RSVPTC

Nem akarok többé használtautót venni!

2012. november 9., 15:12 Módosítva: 2012-11-09 15:12:10
41
129 hozzászólás

Mit is lehetne hozzáfűzni Dániel kálváriájához? Ismerjük a magyar használtpiacot, nem várhatunk csodát, csak van, akinek kicsit több jut a jóból. Azonban az óratekeréssel foglalkozó cikkünk óta (és ezt Becsületesnepperünk saját tapasztalatából is) tudjuk, hogy bizony nem mindig a kereskedő a hunyó. A hazai autótulajdonost sem kell félteni, ha arról van szó, gond nélkül megtekeri az órát, mindenki szeretne minél több pénzt kapni az autójáért.

Feladó: Dániel

Dátum: 2012. november 7. 18:41

Tárgy: történet/cikk

Címzett: Winkler Róbert

Egy használtautó vásárló panaszai, avagy a szervizkönyv halála

Történt egyszer, hogy kicsiny autómat ellopták az éj leple alatt. (Én ekkor tudtam meg, hogy a Suzuki Swift a legnépszerűbb célpontja a tolvajoknak.)

Mint jó gazda, vártam, hogy a biztosító fizessen a casco-ra, ami lassacskán meg is történt, mindössze azt nem értettem, hogy miért fényképezik le a casco kötésekor a kocsit, ha utána a saját fotójukon látható km állást sem veszik figyelembe (óvatlanul a szervizkönyv a kocsiban maradt)? Mivel fél év telt el a vásárlás és a lopás között, sőt, a szerviz is adott igazolást a közben esedékes olajcsere idején rögzített állásról, reméltem, a kevés futást figyelembe veszik, de inkább maradt a „szervizkönyv hiányában csak az átlagos km szerint fizetünk”.

Amikor közeledett a pillanat, hogy gazdasági helyzetem újra lehetővé tegye a jármű beszerzést (tehát ha fizetett a biztosító), nézelődni kezdtem. Történeteim az ezt követő autóvásárlási kalandjaimat ölelik fel.

Első történet – az illékony sedan

Szinte elsőként szúrtam ki ezt az SX4 sedant, mivel volt már korábban is ilyenünk, most sem bántuk volna, ha újra ilyen lesz, de drágának tűntek a piacon levők. Ekkor szúrtam ki ŐT, aki egy bank telepén porosodott, láthatóan már hónapok óta, és az ára is folyamatosan csökkent. Szívesen megvettem volna, ha megjön a pénz, de mivel váratott magára, csak nézegettem, felhívtam az autó szervizét (szerencsére a kocsin jól látható módon jelezték, honnan való). Itt megtudtam, hogy a kocsinak gondos gazdája volt, aki a legutóbbi szerviz után néhány ezer km-rel volt kénytelen a banknak visszaadni.

Azon a napon, amikor a biztosító végre fizetett, azonnal hívtam a bankot, hátha megvan még, de megtudtam, hogy sajnos a kocsit megvették.

Szomorúan lélekben elváltam a kocsitól, ám egy hét után a kocsi újra a neten volt, mintegy 50% felárral persze. Ez sok volt nekem, megállapítottam, hogy megint valaki jót keres rajta.

Újabb néhány nap telt el, és a bank városából újabb ilyen típusú és színű autó tűnt fel a kínálatban (hozzáteszem, hogy ez a felszereltség ritka, kb. 4-8 között található belőle a hahu-n). Mivel a km kevesebb volt, az ár pedig még épp megfelelő, fel is hívtam az egyelőre kép nélkül hirdető eladót.

Megtudtam tőle, hogy a kocsi ugyan nem az övé, hanem egy barátjának kell sürgősen megválnia tőle, de ő nem kereskedő, viszont sokat ismer a környéken, tehát akár beszámításban is segíthet. (Még nem említettem, hogy egy barátomtól kaptam kölcsön egy nagyon öreg járművet, azzal, hogy ha sikerül kocsit vennem, ezt akár el is adhatom, némi pénzt neki is juttatva a bevételből, így a beszámítás jó hír volt.)

