Veszélyes az érintőképernyő?

2013.06.21. 11:03 - Stump András

Feladó: Vajk

Címzett: Stump András

Dátum: 2013. június 14. 19:57

Tárgy: erintokepernyo a kocsiban

Tisztelt Uram,

Onnek mi a velemenye, mennyire veszelyes az erintokepernyo az autoban? A fizikailag letezo kezelofeluletek kiismerhetoek, kitapinthatoak, akar odapillantas nelkul, vagy minimalis vizualis figyelemmel kezelhetoek. Az erintokepernyo ezzel szemben tokeletesen sik, teljesen oda kell nezni hogy lassuk mit csinalunk.

Vajk

Kedves Vajk!

Azt gondolom, hogy az érintőképernyő nagyon veszélyes az autóban, borzasztóan el tudja vonni a figyelmet a vezetéstől. Sőt, általában minden nagy, színes, hatszintű menüs képernyő veszélyforrás, akármivel is kezeljük, hiszen oda kell nézni, hogy tudjuk, mit csinálunk. Bizonyos autókban számos funkciót egyébként le is tiltanak menet közben, hogy a sofőr ne a száguldó autóban töprengjen azon, hogy hány másodpercig égjen a hazakísérő fény. A gyártók jogilag sokszor azzal védik magukat, hogy általában még meg is kell erősíteni, valóban használni szeretnénk-e az érintőképernyőt, mert veszélyes. Ez plusz egy gombnyomás és egy másodperc, amíg nem az utat nézzük.
És ott van a váltásjelző, ami a műszeregység eldugott sarkában segít takarékoskodni a benzinnel. A sebességkorlátozó automata, ami mostanában egyre több autóban jelenik meg, szintén hosszú pillanatokig rabolja az óvatos sofőr figyelmét, amíg beállítja a 145-öt az autópályán. Nem beszélve a rádióról, aminek a hangszínét percekig lehet babrálni, és akkor még nem hívott fel az anyós a kihangosítón, mert bizony az is legális. Ha éppen a navigáció beállítása közben kezdi el mondani a drága asszony a vasárnapi programot, semmi sem ment már meg a tömegkaramboltól.

Az autózás veszélyes dolog. Forgalmi helyzettől függően sokszor teljes koncentrációra is szükség lehet, sőt, néha meg is kell osztani figyelmünket. Rutintól, hangulattól, fáradtságtól függően bizonyos mértékben leköti az embert. Vagy nem. Láttam már kamionsofőrt autópályán, ahogy tévénézés közben sütötte a virslit a hordozható rezsóján. Felelőtlenség, nyilván, de emberünk szemmel láthatóan unatkozott.

Azt gondolom, értelmes ember tudja, mikor veheti le az útról a szemét. Ön sosem nézett még utasa szemébe, miközben álltak a piros lámpánál? Netán menet közben is, amikor éppen csak utazott a kihalt négysávos úton? Rengeteg holtidő van vezetés közben, amikor veszély nélkül körül lehet nézni néhány tizedmásodpercre. Ha nem lenne így, a műszereket is fölöslegesen szerelnék az autókba. Csak arra kell odafigyelni, hogy akkor nézzen le az ember, amikor nem lehet baj. Ha úgy ítéli meg, hogy csak álló helyzetben, akkor bizony várni kell.

Ne gondolja, hogy nem értem a problémát, sőt, bennem is felmerült tesztvezetés közben, hogy például a C4 Picassóban sokkal ügyesebb lenne érintőképernyő helyett néhány gombbal kezelni a klímát. És bizony a logikátlan menürendszer kezelése is túlságosan sok figyelmet igényelt. De ha nem sikerült menet közben beállítani a hangszínt, akkor megvártam a következő megállást.

Akár tetszik, akár nem, a vásárlói igények arra terelték az autóipart (vagy fordítva?), hogy szép nagy, színes kijelzőket szereljenek a középkonzolra. Először a prémiumoknál jelentek meg, most már a Daciákban is van. Szerencsére néhány nap alatt szinte mindegyik kezelését el lehet sajátítani, így nem igényel több odafigyelést, mint adott esetben egy nyomógomb megkeresése a középkonzolon.

Régen hegymenetben a vízhőfokot kellett nézni a műszerfalon, ma az érintőképernyőt nyomkodjuk. Szerintem még így is sokkal könnyebb vezetni a mai autókat, és a többi kortünetnek köszönhetően biztonságosabb is lett az autózás, ha hihetünk a statisztikáknak.

Üdv:

Stump András

Megint elértünk valamit

2013.06.14. 18:25 - Totalcar

Mai cikkünkhöz Laci küldte el a bizonyítékokat, ezek szerint sikerült! Az Árpád fejedelem útján kihelyezett Éder Szilveszter forgalomtechnikai emléktükör után itt egy újabb eset, ahol érdemes volt felhívni a figyelmet egy hibára. Egyébként nem is az a baj, hogy egy tábla rossz helyre kerül, vagy benövik a fák, és épp nem jár arra egy láncfűrészes ember. A baj inkább az, hogy akik büntetgetnek, kihasználják ezt, ahelyett, hogy jeleznék a megfelelő helyen.

Üdv Dániel!

Itt dolgozom az Angyalföldi úton, a táblát pár napja előrébb helyezték, ahol szintén nem lehetett látni, ma reggel pedig megnyírták a fákat.
Laci

   nyirva

Nem tudom, mit csinál a VW

2013.05.25. 20:58 - Totalcar

Olvasónkat, Bencét komolyan elgondolkodtatta az új Seat Leon tesztje. Kissé szkeptikusan szemléli a Volkswagen-csoport lépéseit - úgy véli, hogy a német konszern szab határokat a Seat fejlődésének. Levelében kitér a VW régóta fontolgatott lépésére, az Alfa Romeo esetleges felvásárlására, és javaslatot is tesz a Volkswagennek: miért nem veszik meg a Suzukit?

Feladó: Bence

Dátum: 2013. május 25. 12:30

Tárgy: Nem tudom, mit csinál a VW

Címzett: Totalcar

Tisztelt Totalcar!

Miután elolvastam az új Seat Leon tesztjét, felmerült bennem néhány kérdés. Bár eddig nagyon szépen terjeszkedett a VW-csoport, néhány lépésüket nem igazán értem.

Kitűzték maguk elé azt a célt, hogy a világ egyik vezető autóipari konszernje szeretnének lenni, és hogy 13 márkás cégcsoporttá szeretnének bővülni. Elnézve az eladási számaikat egész jó úton haladnak. Ezzel kapcsolatban már évek óta lehet hallani arról, hogy szeretnék bekebelezni az Alfa Romeót. De minek? Hiszen sportos márkájuk már van a Seat képében, de sajnos azzal is csak szenvednek. A Seat már többször is kapott utolsó esélyt, és a jelenlegi európai autópiaci helyzetben komolyan elképzelhetőnek tartom, hogy tényleg nincs sok hátra a spanyol márkának.

Véleményem szerint a Seattal éppen az a probléma, hogy rájuk erőltetik az egyen-Volkswagen alkatrészeket. Ez bizonyos mértékben befolyásolja a formatervezési lehetőségeket is és műszaki határokat is szab - innentől kezdve az igazi sportosságnak lőttek, és joggal tehetjük fel a kérdést, amit Andróczi Balázs is megfogalmaz: miért venne bárki is Astra, Focus vagy Golf helyett Leont? És itt szeretnék visszatérni az Alfa Romeóra: ha azt megvásárolná a VW, egy ideig lehet, hogy jól menne a szekér, amíg a Fiat-alapú Alfák ki nem kopnak a kínálatból. Na de mi lesz utána? Egy átcímkézett A3-as lesz az Giulietta? A Giulia (159-es utódja) egy Skoda Octavia vezetési élményét fogja nyújtani? Ha az egész Alfa Romeo-kínálat ugyanúgy egyen-Volkswagenekből fog állni, mint most a Seaté, akkor ki fog a sportosság miatt Alfát venni? Az Alfa Romeo hagyományokkal és dicsőséges múlttal rendelkezik, nagyon helyesen teszi a Fiat, hogy (egyelőre) nem kárhoztatja a VW kezére.

Azt sem értem, hogy ha már a VW megvette a Suzuki-részvények 20%-át, miért nem ebbe az irányba haladnak tovább? A Suzukin keresztül pl. Indiában hatalmasat kaszálhatna a Volkswagen. De nem csak ott, hanem Japánban és talán Kínában is. A Suzuki szerintem sokkal ideálisabb 13. márka lenne a cégcsoport számára, mint az Alfa.

És úgy az egész személyautó-palettájukat is csodálkozva szemlélem. A '90-es években még nagyjából működött az a felállás, hogy a Skoda olcsó; a VW átlagos, de elegáns; a Seat sportos; az Audi pedig presztízsautókat gyárt. (A Porschéval és a Lamborghinivel most ne számoljunk.) Ehhez képest mi van ma? Az Audi megmaradt a presztízsautók piacán, a VW is a presztízsmárka irányába mozdult el, a Skoda pedig éppen csak egy paraszthajszállal van lemaradva a VW-től. A Seat meg amolyan mostohagyerek, a sportosságtól fényévekre van (mondjuk ez a mostani Toledo és Leon egész pofás), mostmár inkább olcsóautós-márka lehetne belőle, de az árai miatt ettől is messze van. Véleményem szerint a kínálatból a nagyon olcsó, Dacia Logan-Fiat Panda kategóriájú kocsik hiányoznak igazán, és ilyeneket nyilván nem dobnának piacra VW vagy Skoda jelvénnyel, hiszen ez komoly presztízsrombolás lenne, de erre a célra éppen megfelelő lenne a Suzuki márkanév. Megint csak oda lyukadtunk ki, hogy nem értem, hogy a VW-cégcsoport miért nem a Suzukival kötött kapcsolatát próbálja tovább mélyíteni.

Tehát nem igazán látom át a VW-csoport terjeszkedési politikáját, bár eddig a számok őket igazolták. Mit kezdenének az Alfával és miért nem működnek együtt a Suzukival? Kérem a tisztelt szerkesztőséget vagy az olvasókat, hogy próbálják a leírtakat végiggondolni és magyarázatot adni.

Üdvözlettel: Bence

Mai nyelvtan-trollunk: úticél vagy úti cél?

2013.03.01. 15:10 - Papp Tibor

Íme mai trollunk levele a navigációs tabletről szóló cikkhez, módosítás nélkül. Ha egyébként osztályozni szeretnénk a trollokat, mindenképp érdemes megemlítenem azt a kategóriát, amelyikbe őt is besorolhatjuk: mi nyelvtantrollnak hívjuk az ilyet. Különös ismertetőjelük, hogy egy-egy helyesírási hibán úgy felhúzzák magukat, hogy...hát így:

Feladó: ?

Dátum: 2013. március 1. 08:18:34 CET

Címzett: papptibi

"Azt csak halkan jegyzem meg, hogy még mindog megvan benne az alap helyesírási hiba, nevezetesen az úti cél két szó helyesen"


Ugyan mi a retkes pߤ$×tól lenne az 'úticél' két szó, tibibazmeg? Ahogy az útitárs se az, meg az útikönyv se az, meg az útiköltség se az, meg az egybeolvadt birtokos szerkezetek egyike se az.
Kapjatok már a fejetekhez, baszki.
Szánalom. És még kérkedik is a tudatlanságával az ostoba.

Az látszik, hogy a levélíró szakember, csak már rég látott közelről helyesírási szótárat. Is.

Azonban nincs igaza, gondolom, az Osiris helyesírási szótár vonatkozó szócsikke meggyőzi őt.

   uticel

Úgy tűnik, hogy trollunk példái jók, csak nem passzolnak az úti célhoz. Talán azért, mert itt az úti egyszerű jelző. Nem tudom, én mérnök vagyok. Így nem gondolkodom állandósult kapcsolatokban, hanem simán elfogadom, amit a feleségem mond, elvégre ő egy okos asszony. Mellesleg korrektorként dolgozik.

Egyébként a vicc az, hogy ugyanebben a mondatban a mindig helyett mindog szerepelt, továbbá a cikkben végig helytelenül collosnak írtam a colost, de az nem zavarta.

Pedig lélekben egyetértünk trollunkkal, ha a stílusa kevésbé megkapó (ilyen stílusban vitázni nyelvtanról olyan, mint amikor valaki bekommentelte egyik cikkemhez, hogy "és az udvariassággal mi lesz, te f...z???!"). Az én fejemben is egy szó az úticél, csak már évekkel ezelőtt szólt a feleségem, hogy tévedek. Csak megjegyeztem, így használom, nem érdekel a nyelvtan elmélete. De aki népi mozgalmat indít a megváltoztatására, ám tegye. Csak arra kérném, hogy intézze el azt is, hogy a rugós tag ismét lehessen egy szó, elvégre olyan alkatrész, hogy tag nincs, ahogy rugótlan tag sincs, maximum hímtag, de maradjunk inkább a gépészetnél. (A rugós tag alapvetően a német federbein szó béna fordítása.)

Addig, amíg ez a mozgalom nem éri el a célját, hadd fogadjuk el, amit az akadémia mond, akárhogy is fáj az úti cél, a rugós tag és a bokszer, így, x nélkül.

Vannak jó és kevésbé jó autók, ennyi

2013.01.29. 17:55 - Stump András

Feladó: Péter

Dátum: 2013. január 25. 14:54:34 CET

Címzett: Totalcar

Tisztelt Totalcar szerkesztőség!

Örülök hogy végül más is olvasójuk is megfogalmazta, de bennem is felmerült többször, mennyire elfogult vagy elfogulatlan a Totalcar gárdája francia autó témakörben. Tudom ez pont a 102. levél ebben a témában, nem szokásom ilyeneket írni, de az elmúlt időszakban nálam is elszakadt valami, és amiről eddig úgy gondoltam, hogy belefér az „életmód újságírás” stílusába, az egyre több embernek piszkálja a szemét és hosszútávon a Totalcar kárára is válhat. Félreértés ne essék, én szeretem ha valaki felvállalja a véleményét, de azt gondolom, hogy Magyarország vezető autós orgánumának több gondot kellene fordítania tesztjei, beszámolói objektivitására, szakmaiságára. Nagyon jó példák erre Winkler Róbert Peugeot 208 tesztjei, melyekből azon kívül, hogy nem tetszik neki az autó, kevés hasznos információ derül ki erről a modellről, a TV műsor és a cikk jelentős részét az tölti ki, hogy ő az autó formáját, belső kialakítását fikázza, ami azért túl szubjektív dolog ahhoz, hogy ezzel ennyit foglalkozzunk.

Másrész itt van a múltkori Citroen C-Elysée – Skoda Rapid videó, melyben Vályi István olyan elfogultságról tesz tanúbizonyságot, ami erősen megkérdőjelezi, hogy ez a „szakember” objektív tesztet írjon bármelyik francia modellről. Megfigyeltem azt is, hogy a hírszerkesztő által átvett nemzetközi anyagok közlésekor is legtöbbször a francia márkák közleményeit látják el olyan pikírt megjegyzésekkel, melyek megkérdőjelezik az adott fejlesztés vagy új modell létjogosultságát és gyakran felidézik a francia márkák korábbi kudarcait. Érdekes, más márkák sajtóhíreinél ezt nem tapasztalom, pedig úgy gondolom, hogy a sajtóhírek közlése normális esetben nem szubjektív műfaj.

Személyes tapasztalatok

Én egy multi cégnél vagyok felelős az igazgatóságunknál található 120 autó beszerzéséért, szervízeléséért és értékesítéséért. Ezen felül további 200 autóra „látok rá” a cégnél. Az autóink egy részét a munkavállalók szabadon választhatják ki bizonyos költségkereten belül, így sok márka képviselteti magát a flottában. Általában 100.000 Km vagy 5 év után válunk meg tőlük, de vannak olyan autók, melyeket csak 200.000 Km után értékesítünk. (Külön érdekesség ezeket aztán viszontlátni 80.000 Km-rel hirdetve, de ez egy másik téma…) Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy az utóbbi években beszerzett francia autóik szervízelési, karbantartási költségei nagy átlagban megegyeznek a német és japán konkurensekével, már ha a mai világban lehet egyáltalán ilyen „nemzetiségi” alapon megkülönböztetni az autókat. Néhány kivétel van, pl. a PSA egyébként BMW eredetű 1.6-os turbó benzin motorjaira az átlagnál többet kell költeni (a vezérlése hajlamos feladni a harcot), de minden márkánál van ilyen egyedi probléma, pl. a VW konszern 1.2 TSi motorjai is nyűgösebbek az átlagnál. A flotta 90%-át kitevő dízelekkel és a szívó benzinesekkel viszont az átlagnál is kevesebb a gond. Nem volt ez mindig így, a 2000-2004 közötti francia modellek (307, C4, Mégane II, Laguna, 607) sok álmatlan éjszakát okoztak, de az utóbbi években tapasztalható fejlődés egyértelmű.

