „A Suzuki pedig magyar termék, nálunk készül Esztergomban!” Barátaim válaszomat elfogadták, s többé nem volt beszédtéma az én autóválasztásom. (Tudom, azóta a helyzet némiképp változott, de saját termékeiket sokkal jobban értékelik és megbecsülik, mint mi! Nézzék meg, hány terméket hirdetnek nálunk Német minőség felirattal és hányat Magyar minőség felirattal!)

Én és a Suzuki

Harmadik Suzukimat használom. Két Swift sedannal kb. 350 ekm-t mentem, a Lianában pedig jelenleg 105 ekm van. Mindhárom autó tökéletesen működött/működik, soha nem hagyott az út szélén, pedig bejártam velük Európát Bolognától Essenig, Várnától Arnhemig. A kopó alkatrészek cseréjén és a szükséges ellenőrzéseken kívül más gondom nem volt velük. Tehát a Suzukik üzembiztonsága maximális, a fogyasztása nagyon jó, ezért a kényelmét elfogadom olyannak, amilyen.

Az első Suzuki vételekor más gyártmányban gondolkodtam. Miért? Mert az újságcikkek szerint a kormány nem áll vissza, a tükör kis képet ad, a kilátás nem jó az autóból stb. De a menetpróbák meggyőztek a motor és az autó teljesítményéről, illetve arról, hogy az általam olvasott kritikák nem állják meg a helyüket és a Suzuki valóban autó az eddig használt KGST-gyártmányú géperejű járművekkel szemben, valamint az árát is meg tudom fizetni!

A Liana vételekor: a digitális műszerfal az újságíró szerint „egérmozi”, az autóban nincs vezetési élmény stb. Ezeket nem vettem figyelembe és a próbák után megvásároltam az autót, amellyel ma is elégedett vagyok. Csak egy kérdésem lenne: Árulja már el valaki, hogy a nyugatról behozott középkategóriás, sokszor 60-64 Le-s motorral szerelt autókban (a Liana 1,6-os 103 Le-s motorral rendelkezik) milyen vezetési élmény vár az autósra? Talán az, ha a hátszél segítségével nagy nehezen be tudja fejezni az előzést az 1,2 tonnás kasznival és fellélegezhet, hogy az előzés sikerült?
A vezetési élményt kérjék számon a Porschekon, a Maseratikon és a többi, hasonló csúcs- vagy felsőkategóriás autókon, s ne azokon, amelyeknek célja az embereket A-ból B-be eljuttatni gazdaságosan, gyorsan és biztonságosan.

A Suzuki és az újságírók

Az, hogy a Suzuki oda jutott ahol van, abban – úgy érzem – jelentős szerepe van a magyar újságíró társadalomnak is. Tudom, hogy az írott sajtó jelentős része nyugati kézben van, s így igen csak kínos és kényelmetlen egy japán autóról (jót) írni! (Megjegyzéseim: 1. Tisztelet a kivételnek! 2. Akinek nem inge, ne vegye magára!) Nézzünk néhány tényadatot!