Megbeszéltük, hogy másnap meg is látogatjuk egy szakértő barátommal (jómagam teljesen amatőr lévén autókban, bár ez talán már eddig is kiderült). Időközben emailen meg is kaptam a friss képeket a kocsiról, és láss csodát: a felmatricázott autó volt az, már a matricák nélkül (a rendszámot annak idején felírtam a szervizzel való egyeztetéshez).

Dühösen telefont ragadtam, és kérdőre vontam, hogy mitől lett a 139ezer km-ből 120, és egyáltalán, miért beszélt össze-vissza barátról, stb., amikor láthatólag ez csak egy kereskedői trükk.

- Nem muszáj megvenni!

- Nem is fogom!

Ezzel váltunk el, és megint próbáltunk továbblépni más autók felé. Barátommal beszélgetve azonban rá kellett jöjjünk, hogy ennek dacára az autó jó vétel lehet, mivel ismerjük a szerviztörténetét, így végül abban maradtunk, ő megpróbálja becserkészni az eladót, és ha már egyszer megállapodtunk, nem fogja valószínűleg zavarni, hogy mégis én vagyok a vevő.

A két szakember hamar szót értett, és meg is beszélték, hogy mivel az eladó az egyetlen, aki árulhatja a kocsit, ő pedig egy hétre elutazik, egy hetet várnunk kell.

A megbeszélt napon barátom hívta is, hogy pontosan mikor is mehetünk, amire a következő meglepő választ kapta:

- Ó, azt a kocsit tegnapelőtt lefoglalózták!

Amikor az eladó még külföldön volt, és más nem árulhatta? Érdekes...

Második történet – egy toll mind felett

Természetesen nem vagyok elvakult Suzuki mániás (bár bevallom, sokkal jobbnak tartom a 2005 után gyártott autóikat annál, mint amilyen a hírük – teljesen más minőség, mint a régi Swiftek, stb.), ezért más kocsik is felmerültek.

Újabb kereskedő, aki szintén beszámítana, jó hír. A kocsi szép, bár kicsit kevésnek tűnik egy 8 éves céges autótól 90ezer km, de hát ha van szervizkönyv... Micsoda szerencse, a kocsit ugyan nem itt vette a cég, de utána végig ebben a márkakereskedésben szervizelték. Az ára jó volt, a beszámítás is megfelelő lett volna, nosza, nézzük meg a füzetkét.

Amikor kezünkbe vettük, épp csak nem kezdtünk hangosan nevetni: látszott, hogy kb. 5 perc alatt írták, a tinta, az aláírás végig azonos, nyilván egy márkakereskedésben könnyű szert tenni egy üres nyomtatványra... Persze az is lehet, hogy van egy dolgozójuk, aki minden olajcserénél ott van, és CSAK erre a célra tartogat már 8 éve egy tollat, hogy mindig egyforma legyen. Épp csak nem túl valószínű.

Harmadik történet – az őszinte kereskedő és a gonosz tulaj

Egy harmadik típus is látókörünkbe került, legyen Opel. Megtetszett egy, itt is ígértek szervizkönyvet, de mivel kb. 150km-re volt, ezért próbáltam először telefonon több információt kapni. A kereskedő készséges volt, megadta a szerviz nevét, ahová a kocsit korábban hordták. Ugyan kicsit hiányos volt a beírás, de a képek alapján jónak tűnt a kocsi.

Telefon a szervizbe, mit tudnak róla? Kérdezik, hogy nekem mit mondtak: 157ezer km. Hát, náluk 2009-ben volt visszahíváson a jármű, akkor volt benne 197ezer...

Már csak kíváncsiságból is visszahívtam a kereskedőt (aki korábban közölte, ők beérkezéskor felírják a km állást, tehát náluk kizárt a csalás, trükközés), hogy ezt mégis hogy gondolják.

- Á, biztos a tulaj lehetett, mi ilyesmit nem csinálunk!

Igen, ez nagyon valószínű...