Talán én azért vagyok szerencsés, mert nem csak újonnan, hanem 4-5 évesen is látom ezeket az autókat, látom az állapotfelmérő lapokat, melyeket eladás előtt készítenek. Összességében azt kell mondjam, hogy ezek alapján a francia modellek és elsősorban a PSA termékei sokat fejlődtek az elmúlt években.  A most kifutó 2008-2009-ben vásárolt autók 100.000 km futás felett is abszolút vállalhatók, akár műszakilag, akár a belső tér állapotát tekintve (feltéve hogy az illető kolléga is vigyázott az autóra). Ami érdekes, az a felhasználók véleménye. Nekem az a tapasztalatom, hogy egy-egy francia egyterűhöz úgy tudnak ragaszkodni a kollégák, mint valami háziállathoz, egyenesen meg vannak sértődve, ha eladjuk alóluk a régi autót és újat kell választani. Ez más márkáknál nem jellemző, talán még az Alfa és a BMW használók ragaszkodnak így az autóikhoz, bár ezekből nálunk kevés van.   Ami érdekes, hogy a francia márkát használók minden apró-cseprő hibával megkeresnek, mintha eleve gyanakvással ülnének az autóba. Rejtélyes zörejeket hallanak, úgy érzik nem gyorsul eléggé az autójuk, azonnal jönnek ha a rátapadt hótól megbolondul a tolatóradar vagy ha télen nem kapcsol be a stop&start rendszer…, mindannyiszor a legrosszabbra gondolva. Ehhez képest pl. a Honda vagy Toyota használók képesek hónapokig járni leégetett kuplunggal, repedt kipufogóval vagy búgó kerékcsapággyal, gondolván hogy a japánnak nem lehet baja.

Miért utáljuk a francia autókat valójában?

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján arra jutottam, hogy a francia autók utálata egyfajta vallássá, előítéletté vált, melyet kevés objektív adat támaszt alá. A különböző megbízhatósági, elégedettségi felmérések nem nyújtanak támpontot, szinte minden márka tud olyan felmérést felmutatni, amelyben az ő modelljei jól szerepelnek. Tény hogy a francia autóipar általam sötét időszakának hívott 1998-2002 közötti időszaka is hozzájárul ehhez, de ennek az utálatnak véleményem szerint sokkal mélyebb, történelmi okai is vannak:
– Történelmi okok: a magyar ember történelmi-gazdasági okokból jobban kötődik a német műszaki kultúrához, mentalitáshoz, mint a franciához. Ez tény, a német precizitás fogalma is ebből ered. A franciák renoméját tovább rontotta Trianon, melynek semmi köze az autógyártáshoz, de tudat alatt mégis dolgozik sokaknál.
– A francia autók „meg nem értettsége”: a hatvanas-hetvenes években nagyon kevés francia autó jött be Magyarországra, ha a nyugati autókat nézzük akár Opelből, VW-ből vagy Fiatból is jóval több szaladgált hazánkban.  Ekkor volt talán a francia autógyártás aranykora, előremutató műszaki megoldásokkal. Ebben az időben a francia autóipar a saját útját járta, sokszor meghökkentő, komplikált műszaki megoldásokkal, egyedi konstrukciókkal. A korabeli francia autókhoz képest egy Zsiguli, egy Fiat 850 vagy egy VW Bogár is szög egyszerű szerkezetnek számított.  A hazai javítóipar (tisztelet a kivételnek) szakértelem és célszerszám hiányában képtelen volt megbírkózni a francia autók javításával és karbantartásával. A rendszerváltás tájékán beáramló nagyobb mennyiségű használt francia autóval pedig végképp nem tudtak mit kezdeni a Zsigulin és Wartburgon szocializálódott szakik. Ilyenkor, a hozzá nem értést palástolandó egyszerűbb volt az ügyfélnek azt mondani: „bonyolult, javíthatatlan konstrukció, szar francia”. Ez aztán szépen bevette magát a köztudatba és általános szitokszóvá, egyúttal mentséggé vált a szerelők számára, még akkor is, ha egy mai francia autó javítási-karbantartási technológiája nagyon hasonló a többi márkáéhoz.

– A francia autógyártás „sötét korszaka”, kb. 1998-2002 között: ebben az időszakban a francia autógyártók az élesedő nemzetközi versenyben innovatív megoldásokkal, pazar felszereltséggel és takarékos turbódízel motorokkal próbálták meghódítani a vevőket. Mindezt úgy, hogy minőségbiztosítás, gyártásszervezés, beszállítói kapcsolatok tekintetében valahol megmaradtak a nyolcvanas évek szintjén, miközben mások igyekeztek ellesni a japán vállalatirányítási és gyártásszervezési modellt, a „Toyota módszert”.  A máshol ki nem próbált új technológiák, az erőltetett ütemű fejlesztés és a nem megfelelő tesztelés eredményeképp születtek a többszöri szoftverfrissítést követően is megbízhatatlan multiplex elektromos rendszerrel gyártott 307-ek, C4-ek és Mégane-ok, 50.000 Km-nél menetrendszerűen széteső kettős tömegű lendkerekek, idő előtt besülő turbók, gyorsan tönkremenő futómű alkatrészek, zörgő belső burkolatok. Mindez egy jól szervezett, gyorsan reagáló vállalatnál nem jelent gondot, a hibákat, gyerekbetegségeket még azelőtt kijavítják, hogy az autó a szalonokba kerülne, de ez a franciáknál évekbe telt. Tény viszont, hogy kicsit lassan, de ezeket a hibákat megoldották és a legnagyobb betegágynak tartott modellek is megbízhatóak ezekből a modellekből, feltéve, ha nem a gyártás első két évéből szemezgetünk. A sötét korszakot Magyarországon súlyosbította, hogy a frissen nyitott márkaszervízek és maga az importőr sem állt a helyzet magaslatán, azt a hibát, amit egy francia márkaszervíz 10 perc alatt diagnosztizált, azt a magyar szervíz többszöri látogatás után, jó eséllyel épp a garancia lejárta után tudta csak orvosolni (személyes tapasztalat).

– Csorda szellem: autós körökben beszélgetve divattá vált a francia autókon élcelődni, illetve a fenti történelmi okok miatt talán mindig is divat volt.  Aki néhány mondatot tud mondani egy vélt vagy valós megbízhatatlan francia autóról vagy tud valami szaftos, nem ritkán már folklorizálódott történetet egy lerobbanó franciáról, az rögtön kivívja a társaság figyelmét, tiszteletét. Tény, hogy az említett sötét korszakból valóban jó sztorik és urbánus legendák maradtak fenn, de ezeket a közbeszéd felnagyítja, volt már olyan sztori, melyet 3-4 verzióban hallottam és mindenki állította, hogy valamely közeli ismerősével, rokonával történt meg a dolog.  Ez pszichológia, így működik a társadalom, sokkal egyszerűbb beállni a tömeg véleménye mögé, mint megfogalmazni a sajátunkat, és valljuk be, ennek objektív akadályai is vannak, hiszen manapság az autós társadalom többsége valamilyen 8-10 éves használt autót koptat, tehát esélytelen, hogy értékelhető véleményt fogalmazzon meg az elmúlt néhány évben megjelent modellekről, legyenek azok franciák, németek vagy japánok.


Konklúzió

Mit akartam ezzel a terjedelmes levéllel mondani? Egyrészt azt, hogy hűséges olvasóként nagyobb körültekintést, kevesebb szubjektivitást és több szakmaiságot várok el a stábtól. A Totalcar a szívós munkának és egyedi stílusának köszönhetően ma már véleményformáló lett, jó lenne, ha az ezzel járó felelősséggel, objektivitással közeledne a különböző márkák felé és nem ülne fel a nagyközönség által elvárt sztereotípiáknak. Másrészt arra kérném a tisztelt szerkesztőséget, hogy a bulváros hangvételű szeretem- nem szeretem tesztek és videók helyett, melyeknél az első perctől lehet tudni hogy a szerzőnek mi a saját szubjektív véleménye az autóról, a közös tesztelések, a hosszú távú tesztek és az összehasonlítások kerüljenek a középpontba. Érdemes lenne flottakezelőket, használatutó tulajdonosokat is többször megkeresni, hogy többet megtudhassunk a francia, japán német vagy akár koreai autók utóéletéről, apró hibáiról vagy éppen rejtett előnyeiről.

Maradok továbbra is hűséges olvasójuk, tisztelettel:
Péter

Kedves Péter!

Engedje meg, hogy a figyelmébe ajánljam a Totalcar elmúlt néhány évéből az alábbi cikkeket, filmet:

Ha olvasta, látta őket, azt hiszem, itt le is zárhatnánk a totalcaros srácok rühellik a franciákat témát. De mivel engem franciaautó-tulajdonosként végképp nem lehet vádolni franciagyűlölettel, szeretnék reagálni a felvetett kérdésekre.

Tökéletesen egyetértek önnel abban, hogy a francia márkák egy jókora hullámvölgy után - amelyet azért nem mernék néhány évre egzaktul behatárolni - ma megint veszettül jó autókat tudnak gyártani. Hosszú lenne a lista, ha csak a személyes kedvenceimet kellene felsorolnom, de mindenképpen szeretném, ha itt szerepelne a Renault Twingo RS, a Citroën DS3 és a Citroën C5. Pont a napokban keseregtünk egy sort Pistával, milyen igazságtalan, hogy éppen most vergődnek a franciák ennyire, amikor végre megint jó autókat csinálnak.

De azt is be kell látnia, hogy rászolgáltak a rossz hírnévre. A nyolcvanas évek szörnyűséges műanyagjai, a kilencvenes évek bődületes bakijai, a katasztrofális elektromos rendszerek a kétezres évek elején olyan nyomot hagytak az emberekben, amit nehéz begyógyítani egy-két jól sikerült modellel. Az emberi természet sajnos ilyen, az marad meg benne, amikor a sztráda leállósávjában várta az autómentőt, meg amikor a félmilliós számlát kellett kifizetnie, nem az, hogy egyébként jól működött az autó százezer kilométeren át. Ráadásul a rossz tapasztalatokat sokkal szívesebben és színesebben meséli az ember, hiszen abban nincs nagy sztori, hogy négy év alatt nem kellett hozzányúlni az autóhoz. Ezen még a Totalcar sem tud változtatni.

Egyébként nagy örömmel hallom, hogy önnek jó hosszú távú tapasztalatai vannak a francia autókkal, ez ugyanis azt jelenti, hogy a következő tíz-tizenöt évben van remény a hírnevük javulására. Azért írok ennyire hosszú időt, mert tudjuk, sokkal könnyebb lerombolni egy szobrot, mint felépíteni. Szokták mondani, hogy minden viccben van egy csepp igazság, és az előítéletekre is igaz ugyanez. Ha teljesen alaptalanok lennének a vádak, miért csak a franciákat sújtanák? A történelmi okok, amelyeket emleget, lehet, hogy néhány polgártársunknál hatással vannak az autókról alkotott véleményre, de súlyos vád lenne a Totalcarról ilyesmit feltételezni.

Ami a mi munkánkat illeti, az önéhez hasonló leveleket olvasva úgy tűnik, Sziszüphosz sorsát kaptuk. Amikor éppen egy rossz francia autóról írunk, azok rántják magukhoz a billentyűzetet, akiknek kedvesek a franciák. Amikor egy gyengén sikerült olaszról írjuk meg a szomorú valóságot, az olasz autósok zúdítanak a nyakunkba panaszleveleket. Ha egy német gyengéire mutatunk rá egy-egy cikkben, a hozzájuk tartozó népes tábor tiltakozó levelei alól kell kiásni a szerkesztőséget.

Pedig a valóság sokkal egyszerűbb: vannak jó és kevésbé jó autók. Ma már kevés az igazán rossz, ezért az a feladatunk, hogy a relatív különbségekre mutassunk rá. Ha negatívumokat tapasztalunk egy-egy bemutató vagy teszt során, azt leírjuk. Amikor kritikus hírek érkeznek a nagyvilágból, leírjuk. Minden márkáról, a némettől a japánon át a franciákig. De a jó dolgokat ugyanígy, csak arra valamiért nem emlékszik a többség. Hasonló a tünet, mint az autók lerohadásánál: amikor hónapokon át dicsérünk egy márkát, az nem tűnik fel, de merészeljünk egyszer rosszat írni.

Nem tudom, a temérdek cikken kívül hogyan tudnánk bizonyítani, hogy szerkesztőségünk egyik tagja sem gyűlöl egyetlen márkát vagy autógyártó nemzetet sem. Talán majd írunk egy himnuszt a globális autóiparnak, és közösen elénekeljük.

Úgy érzem, a probléma valahol ott lehet, hogy néhányan annyira bensőséges viszonyt ápolnak az autójukkal, hogy szeretetük kiterjed nem csak a típusra, de a márkára, sőt, a gyártó nemzetre is. Szép dolog ez, egyetlen lépéssel kellene csak tovább menni: az egész világ összes autógyártójának a szeretetét kellene elsajátítani. Én erre törekszem, és ezt ajánlom minden olvasónak is.

Akkor nem fogja személyes sértésnek venni, hogy az általa választott márkát ekézzük, mert észre fogja venni, hogy a többivel ugyanezt tesszük, minden egyes alkalommal, amikor megérdemlik. És talán megmelengeti a szívét az a temérdek cikk, poszt és film, amiben megnyilvánul a szeretetünk a világ számos autógyártó nemzete iránt.

Üdv:

Stump András

A francia autók védőszentje

2013.01.24. 18:13 - Nínó Karotta

Date: Jan 21, 2013, at 9:48 PM

From: Viktor

To: Nínó Karotta

Subject: A francia autók védőszentje

Kedves Karotta!

Már jó ideje szeretnék írni a Totalcarnak, most viszont meglett az a bizonyos utolsó csepp. Miért pont Önre fogom rázúdítani a mondanivalóm? Mert úgy látom, hogy csak Ön rendelkezik elegendő intelligenciával ahhoz, hogy megértse amit mondani szeretnék. Mindenki szeret valamit és ezen emberek közt mindig akadnak fanatikusok, akik mondjuk a kedvenc focicsapatukat, vagy éppenséggel kedvenc autómárkáikat védik.

Én természetesen az autókat szeretem, azon belül a franciákat. Miért pont francia, ráadásul mind a három francia? Családban, baráti körökben számtalan autó megfordult már és voltak közöttük németek, japánok és olaszok is. Nekünk személy szerint igazából csak a franciák váltak be és látván a konkurens gyártókat, nem biztos, hogy rosszul döntöttünk. Nem akarom pont azt elkezdeni, amit a Totalcar művel, így inkább most nem is szólok egy rossz szót sem a németekre, de köszönöm én nem kerék a híres német precizitásból, éppen eleget láttam belőle...

Nálam ez a francia autó imádat elég erősen jelen van. Van például egy szekrényre való könyvem, katalógusom stb, emellett két vitrinnyi (90 darab) 1/18-as modellautóm is. Volt CX 2,5 TRD Pallassunk, 405 1.9 SRD, majd első új autónk egy Thalia 1.5 DCI. Ezt követte egy 2002-es C5 2.0 HDI és most emellett az én első autóm, egy C4 Coupé 1.6 HDI. Gondolom az is látszik, hogy dízel pártiak vagyunk. Ezek közül egyik autónk sem hagyott cserben, nem úgy, mint a 405 és a Thalia közt lévő 1 éves Astránk. Rendszeresen olvasom a Totalcart, de a végén mindig az idegbaj kerülget. Nem akarok olyan régről és sokat idézgetni, inkább nézzük meg a közelmúltat. Az i-re a pontot a Citroen C-elysée vs Skoda Rapidos gyalázat tette fel. Kritikán aluli, amit ott Vályi István és társai műveltek. De általában Winkeler úrnak sikerül kiborítania, például a DS5 nevetséges, szőrszálhasogató kifigurázásával, vagy a 208-as képkeretes mókázásával.


Ez persze egy aprócska töredéke annak a tüskének, ami bennem van. Úgy gondolom egyébként, hogy most több Citroen, Peugeot és Renault fanatikus nevében is beszélek. Kezd úgy tűnni a dolog, mintha a Totalcar életcélja lenne a PSA porba tiprása, ami ezen felül különféle testi örömöket okoz a szerkesztőség tagjainak... Nem tudom, hogy miért így kell az Önök oldalának működnie és miért kell az Önök véleményét ráerőltetni másra. A C5-ösünk már 250.000 kilométert lefutott egy-két apró hibával. Általában elektronikai gondok voltak, de érdekes mód a tönkrement dolgok túlnyomó részén a "Made in Germany" és a "Bosch" felirat ékeskedett! A hidraulikára alig lett költve, egyszer nem hagyott cserben. A motorban pedig csak szűrők és folyadékok lettek cserélve eddig, meg egy Bosch generátor. 250 ezer után, viszont kezdett rakoncátlankodni a Bosch befecskendezés, így mind a négy porlasztócsúcs cserére került, de ezt betudom a rossz, hazai gázoljanak. Előtte sem volt egy gramm füstje sem és városban 6 litert evett. Nekem a C4-esben 100.000-nél kellett kuplungot és kettős tömegű lendkereket cserélni, ami szintén német földön készült. Arról sem szabad megfelejtkezni, hogy a karbantartás nagyon sokat számít. Az az autó mindig is hálás lesz, amelyiket „szeretik” De nem akarom ezzel húzni az időt. Nézzenek magukba, söpörjék félre az elfogultságukat és lássák be, hogy igen szemét módon -elnézést-, sokszor teljesen alaptalanul húzzák le a francia autókat. Ez ellen könnyen lehet tenni. Ha szerkesztőség ennyire elfogult a saját nézetei mellett és nem képes elismerni, ha valami jobb annál, akkor ezt beszéljék meg a szerkesztőségben és nem publikálják! Vagy vegyenek fel olyan embert, aki le tudja küzdeni az effajta problémákat. Vagy ne is igényeljenek francia tesztautót, mert ezek a cikkek nem segítenek nekik, csak rontanak a helyzeten. Mert az emberek ahelyett, hogy elmennének saját maguk kipróbálni, Vályi Istvánra és Winkler Róbertre hallgatnak, ami viszont katasztrofális eredményeket von maga után.