  • Az eddigi „öreg” Swiftekkel az volt a baj, hogy régi konstrukciók, gyenge a karosszériájuk stb. Az újakkal pedig az a baj, hogy most már megfelelően korszerűek, de drágák! Tudomásul kellene venni, hogy vajas zsemle áráért nem lehet lazacos, kaviáros szendvicset venni, tehát valamit valamiért!
  • Az Index háza tájáról: 2011. március 1-én Milyen autókat vehetünk egy Suzuki Kizashi árából? c. cikkben Winkler főszerkesztő úr azon háborodott fel, hogy a magasan legolvasottabb autós médiumnak akarták utoljára kiadni a tesztautót. (Figyelem: utoljára és nem utolsónak!) Megértem a szerző indulatát, de a cikk elolvasása után a Suzuki helyében én sem adnék kocsit a szerkesztőségnek! Miért? Mert a Suzukit teszt céljából adták Önöknek, nem pedig azért, hogy a konkurenciának csináljanak összehasonlító reklámot! Nem tudom mit szólna
    a t. Főszerkesztő úr, ha valaki cikket írna arról, hogy mi mindent tanulhatott volna újságírás helyett?! Gondolom, nagyon zokon venné!
  • Az Az autó c. újságból. A 2010. novemberi számban Jól tartja magát című cikkben tesztelik az új Swiftet. Itt felmerült egy nonszensz kívánság: Xenon vagy kanyarfényszóró továbbra sem elérhető hozzá. Ez a „tökömre lámpást ne kössek!” tipikus esete és kérdezném a cikk szerzőjét, hogy a Swift konkurensei között felsorolt 16 autó közül melyik rendelhető kanyarfényszóróval vagy xenon lámpákkal?
1
2
  • Szeretem az olyan szép, figyelmet felkeltő címeket, mint Eltussolt visszahívás a Mi Autóinknál?(TC, 2010. december 28.) Ez a „kabátlopás” esetét juttatja az eszembe! Ha ellopják a kabátomat, feljelentést teszek és erről egy szép blikkfangos cikk jelenik meg, akkor 5 év után sokan már nem emlékeznek arra, hogy károsult vagy tettes voltam! Tehát a cikk címe alapján sok emberben csak az eltussolt visszahívás fog megmaradni!
    A visszahívás esetében a Suzukit csak dicsérni lehet, mert felvállalta, hogy a szocializmus idején létre hozott, majd jóval később felszámolt Berva Rt. pocsék minőségű termékét a közlekedés biztonsága érdekében még 10 év után is kicseréli! Ha ez a sorozat Nyugatra is kikerült, a lengéscsillapítón ott virított a HUNGARY felirat, az nem csak a Suzukinak jelentett presztizsveszteséget, hanem Magyarországnak is! Ezzel kapcsolatban jegyzem meg, hogy a Berváról semmilyen tényfeltáró cikket nem olvastam a magyar sajtóban (pl. ki volt a felelős a gyártásért stb.?), pedig ez is megért volna egy „misét”!
    Megjegyzésem: A VW Passatok motortüze sokkal több autót érintett, a BMW-k 1,3 millió darabos visszahívásáról nem is beszélve, de ezek nem voltak olyan részletesen kitárgyalva, mint a Suzukié. Tudom, hogy ez más kategória, de azért ezt is meg lehetne „szellőztetni” úgy, mint a Suzuki „eltitkolt” visszahívását!
  • Még egy blikkfangos cím: Chevrolet Aveo teszt: az új magyar népautó? (automenedzser.hu, 2011. június 10.) Kérdésem: Miért kell nekünk a dél-koreaikat, s rajtuk keresztül a GM-et, vagyis az amerikaiakat támogatni és a hazai helyett az Aveot preferálni azzal, hogy szinte szuggeráljuk az emberekbe: az Aveo lehet az új magyar népautó!? (Lásd a bevezetőben írt német gondolkodási módot!)

A Suzuki és a nép ítélete

  • Ha megnézik az Önök honlapján található Népítéletet, megállapíthatják, hogy a Suzuki egyes típusai a néptől jelentősen jobb ítéletet kaptak/kapnak mint Önöktől, vagyis az újságíróktól! Néhány adat:
    Öreg Swift: 8,08; Swift II.: 8,36; Swift III.: 8,22; SX4: 8,06; Liana: 8,56 stb.
    VW Golf (1991-99): 7,85; Golf (1997-2007): 7,10; Golf (2003-2007): 7,70
    Polo ((1994-2001): 7,16; Polo (2009-):7,69
    Skoda Fabia (1999-2007): 7,57; Fabia (2007-): 7,93. Nem folytatom a sort!
    Már hallom, hogy ez csak egy statisztika! Ám azt is tudom, hogy a statisztika olyan, mint részegnek a villanyoszlop: inkább támogatja, mint felvilágosítja! Bízom abban, hogy az ilyen statisztikák engem támogatnak, Önöket pedig felvilágosítják!
  • Az automobil.hu oldalán 2011. január 18-án megjelent egy cikk Itt az új háromajtós Suzuki Swift címmel. A cikket 08:12-kor hozták létre és raptor véleménye ugyanazon a napon 08:34-kor: Ugyanolyan szar mint az előző. Kíváncsi lennék: 22 perc alatt hol és hogyan tudta a hozzászóló az autót kipróbálni? Egyáltalán kipróbálta? Mi az, ami ezt a véleményt kiváltotta, vagyis honnan ered ez a zsigeri utálat a Swifttel szemben? Ez is, és a hasonló hozzászólások megérdemelnének egy feltáró vizsgálatot és cikket Uraim!
  • Számtalan cikkben visszatérő téma a hitelekre vett Suzukik ügye. (Hányszor hallani: A Suzukit hitelre vásárló mind hülye!). Ha megnézzük a banki visszavett autók honlapjait (pl. a Merkantil Banknál stb.), ott nem csak Suzukik, hanem számos egyéb típus is szerepel. Tudom azt, hogy a Suzukit lehetett a legkönnyebben megvenni hitelre és a visszavett autók között is legnagyobb számban Suzukik vannak – az okokat nem az én feladatom boncolgatni! – de azt, hogy kis hazánkban sem az általános, sem a középiskolában nem tanítják a pénzzel való bánást, jól megmutatta ezt a hitelválság! És nem csak az autót, lakást stb. vásárlók mentek lépre, hanem választott vezetőink is! Ugyanis pl. a kilenc fős parlamenti adósságvizsgáló testületből hat főnek van hitele, de ők nem ülnek úgy a szégyenpadon, mint az autót hitelre vásárlók!
    (lásd: Hetvenmilliónyi tartozással vizsgálják az eladósodást. Index, 2011. október 18.)