Negyedik történet – újabb légnemű autó

Az Opel keresés idején találtunk egy képre és felszereltségre szimpatikus példányt, el is látogattunk a kereskedésbe, ahol kicsit vonakodva ugyan, de megmutatták a kocsit. Nem véletlenül nem készült kép jobb oldaláról, ugyanis az egyik könnyűfém felni helyett a pótkerék díszelgett rajta. Ne aggódjak, a felni a csomagtartóban, mondták, így kapták a tulajtól. Hogy nekik a javításra miért nincs idejük? Nem érdemes normális állapotban árulni?

A kocsi kicsit drága is volt, engedni sem engedtek sokat (ez általános tapasztalat: a legtöbb kereskedő már olyan alacsony áron árul, hogy nincs miből alkudni?), így távoztunk, talán lesz még jobb.

Egy héttel később már 100ezerrel olcsóbb, de már nem kell.

Pár héttel később egy hasonló autó, sokkal kedvezőbb áron, nosza, menjünk, az eladó (tulajdonos) szerint már 8-an mennek hozzá este megnézni, de jöjjünk csak. Persze rajtunk kívül senki más sincs ott, a kocsit kipróbáljuk, de a motorháztető már nem nyílik... Számtalan egyéb apró hiba, még ennyiért sem éri meg barátom szerint. És persze a jobb hátsó keréken pótkerék, ne aggódjak, a felni a csomagtartóban, csak nemrég történt a defekt... Igen, ugyanaz az autó volt.

Új hír: két héttel később a tulaj hív, megjavította az autót, 150ezerrel többért érdekel? Szerencsére már nem aktuális.

Ötödik történet – Dávid és a hiányzó Góliát

Vissza az SX4 sedanokhoz, hiszen azokat szeretjük, hátha tudunk alkudni kicsit, esetleg a kölcsönautót is jó áron beszámítják (a hirdetés külön kiemeli, hogy nagyon öreg autókat is szívesen látnak).

Első látogatásunkkor Dávid fogad, kedves, ránéz a kocsira, megtudja, hogy friss a műszaki, utánanéz a hasonlóknak, és mondja, hogy kb. 200ezerért beszámítja, a másikból enged 50ezret első szóra, kezd tetszeni a dolog, de még így is kéne egy kis pénz, térjünk vissza rá. Szervizkönyv nincs, egy kulcs van csak... Visszavett autó, ezért a kedvező ár.

Egy hét múlva (a sikertelen „illékony” látogatása helyett) elmegyünk újra, ezúttal hozzáértő barátom is jön. Kiderül, hogy ő kis híján itt kapott állást, de végül nem vették fel. Hogy miért nem? Biztosan a mostani kollégák jobbak.

Bemegyünk, Dávid sajnos szabadságon, de a kocsit megnézhetjük, kipróbálhatjuk így is. Ő ugyan az árból csak 20ezret engedhet, mutatja a számítógép képernyőjén, hogy nekik milyen sokba van... Dávidnak biztosan szabad veszteségesen is eladni. Beülünk, gyújtás van, a kocsi nem indul. Biztosan régen volt beindítva, elő a bikagépet, a kereskedő ráteszi (mint kiderült, fordítva) az akkura, nagy szikrák, na, most már se kép, se hang – ennyit a próbáról... Majd pár nap múlva rendben lesz, Dávid egy hét múlva jön, őt keressük.

10 nap múlva hívjuk Dávidot, semmit sem tud arról, hogy a kocsi rossz lenne, megnézi. Vissza nem hív, de mikor másnap kérdezzük, mondja, hogy valóban, egy biztosíték mehetett ki, majd hív, ha jó.

Napok telnek el, megint én hívom, már felvenni sem akarja, egy kollégám telefonjáról sikerül elérnem, jaj, a biztosítékot Németországból kell hozni, még pár napot kér.

Végül elkészül az autó, megyünk, kipróbáljuk, a kocsi remek. Nosza, beszélgessünk. A múltkor mondott egy árat, abból mennyit lehet még alkudni? Semmit – na, jó, fél óra után még 20ezret (!). Nézzük meg a mi kis öreg járgányunkat, áll-e még a 200ezer. Némi nézelődés után közli, hogy ő még ilyen rossz állapotú autót nem látott, 50ezerért beszámítja... Kb. a friss műszakis forgalmi többet ér, a bontóban többet adnak a vasért talán, nem baj? Nem, neki többért nem szabad...