Ha egy mód van rá, akkor változtassanak a mostani mentalitásukon!

Köszönettel:

Viktor

Kedves Viktor!

Bár 5 éve nem vagyok a szerkesztőség hivatalos tagja, arra még elevenen emlékszem, hogy hasonló tartalmú levél hetente jött régen is. Hol az olaszautósok, hol a németesek, hol a japánosok, hol a franciások esküdtek meg rá, hogy a lap halálos elfogultsággal ekézi a nekik kedves termékeket. Egyik esetben sem volt így. Egy magánembernek lehet tapasztalata több autóval, egy hosszú élet alatt sokkal is, de egy TC méretű szerkesztőségben egy év alatt több száz fordul meg. Lényegében kivétel nélkül az összes. Ezek mellett beesik a postaládába az összes nemzetközi fogyasztóvédelmi hatóság, szervezet és biztosítótársaság megbízhatósági és vevőelégedettségi statisztikája. A lap "véleménye" ezekből a tényekből és tapasztalatokból keletkezik. Sajnos az utóbbi két évtized elég alaposan megviselte a francia autógyártást. A mutatóik - értékesítésben, megbízhatóságban, vevőelégedettségben is - gyakran rosszak.

Ettől még voltak és vannak jó francia autók, és voltak és vannak rossz, de valamiért nagyon szerethető francia autók. Én például rajongtam a C6-ért, a világ legkreténebb autójának, a Renault Avantime-nak pedig büszke tulaja voltam 3 éven át. De egyiket se ajánlanám megvenni senkinek, aki nem mindenre felkészült márkabarát. A szerkesztőségben több embernek is volt vagy van imádott francia autója, a Winkler R4-est és R5-öst használt rengeteget, a Csikós csomót járt CX-szel, Bende Tibor XM-tulaj és -mániákus, Stump Bandi mindennapi autója jelenleg is egy Peugeot 504. Szóval a valóság a nyomasztó, nem az előítélet.

Az sajnos senkinek sem vigasz, hogy a francia autók egy részében is máshol gyártott, vagy más nemzetiségű alkatrész romlik el. Valami, ami Bosch, nem feltétlenül német, hiszen lehet éppen kínai, hottentotta vagy magyar, ami Continental, lehet német, tatooine-i vagy magyar, és persze az Amerikában gyártott Mercedes most németebb autó-e, mint amennyire a Törökországban gyártott Renault francia, vagy a Sunderlandben gyártott Nissan japán? A globális világban ezeknek sztereotípiáknak ebben a formában nincs értelmük. A beszállítók azonos márkanév alól több kontinensen, sok országból gyártanak termékeket, és jellemzően olyan minőségűt adnak, amilyet a vevő kifizet. Aki drágán hajlandó ABS-modult venni a Bosch-tól, jobbat kap, mint aki olcsón. Ez nem bűn, hanem ilyen a kapitalizmus. És aki rossz kondíciókkal dolgoztatja a beszállítóit, vagy rosszul szereli össze, amit kap, annak rosszak lesznek az autói. Teljesen mindegy, hogy milyen országban van a vállalat székhelye, hol van a gyár és hol gyártották a gyárban összeszerelt alkatrészeket. Nincs már olyan, hogy valami német, francia, olasz vagy japán. Jól és rosszul menedzselt beszállítói hálózatok, jól és rosszul megtervezett autók, jól és rosszul megszabott beszállítói költségszintek és jól és rosszul összeszerelt autók vannak. A számok azt mutatják, hogy a francia multinacionális vállalatokban készített multinacionális termékek a fenti okokból nagyobb arányban voltak rosszak az utóbbi évtizedekben, mint mondjuk a japán multinacionális vállaltok multinacionális termékei. Emiatt a TC-t okolni pont annyira megalapozatlan, mint bármelyik nemzetet magát. Még a menedzsment nemzetiségét se nagyon van miért emlegetni, például mostanra se francia Renault, se japán Nissan nem lenne, ha egy kőkemény libanoni brazil menedzserzseni, bizonyos Carlos Ghosn meg nem menti egyikkel a másikat, felváltva.

További boldog franciaautózást kívánok a török Thalia, a francia vagy épp kínai (Dongfeng Peugeot Citroën) C5 után a francia, spanyol vagy argentin C4 volánja mögött is. Tartson ki a szerencséje örökre!

Minden jót,
Nínó Karotta

És még egy apróság: az ember hajlamos a rosszra emlékezni, de azért hadd idézzek fel néhány TC-cikket a közelmúltból:

Winkler Róbert, DS3: És lenyomta a BMW-t " Az öt csillag tényleg sok, de a négy is érdemtelenül kevés lenne – a Citroën embertelenül jó munkát végzett. A DS3 Racing pedig ennyiért megéri. Igen, meg, tényleg! "

Winkler Róbert, C5: Megváltás "Kezd durva méreteket ölteni a franciaautó-rajongásom: a top 3-as listámban már két Citroën is van. A két Citroënnel szerintem le is lehetne fedni az autószükséglet 90%-át: ha valakinek sportos, vagy csak kicsi autó kell, arra ott a DS3, minden más célra ez, a hidrós futóművű C5 kombi."

Vályi István, DS: Éteri szerelem a flaszteren "A jövőből érkezett a múltba, fenségesen, könnyedén és elkápráztatta a világot. Akkor is és ma is."

Csikós Zsolt, Renault Clio: 2012 legnagyobb meglepetése ez? "Igazából még az is lehet, hogy két kategóriával az ilyen törpemütyürök felett, még a kiskocsik magasságában is ő az új király"

Papp Tibor, Peugeot 508: Új fiú a belső sávban "Szép részletek, finom hangulatvilágítás, jó extrák, mi kell még? Egyszerűen annyira jó benne lenni, hogy kívülről akár lehetne ronda is. Sosem akarnék kiszállni belőle.

From: Viktor

Subject: Re: A francia autók védőszentje

Date: January 23, 2013 8:59:27 AM GMT+01:00

To: Nínó Karotta

Kedves Gábor!

Egyetértek az Ön álláspontjával is. De a fő probléma az, hogy Önök a műsorok és a cikkek folyamán, az esetek nagy részében csak a negatívumokat hangsúlyozzák és elég szubjektív vélemények alapján. Nem azt mondom én sem, hogy a PSA-k és a Renault-ok hibátlanok, de nem csak hibájuk van! Azért, mert mondjuk önöknek nem tetszett a DS5 HY4 hajtáslánca, attól még nem kell az egész autót röghelyessé tenni. Akárcsak a 208-as esetén sem kellett volna a képkeretekkel szórakozni. Azért, mert Winkler úrnak nem tetszett a kinézete, attól nem kellett volna az egészet kifigurázni! Nem azt mondom, hogy áradozzanak róluk, mert ha valami nem tetszik valakinek, arról nem tud csak jókat mondani, viszont nem kell több száz másik emberre is rátukmálni a nézetüket. Úgy gondolom, hogy az észrevételemnek van alapja, de gondolom Önök szerint nincs.

Egyébként köszönöm a jókívánságokat meg lesz! Ha nem is francia földön készült a C4-esem, attól még egy csodálatos autó és lám működik, akárcsak az összes többi elődje :)

Üdvözlettel: Viktor

Ui.: Gratulálok a Datsun-höz!

Akiknek kell a B-Max

2012.12.29. 19:41 - Papp Tibor

A B-Maxtól nem ájultunk el, bár a fura ajtói miatt elvileg el kéne. Azonban úgy tűnik, sokkal többen vennének ilyesmit, mint hinnénk. Nem csak a gyerekesek, hanem például azok, akiknek nehezen hajlik kezük, lábuk, derekuk (illetve ezek kombinációja). Hallgattasék meg tehát a derékhad véleménye is, azzal az apró megjegyzéssel, hogy sajnos pont a nehezen mozgó emberek számára lehet gond a szokásosnál súlyosabb ajtók mozgatása.

Tisztelt István !

Olvasom ma (2012-12-29) megjelent, Drágán add az ötleted című cikkét. Eléggé elkeserít a cikk hangulata, szemléletmódja. Több olyan kinyilatkozó, általánosító, megállapítás van benne, mely vagy nem fedi a valóságot, vagy komoly ismerethiányról tanúskodik.

Mivel ez egy cikk és nem doktori disszertáció nem veszem magam oly komolyan, hogy Önt – ismeretlenül – bántsam.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Gázos és olajos gátlót vegyesen?

2012.12.25. 16:27 - Stump András

Feladó: Ferenc

Dátum: 2012. december 9. 0:36

Tárgy: lengéscsillapítókkal kapcsolatos kérdés (gázos-olajos vegyesen)

Címzett: Stump András

Kedves András!

A Totalcaron többször írták, hogy a lengéscsillapítókból írtad a szakdolgozatod – vagy valami ilyesmi :-)

Lehet-e egy autóba kétféle lengéscsillapítót beépíteni – elől gázosat, hátul olajosat? A hátsók tavaly lettek beszerelve, az elsőket – a gázosakat – most kedvező áron lehetne beszerezni. A meglévők csereérettek.

Üdvözlettel:

Ferenc

Kedves Ferenc!

Ne aggódja túl a kérdést, bátran megveheti a gázos lengéscsillapítókat, nem lesz baj. Nincs akkora különbség a gázos és az olajos között, mint amit a név alapján gondolna az ember. Sokkal fontosabb, hogy a gátló rendeltetésszerűen elvégezze a feladatát. Ha elöl kopott, hátul új lengéscsillapítókkal közlekedik, az zűrös; a gázos-olajos párosítás egyáltalán nem.

Feltételezem, hogy egyébként is utángyártott alkatrészben gondolkodik. Ha ezek között néhány kevésbé neves gyártónál megmérnénk a karakterisztikát, szinte biztosan eltérne a gyáritól. A szórás bőven nagyobb lehet, mint egy ugyanahhoz az autóhoz való gázos és olajos között. Semmiképpen nem szeretném rémisztgetni, ismétlem, bármilyen új lengéscsillapító jobb egy tönkrementnél, és ha nem is állítja tökéletesen vissza a gyári állapotot, közlekedésbiztonságilag mindenképpen megfelelő.

De ha már szóba került, szeretnék eloszlatni egy tévhitet a gázos lengéscsillapítókkal kapcsolatban: elárulom, ebben is olaj a munkavégző közeg. A gáztöltettel csak nyomás alá helyezik az olajat, hogy megakadályozzák a buborékképződést, a felhabosodást. Ennek köszönhetően gyakran jobbak lehetnek a csillapítási tulajdonságok, de ez nem törvényszerű.

Bizonyos típusoknál előfordulhat viszont, hogy a gázos lengéscsillapító megemeli pár milliméterrel az adott tengelyt, ha vastag a teleszkópszár és nagynyomású a gáztöltet. Vagyis lógó farú, megereszkedett orrú autóknál enyhíthet a bajon, de ha egy eleve hátrafelé lejtő autóba elöl gázosra cserélik a lengéscsillapítót, annak fura eredménye lehet.

Ha részletesebben érdekli a téma, ajánlom figyelmébe lengéscsillapítós technika-cikkünket.

Üdv:

Stump András

Akció: ingyen feltörték az autóm a Duna plázában

2012.12.23. 16:59 - Totalcar

Az ünnepek közeledtével megindulnak az utolsó nagy bevásárlási rohamok, de vannak, akik már csak egy-két apróságot próbálnak beszerezni a karácsony előtti napokban. A készülődést azonban megkeseríthetik az olyan esetek, mint amelyről Kati számolt be levelében. Csak pár percre hagyta őrizetlenül autóját, mégis feltörték. A rendőrség szerint fokozottabban kellene figyelni az értékekre, ráadásul a bevásárlóközpontok bekamerázása nem az ő hatáskörük. De valóban csak az autós a hibás?

Feladó: Kati

Dátum: 2012. december 23. 12:19

Tárgy: Autó

Címzett: Totalcar

Sziasztok,

Hétfő este (19.00-kor) kipakolták az autómat a Duna Plaza fizetős parkolóházában: pár percre ugrottam be a könyvesboltba egy félretett könyvért. Ezalatt a zárat feszegették, elvitték az autóból  a gps-em, és a kabát alá rejtett laptopom, és a táskám az irataimmal.

A két rendőr, akik jegyzőkönyvet vettek fel a helyszínen, azt mondták, hogy annyira sok ott karácsony előtt a bűncselekmény, hogy nemcsak hogy nem szabadott volna semmit sem hagynom az autóban ("hát ez kész, ezt is bent hagyta, azt is bent hagyta"), de magát az autót sem hagyhattam volna a parkolóházban. "Gyalog kell ide bevásárolni jönni!" - mondták határozottan. Illetve hogy semmit nem lehet tudni a tettesekről, mert nemcsak az nem látszik, ahol állok, de akárhova álltam volna, nem lenne róla felvétel.

Egyébként a pár órával későbbi helyszíni szemlét nem kellett megvárnom, így nem vettek ujjlenyomatot a zárról, mert mint mondták, ha nincs Cascóm, úgysem térít semmit a biztosító. Mint később megtudtam, csak akkor kapnám vissza az ellopott értéket a biztosítótól, ha lenne cascóm, ha a csomagtartóba rejtett tárgyról lenne szó, és akkor is csak 100 ezer forint értékig.

Itt jegyezném meg, hogy nem a rendőröktől hallottam először, hogy nem kellett volna bent hagyni semmit az autóban. Magam sem tettem eddig, hogy olyat hagyok bent, aminek az elvesztése fájna. Csak pillanatnyi elmegyengeség miatt hagyhattam ott az értékesebb dolgaimat: a karácsonyi rohanásban csak arra tudtam koncentrálni, hogy a könyvhöz csak a tárcámra és a telefonomra lesz szükségem, és pár perc múlva robogok tovább a következő feladatot elvégezni az Ikeába.

A parkolóházban másnap a sorompónál sikerült pár percet beszélnem telefonon egy őrrel két autó közt gyalog beállva a sorba: nem kérdezték mit keresek, de elmondták, hogy nincs leadva semmilyen tárgy. Uramnak szólítottak, így a sorompónál legalább működő kamera (rendszámot rögzítik itt) nem adhatott túl pontos képet rólam.

Harmadnap a Duna Plaza telefonközpontját értem el, ahol a hölgy nem adta meg elsőre a parkolóház telefonszámát, azt mondta, majd a rendőrség intézkedik, holott továbbra is azt szerettem volna csak megtudni, leadtak-e bármit az elveszett dolgaim közül: akár szemüveget akár a forgalmi igazolványomat. A végén azt mondta, utánanéz a részleteknek, és visszahív, de semmit nem kérdezett ahhoz, hogy ezt megtehesse, még a telefonszámomat sem kérte el.

Mikor visszahívtam, elárulta, és elértem a monitorszobát, ahol ismét megtudtam, hogy nem kéne szem előtt tartani a tárgyakat az autóban. Mondtam, hogy nem tettem ilyet, de köszönöm, hogy legalább - jobb híján - az intelmeket megosztották velem. Bár, lehet, hogy kamerázás látszatával kamera nélkül nem kéne autókat hagyni a tolvajok szeme előtt.

Csütörtökön történt az első pozitív fejlemény az ügyben: felhívtak a XIII. kerületi rendőrségtől, hogy pontosítsák a hétfő este történtekkel kapcsolatban a jegyzőkönyvet. Itt már a segítség látszatát megkaptam (elmondhattam, milyen színű, és anyagú táskáról van szó, úgy könnyebb lehet megtalálni. A jegyzőkönyvbe ugyanis automatikusan kérdés nélkül beírták, hogy fekete bőrtáskáról van szó). Illetve papírt is kaptam az irataim elvesztéséről, és tájékoztattak, hogy beindult a körözésük. Ez volt az első beszélgetés, ami nem a kioktatásomról szólt.

Azt mondta a nyomozó, hogy csak a gps szélvédőre szerelt tartóját figyelik ki (ez nem jár feltűnő nézelődéssel). Ugyanis ha van a gps-nek tapadókorongja ott, akkor az autóban van a készülék is, mert senki nem viszi be magával vásárolni, hanem csak a kesztyűtartóban, vagy - ha cselesnek érzi magát - az ülés alatt tartja. A többi értékem, csak plusz jutalom volt a tolvajnak, nem amiatt törte fel a kocsimat. Valóban a kesztyűtartóm és az alatti rész volt a legalaposabban kipakolva, innen még Mong Attila: Kádár hitele című könyvet is elvitték, valószínűleg a libris papírszatyor miatt, hogy beletegyék a készüléket is. A kocsi többi részéből csak a két értékes tárgyat húzták elő.

Később rendőrközeli források megerősítették, hogy nem készült felvétel a héten a parkolóházról. Már vagy három hete nem működnek a kamerák a Duna plaza parkoló épületében: "elvágták a zsinórt". De már előtte is nagyon gyenge minőségben kaptak csak innen anyagot: "csak a lámpák látszottak a felvételen, még a rendszám sem". Illetve hogy mostanában sűrűsödött az autók feltörése a helyszínen, van hogy napi két-három is történik. Ezt a Duna Plaza parkolójában nem erősítették meg.