A Suzuki és az állam

  • Amikor 2005-ben, az új Swift gyártásának beindulásakor Gyurcsány Ferenc meglátogatta az esztergomi üzemet, beszédében ki tért arra, hogy a miniszteri Audikat esetleg Swiftre lehetne cserélni. (vezess.hu, 2005. 02. 07,) Elgondolkodtam az ötleten és a következőkre jutottam:
3
 
Milyen jól nézne ki a Parlament, ha előtte Suzukik állnának!
4
 
Lázár Jánosnak korábban sok gondja volt az autójával. Problémáját egy SX4 beszerzésével oldotta meg! Stb., stb., stb.

  • Ha külföldön járok vagy külföldi filmet nézek, azt látom, hogy pl. a német rendőrség állományában VW-k, az olaszoknál Fiatok, Lanciák, a franciáknál Peugeotok, Renaultok stb., a szlovákoknál Kiák, azaz hazai gyártmányok vannak. Magyarországon láttam már Skodát, Suzukit, Opelt, VW-t, Chevroletet, Nissant rendőrautóként. Legutoljára Dacia Dustert láttam RENDŐRSÉG felirattal. Mi ez, ha nem pénzpocsékolás?! (Sokféle típus, sokféle pótalkatrész, különböző szervizigény stb.) Kérdésem: Miért nem lehet egy vagy két hazai típus mellett letenni a lantot úgy a rendőrségnél, mint az állami szektorban? Itt ne hivatkozzon senki a közbeszerzésre, mert ez a németeknél, franciáknál, szlovákoknál stb. ugyanúgy érvényes, mint nálunk! Csakhogy ők meg tudják oldani, mi meg nem akarjuk! Az államigazgatásban, ha X. Y főmuftinak, almuftinak vagy egy hetvenkettedik senkinek szolgálati kocsi jár, az mindjárt Audiban, Passatban, Skoda Superbben stb. gondolkodik! Könnyű neki, a mi adóforintjaink terhére tud autót választani!
  • Pár héttel ezelőtt az egyik reggeli műsorban arról beszéltek, hogy a magyarországi autógyárak milyen mértékben járulnak hozzá a GDP-hez. Beszéltek az Audiról, az Opelről, az új Mercedes-gyár várható eredményéről, de a Suzukit meg sem említették! Tudja valaki, miért?
  • A következő megjegyzésem nem az államra, hanem a COOP-ra vonatkozik. Ez a magyar tulajdonosi körű üzlethálózat (tudják: A jó szomszéd!) feladatának tekinti a magyar áruk forgalmazását, melyet szlogenjében így hirdet: Az igazi magyar termékek forgalmazója!
    Ám 15. születésnapuk alkalmából 2010. november 19-én 15 darab Skoda Fabiat sorsoltak ki, vagyis krumpliból, paradicsomból, paprikából, sárgarépából stb. jöhet a magyar, de autóból nem. (V. ö.: Bort iszik és vizet prédikál!)
5

A gazdasági patriotizmus ma

Ma egyre több állam védi vámokkal, kvótákkal és a nemzeti vállalatok támogatásával a saját piacát. Ami az EU-t illeti, a tagállamok egyes piacvédő intézkedései valóban sértik az uniós versenyjogot, mert nyilvánvalóan korlátozzák a versenyt, ám úgy tűnik, efölött most szemet hunyhat Brüsszel. Annak ellenére, hogy a versenyjog kifejezetten tiltja a versenykorlátozó megállapodásokat és a határokon átnyúló vállalategyesítések ellenőrzését, több tagállam ezt mégsem veszi figyelembe. Franciaországtól kezdve Olaszországig sok esetben akadályoztak meg központilag vállalatfelvásárlásokat, ahol külföldi partner került volna a nemzeti piac olyan területére, amelyet az állam stratégiailag fontosnak tartott. Párizs kifejezetten ragaszkodott az érzékeny ágazatok védelméhez, amelyek fontosak a nemzeti érdek vagy a nemzet biztonsága szempontjából.