Barátom győzköd, a kocsi jó, szerezzünk pénzt, vegyük meg! Sajnos nincs rá keret, döntünk végül.

Dávid mondja is, hogy most vegyük meg, már többen megnézték, egy házaspár csak megbeszéli otthon, és intézi a hitelt, már vinnék.

Azóta eltelt két hét, a kocsi kiemelt hirdetésbe került újra, majd egy héttel később 100ezerrel olcsóbban frissült – ez ugye már 30ezerrel olcsóbb, mint amit mi végső árként kaptunk (50+20-100)... És továbbra is ott áll. Érdemes volt kitartani az árat vajon, amikor mi komoly vételi szándékkal ott jártunk?

Hatodik történet – a vándorló Swift balladája

Végül persze, mint szegény emberek, visszatérünk a Swiftekhez, azokat ismerjük, szeretjük, hátha ezúttal nem lopják el, majd rakatunk bele védelmi berendezéseket, stb.

Megakad a szemem egy 2005-ös évjáratún, a színe is rendben, bár ír pár kisebb szépséghibát, ennek ellenére az ár jó. Mire sikerül elérnem az embert, megtudom, hogy ő igazából nem is kereskedő, de beszámította ezt a kocsit (mibe??), ezért adja olcsón, szervizkönyves, bár pár éve nem írtak bele... Foglalózták, ha mégsem viszik el, hívnak.

Délutánra a kocsi lekerül az oldalról, tehát elkelt. Két nap múlva újra fenn a hahu-n (a jellemző sérülések miatt egyértelmű, hogy ugyanaz a kocsi, még a város is ugyanaz), most 60ezerrel többért... Így is elkel persze egy nap alatt, jó áron volt. Hiába, aki ügyes...

Hetedik történet – a mi Swiftünk, a mi barátunk

Nagykőrösi út, mondom a barátomnak – jaj ne! Mondja ő. Szerencsére ez nem a piac, egy különálló kereskedő ezen út egyik sarkán. A kereskedő kedves, minden hibát elárul, amit lehet, ki is fog javítani. Garancia is van, egy év – persze, ha nem alkuszunk... Inkább alkuszunk, bár sokat nem enged (a főnök még egy 10ezres tételt sem engedélyez további kedvezményként), azonban a kocsi látszólag rendben van.

Kevés foglaló ellenében is megírjuk a papírt, végre, megvan a kocsink!

Két nappal később megyünk a kocsiért, új rendszámmal vár (tudták, hogy csak 10ezerFt, és lehet kérni új rendszámot? Ha már úgyis átírják, és cserélik a papírokat, más költsége nincs).

Irány haza, kis kitérővel, vissza kell adni az eddigi kölcsönautót. Barátnőm vezeti, mondja is, hogy a kézifék nem fog, de nagyon nem. Kereskedőt hívom, persze, vigyem vissza, megcsináltatja. Hétfőn úgyis irány a megbízható szerelőm, majd ott megnézik úgyis, ha drága lesz, szólok.

Hát, drága lett... A szerelő felemeli: itt bizony volt baleset, a kormánymű cserélve. Sebaj, ha rendesen megcsinálták amúgy... A klíma kicsit hangos, én szinte nem is hallom, de ő igen – a csapágyat kell cserélni, gyáriban 75ezer. Hívom az embert, á, az nem lehet, hogy ilyen drága, az ő szervize ennél olcsóbban megcsinálja, 20-30ezer bontottból. Mondom OK, mikor vigyem? Hát, azt beszéljem én meg, de persze ők nem fizetik... MICSODA? Szavatosság, fogyasztóvédelem többszöri említésére végül enged, jól van, ők fizetik.

További szépségek derülnek ki: a hűtőfolyadék helyett víz, a 4 rosszul kinéző gyertya 3 féle, igaz, 2 gyári. A kéziféket is megnézzük, ezek a hátsó dobfékre vannak kötve, de cserélve lettek, persze utángyártottra, amik viszont elkoptak, és nincs benne visszahúzó, ezért kiakadt. A szerelő próbálkozik, hátha ki tudja javítani, de végül feladja, ezt inkább cserélné, gyárival 12ezer. Telefon: á, az drága, majd az ő szerelője... Rendben.