A rendőrség honlapján található térkép csak 30 napra visszamenőleg mutatja a feltöréseket, és itt a Duna Plaza területét, talán mert nem közterület, nem is jelölték. Nem rendelkeznek a bevásárló központok parkolóit érintő bűnesetekkel kapcsolatban statisztikai adatokkal, árulta el a BRFK szóvivője arra a kérdésre, hogy melyik plázaparkolóban történik a legtöbb bűncselekmény karácsony előtt. Hozzátette: "A bevásárlóközpontok bekamerázása nem a rendőrség kompetenciája, hisz magánterületről van szó. Az ilyen jellegű esetekben a rendőrség elrendeli a nyomozást, és a büntetőeljárás szabályai szerint lefolytatja azt." Egyébként a plázán múlik, hogy milyen minőségű kamerát használ, mégha mostanában egyre olcsóbbak is a jó kamerák. Így azt is megtehetik, hogy hangyás képeket adnak le bizonyítékként vagy hogy nem is rögzítenek semmit.

Egyébként később láttam, hogy az amúgy kicsi és könnyen áttekinthető Duna plázás parkolónak a harmadik szintjén ígérnek még nagyobb biztonságot: "a parkolási díjon felül fizetendő plusz 200 Ft-ért őrzött helyen, még nagyobb biztonságban hagyhatod autódat". Ez a szlogen azért az alsóbb szinteken is feltételez egyfajta védelmet, hisz a nullát nem lehet fokozni. Ami azonban jó hír, hogy az alsó szinteken az első óra parkolás ingyenes, így ennek az akciónak köszönhetően nem kellett fizetnem azért, hogy kiraboltak: a rendőrségi jegyzőkönyvvel együtt is egy órán belül maradtam.

Kati

Hé rendőrök, nem én vakítok

2012.12.09. 13:00 - Zách Dániel

Hónapok óta cikkezünk az autófényszórókról. Papp Tibinek lassan saját házipapucsa lesz a legkomolyabb magyarországi laboratóriumban, Winklernek viszont ki kellett szereltetnie a Toyota 4Runneréből az illegális xenont. Ezzel még nincs vége, mert most itt az öntudatos Opel Calibra-tulajdonos, akinek elege van a gyári mécsesek fényéből és elmondja, miért akar xenonnal járni. Lehet, hogy különbséget kéne tenni az egyes autótípusok átépíthetőségében? Tanulságos levél következik, a végén pedig Göbölyös Zsolt válaszol.

Feladó: Sanyi

Dátum: 2012. december 3. 11:02

Tárgy: Calibra: xenon nélkül nem látok

Címzett: Zách Dániel

Sziasztok!

Érdeklődéssel olvastam a xenonos cikket, mivel én is érintett vagyok a témában. Előre leszögezném, hogy megértem Winkler Robit is, és a rend őreit is, de a kép ennél árnyaltabb. Először írok az autóm típushibájáról, utána érintem a többi esetet is.

Winkler Robit azért értem meg, mert tudom, hogy milyen egy szar világítással megáldott autóval közlekedni. Az én autóm egy 20 éves Opel Calibra, és nem tudom mennyire ismert számotokra, ennek az autónak a sok közül az egyik típushibája a lámpa gyér teljesítménye, ami olyan szintre is eljuthat, hogy a végén a lámpa teljesítménye két temetői mécses fényerejével lesz egyenértékű. Ez több okra is visszavezethető.

Az egyik, hogy bemattul a foncsor, a másik, hogy testhibás lesz ott a lámpánál hátul, és szépen lassan megég a projektorház. Ettől ez deformálódik, a lámpa meg elkezd összevissza világítani. (H1-es izzó megy bele.) Én is így jártam az enyémmel, annyira össze volt gyógyulva a műanyag olvadása miatt a ház, hogy a lámpamagasság-állító motort nem is tudtam leszedni róla, csak letörni. Sok calibrás - főleg az autó megvétele utáni kezdeti stádiumban - ezért kezd el ködlámpát is használni. A ködlámpa a gyári lámpában szerencsétlen módon, mintegy új gyártási bravúrként (ami egyébként megbukott), a tompított és a reflektor között van.

Sőt, olyan sorstársat is ismerek, akinek már a tompított olyannyira tönkrement, hogy kizárólag ködlámpát használ. Ez pedig finoman szólva sem a legjobb megoldás. Hogy miért nem cserélik ki egyből a lámpát gyárira? Az ok nagyon egyszerű: a gyári lámpa annak speciális kialakítása miatt nagyon drága, simán elérheti az autó reális piaci árának a felét is. (No és persze minden Calibra elem, ami csak a Calibrából szerezhető be, Vectrából nem, többszörös árcédulával szerepel gyári új alkatrész esetén.)

Ezt pedig sokan nem tudják megengedni maguknak. Szerencsére a kínaiak erre a piacra is betették a lábukat, ezért van Angel Eyes utángyártott (ugyanúgy E jelöléssel), ami 40000 Ft környékén megkapható. Ebből is van kétfajta, közös tulajdonságuk, hogy a lámpaüveg már sík (ezáltal olcsóbb gyártani), és magán a lámpatesten belül van megoldva, hogy mi hova világítson. A ködlámpa persze itt se ér fabatkát se. Vannak persze egyéb megoldások is, ilyen az újrafoncsorozás és a kettes Punto projektora, de ez már buherálással jár.
Most jön a lényeg: vannak olyanok is, akik akár a gyári lámpába, akár az Angel Eyes-ba még xenont is raknak. Megértem őket, ugyanis amint a cikkben szépen kimutattátok, ez sokkal nagyobb fényerőt biztosít. Nekem az Angel Eyes lámpa lett xenonosítva, ami nem volt egyébként triviális művelet.

Mégis: Winklert legszívesebben keresztre feszíteném a xenonos Tehénnel, ha szembejönne velem, vagy meg akarna előzni éjszaka, míg egy calibrást nem. De miért?

A xenonos kérdésben szerintem különösen fontos két állatfajtát megkülönböztetni. Az egyik a projektoros lámpatest, mint a Calibráé, a másik pedig a nem projektoros, mint a Tehén, a Fabiák, a Swiftek, a cikkben is szereplő Focus és még sok más típus lámpái. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a Tehén (plusz Vitók, Ivecók, stb.) lámpái eléggé magasan vannak. Szóval míg a Tehén lelövi a mókusokat éjjel a fáról a xenonnal, a Calibra és más projektoros autók, de most az egyszerűség kedvéért maradjunk a Calibránál, vetítési képe nagyjából ugyanaz, mint xenon nélkül, nagyon kicsi a szórás érzésem szerint.

A vetítési kép tetejét vonalzóval meg tudnám rajzolni az aszfalton. Ráadásul a Calibra lámpája jóval alacsonyabban is ül, ahogy én is az autóban. A Tehén lámpája viszont szerintem kb. az én szemmagasságomban van. Ez sajnos ilyen, és ezért kellemetlenek a modern SUV-k is, pl. a BMW X5 vagy Audi Q7. Amíg ez utóbbiak szembejönnek, addig nincs probléma, mert az ő lámpáik már precízen és automatikusan szintezettek, de ha autópályán haladok a külső sávban, akkor borzasztóan vakítanak a tükörből, ha előznek - márpedig ők mindig előznek. Ezzel nem lehet mit csinálni, sajnos a felfelé jobban hordó jobb lámpa vetítési képében ott van a komplett autó nappali világosságban, ilyenkor általában kicsit elveszem a gázt, hogy hamarabb elmenjenek. A kivilágítatlan biciklist is észre kell venni az út szélén, na.

A Tehén, a diszkófábia és boyracer-Swift viszont szemből is nagyon durva, mert érzésre telibe világítanak. Őket legszívesebben az út szélén félreállítanám és beverném a lámpájukat. Főleg esőben, meg ha még rákúrják a ködlámpát is, mert az a menő. Na ezt már csak a román kamion reflektorágyúsora übereli. A Calibráé viszont senkit sem zavart az elmúlt pár évben, egyetlen hőzöngő ember se jött még oda, hogy pofánvágjon a lámpám miatt. 

A rendőrök persze csak annyit látnak, hogy hohohó, itt a xenon az ezer éves fostaligában, tépjük el a forgalmit, a tulajt rituálisan lőjük tarkón az árok mellett, az autót meg gyújtsuk fel. Ez még nem is zavar, mert a jog szerint igazuk van. Az zavar igazán, hogy nincs az a jogszabály, aminek a segítségével a xenon legális lehetne. Tegyük fel, hogy belekendácsolom az autóba a giroszkópos lámpamagasságállítást. Ez elméletben még lehetséges is, ugyanis a hardver megvan, "csak" a szoftvert kellene belerakni egy újabb Omegából. Lámpamosóval létezett Calibra gyárilag, ez is pipa, simán kivitelezhető. De ha ezt el is végzem, akkor sem megy át a műszakin, mert gyárilag xenon nem létezett Calibrában.

Ezért nem mehetne át az Omega 3 literes V6-os motorjával sem, legfeljebb itt most nem ecsetelt kerülőutakon. Pedig minden jogszabálynak megfelel, nem irányítok fotonágyút a Holdra, precízen be van állítva a lámpám, és még én is látok. Valljuk be, a szintszabályzás hülyeség, a manuális is bőven jó lenne. Ha megrakom a kocsit utasokkal és bőröndökkel, én is lejjebb tudom tekerni bentről, ha pedig egyedül megyek, minimális odafigyelésre van csak szükség. A lámpamosó detto baromság, mert a retket a benzinkúton úgyis letolom, és ettől nem fog pont a másik szemébe fénytörni. Teszteltem - persze barlanglakó manuális módszerrel - koszos lámpával is a vetítési képet, nem kezdte el célzottan a szembejövőket kipécézni a lámpa. És persze a cigányladák is megússzák, akiknek ugyan nincs benn a xenon, de összevissza világít a lámpájuk. Ez se kellemes pedig.

Tehát a javaslatom: projektoros lámpával legalább manuális lámpamagasság-állítóval legyen legális a xenon, vagy ha később odáig fejlődik a technika, akkor a LED is, de ha nincs beállítva rendesen vagy dzsuvás a lámpa, akkor kúrjon meg a rendőr nyugodt szívvel. A másik típusnál ne legyen legális a xenon (nekik marad az újrafoncsorozás, ami még mindig nem egy ökör ára), a lámpamosót pedig felejtsük már el, és ha ezek szerint megfelel az autó, akkor köszönöm-jóutat-viszlát. No persze ebben azért akad egy hangyányi szubjektivitás, amit a jogszabályok nem szeretnek.

Nem akarom, hogy az jöjjön le, én vagyok a szent, és mindenki más szemét, plusz a saját autómat szeretném legalizálni és ezért picsogok. Mindössze arra szeretnék rávilágítani, hogy xenon és xenon között is van különbség, ami nem a kínai-nem kínai különbségből ered, mert mind kínai, hanem a lámpatest kialakításából és a lámpatest magasságából. Éppen ezért érdemes lenne a cikket kibővíteni egy ilyen, projektoros lámpatest tesztjével is, ehhez örömmel nyújtanék segítséget, ha elfogadjátok. Legalább az is kiderülne, hogy álszent-e a dumám, vagy tényleg van benne valami. A Calibra lámpáját nem nagy művészet kiszerelni.

Még egy apróság: a lámpával kapcsolatos teljes történetet egyszer már megírtam, ott a miértje is pontosan le van írva, illetve összehasonlító képeket is készítettem annak idején. A gyári lámpa köd nélkül is nagyjából annyit világít, amennyit a képen láttok, ne kötekedjetek.

Köszönöm, hogy elolvastátok, üdv: Sanyi

Kedves Sándor!

Levelével egyet tudok érteni olyannyira, hogy magam is használtam projektoros fényszóróban utólagos, H1-es formájú kínai ívlámpát, vagy ha úgy tetszik, xenont.

A kérdést a levelében meg is válaszolja, azaz annak ellenére, hogy a vetített képe közel tökéletes és kevés szórt fénye van, mégis tilos használni. A hatóságok valóban nem szeretik a szubjektivitást, a jármű homologizációs dokumentuma pedig pontosan leírja a lámpatest alakját, helyzetét és azt is, hogy milyen izzót vagy ívlámpát kell beletenni.

Ezt a fényszóró házán kötelesek is feltüntetni, ahogy az ECE/ENSZ/EGB megfelelőségi számokat, vagy utalásokat is. H1-es formájú, foglalatú ívlámpát nem ismer a rendszer, ez hivatalosan nem létezik és semmilyen jóváhagyással nem rendelkezik, tehát nem használható még akkor sem, ha az egyébként kötelező dolgok - szintszabályzás, mosó - ki is lenne építve. Éppen ezért nem lehet átalakítási engedélyt sem kérni rá, ahogy például a V6-os motort be lehetne papírozni hivatalosan a Calibrába, hiszen az egy hivatalosan létező motor.

Üdvözlettel:

Göbölyös Zsolt

Távolról sincs vége, olvasson még »

Használtan is jó, ami újonnan jó?

2012.11.21. 17:06 - Winkler Róbert

Feladó: B.

Dátum: 2012. november 21. 15:52

Tárgy: c5

Címzett: Winkler Róbert

Kedves Róbert,

Először is futnék egy gyors méltató kört, mert epizódról epizódra jobb és jobb a 3. évad! A képi hatások, utó-munka, kamera nagyon igényes és jók a témák, kocsik is.. legutóbb Karotta teljesen megfertőzött a Volvo-val, baromi jó volt. Az Opel tesztben örültem, hogy végre valakinek leesik, hogy nem kell egy magas autónak úgy ringatóznia, mint egy c5-nek..

És akkor a c5...Apósom francia multinál dolgozik, "szerencsém" volt sokat vezetni mind a 3 c5 szériát (francia cég révén kötelező a citroen cégautó). Megosztanék pár tapasztalatot a C5-ösökkel, hogy nem csak szeretni lehet...

- Az első c5-ös rendszeresen melegedett, és eresztette a hidraulika olajat, tetemes összegű javítások árán lett menetképes. Kényelmetlen ülései voltak és térdet verő középkonzolja.. számos elektromos hiba után szerencsére elérte a 4 éves kort és kapott apósom egy új generációsat.

- A második C5-ös (2.generációs) akkori ára valahol 9 millió környékén volt.. 1 éves korában elromlott a guminyomás érzékelő.. az autót asszem 40-nél többel nem lehetett használni, vagy valami hasonló leszabályzás lépett életbe. ezután jött egy !!!800.000!!! Ft-os futómű javítás, mert a hidraulika megadta magát és teljesen leült az autó, mindenhova leért az alja. Ezt követte egy olyan számítógépes hiba, hogy nagyobb gödrök után megemelte a kocsit, majd úgy hagyta és a következő kanyar olyan volt, mint gólyalábakon síelni..:(( meg kellett állni, majd manuálisan leengedni a kasztnit.. Ezt az autót 4 éves korában 230.000 Km-es futásteljesítménnyel megvette apósom a cégtől "leselejtezve" 2 millió forintért (ami 9 milla volt újonnan)... és 1,5 év alatt rázavart 1,5 millió forint javítási költséget. Nem részletezem, de a turbó csőtől a hátsó ajtó zárjáig (amit külön kis computer vezérel!!!!) minden elromlott.. xenon fényszóró, generátor, termosztát..stb. és hát a hibák döntő többségénél az autó blokkolta magát és tréler a vége... Nem részletezem tovább, hogy hogy érzünk most az autó iránt...

- A legújabb C5-öst 1,5 éve kapta meg apósom 1500 Km-rel az órájában.. egészen pontosan 18.000 Km-ert kellett várnunk és egyszer csak reggel nem indult el a kertünkben... jött az aszisztansz:), nem tudták beindítani, tréler... Valami elektromos csatlakozó hiba volt a ludas. Azóta nem egyszer beragadt a kézifék, jellemzően télen. Érdekesség, hogy a cikkben írottakkal ellentétben, nekünk automatán kiold, ha D-be rakjuk és gázt adunk.. az esetek többségében.:)

Amikor elmentem "tesztvezetni" az új C5-öst, az volt a benyomásom, hogy jobb a motorja, jobb a váltója mint az elődnek, a futómű meg "okosabb".. Erre rácáfolt, amikor tempós kanyarban úthibákra (aszfalt gyűrődés, púposodás) futottam, és utána kicsónakázott a kocsi eleje a kanyarból... Ha pedig a városban "ugrál" vele az ember, nagy gyorsítások, sávváltás, erős fék, akkor pedig erősen felkeményedik és dobog a gödrökben. Sport módban megmaradnak a hosszú rugóutak, csak felkeményedik a futómű, amitől nekem csak rázósabb lett, de nem kanyarodott sokkal jobban. Megjártuk az új C5-el párizst és rájötem, hogy ez erre való: beülni 4-en, minden csomag befér, kellemesen ringatózunk az autópályán, 5 csillagos utazási komfort, csendes utastér, 2 zónás klíma, 140 tempomat és 6,5 L-es átlagfogyasztás. Párizsban nyugodt városnézés, majd hazaringatózás.. úgy telt el 13 óra, hogy csak suhantunk, nem is fájt.

Egy-két hétig nagyon lehet szeretni ezeket a kényeztető full extrás csodákat, de borzasztó együtt élni velük. Bár ez a legújabb tényleg jól ötvözi a kényelmet és az útfekvést, de az az érzésem, hogy ebből sem lesz szerelem.. Sajnos a hidraulikai és elektromos hibák nagyon kiábrándítóak....