Az utóbbi három év protekcionista lépéseinek megítélésekor a nagyobb tagállamok versenyjog-sértésekor Brüsszel sokkal elnézőbb volt, mint például a kisebb tagállamok, így hazánk esetében is. Mindez elsősorban az államra vonatkozó uniós versenyjogi rendelkezéseknél nyilvánult meg: az uniós rendelkezésekkel gyakorlatilag szembemenetelnek az egyes szektoroknak piacvédelmet szorgalmazó tagországok annak ellenére, hogy az EU előírja az állami támogatások kontrollját, és tiltja a nemzeti tulajdonú vállalatok előnyben részesítését más tagállamok rovására. Márpedig a pénzintézeteknek és egyéb kiemelt szektoroknak dobott állami mentőövek egyértelműen versenytorzító hatásúak.

A megszorítások miatt súlyos gondokkal küzdő iparágakban azonban egyre több ország sorolja hátrébb ezeket az elveket, vagy gazdaságpolitikai megfontolásból, vagy pusztán a közvélemény nyomására.

Nem véletlenül nagyok az elvárások a kormányokkal szemben a súlyos gondokkal küszködő nemzeti szektorok védelmezésére, a válság során ugyanis számos protekcionistának minősülő állami intézkedésre került már sor.” (A fenti idézet a Magyar Nemzet 2011. augusztus 8-i Világdivattá válik a gazdasági patriotizmus c. cikkéből van.)

A fentiekhez hasonló elképzelések megjelentek nálunk is (lásd Vegyél magyar árut!), de ezek jelenleg első sorban a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre vonatkoznak. Kérdésem? Miért ne vonatkozhatna ez a Suzukira is? Elvégre Magyarországon készül és megfelel az EU által megfogalmazott beszállítói követelményeknek. Vagyis a Suzuki magyar munkaerőt foglalkoztat (direkt módon: Esztergomban az összeszerelésnél, indirekt módon: a hazai alkatrész-beszállítóknál), Magyarországon fizet adót és egy növekvő termelés csökkenő hazai munkanélküliséget eredményezhet.

Hogyan tovább?

Ma Magyarországon négy autógyártócég dolgozik. Ezek abc-sorrendben a következők: Audi, Mercedes, Opel és Suzuki. Ebből egy (az Opel) csak motorgyártással, a másik három összeszereléssel (is) foglalkozik. Az Audi és a Mercedes felső kategóriájú autókat állít elő, mely sok ember számára csak álom marad, vagyis nem elérhető. Marad tehát az Opel és a Suzuki. Mivel az Opelről nem jelentek meg olyan cikkek mint a Suzukiról, ezért most csak a Suzukival kívánok foglalkozni.

  • Az újságírók fogadják el, hogy a Suzuki magyar termék és korrekt cikkeikkel támogassák a hazai gazdasági patriotizmust. Itt nem érvényes Arany János gondolata: „Nem a való (hanem) annak égi mása lesz amitől függ a költemény (vagyis az autó!) varázsa”, másképpen: ne állítsanak irreális feltételeket az autó elé, lásd pl. kanyarfényszóró! Remélem, a gazdaság fejlődésével a kanyarfényszóró is felkerül az ajánlati listára, de addig számomra ez olyan, mintha általános iskoláson érettségi bizonyítványt kérnének számon!
  • Tudom, hogy a Suzuki nem hibátlan autó, pl. kicsi a csomagtartója stb.! De gondoljanak arra, hogy gyermekük bemutatását sem a rossz tulajdonságok ismertetésével kezdik!
  • Környezetvédelem. Hol vannak a máskor, más témában oly hangos környezetvédők? A Suzuki kis fogyasztásával, alacsony károsanyag-kibocsátásával védi környezetünket. Mikor fogják az újságírók és a környezetvédők ezt a fogyasztóközönségnek jobban kihangsúlyozni és erőteljesebben tudatosítani? Lásd pl. : 4 l/100 km volt az új Suzuki Swift fogyasztása egy angol versenyen (autonavigator, 2010. szeptember 23.) Vagy elfelejtették a régi szlogent: A benzin nem lesz olcsóbb, csak a Suzukiba kevesebb kell! Esetleg céljuk az üzemanyag-forgalmazók támogatása?
  • Megbízhatóság, gazdaságosság. Ez is olyan téma, amelyről alig írnak. A kis fogyasztás
    – ilyen benzinárak mellet! – igencsak gazdaságossá teszi használatát, megbízhatósága legendás, szerviz-igénye pedig kicsi.
  • Kiváló jellemzőinek köszönhetően az autós szaksajtó képviselői két fórumon is elismerésben részesítették a nemrégiben útjára bocsátott új Swiftet a kisautó kategóriában. A Japán Autós Szakírók és Újságírók Konferenciája (RJC), valamint a Skót Autós Szakírók Egyesülete (ASMW) egyaránt úgy találta, hogy a Swift érdemes az „Év autója” címre. (Forrás: suzuki.hu) Érdekes módon, erről sem jelent meg nálunk hírverés!
  • A Suzuki teszteket elnézve, azt látom, hogy mindig a legmagasabb felszereltségi fokozatú autókat tesztelik. Baráti körben többször beszéltünk arról, hogy miért nem az alapváltozatot mutatják be, ugyanis sok ember számára ez a megfizethető és szívesen venne erről is információt, ugyanis korábban a Suzuki a kispénzű vásárlók kedvelt autója volt.
  • Mikor jutunk már el oda, hogy a fogyasztók véleménye és az újságírók véleménye legalább nagyjából egybe essen? Jelenleg úgy néz ki, hogy a két csoport külön kasztot képvisel! (Lásd előbb, a Népítéletnél!)
  • Jó lenne, ha az itt leírtakat az állami vezetők is figyelembe vennék (ennek okát előbb már ismertettem) és – legalább állami szinten! – a hazánkban gyártott autókat preferálnák!
    Ilyenre számtalan példa található az EU-n belül!
  • Ahogyan az előző részben írtam, szívesen vennék egy cikket (esetleg Winkler úr tollából!) arról, hogy mi váltotta ki egyesekben a Suzukival szembeni zsigeri gyűlöletet, melyhez cikkeivel – úgy érzem – néhány újságíró is hozzájárult.