Már csak a hűtőfolyadékot kell 'összerázni', nosza, menjünk egy kört. Hopp, mondja 10 méter után a szakember: ez a váltó csörög. Nem nagyon, kicsit, csak egyesben/kettesben, de majd később lesz az a többiben is, ha így hagyom. Tengelyes csapágy, ha csak azt cserélik, egész napos meló, azért 70ezer, ha kerítek bontott váltót, akkor gyorsabban megvan, viszont legalább 50 a váltó...

Újabb telefon, hű, hát ez nagyon drága, majd megnézi a szerelője, megbeszéljük.

Szerelőéknél kicsit morcosan fogadnak („Ne zavarja a kollégákat a javításban!”), de viszonylag gyorsan végeznek. Ahogy a mondás is tartja, gyors munkának sok az alja (vagy ilyesmi...). Váltó? Hát, jó az még vagy 100ezer km-ig, ne aggódjak... Igaz, ki nem próbálják, csak amit én mesélek, abból következtetnek. Kézrátétellel gyógyítás?

Két nap múlva újra út a szakszervizbe, egy gyári visszahívást kell megcsinálni, ami ingyenes (a burkolatától rozsdásodik a csomagtér alja). Nézzék már meg, mi lötyög jobb oldalt (mintha vizet töltögetnének oda-vissza), és az ülésfűtés is jó volt, most nem akar kikapcsolni. Délután visszamegyek érte, a jó hír: a kézifék rendben, csak míg azt csinálták, az ülésfűtés-gombból kiesett pár alkatrész... A klíma pedig el volt tömődve, a túlfolyó tartály (?) lett tele, az lötyögött. Ennyit a kereskedő szerelőiről.

Telefon, persze, vigyük az ő szerelőihez vissza, megcsinálják az ülésfűtést. Mondom, ha már itt vagyok, beszéljünk, legalább szálljon be a váltó javításba, én ezt nem állom egyedül. Az ülésfűtés elkészül, benyomjuk, mindkettő rendben. Később derül ki, hogy működnek, csak keresztben (a bal ülés gombja a jobbot fűti, és fordítva).

Újabb telefon a kereskedővel, mi legyen a váltóval? Végül sok huzavona után belátja, nem engedünk, sikerül 40ezret kiharcolni, ebből már majdnem rendbe lehet hozni. Naivan kérdi: miért nem hozzuk az ő szerelőihez, az biztos olcsóbb?... Inkább a pénz, köszi.

Ha egyszer elkészül a váltó, egész jó kis kocsi lesz...

Magyar használtautó kereskedelem, én így szeretlek.

129 hozzászólás

Az autópálya-kezelő bocsánatot kér

2012. október 3., 16:36 Módosítva: 2012-10-03 16:36:45
76

Szabó Máté, az alapvető jogok biztosának tegnap közreadott jelentése hamar elérte célját. Az Állami Autópálya Kezelő Zrt. épp az imént küldött nekünk sajótközleményt, melyben villámgyorsan megteszik azt, amire a hónapokig alaptalanul kínzott volkswagenes úr hiába várt. Elismerik, hogy tévedtek, amikor pótdíjat akartak fizettetni a debreceni autóssal, aki nem is járt az autópályán, amikor állítólag lefotózta egy telepített kamera. Azért hozzáteszik, valójában a jogszabály rossz, hiszen nem mérlegelhetnek a hasonló esetekben, ha nem rázzák a bokrot, tüzet kell nyitniuk.

Mai kínzó kérdésünket nem válaszoljuk meg, inkább szavazzanak.

Hogyan végződött volna ez az ügy, ha nem segít az ombudsman?