Szerintem érdemes lenne elővenni pár olyan használt autót tesztelésre, amelyekről új korában már volt totalcar teszt vagy adásba is került és mondjuk 4-5 évesen meg lehet nézni mivé lett egy-egy újítás, vagy extra újdonság (Mint ez a nagyon szeretett C5 majd 5 év múlva, vagy a régebbi most..http://totalcar.hu/tesztek/c505bem/).. Az újságok és magazinok tesztjeiben sorra új autók szerepelnek, de az átlag magyar inkább használt autót vásárol, de sokan az új autó tesztek alapján..

Üdvözlettel,

B.

Kedves olvasónk,

régóta ábrándozunk ilyesmiről, de nem könnyű megtalálni a régi tesztautókat. Mi is kíváncsiak lennénk rájuk, de persze nem könnyű megtalálni őket. Viszont ha ezeket a sorokat véletlenül olyasvalaki olvassa, aki tud olyan egykori tesztautóról, amiről írtunk tesztet a Totalcaron, és esetleg ide is adná nekünk egy körre, ne habozzon, és vegye fel velünk a kapcsolatot. Írhat a szokásos emailcímre ide, vagy bármelyikünknek, a Totalcar impresszumában katrtintható személyes címekre.

Üdvözlettel:

Winkler Róbert

Pöpec Corsát szeretnél?

2012.11.19. 16:32 - Stump András

Bármilyen alaposan körbejárunk egy típust, mindig akad egy-egy részterület, amibe még mélyebben bele lehet túrni. Corsa-használttesztünkre két tulajdonos is reagált, akik szemlátomást könyékig belemásztak az opelezésbe – tanuljunk mi is tapasztalataikból.

Saccra lehetnek pár ezren, akik a Corsához hasonló légzsákszakadásos autóval szaladgálnak, hiszen a G Astrába is ugyanez a kormány került. Xero levelét reklámügyi okokból nem másolom ide, de a lényege az, hogy van orvosság az Opel-betegségre. Akit érdekel a megoldás, használja az Astra dudajavítás vagy dudarész keresőszavakat, hamar célba ér.

Imrének pedig a különféle motorváltozatokról vannak részletes infói, amelyek hasznosak lehetnek a Corsa-vásárlásban gondolkodóknak:

Feladó: Imre

Dátum: 2012. november 19. 11:02

Tárgy: Mit vársz három kilóért? CORSA

Címzett: Stump András

Szia!

Reflektálnék a cikkre, csak tőmondatokban, illetve információkat osztanék meg a cikkben megfogalmazott kérdésekkel kapcsolatban:

A 96-tól 97 elejéig (a B/2es faceliftig) gyártott 8 szelepesek megkapják a kék plakettet alanyi jogon, lévén EURO 2-es motorok. Ezeknek az autóknak pesten talán van némi feláruk, de leginkább semmi.

Általánosságban nézve az EcoTec motor nem motor a Corsa-sok körében, az 1 literes háromhengeres varrógép pedig az olcsósága miatt érkezik olyan sok. Az EGR szelep szerencsére csak őket (16V tábor) érinti.

A C14SE motor pedig minden korzás szíve csücske:

Az igen gyakori C14NZ motor blokkja teljesen csereszabatos, amit cserélni kell az a hengerfej, leömlő, beömlő + injektorsor, első kábelköteg, ECU, AC pumpa. Esetleg még a gyújtással vannak gondok, a legtöbb SE motor DIS-es az NZ-s motorok meg javarészt Bosch-rotorosak, de általában hengerfejjel együtt gyújtás is jár... Előnyök: motorszám marad, alacsonyabb fogyasztás, leheletnyivel nagyobb nyomaték, öröm, és boldogság.

Nagy hátránya viszont, hogy az előnyeit az autókupecek is ismerik, illetve mára eléggé ritka a bontott C14SE motor, ha van, elég drága. Ugyan a hahun fillérekért van külföldi papiros C14SE motoros Corsa, nem egy, de közös jellemzőjük, hogy a kurrens dolgok ki vannak benne cserélve egy C14NZ motor alkatrészeire. Nos igen, a motorblokkon lévő szám visszafelé sem változik.

Van szerencsém párhuzamosan használni egy 1.2 8V (45LE), és egy 1.4 8V (60LE) Corsát. Az 1.2 magyar, full fapados 5 ajtós, és úgy 110.000 km-nél jár, ellenben patika az egész műszakilag, esztétikailag meg pár apró horpadást összeszedett az évek alatt (49 ezerrel vettük több mint egy év műszakival, de a műszaki vizsgabiztos rokon visszanézte, 70 ezerrel vizsgázott előzőleg, nem baj, így sem rossz). Városban teljesen elég egy embernek, és alig fogyaszt, cserébe elég kényelmetlen, és kenyérszervós, viszont egy éves BKV bérlet árából fenn van tartva, ha tankolást nem számoljuk.

Az 1.4 az külföldi származású, 3 ajtós, az ÓRÁJÁBAN van 195.000 km, de nem sok dolog hiányzik a teljes gyári extralistához (kuriózum, de még a tükör is fűthető, és gyárilag bőrös a kormány benne, rendes műszerfal fordulatszámmérővel stb.). Ezen a példányon viszont bármelyik oldalról nézed, nem találsz hibátlan részt, vagy rohad, vagy horpadt, vagy gányolva lett kijavítva az előző (női) tulaj kalandjai után, ellenben még ebben az állapotban is kényelmesebb, mint a magyar fapad verzió.

Lehet, hogy csak az állítható ülésmagasság teszi, de szerintem inkább igaz, egy 90-es években Opel szalonban dolgozott kollégám meglátása, miszerint a K. európai, fapad verziókba SEMMIT nem szereltek be az alapfelszereltségen kívül, és amit beraktak, azt is az olcsóbb beszállító hozta...

Üdvözlettel:

Imre

Amikor a jó autót sem lehet eladni

2012.11.13. 13:43 - Vályi István

Érdekes módon, szinte minden - használtautó eladással- és vétellel foglalkozó - cikkünk után kiderül (kommentekben vagy levelekben), hogy tulajdonképpen mindenki talpig becsületesen, korrekt állapotban árulja az autóját és/vagy maximálisan körültekintően, szakértő módon vásárol. Persze tudjuk, hogy a valóság sokszor más és az igazság az, hogy - sajnálatos módon - sokszor a karbantartott, jó autók sem találnak gazdára, mert mindenki a kilométerórának hisz, nem a saját szemének és az esetlegesen hozzáértők tanácsának. Íme egy példa.

Tárgy: Amikor a jó autót sem lehet eladni

Dátum: Mon, 12 Nov 2012 08:48:51 +0100

Feladó: István

Címzett: Totalcar

Üdvözlöm!

Érdekességként megosztanám Önökkel a történetem, reagálva a mostanság megjelent használtautópiacos cikkre.

Történetem nagyjából 3 éve kezdődött, amikor vásároltam egy Citroen Xsara 2.0 HDI gépkocsit a 2002-es évjáratból. Első tulajdonostól vásároltam, vezetett szervizkönyvvel, 140 ezer km-el, akkor 7 évesen. Az autó nem volt makulátlan külsőre, néhány mély karc, és egy kisebb horpadás volt a jobb első sárvédőjén egy parkolásos koccanás következményeként. Viszont belsőre és szerkezetileg is kiváló állapotban volt. Az akkor 7 éves autóért 1,3 millió Ft-t fizettem. Nagyon szerettem, igaz 10. éve felé haladva már kellett költenem rá. A 9. év és 170 ezer km körül esedékes hátsó futóműjavítást elvégezték az autón, és ha már hozzányúltak az első futóműben is cserélték amit szükségesnek ítéltek (összes szilent, stab pálcák, talpas gömbfejek, stb). Mindezt számlával garanciával, nagyjából 200 ezerért. Közben cseréltem olajat, szűrőket 10 ezer km-enként, és cseréltem 170 ezer km-nél teljes vezérműszíj szettet, ékszíjat. Minden vezetve a szervizkönyvben. Nagyjából ennyi volt a gond a gépkocsival, amióta nálam volt.

Aztán a történetem 2011 októberében folytatódott, amikor a végtörlesztési láz beindult. Nem kis hitelem lévén, osztottunk szoroztunk a családdal, és arra jutottunk, hogy a szeretett Xsarát beáldozzuk a nyugalmunk és a jövőnk érdekében, és a párom 400 ezret érő kis Daewooját tartjuk meg egyetlen autóként, míg az anyagi helyzet nem rendeződik. Ugyanis pont 1 millió Ft-ra lett volna még szükségünk a hitelátváltásra. Körülnéztem a használtauto.hu-n, és a hasonló korú Xsarák 900 ezer és 1 millió Ft körül mozogtak. Megnyugodtam, a tervezett 1 millió Ft be fog jönni, ha 100 ezer Ft-ot a kis magtakarításomból még hozzáteszek, plusz valaki még nagyon jól is jár az autómmal. Csináltam róla pár szép képet, írtam egy részletes korrekt hirdetési szöveget, benne azzal, hogy garanciás futómű, mindenről számla (futómű, vezérműszíj, olajcserék), vezetett szervizkönyv, kiváló állapot, 4 téli gumit felnistől hozzá adok az alapárban, leinformálható valós 180 ezer km. Beleírtam, de lehet ez volt a hiba, hogy az autó végtörlesztés miatt eladó. Az árat 990 ezer Ft-re tettem fel meghagyva egy pár 10 ezret az alku lehetőségének. A körülbelül 30 dízel Xsarából az enyém benne volt az 5 legolcsóbban, és az másik 4-ből 3 külföldről behozott volt. Vártam nyugodtan a telefonokat, hisz december végéig van időm bőven. Aztán azok a telefonok csak nem akartak jönni. Mikor 2 hét után egyetlen megkeresés sem jött, módosítottam az árat 890 ezer Ft-re, amivel így a 2001-nél idősebb Citroen Xsarák és Xsara Picassók közül az enyém volt a 3. legolcsóbb. Újabb 2 hét telefon nélkül, amikor már kezdtem kicsit elgondolkodni, a december végi határidő közeledtével, így kétségbeesésemre levittem az árat 790 ezer Ft-re. Ekkor kaptam 2 sablon sms-t amelyben megvásárolták volna a gépkocsimat autókereskedők kölcsönösen kialkudott vételárért. Amely, mint utóbb kiderült 500 ezer Ft lett volna.

Utolsó héten bementem két autókereskedésbe, hogy mennyiért vásárolnák meg az autóm, de szintén 500 és 550 ezer Ft körüli árat mondtak. Azért az autóért, amely műszakilag kifogástalan állapotban volt, még nem érte el a 10. életévét, automata klímával, 4 légzsákkal, ABS, fedélzeti computer, és egy rakás elektromos extrával még, 180000 km-el, végig vezetett szervizkönyvvel. Egyetlen magánszemélyes vagy komoly hívást nem kaptam a majdnem 2 hónap alatt... Holott az autó a képeken is makulátlan volt, gyári állapotban, a kis horpadást kivéve. Na ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy az autó marad, és mindenki elmehet a sunyiba... Vegyenek akkor egy 90 ezerre visszatekert, valójában még 340 ezernél évekkel ezelőtt elhagyott szervizkönyves, éppenhogy eladásra összerakott autót.

Vagy ennyire rossz választás volt a Citroen Xsara (mármint eladni nehéz, és ezzel számolnom kellett volna vételkor), vagy ennyire válság van, vagy ennyire sok a 180 ezer km egy 9 éves dízel autóban, vagy ennyire mindenki a pénzt gyűjtötte a végtörlesztésre... Az autó maradt, a hitelt nem tudtam átváltani, így ugyan megmaradt a megbízható autóm, és az új tulajdonost sem kímélte így meg nagy csalódásoktól, azonban a házamra még mindig fizetem a CHF hitelt... Nekem ettől még mind a két szemem sír...

Nem minden használtautó bontószökevény

2012.11.11. 14:00 - Totalcar

Több olvasónktól is kaptunk már olyan levelet, melyben leírják, hogyan ábrándultak ki a magyar használtautó-piacból, hogyan próbálták őket átverni. István szintén járt már pórul autóvásárlással, de történetéből kiderül, hogy hazánkban sem minden használtautó ipari hulladék.

Feladó: István

Dátum: 2012. november 10. 14:31

Tárgy: kis történet nepperekről, használt autókról

Címzett: Winkler Róbert

Kedves Winkler Róbert!

Olvasgatom a használt autós, nepperes történeteket, így szinte megszólítva érzem magam. Negyedik autómat vettem használtan, ezért egyfajta fejlődéstörténetet éltem át. Annyit bevezetőben elmondanék, hogy orvos vagyok, tehát ha valami technikai badarságot írok, az ennek tudható be. Emellett olyannak tartom magam, aki előbb utánanéz, körbejár, irodalmaz, gondolkodik, aztán dönt. A számomra kulcsszavakat vastaggal kiemelem. 

  Az első autóm egy bogárhátú, húsz évvel ezelőtt. Nyolcvan ezer forint akkor sok volt, apu segített. Egy ismerős grafikustól vettük meg, és Lajosnak neveztük el, mert a kulcstartómon egy ezüst  Kossuth ötforintos fityegett. Ezerhármas bogár a fiatalabbak közül, nagy hátsó lámpás, hetvenkettes évjáratú 44 lóerős modell. Szinte lehetett számolni menet közben, ahogy a hengerek dolgoznak. Néhányszor meg akartak verni, annyira lassan szerettem vele pöfögni, hogy élvezzem a szinte selymesen zakatoló hangot hátulról.

Csak annyit róla, hogy körbe hippiztük vele európát, hárman, tele csomaggal, tetőcsomagtartóval, padlógázon száznegyvennel: meg se kottyant neki a négyezer kilométer. Amszterdamban egy éjjel pajszerrel akarta valami barom feltörni: sikertelenül. Fel lehetett állni, vagy nyugodtan ráülni a sárhányójára, benne volt az anyag. Egyszer sem hagyott cserben. Ott nem a megtett úttal, hanem az idő múlásával jöttek a problémák, amik így olvasva a leírásokat, a zseniális öreg konstrukcióhoz képest csak az elöregedésből adódtak – húsz év után.

Volt egy öreg guru, Filip Zoli bácsi, isten nyugosztalja és áldja a kezét, csak bogarakat javított, és nem volt olyan gond, ami kifogott volna rajta. Egyszer a rezgéstől kilazult és elkezdett zörögni a motort fedő páncéllemez. Ennek a visszacsavarozásához ki kellett venni a motort. Zoli bácsi bakot tett alá, kiszerelte, aztán négyen neki álltunk és a sárhányónál meg a lökhárítónál fogva egyszerűen leemeltük a kocsit a motorról. Ennyit a bogárról.

A második autó egy Golf IV Jubileum volt, fekete metál, BBS gyári felnikkel, kék betétes Recaro ülésekkel, egynégyes motorral. No comment. Egy ismerős mérnök sráctól vettem, egy évesen, valóban újszerűen, aki a motort gyengének érezte. Golf-érzés, azok a sportülések hihetetlenül jók voltak, osztottan döntve három hegyibicikli befért hátra. Sokakat zavartak a műszerfal kék fényei, de én kifejezetten imádtam. Egy idő után én is gyengének és lassúnak éreztem.

  A harmadik autót egy volt osztálytársam ajánlata alapján autókereskedésben vettem Békéscsabán. Belgiumból hozott, viszonylag új Golf kombi Comfortline, grafit metál, könnyűfém felnik, 106 lovas PDTDI, plüss ülések, 28000 (!) km. Tipikusan az a tapasztalatlan balek voltam, mint akikről már korábban olvastam, annyira megtetszett és akartam a kocsit, hogy az agyatlan süketség és vakság állapotába kerültem, ahogy kell. A sztori még így sem olyan tragikus. A srác örült, mert egy remek állapotú jó autót kapott valós százhúszezer kilométerrel.

Azért annyit mondott a kombiról, hogy a bal eleje kicsit sérült, a kilométer garantáltan reális, amit egy ismerősöm segítségével számítógépes rendszeren leellenőriztettem, rendben volt. A többit elhittem, a kocsi nem is volt olcsó, nem nézettem meg szakemberrel, csak körül jártam, süketen és vakon.Nem tűntek fel a vadonatúj - túl új - fényezések, a címkék hiánya, hogy láthatóan nem kopott a kormány közepe, miért van furcsa és érthetetlen módon összekarcolva stb.Szóval, aki ült már át egynégyes benzinesből egykilences turbódízelbe, az tudja milyen érzés. Megrogyott a lábam, amikor kiszálltam. Autópályán üresen kicsit 130 tájékán viszont remegett a feneke, meg csámborgott jobbra, de mindenki mondta, hogy az utak domborúak, próbáljam ki az út közepén, meg üresen a kombiknak hátul kemény a rugózása, pattognak, ezért kikagylósodnak a hátsó gumik. Gumicsere, futómű beállítás.

Ott aztán kiesett a szekrényből a kicsi csontváz. Kiderült, hogy a kocsi motorja ugyan tökéletes, de hasán átlósan egy hatalmas karist fut, a bal első küszöb behorpadva, a bal elejét lényegében kigittelték, szerencsére az alváz nem volt elcsavarodva. Egy szerelő kíváncsiságból hozott egy rétegvastagság mérőt... Hát igen, váltig állította, hogy a műszer be van kalibrálva, tévedés kizárva. Kiderült, hogy a kocsi bal oldala egy szobrász remek, gittből több van, mint lemezből. A húzásról kiderült, hogy a jobb hátsó fék az oka, megoldották. A gittek egy részét bontott elemekre cseréltük, a kocsi könnyebb lett vagy ötven kilóval. Innentől jó volt, sok örömöt szerzett a családnak. Bár elkapott engem is a gyorsulási mizéria, optimalizáltattam valami PC-specialistával a gép agyát, és onnantól úgy gyorsult, mintha fenékbe rúgták volna, ráadásul valóban kisebb fogyasztással. Néha nyáron lehúztam az ablakokat, hogy halljam az ezer körül megjelenő kis finom visító hangot.