Még egy téma

A Vályi-cikk végén van egy kép, amelyet igencsak sértőnek érzek! Erről van szó:

6

Mondják, ki mernének tenni egy hasonló képet pl. VW-ről, Mercedesről, Opelről stb.? Ugye nem!

7

A fentiekben leírtak alapján arra kérem Önöket, hogy inkább a következő képet használják, azért, hogy a Suzuki megtalálja a BEJÁRATOT a magyar emberekhez!

8

Befejezés

Csak azt kérem Önöktől és az autós újságíró társadalomtól, hogy amikor a Suzukit értékelik

  • vegyék figyelembe és szívleljék meg a fentiekben leírt tényeket és javaslatokat,
  • emlékezzenek arra, mit mondott Bástya elvtárs a magyar narancsra a Tanú című filmben: Kicsi is, savanyú is, de a miénk!, és
  • segítsék azt, hogy végre nálunk is működjön a fogyasztók patriotizmusa!

Egyben kiváncsian várom véleményüket!

Üdvözlettel

Imre

Nyílt levél Rogán Antalnak

2012.05.07. 17:55 - Totalcar olvasó

Feladó: Shadowbull

Címzett: Vályi István

Targy: Nyílt levél Rogán Antalnak nyilatkozata nyomán

Tisztelt Rogán Antal képviselő úr!

Külföldön élő magyarként érdeklődéssel olvastam a totalcar.hu-nak tett nyilatkozatát a külföldi rendszámú gépjárművek magyarországi használatával kapcsolatban. Ön a cikk szerint az alábbiakat állítja, idézem:

"...hiszen a magyarországi lakóhellyel rendelkező járművezető bármennyi ideig jogosult a külföldi rendszámú autójával közlekedni a hazai utakon, ha rendelkezik bejelentett külföldi tartózkodási hellyel..."

Nos, ön téved. Azt fel sem merem tételezni, hogy szándékosan állít valótlanságot. A valóság ugyanis az, hogy az a személy, aki Magyarországon bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik, nem vezethet Magyarországon saját tulajdonú külföldi rendszámú gépjárművet, amennyiben még nem kezdeményezte a magyarországi forgalomba helyezést.

Hogy egy kicsit jobban megvilágítsam a helyzetet, leírnám a saját példámat: 6 éve élünk a családommal Németországban, ezt néhány éve Magyarországon hivatalosan be is jelentettük. Ennek eredményeképpen a magyarországi állandó lakcímünk megszűnt, viszont maradt tartózkodási helyünk, hogy az esetleges hivatalos ügyeket könnyebben tudjuk intézni. Németországban vásároltunk egy autót, amin természetesen német rendszám van.