  • 3993
    Az autóst az őrületbe kergetik
  • 560
    Troll vagyok, mindenki bekaphatja
  • 77
    Ejtik az ügyet, mert megunják
Távolról sincs vége, olvasson még

Rendőrök: ha tudják hol laksz, bajban vagy

2012. szeptember 15., 13:11 Módosítva: 2012-09-17 08:07:46
99

Kifogyhatatlan örömérzet lesz úrrá a szerkesztőség tagjain, amikor időről-időre kiderül, az olvasók közt is akadnak rétegzett gondolkodású egyének. A tegnapelőtti, területi rendszámokkal foglalkozó cikkünk kapcsán írt Éva Győrből, hogy egy könnyed gesztussal húzza át végleg, azt a Belügyminisztériumból származó érvet, hogy az térségi rendszámokkal könnyebben lefülelhetők az utazó bűnözők. A gyakorlati tapasztalat az elmélettel éppen ellentétes, és ezt már a rendőrök is régóta tudják. Ha eleget írunk róla, talán felszivárog az élet a hivatalokba is és végleg lesöpri az asztalokról ezt a drága gumicsontot is.

Kedves Éva, köszönöm, hogy írt nekem. Üdvözlettel: Zách Dániel

Feladó: Éva

Dátum: 2012. szeptember 13. 10:44

Tárgy: Terülteti rendszám

Címzett: Totalcar

Kedves Dániel!

Kb. 2 éve Budapesten feltörték az autóm csomagtartóját és elvitték a laptopomat. A kocsi utasterében semmi értéket nem hagytam, viszont az anyósülésen ott felejtettem a megyei napilapot. A helyszínelő rendőr hívta fel a figyelmemet, hogy semmi, a területi hovatartozás beazonosítását segítendő tárgyat ne hagyjak az autóban, mert a bűnözők előszeretettel törik fel a távolról érkezett autókat, a csomagtartóban értéket remélve.
A terültei rendszám lehetővé tenné azt is, hogy a bűnözők hatékonyabban tevékenykedjenek.
Remélem, nem a bűnözői lobbisták/családtagok/ismerősök próbálnak nyomást gyakorolni a politikusokra, hogy bevezessék ezt a buta területi rendszert.
Inkább legyen olcsóbb az egyéni, névre szóló rendszám, hogy én is megvásárolhassam végre az ISTENNŐ-1-et. Vagy vezessék be a hétvégi, szezonális rendszámot (második autóra), stb.

Üdvözlettel:
Éva, Győr

Távolról sincs vége, olvasson még

Lift úr beszól

2012. szeptember 13., 15:20 Módosítva: 2012-09-13 15:20:52
4
60 hozzászólás

Tárgy: magyar Mercedes "B" osztály

Dátum: 2012.09.13. 12:51

Feladó: Europelift

Címzett: Totalcar

Azt kell mondjam a cikkíró egy retardált, vagy valami érdeke fűződött hozzá, hogy ilyen cikket írjon. Örülhetnénk, hogy ideépül egy Mercedes gyár elkezd autót gyártani, nyilván valóan a kezdeti minőségi javítani valókkal,amit a Mercedes szakemberei sokkal jobban látnak mint egy amatőr, cikkíró és gőzerővel dolgoznak a minőségi fejlesztéseken. Erre a Nép, meg Média szabadság nevében le van írva, h bármi mást csak ezt ne, szinte még ha ingyen adják se szabad venni. Ilyet leírni a válság közepén, amikor minden fillér számít az országnak magyarok ezreinek ad kenyeret, hát öcsém, több mint durva. Lehet egy multi rendelne 50-et 100-at aztán elolvassa ezt az ideszart szöveget, aztán tényleg nem magyarországi gyártású autót vesz hanem egy kibaszott Zafirát. Nem tudom, hogy fogok-e még Totalcar-t olvasni... Undorító ez a cikk...

Kedves Europelift!

Így van, minden jó, ha hazai, méhében él a nemzet, az ilyenek pedig páros lábbal tapossák a sárba azt, ami esetleg nem olyan minőségű, mint kellene. Megnyugtatom Lift úr, az amatőr Göbölyös kollégával személyesen leszámolok!

üdvözlettel
Vályi István

60 hozzászólás

Mi az, nem fogtál még faszt?