A negyedik kocsival úgy döntöttem, másképpen lesz. Kettő felet ért a Golf akkor, három félért kezdtem nézegetni. Nagyobb kombi volt a cél, eldöntöttem, hogy olyan márkát választok, amivel nem lehet nagy baj, olyan emberek veszik, akik nem rodeóra, hanem akár unalmasan kényelmes biztonságra és családi utazásokra vágynak, mint én. Ami nagy, de a fenntartási költsége aránylag kicsi. Amilyet maffiózók nem vesznek, mert ciki. Ami elég jó, de nem késztet sokakat, hogy ellopják, vagy megkulcsozzák az oldalát. Amivel péntek délután elnéző mosollyal húzódok le a vadul hátamba villogtató, hullafáradt, mérgezett egérszerűen hazafelé toszuló, nagyerejű cégautós vigécek elől.

Van ilyen: a 176 lovas Toyota Avensis D4D kombi. Ne legyen bőrös, százötvenezer alatt legyen a kilométer, szervizkönyv alap, ha lehet magánszemélytől, jó, ha német eredetű. Közben megismerkedtem és összebarátkoztam Gyuri bácsival, a volt biztosító kárfelmérővel és autókereskedővel. A bácsi inkább az iránta érzett tiszteletet, a mindenre kiterjedő szaktudását, mint a korát jelzi. Tisztességes, rendes autókereskedő ember, tehát van ilyen is. Hozzá adtam be a Golfot, fél évig állt, nem ment el, pedig nem árultunk zsákba macskát. Próbáljuk beszámítással: beadom az enyémet, kitoldom, elhozom, hátha könnyebb.

Gyuri bácsi: Pistikém, Pest körüli autót ne, mert azok nagyon igénybe vannak véve, Nyíregyháza, Békéscsaba és környéke szóba se jöhet, mert ott nagy zsiványok, az sem igaz, amit kérdeznek, legyen vidék és lehetőleg magánszemély, ha nem akarunk kimenni Németországba. Jó, irány az internet, lista kinyomtatva. Volt választék, húszból négy szimpatikus volt. Gyuri bácsi felhívta őket: Pistikém, kettőnek a hangja eleve nem tetszett, fellengzősen variálni kezdtek, mikor rákérdeztem dolgokra, kettő szimpatikus volt Dél-Dunántúlon. Kiránduljunk szombaton, már le is egyeztettem!

Az első helyszínen egy parkolóban találkoztunk, szép pezsgőszínű autó, Gyuri bácsi vagy száz méterre a kocsitól: aha, az lesz Pistikém, nézd csak, újra lett fényezve a motorház,  hajszálnyit más az árnyalata, gyárival azonos festéket nem tudnak. Szimpatikus fiatalember fogadott, látszott az öltözékén, hogy igényes. Mindenkinél rétegmérő, körbejártuk, kipróbáltuk a portékát, egyeztettünk, alkudoztunk. Németországból hozta be az autót nem régen, a feleségének felugrott egy őz, ezért cserélte le a motorházat és a berepedt szélvédőt, egy barátja édesapja cserélné az ugyanilyen, fiatalabb övét, azt akarja megvenni.

Gyári címkék mindenütt, az ablaküvegek számozása egységesen az évjáratnak megfelelő (kivéve a szélvédő, az bontott gyári Pilkington), körben hibátlan rétegvastagságok – a japán fényezés nagyon egyenletes, és vékonyabb, mint az európai - belül újszerű belső, reális kilométer, valódi szervizkönyv, valódi pecsétekkel és aláírásokkal. Az összes csavar körben gyári fényezésű, érintetlen, az alja makulátlan, de kornak megfelelő, kis kozmetikai javítások egy-két helyen, de nagyon igényesen. A kocsi láthatóan egyben, az ajtók olyan finoman csukódnak, hogy arról is lehetne külön írni.

Mikor megegyeztünk, elmentünk hozzájuk aláírni az adásvételit, az otthoni környezet igazolta az első benyomásunkat. Ráadásnak megkaptuk a téli gumikat acél felnivel. Kölcsönös elégedettséggel köszöntünk el, másfél hónap múlva üzent, hogy tovább adta a Golfot, és megvette a másik Avensist. Azóta hatvanezret raktam bele, meghibásodás nem volt, igaz kilencven százalékban autópályán tempomattal, százharmincöttel. Megkapja, ami jár neki: jó olaj, jó szűrők időben. Az Avensisről szintén lehetne írni egy külön történetet. A lényeg az, hogy jól kicseszik magával, aki ilyet vesz, mert aztán soha nem akarja eladni. Gyuri bácsi az egészért (félévi kocsitárolás, kozmetika, utánajárás, szakértelem) nem fogadott el semmit, barátságunk fennmaradt, vele megyek majd az ötödikért, ha esetleg a Toyotában négy-ötszázezernél kezd valami elkopni vagy meghibásodni.

Üdvözlettel: István

Nem akarok többé használtautót venni!

2012.11.09. 15:12 - Stump András

Mit is lehetne hozzáfűzni Dániel kálváriájához? Ismerjük a magyar használtpiacot, nem várhatunk csodát, csak van, akinek kicsit több jut a jóból. Azonban az óratekeréssel foglalkozó cikkünk óta (és ezt Becsületesnepperünk saját tapasztalatából is) tudjuk, hogy bizony nem mindig a kereskedő a hunyó. A hazai autótulajdonost sem kell félteni, ha arról van szó, gond nélkül megtekeri az órát, mindenki szeretne minél több pénzt kapni az autójáért.

Feladó: Dániel

Dátum: 2012. november 7. 18:41

Tárgy: történet/cikk

Címzett: Winkler Róbert

Egy használtautó vásárló panaszai, avagy a szervizkönyv halála

Történt egyszer, hogy kicsiny autómat ellopták az éj leple alatt. (Én ekkor tudtam meg, hogy a Suzuki Swift a legnépszerűbb célpontja a tolvajoknak.)

Mint jó gazda, vártam, hogy a biztosító fizessen a casco-ra, ami lassacskán meg is történt, mindössze azt nem értettem, hogy miért fényképezik le a casco kötésekor a kocsit, ha utána a saját fotójukon látható km állást sem veszik figyelembe (óvatlanul a szervizkönyv a kocsiban maradt)? Mivel fél év telt el a vásárlás és a lopás között, sőt, a szerviz is adott igazolást a közben esedékes olajcsere idején rögzített állásról, reméltem, a kevés futást figyelembe veszik, de inkább maradt a „szervizkönyv hiányában csak az átlagos km szerint fizetünk”.

Amikor közeledett a pillanat, hogy gazdasági helyzetem újra lehetővé tegye a jármű beszerzést (tehát ha fizetett a biztosító), nézelődni kezdtem. Történeteim az ezt követő autóvásárlási kalandjaimat ölelik fel.

Első történet – az illékony sedan

Szinte elsőként szúrtam ki ezt az SX4 sedant, mivel volt már korábban is ilyenünk, most sem bántuk volna, ha újra ilyen lesz, de drágának tűntek a piacon levők. Ekkor szúrtam ki ŐT, aki egy bank telepén porosodott, láthatóan már hónapok óta, és az ára is folyamatosan csökkent. Szívesen megvettem volna, ha megjön a pénz, de mivel váratott magára, csak nézegettem, felhívtam az autó szervizét (szerencsére a kocsin jól látható módon jelezték, honnan való). Itt megtudtam, hogy a kocsinak gondos gazdája volt, aki a legutóbbi szerviz után néhány ezer km-rel volt kénytelen a banknak visszaadni.

Azon a napon, amikor a biztosító végre fizetett, azonnal hívtam a bankot, hátha megvan még, de megtudtam, hogy sajnos a kocsit megvették.

Szomorúan lélekben elváltam a kocsitól, ám egy hét után a kocsi újra a neten volt, mintegy 50% felárral persze. Ez sok volt nekem, megállapítottam, hogy megint valaki jót keres rajta.

Újabb néhány nap telt el, és a bank városából újabb ilyen típusú és színű autó tűnt fel a kínálatban (hozzáteszem, hogy ez a felszereltség ritka, kb. 4-8 között található belőle a hahu-n). Mivel a km kevesebb volt, az ár pedig még épp megfelelő, fel is hívtam az egyelőre kép nélkül hirdető eladót.

Megtudtam tőle, hogy a kocsi ugyan nem az övé, hanem egy barátjának kell sürgősen megválnia tőle, de ő nem kereskedő, viszont sokat ismer a környéken, tehát akár beszámításban is segíthet. (Még nem említettem, hogy egy barátomtól kaptam kölcsön egy nagyon öreg járművet, azzal, hogy ha sikerül kocsit vennem, ezt akár el is adhatom, némi pénzt neki is juttatva a bevételből, így a beszámítás jó hír volt.)

Megbeszéltük, hogy másnap meg is látogatjuk egy szakértő barátommal (jómagam teljesen amatőr lévén autókban, bár ez talán már eddig is kiderült). Időközben emailen meg is kaptam a friss képeket a kocsiról, és láss csodát: a felmatricázott autó volt az, már a matricák nélkül (a rendszámot annak idején felírtam a szervizzel való egyeztetéshez).

Dühösen telefont ragadtam, és kérdőre vontam, hogy mitől lett a 139ezer km-ből 120, és egyáltalán, miért beszélt össze-vissza barátról, stb., amikor láthatólag ez csak egy kereskedői trükk.

- Nem muszáj megvenni!

- Nem is fogom!

Ezzel váltunk el, és megint próbáltunk továbblépni más autók felé. Barátommal beszélgetve azonban rá kellett jöjjünk, hogy ennek dacára az autó jó vétel lehet, mivel ismerjük a szerviztörténetét, így végül abban maradtunk, ő megpróbálja becserkészni az eladót, és ha már egyszer megállapodtunk, nem fogja valószínűleg zavarni, hogy mégis én vagyok a vevő.

A két szakember hamar szót értett, és meg is beszélték, hogy mivel az eladó az egyetlen, aki árulhatja a kocsit, ő pedig egy hétre elutazik, egy hetet várnunk kell.

A megbeszélt napon barátom hívta is, hogy pontosan mikor is mehetünk, amire a következő meglepő választ kapta:

- Ó, azt a kocsit tegnapelőtt lefoglalózták!

Amikor az eladó még külföldön volt, és más nem árulhatta? Érdekes...

Második történet – egy toll mind felett

Természetesen nem vagyok elvakult Suzuki mániás (bár bevallom, sokkal jobbnak tartom a 2005 után gyártott autóikat annál, mint amilyen a hírük – teljesen más minőség, mint a régi Swiftek, stb.), ezért más kocsik is felmerültek.

Újabb kereskedő, aki szintén beszámítana, jó hír. A kocsi szép, bár kicsit kevésnek tűnik egy 8 éves céges autótól 90ezer km, de hát ha van szervizkönyv... Micsoda szerencse, a kocsit ugyan nem itt vette a cég, de utána végig ebben a márkakereskedésben szervizelték. Az ára jó volt, a beszámítás is megfelelő lett volna, nosza, nézzük meg a füzetkét.

Amikor kezünkbe vettük, épp csak nem kezdtünk hangosan nevetni: látszott, hogy kb. 5 perc alatt írták, a tinta, az aláírás végig azonos, nyilván egy márkakereskedésben könnyű szert tenni egy üres nyomtatványra... Persze az is lehet, hogy van egy dolgozójuk, aki minden olajcserénél ott van, és CSAK erre a célra tartogat már 8 éve egy tollat, hogy mindig egyforma legyen. Épp csak nem túl valószínű.

Harmadik történet – az őszinte kereskedő és a gonosz tulaj

Egy harmadik típus is látókörünkbe került, legyen Opel. Megtetszett egy, itt is ígértek szervizkönyvet, de mivel kb. 150km-re volt, ezért próbáltam először telefonon több információt kapni. A kereskedő készséges volt, megadta a szerviz nevét, ahová a kocsit korábban hordták. Ugyan kicsit hiányos volt a beírás, de a képek alapján jónak tűnt a kocsi.

Telefon a szervizbe, mit tudnak róla? Kérdezik, hogy nekem mit mondtak: 157ezer km. Hát, náluk 2009-ben volt visszahíváson a jármű, akkor volt benne 197ezer...

Már csak kíváncsiságból is visszahívtam a kereskedőt (aki korábban közölte, ők beérkezéskor felírják a km állást, tehát náluk kizárt a csalás, trükközés), hogy ezt mégis hogy gondolják.

- Á, biztos a tulaj lehetett, mi ilyesmit nem csinálunk!

Igen, ez nagyon valószínű...

Negyedik történet – újabb légnemű autó

Az Opel keresés idején találtunk egy képre és felszereltségre szimpatikus példányt, el is látogattunk a kereskedésbe, ahol kicsit vonakodva ugyan, de megmutatták a kocsit. Nem véletlenül nem készült kép jobb oldaláról, ugyanis az egyik könnyűfém felni helyett a pótkerék díszelgett rajta. Ne aggódjak, a felni a csomagtartóban, mondták, így kapták a tulajtól. Hogy nekik a javításra miért nincs idejük? Nem érdemes normális állapotban árulni?

A kocsi kicsit drága is volt, engedni sem engedtek sokat (ez általános tapasztalat: a legtöbb kereskedő már olyan alacsony áron árul, hogy nincs miből alkudni?), így távoztunk, talán lesz még jobb.

Egy héttel később már 100ezerrel olcsóbb, de már nem kell.

Pár héttel később egy hasonló autó, sokkal kedvezőbb áron, nosza, menjünk, az eladó (tulajdonos) szerint már 8-an mennek hozzá este megnézni, de jöjjünk csak. Persze rajtunk kívül senki más sincs ott, a kocsit kipróbáljuk, de a motorháztető már nem nyílik... Számtalan egyéb apró hiba, még ennyiért sem éri meg barátom szerint. És persze a jobb hátsó keréken pótkerék, ne aggódjak, a felni a csomagtartóban, csak nemrég történt a defekt... Igen, ugyanaz az autó volt.

Új hír: két héttel később a tulaj hív, megjavította az autót, 150ezerrel többért érdekel? Szerencsére már nem aktuális.

Ötödik történet – Dávid és a hiányzó Góliát

Vissza az SX4 sedanokhoz, hiszen azokat szeretjük, hátha tudunk alkudni kicsit, esetleg a kölcsönautót is jó áron beszámítják (a hirdetés külön kiemeli, hogy nagyon öreg autókat is szívesen látnak).

Első látogatásunkkor Dávid fogad, kedves, ránéz a kocsira, megtudja, hogy friss a műszaki, utánanéz a hasonlóknak, és mondja, hogy kb. 200ezerért beszámítja, a másikból enged 50ezret első szóra, kezd tetszeni a dolog, de még így is kéne egy kis pénz, térjünk vissza rá. Szervizkönyv nincs, egy kulcs van csak... Visszavett autó, ezért a kedvező ár.

Egy hét múlva (a sikertelen „illékony” látogatása helyett) elmegyünk újra, ezúttal hozzáértő barátom is jön. Kiderül, hogy ő kis híján itt kapott állást, de végül nem vették fel. Hogy miért nem? Biztosan a mostani kollégák jobbak.

Bemegyünk, Dávid sajnos szabadságon, de a kocsit megnézhetjük, kipróbálhatjuk így is. Ő ugyan az árból csak 20ezret engedhet, mutatja a számítógép képernyőjén, hogy nekik milyen sokba van... Dávidnak biztosan szabad veszteségesen is eladni. Beülünk, gyújtás van, a kocsi nem indul. Biztosan régen volt beindítva, elő a bikagépet, a kereskedő ráteszi (mint kiderült, fordítva) az akkura, nagy szikrák, na, most már se kép, se hang – ennyit a próbáról... Majd pár nap múlva rendben lesz, Dávid egy hét múlva jön, őt keressük.

10 nap múlva hívjuk Dávidot, semmit sem tud arról, hogy a kocsi rossz lenne, megnézi. Vissza nem hív, de mikor másnap kérdezzük, mondja, hogy valóban, egy biztosíték mehetett ki, majd hív, ha jó.

Napok telnek el, megint én hívom, már felvenni sem akarja, egy kollégám telefonjáról sikerül elérnem, jaj, a biztosítékot Németországból kell hozni, még pár napot kér.

Végül elkészül az autó, megyünk, kipróbáljuk, a kocsi remek. Nosza, beszélgessünk. A múltkor mondott egy árat, abból mennyit lehet még alkudni? Semmit – na, jó, fél óra után még 20ezret (!). Nézzük meg a mi kis öreg járgányunkat, áll-e még a 200ezer. Némi nézelődés után közli, hogy ő még ilyen rossz állapotú autót nem látott, 50ezerért beszámítja... Kb. a friss műszakis forgalmi többet ér, a bontóban többet adnak a vasért talán, nem baj? Nem, neki többért nem szabad...