Önök pedig adócsalónak nyilvánítottak, és azzal fenyegetnek, hogy egy közúti ellenőrzés alkalmával leveszik a rendszámomat, és többszázezer forintra büntetnek. Kérem, ne kezdjen el bőszen tiltakozni, hogy ez nem is így van, hiszen csak igazolni kell... Több hetes utánajárásomba került, amíg tisztáztam: ha az autó a saját tulajdonomban van, NEM használhatom Magyarországon, ha van lakcímem vagy tartózkodási helyem. A rendőrség így értelmezi az önök jogszabályát, és így is hajtja végre. Idéznék:

Általános szabályként a törvény előírása szerint, amennyiben az üzembentartó természetes személy és lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van (a Kkt. 47. §-a szerint belföldi üzembentartó), járműve csak magyar hatósági engedéllyel és jelzéssel vehet részt a közúti forgalomban.
A lakóhely és szokásos tartózkodási hely meglétét az intézkedő rendőri a nyilvántartásban ellenőrzi. Szokásos tartózkodási helyen az érvényes tartózkodási helyet kell érteni. Az ellenőrzést akkor is el kell végezni, ha az intézkedés alá vont személy nem ad át magyar hatóság által kiállított lakó- vagy tartózkodási helyet megjelölő igazolványt (lakcímkártyát).
Amennyiben a természetes személy üzembentartó rendelkezik magyarországi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel, a jármű üzembentartóját, valamint vezetőjét a rendőr felszólítja, hogy a törvényben meghatározott mentesülési körülmény fennállását a helyszínen igazolja.
A magyarországi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező természetes személy üzembentartó akkor jogosult nem magyar hatósági jelzéssel és engedéllyel ellátott járművet közúti forgalomban tartani, ha

· a jármű tulajdonosa a jármű forgalomba helyezését a közlekedési igazgatási hatóságnál már kezdeményezte, vagy
· a járművet már korábban származás ellenőrzési nyilvántartásba vették.

Ugye kezd már világos lenni, tisztelt képviselő úr, hogy mi is a mi problémánk? Több tízezer magyar él külföldön, akik közül sokan nem tekintették véglegesnek a távozást, és ezért megtartották a magyar állandó lakcímüket (mert például ingatlanjuk van) vagy tartózkodási helyet létesítettek, amire egyébként minden joguk megvan az Európai Unióban.

Ha megengedi néhány ténnyel tovább árnyalnám a témát. Miután a külföldön élő magyar hosszú tájékozódás után ráébred, hogy nincs semmilyen lehetősége magyar lakcímmel rendelkezve használni a teljesen törvényesen tulajdonolt autóját Magyarországon, kisakkozza az egyetlen lehetséges megoldást: meg kell szüntetni a magyar lakcímet, és be kell jelenteni a végleges külföldre távozást. Nos, ezt külföldön a magyar nagykövetségen és konzulátusokon lehet megtenni. Az átfutási ideje 3 azaz három hónap! A konzulátus természetesen kiállít egy igazolást a bejelentésről, de 3 hónapba telik, mire ez a magyar lakcímnyilvántartásba bekerül. A XXI. században, az email meg az SMS korában... És amennyiben ezt olvasván rossz érzések kelnének önben, elárulom igaza van: A magyar rendőrség NEM FOGADJA EL a konzulátus által kiállított pecsétes papírt. Csak azt fogadja el, ha a lakcímkártyában "Külföldi Cím" bejegyzés szerepel. Ezt a rendőrség megerősítette, kérem járjon utána, ha nem hiszi. Én sem hittem el, utánajártam..
Felmerülhet persze az is önben, hogy Magyarország mondhatja-e magáról hogy jogállam, amennyiben a rendőrsége a következők szerint jár el, ismét idéznék:

A Kkt. 25/B. § (5) bekezdése alapján a mentesülési körülmények valamelyikének fennállását az ellenőrzés során kell igazolnia a jármű vezetőjének, vagy az üzembentartójának. Erre való tekintettel, az intézkedés alá vont személy azon kijelentése, hogy valamely mentesülési körülmény nála fennáll, de azt csak az ellenőrzés után tudná igazolni, nem akadálya a R. 98. §-ban meghatározott intézkedések foganatosításának, utólagos igazolásnak helye nincs.

Ugye érti, tisztelt képviselő úr? Tegyük fel hogy valaki külföldön él, és nem követi különösebben a magyarországi fejleményeket, hazalátogat, és puff, volt rendszám, nincs rendszám, reklamációnak helye nincs. Ön szerint ez helyes? Szerintem nem az. Sokan vagyunk ezzel így. Persze a mi véleményünk nem igazán érdekel senkit, a politikai elit nem lát bennünk érdemi tömeget, nem fenyegetjük esetleges protestszavazással a hatalmukat, az otthon maradt honfitársainkat pedig a mi gondjaink nem igazán foglalkoztatják, hiszen van nekik bajuk elég, ráadásul azt nyilatkozzák prominens politikusok magabiztosan, hogy nincs is ilyen probléma.