2012. július 18., 14:30 Módosítva: 2012-07-18 16:20:25
20

Milyen ember az ilyen, morogtunk kérdést az elmúlt hetekben érkezett leveleket olvasva. Előző cikkünkben kértük, írják meg nekünk modortalan autós-motoros oktatókkal szerzett tapasztalataikat. Nem gondoltuk, hogy ennyi levél érkezik. Ha a Magyarországon dolgozó több ezer oktató közül csupán ez a néhány tucat a bunkó, akkor is óriási baj van. Persze ettől még szórakozhatunk önfeledten. Mellesleg megjegyezném, nem kell kompromisszumot kötni. Ha nem megfelelő a kiszolgálás, a hangnem, egyszerűen keresni kell egy másik autósiskolát. Az oktatók túlhajszoltságáról, illetve alulfizetettségéről nem a tanuló tehet.

Volt, aki védelmébe vette Makó Dezsőt, az első cikk főhősét, akivel még telefonon is sikerült beszélnünk az országos hírű módszereiről.

Balázs azt íjra: „gimnazista koromban szereztem B kategóriát, majd kb. 2004-ben A korlátozottat (onnantól végig motoroztam is), és tavalyelőtt gondoltam, hogy megcsinálom a rendes A-t. Azt egy másik iskolában kezdtem el, ott szereztem meg a rutint, egyszóval jónéhány oktatóval találkoztam. Dezső volt köztük a legnormálisabb.

Az autósoktatóm folyamatosan alázott, ami annyira lebénított, hogy volt, hogy tényleg durvákat hibáztam. Emellett intézte a saját ügyeit, hol sajtot, hol pancsolt benzint, hol cigit vásárolni mentünk oktatás alatt, míg ő ezeket intézte, én ültem a kocsiban.

Bezzeg Dezső...

Dezső nem lógta el az órákat, tényleg levezettük őket, ha jól emlékszem ketten-hárman alkalmanként. Végigjártuk az összes útvonalat, közben  mindig mondta mire kell figyelni, mit néznek a vizsgabiztosok stb. Ha valami nem volt világos, óra után megkérdeztem mi hogy van, korrektül elmondta (motoron ugyebár nem lehet visszaszólni).

Nyilván volt, hogy kiabált. Én már adtam át a kormányt kocsiban friss jogsisnak, és nemegyszer öntött el a hideg veríték, és emeltem fel én is a hangomat. Ez szerintem természetes reakció, ha durva szabálytalanságot látunk, úgy hogy mi vagyunk a felelősek.

Azért is érdekes, amit Balázs ír, mert a tanulókat minden műfajban két csoportba lehet sorolni. A többség egyszerűen ki nem állhatja, ha oktatás címszó alatt a becsületébe gázolnak. Az oktató autója, vagy az iskola motorja a tanuló számára a tanfolyam elejétől a végéig idegen. A rendszer nem engedi, és az oktatók zöme sem érzi szükségesnek, hogy a rutintalan kezdő, a tanfolyam végére otthonosan mozogjon a helyzetben. Hiszen akkor mitől volna ő alárendelt. Jellemző szlogen, hogy a jogosítványhoz nem jár vezetési tudás, hiszen ilyen rövid idő alatt képtelenség megtanítani valakit gépjárművet vezetni. Az ilyen rövid idő pedig lehet a B125-höz rendelt öt, vagy akár az autójogosítványhoz szükséges harminc gyakorlati óra. Ebbe tényleg csak a kiabálás fér bele.

A bizonytalanság fenntartása, a szorongató érzés fokozása nem ismeretlen az autósiskolák világán túl sem. Az az érzésem, hogy ez még mindig elfogadott oktatói és tanári alapállás Magyarországon. Úgy legalább biztosan figyel a beutalt, gondolják a terror támogatói. Azt a verziót sajnos nem fogadhatjuk el, hogy bizonyos esetekben egyszerűen nem működik a kémia a két fél közt. Néha a családi baráttól vett vezetési leckék sem jelentenek megoldást. Nem jó a műfajok keverése. Tibinek például máig nincs meg a jogosítványa, pedig Audival kezdte.

Távolról sincs vége, olvasson még

Miért így gyártja az Audi a gombokat?