Barátom győzköd, a kocsi jó, szerezzünk pénzt, vegyük meg! Sajnos nincs rá keret, döntünk végül.

Dávid mondja is, hogy most vegyük meg, már többen megnézték, egy házaspár csak megbeszéli otthon, és intézi a hitelt, már vinnék.

Azóta eltelt két hét, a kocsi kiemelt hirdetésbe került újra, majd egy héttel később 100ezerrel olcsóbban frissült – ez ugye már 30ezerrel olcsóbb, mint amit mi végső árként kaptunk (50+20-100)... És továbbra is ott áll. Érdemes volt kitartani az árat vajon, amikor mi komoly vételi szándékkal ott jártunk?

Hatodik történet – a vándorló Swift balladája

Végül persze, mint szegény emberek, visszatérünk a Swiftekhez, azokat ismerjük, szeretjük, hátha ezúttal nem lopják el, majd rakatunk bele védelmi berendezéseket, stb.

Megakad a szemem egy 2005-ös évjáratún, a színe is rendben, bár ír pár kisebb szépséghibát, ennek ellenére az ár jó. Mire sikerül elérnem az embert, megtudom, hogy ő igazából nem is kereskedő, de beszámította ezt a kocsit (mibe??), ezért adja olcsón, szervizkönyves, bár pár éve nem írtak bele... Foglalózták, ha mégsem viszik el, hívnak.

Délutánra a kocsi lekerül az oldalról, tehát elkelt. Két nap múlva újra fenn a hahu-n (a jellemző sérülések miatt egyértelmű, hogy ugyanaz a kocsi, még a város is ugyanaz), most 60ezerrel többért... Így is elkel persze egy nap alatt, jó áron volt. Hiába, aki ügyes...

Hetedik történet – a mi Swiftünk, a mi barátunk

Nagykőrösi út, mondom a barátomnak – jaj ne! Mondja ő. Szerencsére ez nem a piac, egy különálló kereskedő ezen út egyik sarkán. A kereskedő kedves, minden hibát elárul, amit lehet, ki is fog javítani. Garancia is van, egy év – persze, ha nem alkuszunk... Inkább alkuszunk, bár sokat nem enged (a főnök még egy 10ezres tételt sem engedélyez további kedvezményként), azonban a kocsi látszólag rendben van.

Kevés foglaló ellenében is megírjuk a papírt, végre, megvan a kocsink!

Két nappal később megyünk a kocsiért, új rendszámmal vár (tudták, hogy csak 10ezerFt, és lehet kérni új rendszámot? Ha már úgyis átírják, és cserélik a papírokat, más költsége nincs).

Irány haza, kis kitérővel, vissza kell adni az eddigi kölcsönautót. Barátnőm vezeti, mondja is, hogy a kézifék nem fog, de nagyon nem. Kereskedőt hívom, persze, vigyem vissza, megcsináltatja. Hétfőn úgyis irány a megbízható szerelőm, majd ott megnézik úgyis, ha drága lesz, szólok.

Hát, drága lett... A szerelő felemeli: itt bizony volt baleset, a kormánymű cserélve. Sebaj, ha rendesen megcsinálták amúgy... A klíma kicsit hangos, én szinte nem is hallom, de ő igen – a csapágyat kell cserélni, gyáriban 75ezer. Hívom az embert, á, az nem lehet, hogy ilyen drága, az ő szervize ennél olcsóbban megcsinálja, 20-30ezer bontottból. Mondom OK, mikor vigyem? Hát, azt beszéljem én meg, de persze ők nem fizetik... MICSODA? Szavatosság, fogyasztóvédelem többszöri említésére végül enged, jól van, ők fizetik.

További szépségek derülnek ki: a hűtőfolyadék helyett víz, a 4 rosszul kinéző gyertya 3 féle, igaz, 2 gyári. A kéziféket is megnézzük, ezek a hátsó dobfékre vannak kötve, de cserélve lettek, persze utángyártottra, amik viszont elkoptak, és nincs benne visszahúzó, ezért kiakadt. A szerelő próbálkozik, hátha ki tudja javítani, de végül feladja, ezt inkább cserélné, gyárival 12ezer. Telefon: á, az drága, majd az ő szerelője... Rendben.

Már csak a hűtőfolyadékot kell 'összerázni', nosza, menjünk egy kört. Hopp, mondja 10 méter után a szakember: ez a váltó csörög. Nem nagyon, kicsit, csak egyesben/kettesben, de majd később lesz az a többiben is, ha így hagyom. Tengelyes csapágy, ha csak azt cserélik, egész napos meló, azért 70ezer, ha kerítek bontott váltót, akkor gyorsabban megvan, viszont legalább 50 a váltó...

Újabb telefon, hű, hát ez nagyon drága, majd megnézi a szerelője, megbeszéljük.

Szerelőéknél kicsit morcosan fogadnak („Ne zavarja a kollégákat a javításban!”), de viszonylag gyorsan végeznek. Ahogy a mondás is tartja, gyors munkának sok az alja (vagy ilyesmi...). Váltó? Hát, jó az még vagy 100ezer km-ig, ne aggódjak... Igaz, ki nem próbálják, csak amit én mesélek, abból következtetnek. Kézrátétellel gyógyítás?

Két nap múlva újra út a szakszervizbe, egy gyári visszahívást kell megcsinálni, ami ingyenes (a burkolatától rozsdásodik a csomagtér alja). Nézzék már meg, mi lötyög jobb oldalt (mintha vizet töltögetnének oda-vissza), és az ülésfűtés is jó volt, most nem akar kikapcsolni. Délután visszamegyek érte, a jó hír: a kézifék rendben, csak míg azt csinálták, az ülésfűtés-gombból kiesett pár alkatrész... A klíma pedig el volt tömődve, a túlfolyó tartály (?) lett tele, az lötyögött. Ennyit a kereskedő szerelőiről.

Telefon, persze, vigyük az ő szerelőihez vissza, megcsinálják az ülésfűtést. Mondom, ha már itt vagyok, beszéljünk, legalább szálljon be a váltó javításba, én ezt nem állom egyedül. Az ülésfűtés elkészül, benyomjuk, mindkettő rendben. Később derül ki, hogy működnek, csak keresztben (a bal ülés gombja a jobbot fűti, és fordítva).

Újabb telefon a kereskedővel, mi legyen a váltóval? Végül sok huzavona után belátja, nem engedünk, sikerül 40ezret kiharcolni, ebből már majdnem rendbe lehet hozni. Naivan kérdi: miért nem hozzuk az ő szerelőihez, az biztos olcsóbb?... Inkább a pénz, köszi.

Ha egyszer elkészül a váltó, egész jó kis kocsi lesz...

Magyar használtautó kereskedelem, én így szeretlek.

Az autópálya-kezelő bocsánatot kér

2012.10.03. 16:36 - Zách Dániel

Szabó Máté, az alapvető jogok biztosának tegnap közreadott jelentése hamar elérte célját. Az Állami Autópálya Kezelő Zrt. épp az imént küldött nekünk sajótközleményt, melyben villámgyorsan megteszik azt, amire a hónapokig alaptalanul kínzott volkswagenes úr hiába várt. Elismerik, hogy tévedtek, amikor pótdíjat akartak fizettetni a debreceni autóssal, aki nem is járt az autópályán, amikor állítólag lefotózta egy telepített kamera. Azért hozzáteszik, valójában a jogszabály rossz, hiszen nem mérlegelhetnek a hasonló esetekben, ha nem rázzák a bokrot, tüzet kell nyitniuk.

Mai kínzó kérdésünket nem válaszoljuk meg, inkább szavazzanak.

Hogyan végződött volna ez az ügy, ha nem segít az ombudsman?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Rendőrök: ha tudják hol laksz, bajban vagy

2012.09.15. 13:11 - Zách Dániel

Kifogyhatatlan örömérzet lesz úrrá a szerkesztőség tagjain, amikor időről-időre kiderül, az olvasók közt is akadnak rétegzett gondolkodású egyének. A tegnapelőtti, területi rendszámokkal foglalkozó cikkünk kapcsán írt Éva Győrből, hogy egy könnyed gesztussal húzza át végleg, azt a Belügyminisztériumból származó érvet, hogy az térségi rendszámokkal könnyebben lefülelhetők az utazó bűnözők. A gyakorlati tapasztalat az elmélettel éppen ellentétes, és ezt már a rendőrök is régóta tudják. Ha eleget írunk róla, talán felszivárog az élet a hivatalokba is és végleg lesöpri az asztalokról ezt a drága gumicsontot is.

Kedves Éva, köszönöm, hogy írt nekem. Üdvözlettel: Zách Dániel

Feladó: Éva

Dátum: 2012. szeptember 13. 10:44

Tárgy: Terülteti rendszám

Címzett: Totalcar

Kedves Dániel!

Kb. 2 éve Budapesten feltörték az autóm csomagtartóját és elvitték a laptopomat. A kocsi utasterében semmi értéket nem hagytam, viszont az anyósülésen ott felejtettem a megyei napilapot. A helyszínelő rendőr hívta fel a figyelmemet, hogy semmi, a területi hovatartozás beazonosítását segítendő tárgyat ne hagyjak az autóban, mert a bűnözők előszeretettel törik fel a távolról érkezett autókat, a csomagtartóban értéket remélve.
A terültei rendszám lehetővé tenné azt is, hogy a bűnözők hatékonyabban tevékenykedjenek.
Remélem, nem a bűnözői lobbisták/családtagok/ismerősök próbálnak nyomást gyakorolni a politikusokra, hogy bevezessék ezt a buta területi rendszert.
Inkább legyen olcsóbb az egyéni, névre szóló rendszám, hogy én is megvásárolhassam végre az ISTENNŐ-1-et. Vagy vezessék be a hétvégi, szezonális rendszámot (második autóra), stb.

Üdvözlettel:
Éva, Győr

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lift úr beszól

2012.09.13. 15:20 - Vályi István

Tárgy: magyar Mercedes "B" osztály

Dátum: 2012.09.13. 12:51

Feladó: Europelift

Címzett: Totalcar

Azt kell mondjam a cikkíró egy retardált, vagy valami érdeke fűződött hozzá, hogy ilyen cikket írjon. Örülhetnénk, hogy ideépül egy Mercedes gyár elkezd autót gyártani, nyilván valóan a kezdeti minőségi javítani valókkal,amit a Mercedes szakemberei sokkal jobban látnak mint egy amatőr, cikkíró és gőzerővel dolgoznak a minőségi fejlesztéseken. Erre a Nép, meg Média szabadság nevében le van írva, h bármi mást csak ezt ne, szinte még ha ingyen adják se szabad venni. Ilyet leírni a válság közepén, amikor minden fillér számít az országnak magyarok ezreinek ad kenyeret, hát öcsém, több mint durva. Lehet egy multi rendelne 50-et 100-at aztán elolvassa ezt az ideszart szöveget, aztán tényleg nem magyarországi gyártású autót vesz hanem egy kibaszott Zafirát. Nem tudom, hogy fogok-e még Totalcar-t olvasni... Undorító ez a cikk...

Kedves Europelift!

Így van, minden jó, ha hazai, méhében él a nemzet, az ilyenek pedig páros lábbal tapossák a sárba azt, ami esetleg nem olyan minőségű, mint kellene. Megnyugtatom Lift úr, az amatőr Göbölyös kollégával személyesen leszámolok!

üdvözlettel
Vályi István

Mi az, nem fogtál még faszt?

2012.07.18. 14:30 - Zách Dániel

Milyen ember az ilyen, morogtunk kérdést az elmúlt hetekben érkezett leveleket olvasva. Előző cikkünkben kértük, írják meg nekünk modortalan autós-motoros oktatókkal szerzett tapasztalataikat. Nem gondoltuk, hogy ennyi levél érkezik. Ha a Magyarországon dolgozó több ezer oktató közül csupán ez a néhány tucat a bunkó, akkor is óriási baj van. Persze ettől még szórakozhatunk önfeledten. Mellesleg megjegyezném, nem kell kompromisszumot kötni. Ha nem megfelelő a kiszolgálás, a hangnem, egyszerűen keresni kell egy másik autósiskolát. Az oktatók túlhajszoltságáról, illetve alulfizetettségéről nem a tanuló tehet.

Volt, aki védelmébe vette Makó Dezsőt, az első cikk főhősét, akivel még telefonon is sikerült beszélnünk az országos hírű módszereiről.

Balázs azt íjra: „gimnazista koromban szereztem B kategóriát, majd kb. 2004-ben A korlátozottat (onnantól végig motoroztam is), és tavalyelőtt gondoltam, hogy megcsinálom a rendes A-t. Azt egy másik iskolában kezdtem el, ott szereztem meg a rutint, egyszóval jónéhány oktatóval találkoztam. Dezső volt köztük a legnormálisabb.

Az autósoktatóm folyamatosan alázott, ami annyira lebénított, hogy volt, hogy tényleg durvákat hibáztam. Emellett intézte a saját ügyeit, hol sajtot, hol pancsolt benzint, hol cigit vásárolni mentünk oktatás alatt, míg ő ezeket intézte, én ültem a kocsiban.

Bezzeg Dezső...

Dezső nem lógta el az órákat, tényleg levezettük őket, ha jól emlékszem ketten-hárman alkalmanként. Végigjártuk az összes útvonalat, közben  mindig mondta mire kell figyelni, mit néznek a vizsgabiztosok stb. Ha valami nem volt világos, óra után megkérdeztem mi hogy van, korrektül elmondta (motoron ugyebár nem lehet visszaszólni).

Nyilván volt, hogy kiabált. Én már adtam át a kormányt kocsiban friss jogsisnak, és nemegyszer öntött el a hideg veríték, és emeltem fel én is a hangomat. Ez szerintem természetes reakció, ha durva szabálytalanságot látunk, úgy hogy mi vagyunk a felelősek.

Azért is érdekes, amit Balázs ír, mert a tanulókat minden műfajban két csoportba lehet sorolni. A többség egyszerűen ki nem állhatja, ha oktatás címszó alatt a becsületébe gázolnak. Az oktató autója, vagy az iskola motorja a tanuló számára a tanfolyam elejétől a végéig idegen. A rendszer nem engedi, és az oktatók zöme sem érzi szükségesnek, hogy a rutintalan kezdő, a tanfolyam végére otthonosan mozogjon a helyzetben. Hiszen akkor mitől volna ő alárendelt. Jellemző szlogen, hogy a jogosítványhoz nem jár vezetési tudás, hiszen ilyen rövid idő alatt képtelenség megtanítani valakit gépjárművet vezetni. Az ilyen rövid idő pedig lehet a B125-höz rendelt öt, vagy akár az autójogosítványhoz szükséges harminc gyakorlati óra. Ebbe tényleg csak a kiabálás fér bele.

A bizonytalanság fenntartása, a szorongató érzés fokozása nem ismeretlen az autósiskolák világán túl sem. Az az érzésem, hogy ez még mindig elfogadott oktatói és tanári alapállás Magyarországon. Úgy legalább biztosan figyel a beutalt, gondolják a terror támogatói. Azt a verziót sajnos nem fogadhatjuk el, hogy bizonyos esetekben egyszerűen nem működik a kémia a két fél közt. Néha a családi baráttól vett vezetési leckék sem jelentenek megoldást. Nem jó a műfajok keverése. Tibinek például máig nincs meg a jogosítványa, pedig Audival kezdte.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért így gyártja az Audi a gombokat?

2012.07.17. 16:46 - Papp Tibor

Igazából nem az a baj, hogy így készül, hanem az, hogy lekopik a festék. Az összes Audiban. Ettől még érdekes a technológia mindenkinek, aki nem ismeri. Íme, Zsolttól:

Feladó: Zsolt

Tárgy: Drága vs. prémium, nyolc évesen

Dátum: 2012. július 17. 13:42:29 CEST

Címzett: Totalcar

A tesztben elhangzik egy kérdés:

"De eleinte nem ezen töri az ember a fejét, hanem azon, hogy az Audi vajon miért úgy gyártja le a fekete gombokat, hogy megcsinálja fehérbõl, és a felszínét bevonja fekete mûanyaggal?"

Amennyiben ez költõi és tudjátok az okát, ne olvassatok tovább!

Ha tényleg nem tudnátok:
Azok a gombok készülnek így, amelyeknek kivilágított szimbólummal kell rendelkezni. Nyilván erõs vevői igény van arra, hogy a kapcsolókat sötétben is megtalálja a vezetõ az adott márkára jellemző színű (narancs, vörös, fehér, stb...) szimbólum kivilágítás segítségével.

Létezik több megoldás is, de talán ez az egyik legrugalmasabban alkalmazható: A gombokat fehér fényáteresztő műanyagból gyártják (jellemzõen polikarbonát), majd fekete (vagy egyéb a beltér színéhez illeszkedõ színû) lakkréteggel vonják be. A kívánt szimbólumot pedig úgy alakítják ki, hogy lézerrel elgõzölögtetik a felhordott lakkot. Így a szimbólum világítás nélkül fehér lesz, mivel átereszti a fényt, hátulról ki lehet világítani.

Számos beszállító gyárt ilyen festéket. Lehet, hogy az adott évjáratnál egy új beszállítóra váltottak, vagy mondjuk oldószeres lakkról vízbázisúra és ez okozta az idõ elõtti elhasználódást.