Tisztelt képviselő úr, ha már idáig elolvasta, akkor még egy érdekes adalék: A feleségem is szeretné vezetni az autónkat, ezért úgy döntöttünk, hogy az egész család bejelenti a végleges külföldre távozást. Csakhogy ez nem megy olyan egyszerűen: Egy 1952-es(!) törvény alapján kiskorú gyermek külföldi letelepedése csak a Gyámhivatal engedélyével lehetséges. Ez sajnos nem vicc, az illetékes gyámhivatal megerősítette. Leírnám, hogy mit követel a Gyámhivatal:

- szülők közös kérelme a gyermek végleges külföldre távozására vonatkozó szülői jognyilatkozat jóváhagyása iránt az Ön által leírtak alapján feltételezve, hogy a gyermekük felett az anyával közösen gyakorolják a szülői felügyeleti jogot (tehát  bíróság nem döntött a gyermekelhelyezésben)

- amennyiben bírói döntés alapján csak egyik szülő gyakorolja a gyermek felett a szülői felügyeletet, úgy a fenti kérelmet a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülőnek kell aláírni, míg a másik szülőnek külön kell nyilatkozni arról, hogy egyetért-e gyermeke végleges külföldre távozásával (ez esetben a gyermekelhelyezésről szóló bírói döntést is szükséges csatolni)

- amennyiben azért gyakorolja az egyik szülő a szülői felügyeleti jogot, mert a másik szülő elhunyt, úgy a kérelem mellé a halotti anyakönyvi kivonat csatolása szükséges

- kérelemnek tartalmaznia kell a kérelmező szülő/szülők és a gyermek nevét  és személyazonosító adatait (neme, állampolgársága, születési helye és ideje, anyja neve, bejelentett lakóhelye és tartózkodási helye),

- gyermek iskolalátogatási igazolásának eredeti példánya,
szülő/szülők kereseti igazolásának eredeti példánya,
lakásbérleti szerződés másolata
amennyiben abból megállapítható, hogy a bérlő az ingatlanba
családjával együtt költözik

- amennyiben azonban a lakásbérleti szerződés kizárja, hogy a bérlő az ingatlanba más személyt  (családtagot) befogadjon, úgy szükséges a bérbeadó nyilatkozata arról, hogy hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek is az ingatlanban lakjon, környezettanulmány, amennyiben ennek beszerzése az Ön részéről akadályba ütközik, úgy jelölje meg azt a német hatóságot (pontos megnevezéssel és postacímmel), amely a környezettanulmány elkészítésére jogosult, és a megjelölt német hatóságot a gyámhivatal megkeresi a környezettanulmány elkészítése iránt.

Az ember felteszi a kérdést, hogy hogyan lehetséges mindez ma, 8 évvel az EU-csatlakozásunk után, 2012-ben. Az egész kormány és a frakció jogászokkal van tele, és nem képesek egy törvényt megalkotni, ami nem akad össze legalább öt másikkal, beleértve néhány EU-s alapelvet? Tragikomikus.

Egy mindenesetre biztos: akik ellen ezt a törvényt megalkották, azok röhögnek a markukba. A "szlovákrendszámos" adóelkerülő ugyanis meg tudja fizetni a jogászait, aki már meg is találták a kiskapukat.

Mi pedig, törvényesen külföldön élők, megfizetjük az önök tévedéseinek az árát. Habár önök az adócsalást nem tudták megállítani, azt sikeresen  elérték, hogy a magyar határ átlépése előtt ismét görcsbe ránduljon az egyszeri polgár gyomra, mint nem is olyan rég, egy olyan korban, amiről azt hittük, már végleg letűnt.


Tisztelt képviselő úr, azt hiszem erre nem lehetnek büszkék.

(Név és cím a szerkesztőségben)

Ezt már ne vedd meg!

2012.04.14. 16:09 - Olvasó

Dátum: 2012. április 13.

Tárgy: "Ezt ne vedd meg"-blogba való Audi

Feladó: János

Címzett: Winkler Róbert

Kedves Róbert!

Remélem jó helyre írok: szeretnék ajánlani egy autót az "Ezt ne vedd meg" blogba.
Egy 1992-es Audi 100-asról van szó, ami természetesen nem egy mai darab, ám jelen példánnyal valaki mégis megjárhatja elég rendesen.
http://www.hasznaltauto.hu/auto/audi/100/audi_100_2.0-5680018
János vagyok, az említett gépjármű ELSŐ tulajdonosa. 1991-ben hoztuk el a BUD144 rendszámú Audi 100 2,0 típusú autót a Jennersdorfi Auto Posch szalonból (hirdetésben 1992-őt irnak már ez is érdekes, bár honosítva lehet, hogy csak 1992-ben volt erre most hirtelenjében nem emlékszem, akkoriban még bonyolultabb volt új autóhoz jutni)
Amiért írok az egész konkrétan egy 1994-ben történt eset, amikor is az autóval Romániában karamboloztam. Dupla baloldali durr-defektem volt (feltehetően a helyszíntől pár száz méterre levő gumisműhely műve, ez már sosem fog kiderülni) aminek következtében az autóval kb 120km/hs sebességnél keresztbefordultam, majd az útpadkára sodródtam, ahol a laza talajt feltolta maga előtt a hátsó kerék és ettől az autó fel is borult, két és fél szaltó után a tetején kötött ki, gondolom nem kell részleteznem az állapotát. Szívesen mutatnék képet is az esetről de sajnos már nem áll rendelkezésemre. (egyébként sértetlenül megúsztuk amiért nagyon hálás vagyok a kis autónak)
Én a baleset után - nem azért írom, hogy felvégjak vele - abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy tudtam egy új autót vásárolni (szintén Audi 100 hiszen megmentett, több se kell...) ám a régi autó maradványait elnézve ki szerettem volna vonatni forgalomból, mert ebből biztonságos jármű már sosem lesz. Ekkor meggyőzött a Zalaegerszegi (itt lakunk/laktunk akkor is) autó Fatér gárdája, hogy ők ezt össze tudják rakni, és értékesíteni, így hát rájuk hagytam a dolgot.
Láttam a javítás eredményét és folyamatát is, elég annyi, hogy az autó tetején található utólagos tetőablak azért került rá, mert a balesetkor leamortizált tetőlemezt hagyták meg, és a több mint két centiméter(!) vastagságú kittelés többször is visszarepedt, de még a motor és a teljes hátsó futómű is kiszakadt az autóból. És még sorolhatnám, de engedelmével ettől most eltekintek.
A hirdetésben a jelenlegi tulajdonos/kereskedő, függetlenül attól, hogy tudtában van-e ennek vagy nem, megkímélt, kitűnő műszaki állapotúnak hirdeti az autót, amin egy figyelmetlen vásárló hatalmasat bukhat, egy neadjisten bekövetkező balesetkor biztosan tudom, hogy ennek az autónak a karosszériája messze nem fog elegendő védelmet nyújtani.
Az autót végül úgy adtuk el, mélyen piaci ára alatt, hogy a vevő fiatal házaspár tudtára adtuk az egész történetet. Hogy ők tovább adták-e azt már sajnos nem tudhatjuk.
Megköszönném, ha egy pár soros posztban figyelmeztetné a leendő vevőket a fenn álló veszélyre, ebből ugyanis biztonságos autó soha nem lesz! Nem szeretném ha valaki az életével fizetne egy rossz döntésért.

További sok sikert kívánva színvonalas oldaluk működéséhez, üdvözlettel:
János

Corsányi kedvezmény Insigniára

2012.04.05. 16:59 - Papp Tibor

Olvasónk, Tamás tapasztalata a listaár/valódi ár kapcsolatáról, az Insignia esetében. Tessenek megkapaszkodni: a kedvezmény majdnem egy Corsa ára, amit hivatalosan 2,8 millióért lehet megkapni. Persze a csoda sem tudja, ebből nem jön-e le még némi kedvezmény.

Igaz az összehasonlítás annyiban sántít, hogy nagyobb értékű modellről van szó, mint amit mi vizsgáltunk az inkognitóban végzett árajánlatkérésnél. Mert ugye tudjuk: minél magasabb az listaár, annál nagyobb a kedvezmény. Mégis megdöbbentőek a számok.

Feladó: Tamás

Címzet: Stump András

Targy: egy érdekesség a Mondeo vs. i40 teszhez

Kedves András,

Mostanában alkudoztam Insigniára és ennél is érdekesebb ajánlatokat kaptam:
Listaár: 10 137 000Ft
Kedvezmény: 2 400 480Ft
Fizetendő: 7 736 520Ft

Ezt az ajánlatot három különböző budapesti Opel kereskedés is megadta.

Üdvözlettel,

Tamás