Tényleg nem tudálékoskodni akartam, csak segíteni. Ha kapcsolós témában van kérdésetek, szívesen segítek. Ebben az iparban dolgozom :-)))

Üdv,
Zsolt

Toyotát agresszív neppertől

2012.07.07. 17:50 - Zách Dániel

Ritkán szórakozunk ilyen önfeledten, amikor egyébként sírhatnánk is. Olvasónk néhány napja küldte el történetét egy különös autóvásárlásról. Van benne dögmeleg, pofátlan nepper, jó autónak hazudott tetem, nagy leleplezés, némi verbális agresszió és persze rengeteg erkölcsi tanulság. Az eset tipikusnak tűnik, mégis nagyon örülünk, hogy Becsületes nepperünk kiváló cikkei nyomán, egyre több talpraesett érdeklődő bóklászik a murvás kereskedésekben. Csak így tovább, ne hagyják magukat!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vérző gyerek nem kifogás

2012.06.18. 18:04 - Totalcar

Dátum: 2012. június 4.

Tárgy: Vérző gyerek nem kifogás

Feladó: Dávid

Címzett: Totalcar

Néhány héttel ezelőtt értesítő várt a postaládában: levelet kaptam a szombathelyi rendőr-főkapitányságról. Hogy mennyire nem szoktak szabálysértési ügyeim lenni, azt mutatja, hogy fogalmam se volt, mért jött onnan levél. Azt persze sejtettem, hogy nem születésnapi üdvözlőkártya van benne, de a postára menve végig azon törtem a fejem, mikor jártam Szombathely környékén utoljára.

Na, hamar kiderült, hogy a szabálysértési ügyeket ott kezelik, a levélben egy százezer forintos csekk figyelt, állítólag valamikor átmentem egy piroson a Kerepesi-Dózsa kereszteződésben. Eltartott egy darabig, mire rájöttem, ez az a bizonyos délután volt, amikor a kisfiamat baleset érte.

Azon a márciusi szombat délután épp hazafelé tartottam a kétéves gyerekkel a játszótérről, amikor egy a szokásosnál valamivel magasabb járdaszigetről lebillenve kismotorja első kereke beakadt, a gyermek pedig a motor fölött átrepülve az aszfaltra érkezett, arccal. Mellette álltam, de elkapni már nem tudtam, csak a közmondásos lassított felvétel volt meg, ahogy követem az eseményeket, de beavatkozni már nem tudok.

Azonnal felkaptam az üvöltő gyereket, és próbáltam a nálam lévő papírzsebkendőkkel felitatni a rendesen ömlő vért, amiből mindkettőnk ruhájára is jutott. Azt láttam, hogy a szája vérzik, de hogy pontosan mi sérült, azt nem tudtam, de nem voltunk messze a lakástól, így felrohantam vele, hogy megbeszéljem a feleségemmel, mit is csináljunk, gyereknevelési kérdéseket mégiscsak megbeszél az ember, gondoltam sokkosan. Amikor meglátta a gyereket, talpra esett feleségem talpra esés helyett inkább megrémült, ennek ellenére megállapodtunk abban, hogy berohanunk az ügyeletre.

Ott hamar bejutottunk, nagyon kedvesek voltak, gyorsan megvizsgálták a gyereket, mindenfélét kérdeztek, például hogy elájult-e (nem), majd közölték, hogy menjünk be a Heim Pál kórház sebészetére, hogy összevarrják, merthogy varrni kell, mert a száj felszakadt, és a szakadás az alsó ajak alatti területet is érinti, és ezzel csak ott tudnak kezdeni kell valamit. A feleségem arcából itt kifutott a vér, úgyhogy lefektették, majd kérdezték, autóval vagyunk-e vagy hívjanak mentőt a gyerekhez. Mondtuk, autóval vagyunk, át is siettünk a kórházba.

Itt már többen voltak, de mégis rögtön behívtak (nyilván nem az érkezési sorrend számít), és bár két másik gyerek is volt benn, a miénkre is jutott legalább négy szakember. Alaposan megvizsgálták, újra ugyanazok a kérdések, plusz itt tudtuk meg, hogy például megvannak a fogai, ami tök jó hír, mert a tejfogak természetes kihullása még odébb van.

Az orvos mondta, hogy most jön a varrás, de mivel feleségem ismét ájulásközelbe jutott, a doki előbb azt javasolta, várjon odakinn a szabad levegőn, mert itt megvannak nélküle, és nincs kapacitásuk a szülők felmosására. Tőlem is megkérdezték, hogy vagyok, de mondtam, hogy én inkább marandék, amibe némi hezitálás után belementek, majd átmentünk a műtőbe. A gyerek időnként üvöltött (két-három ember fogta le), időnként döbbenten hallgatott, valószínűleg a fájdalomnál is erősebb volt a meglepetés, hogy mi a fene is történik körülötte tulajdonképpen. Én próbáltam nyugtatni, ami komoly kihívás, ha közben az embernek arra kell koncentrálnia, hogy a gombócot lenyelje a torkában.

Szerencsére végül elég volt egyetlen öltés, bár én még nem láttam varrást, döbbenetes látvány, ahogy a tű próbál áttörni a bőrön (különösen ha saját gyerekén látja ezt az ember). Ordított is szegény rendesen, ezért megkérdeztem, biztosan hatott-e már az érzéstelenítő, de megnyugtattak, hogy igen, bár szerintem a fiam más véleményen volt. Hamar túlestünk rajta, hazamentünk, és bár a helye máig látszik, és valószínűleg sokáig megmarad, azzal nyugtattuk magunkat, hogy ennél sokkal durvább dolgok történnek gyerekekkel, a miénknek ez legyen a legnagyobb baja. (Ezúton is big up az orovosoknak és ápolóknak az ügyeleten és a kórházban.)

Na, hát ezen a délutánon történt a szabálysértés. A rendőrségi rendszer egyébként már igen fejlett, a neten meg lehet nézni a fotókat, és nehéz is volt vitatkozni velük.

Valóban, a vérző és üvöltő gyerekkel a hátsó ülésen tényleg belehajtottam egy sárgába, ami elég rég sárga volt már, mikor odaértem, de ha nem szerencsétlenkedik az az idegesítő majom (értsd: szabályosan közlekedő) előttem, akkor időben át is érek a kereszteződésen, de legalábbis nem lesz ennyire nyilvánvaló a szabálytalanság. Egyébként az előttem menő se volt annyira szabályos, a fotók szerint ő is a piroson ment át, de legalább siethetett volna, ha már szabálytalankodik. Veszélyes helyzet nem volt, közel s távol nem volt még keresztező forgalom, én se akartam autóbalesettel súlyosbítani a helyzetet, de a fotón valóban csak az látszik, ahogy ritka tapló módon tolom magam előtt a másik autót.

Az első dühöngés után többekkel (ügyvédek, Totalcar) konzultálva arra jutottam, hogy méltányosságot kérek, így a fentiek alapján megható levelet fogalmaztam a hatóságnak. Könnyítette a dolgomat, hogy pontosan datált orvosi papírjaim voltak: aznap 12:34-kor készült a Révész utcai ügyelet ambuláns naplója, 12:39-kor készült a fotó, és 12:49 áll a Heim Pál ambuláns lapján.

Postafordultával meg is jött a válasz, jogszabály szabja meg az összeget, ők nem mérlegelnek, fizessek. Egy darabig még hevesen szentségeltem, hogy azért biztos lenne, akinek elengednétek, meg sose legyen nagyobb örömötök, de ez elmúlik. Mondjuk kicsit zavar, hogy ha ott helyben megállít egy járőr, és meglátja a gyereket, akkor nem büntetést ad, hanem rendőri felvezetést a kórházig. De úgy vagyok vele, hogy ha ennyibe került, hogy kicsit hamarabb ellátták a gyereket és kicsit kevesebbet szenvedett, akkor ennyibe került. De hogy az illetékes nem mérlegelt, vagy a jogszabályok miatt nem mérlegelhetett, az azért innen nézve nem jól van.

Ferrarit vennék másfél millióért, beszélj le róla!

2012.06.08. 17:20 - Vályi István

Dátum: 2012. június 6. 10:00

Feladó: Gábor

Címzett: Nepperűző

Tárgy: Ferrarit másfélmillióért?

Kedves Nepperűző!

Légy szíves beszélj le erről az autóról:
Pro:
- svájci(forgalomba helyezésű)
- Ferrari motor (a lényeg)
- mindig Ferrari-t akartam - legalább a szíve megvan és a szívdobogását már hallhatom :)
- gyönyörű belső (oké, hátul kicsit tákolt)
- látszólag megkímélt állapot
- nincs szükségem rá, DE KELL

Kontra:
- olasz (szigorúan japán párti vagyok)
- Lancia (ja, nem Ferrari minőség)
- ronda külső
- Eu-n kívülről még vám is jön rá
- a benzinkúton egy hét múlva előre köszönnek
- hülye vagyok, egy csomó pénzt bukok rajta

Köszi!
Bicskei Gábor

Kedves Gábor!

Érintettnek érzem magam, mivel szerkesztőségünkből én vagyok az egyetlen, akinek – azóta megboldogult – tulajdonosa kölcsönadta saját Thema 8.32-jét.

Lebeszéllek az általad linkelt autóról, minden további nélkül, az ugyanis már a képeken látszik, hogy egy elhanyagolt, szakadt darab, ami sokat állt a napon. A svájci használtautós mondavilág nagyon erős és életszagú, csak éppen korántsem olyan valós, mint azt a tévhit sugallja.

Svájcból érdemes ugyan autót hozni, de semmivel sem kevésbé rizikós a piac, mint a német vagy az olasz. A hegyekkel bőven tűzdelt országban azokban a kantonokban találsz megkímélt autókat, melyekben kevés a hegy és a hó (nincs olyan sok). A sózás megteszi a magáét még Svájcban is, nem kell túlmisztifikálni, bár tény, hogy az ország méretéhez és a piachoz KÉPEST több a megkímélt autó.

De ez a Thema 8.32 nem az, ettől szebbett is találsz itt vagy itt, ráadásul az utóbbi már a faceliftes (alacsonymaszkos), kiforrottabb és egyértelműen jobb vétel. Már csak azért is, mert a rendkívül költséges dupla vezérműszíj-cserét is megejtették már rajta és a fékekkel is foglalkoztak. És persze az autó maga is szebb, ha már eleve azt látod, hogy ronda, akkor nem neked való. Mert a Thema szép.

Persze nem azoknak, akik már a kilencvenes évek szappantartó-divatjában nőttek fel, de mindenképpen elegáns és arányos megjelenésű, igazi Digó limó. Nem tudom, mennyire vagy képben ill. a zsebedben sem szeretnék turkálni, de arra biztosan légy felkészülve, hogy egy ilyen – korához képest – nagyon jól felszerelt és meglehetősen bonyolult nagy, olasz autó – amelyik alsó hangon is 20 éves – ideje java részét szereti egy száraz garázsban tölteni.

És a Thema 8.32 fogja is. 80 százalék tömény szopóroller, feltéve, ha állagmegőrizni és nem véresre hajtani akarod, 20 százalék olyan dolce vita, melyhez mérhetőt nem ad egy másik nemzet gyártmánya sem. Az olasz autó – pláne ha ilyen nagy – olyan szinten képes a bőröd pórusain beszivárogni egészen a lelkedig, hogy mindent megbocsátasz neki, de tényleg mindent.

Hatványozottan tudja ezt a 8.32, bár fenntartása költséges, hiszen pár szelepszár- és főtengely-szimmeringen valamint első lengéscsillapítókon kívül nagyon nincs hozzá semmi az alkatrész-nagykerekben. És ha a Ferrari-motor elkezdi veszíteni a kompressziót, akkor agyalhatsz azon, hogy mennyiért mérik a dugattyúgyűrűket Maranellóban. A kopó-fogyó alkatrészeket még tán beszerzed (elvégre mégis csak egy Fiat-termék), de az autó csimborasszója, a V8-as négyszelepes (QV) motor csak akkor való neked, ha:
- képes vagy az autót nélkülözni addig, amíg összespórolod az alkatrészrevalót
- nem számít a pénz
- van a családban Ferrari-szerviz

És kell hozzá garázs, valamint rengeteg törődés, a Poltrona Frau bőrbelső részleteiben ugyan néhol elnagyolt, de összességében olyan pazar, hogy sírni fogsz, amikor megjelenik rajta az első, nap által kiszárított, repedés. Ezen az autón nem annyit buksz, amennyiért megveszed, hanem annyit, amennyit költesz majd rá. És itt nem az 5-8 ezrenként cserélt motorolaj lesz a tétel. Ha minden gondon túllendülsz, akkor megtapasztalod, hogy utazni vele nagyon kellemes, nem kell agyonhajtani és az a pár, pici 8.32-badge minden olaszautó-szerelmes szemében elismerést ébreszt. Az még nem eldöntött, hogy a türelmet és a már említett kitartást, vagy az autó műszaki paramétereit díjazzák így, de a cucc különleges: a motor miatt. A váltó szinkronjaira figyelj oda, csakúgy, mint a kuplungszerkezetre!

Nem véletlenül ennyi az ára, erre mindig gondolj, hiszen az igazán megkímélt darabok kétszer ennyiért (vagy többért) futnak, ráadásul már saját korában sem volt egy csúcsragadozó, az olaszok egyszerűen szembe akartak állítani valamit az erős BMW-kkel, Mercedesekkel. A 205 lóerő persze szépen viszi, a Ferraihoz képest átdolgozott főtengely-ékelésnek köszönhetően forgatni sem kell annyira, a hangja viszont olyan, hogy _tényleg_ senkit nem hagy hidegen. A Thema 8.32 talán korának legjobb utcalánya: minden fronton kikészít – ezért rászoksz -, de teljességgel hűtlen.

Viszi a pénzed, de tudja, hogy úgyis visszatérsz. Na és ehhez adj hozzá 20 évet és egy gyakorlott madamot kapsz, aki majd megtanít arra, hogy a különleges öreg autók elvárásai is különlegesek. Ha van benned erő, türelem és mindez kellő anyagi háttérrel is párosul, akkor előtted dobja keresztbe lábait Sharon Stone. Ha ezek közül akár csak egy is hiányzik, akkor marad a poszter és a 100-as csomag papírzsebkendő.

Elkeserítettelek? Majd kiderül, nézz magadba: kell neked ez az autó? Vagy titkos tippként elfogadod a háromliteres, V6-os Themát, ami egy méretaránnyal kisebb szívás, a hangja pedig annak is csodás (de nem ám a PRV-motoros régi vackot, hanem az Alfa-féle véhatot!).Vagy maradj japán vonalon, mert ha nagyon Nippon-fanatikus vagy, akkor az olasz autó nem neked való, sosem érzel rá az ízére.

A választás a tiéd, de ha sírva temeted majd párnába az arcod, mert megint öt forinttal drágább lett a benzin, akkor ne engem okolj és ne az autót fikázd: te választottad őt, nem ő téged.

Üdvözlettel
Vályi István

Így utáljuk a Skodát

2012.06.07. 17:24 - Andróczi Balázs

Sokszor vádoltak már azzal, hogy elfogultak vagyunk egy-egy autómárkával kapcsolatban. Néha azok is vagyunk, bár jellemzően egy típusról írjuk le a véleményünket, hisz egy egész márkára általánosítani, az még szerintünk is sok. De ezúttal tényleg nem értjük, mi vágta ki a biztosítékot kedves olvasónknál a Superb Combi Outdoor típusról szóló hírben. Íme a levél:

Dátum: 2012. június 6. 16:41

Feladó: Bence

Címzett: Winkler Róbert

Tárgy: Panasz

Tisztelt Winkler Úr!

A Totalcar.hu című honlapon a Skodát érő lehordásról lenne szó!
Ha csak  a Skodát szennyezik ilyen magán véleményekkel, akkor hívhatnák úgy is az oldalt, hogy Skodautáló.hu.
"Az Outdoor jelzés lényegében egy optikai tuning készletet jelöl"
A Skoda NEM prémium márka, mint az Audi és a Volvo (ezt sorolták mellé) tehát nem is kell követnie ennyire a prémium márkákat, mert nem az!
A Skodától nem azt várják el, hogy 40 millió Forintért áruljon egy autót!
Ha erre nem is költöttek sokat, egyéb fontos dolgokkal igen sokat foglalkoznak.
Pl.: A kényelemmel, a dizájnnal és a biztonsággal.
Ezek mind nagyon fontosak!
Ja és többi lehordás is csak magán vélemény.
Egy nem jómódú családapa nem azt várja el az 1.2-es fabiájától, hogy érintőképernyős GPS és 300 lóerős motor legyen az autójában!!!
Winkler Úr, Önnek azt javaslom, hogy a magán véleményeit ne úgy hirdesse a honlapján, mintha, ezt egy hivatalos vélemény lenne.
Úgy álljanak a Skodához, ahogy a többi márkához:
csak mutassák be azt, hogy mi van benne!

Csak annyit kívánnék kedves olvasónknak szeretettel, hogy minden ellensége csak ennyire gyűlölje, amennyire mi a Skodát - akkor nagyszerű élete lesz.

Mégis ki hazudik?

2012.05.30. 16:45 - Zách Dániel

Érdekes levelet kaptunk egy Svédországban élő olvasónktól. Éva évek óta dolgozik az északi országban, ennek megfelelően svéd rendszám van az autóján. Szerette volna megtudni, mit kell tennie mielőtt autóval hazalátogat. Levelek, tanulságok alant. Szerintünk ehhez szükségtelen bámilyen kommentár.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18

Totalcar friss!Totalcar friss!

KeresésKeresés

CímkefelhőCímkefelhő

IndapassIndapass