2012. július 17., 16:46 Módosítva: 2012-07-17 16:46:24
7

Igazából nem az a baj, hogy így készül, hanem az, hogy lekopik a festék. Az összes Audiban. Ettől még érdekes a technológia mindenkinek, aki nem ismeri. Íme, Zsolttól:

Feladó: Zsolt

Tárgy: Drága vs. prémium, nyolc évesen

Dátum: 2012. július 17. 13:42:29 CEST

Címzett: Totalcar

A tesztben elhangzik egy kérdés:

"De eleinte nem ezen töri az ember a fejét, hanem azon, hogy az Audi vajon miért úgy gyártja le a fekete gombokat, hogy megcsinálja fehérbõl, és a felszínét bevonja fekete mûanyaggal?"

Amennyiben ez költõi és tudjátok az okát, ne olvassatok tovább!

Ha tényleg nem tudnátok:
Azok a gombok készülnek így, amelyeknek kivilágított szimbólummal kell rendelkezni. Nyilván erõs vevői igény van arra, hogy a kapcsolókat sötétben is megtalálja a vezetõ az adott márkára jellemző színű (narancs, vörös, fehér, stb...) szimbólum kivilágítás segítségével.

Létezik több megoldás is, de talán ez az egyik legrugalmasabban alkalmazható: A gombokat fehér fényáteresztő műanyagból gyártják (jellemzõen polikarbonát), majd fekete (vagy egyéb a beltér színéhez illeszkedõ színû) lakkréteggel vonják be. A kívánt szimbólumot pedig úgy alakítják ki, hogy lézerrel elgõzölögtetik a felhordott lakkot. Így a szimbólum világítás nélkül fehér lesz, mivel átereszti a fényt, hátulról ki lehet világítani.

Számos beszállító gyárt ilyen festéket. Lehet, hogy az adott évjáratnál egy új beszállítóra váltottak, vagy mondjuk oldószeres lakkról vízbázisúra és ez okozta az idõ elõtti elhasználódást.

Tényleg nem tudálékoskodni akartam, csak segíteni. Ha kapcsolós témában van kérdésetek, szívesen segítek. Ebben az iparban dolgozom :-)))

Üdv,
Zsolt

Toyotát agresszív neppertől

2012. július 7., 17:50 Módosítva: 2012-07-07 17:53:06
19

Ritkán szórakozunk ilyen önfeledten, amikor egyébként sírhatnánk is. Olvasónk néhány napja küldte el történetét egy különös autóvásárlásról. Van benne dögmeleg, pofátlan nepper, jó autónak hazudott tetem, nagy leleplezés, némi verbális agresszió és persze rengeteg erkölcsi tanulság. Az eset tipikusnak tűnik, mégis nagyon örülünk, hogy Becsületes nepperünk kiváló cikkei nyomán, egyre több talpraesett érdeklődő bóklászik a murvás kereskedésekben. Csak így tovább, ne hagyják magukat!

Távolról sincs vége, olvasson még

Vérző gyerek nem kifogás

2012. június 18., 18:04 Módosítva: 2012-06-18 18:04:54
143

Dátum: 2012. június 4.

Tárgy: Vérző gyerek nem kifogás

Feladó: Dávid

Címzett: Totalcar

Néhány héttel ezelőtt értesítő várt a postaládában: levelet kaptam a szombathelyi rendőr-főkapitányságról. Hogy mennyire nem szoktak szabálysértési ügyeim lenni, azt mutatja, hogy fogalmam se volt, mért jött onnan levél. Azt persze sejtettem, hogy nem születésnapi üdvözlőkártya van benne, de a postára menve végig azon törtem a fejem, mikor jártam Szombathely környékén utoljára.

Na, hamar kiderült, hogy a szabálysértési ügyeket ott kezelik, a levélben egy százezer forintos csekk figyelt, állítólag valamikor átmentem egy piroson a Kerepesi-Dózsa kereszteződésben. Eltartott egy darabig, mire rájöttem, ez az a bizonyos délután volt, amikor a kisfiamat baleset érte.

Azon a márciusi szombat délután épp hazafelé tartottam a kétéves gyerekkel a játszótérről, amikor egy a szokásosnál valamivel magasabb járdaszigetről lebillenve kismotorja első kereke beakadt, a gyermek pedig a motor fölött átrepülve az aszfaltra érkezett, arccal. Mellette álltam, de elkapni már nem tudtam, csak a közmondásos lassított felvétel volt meg, ahogy követem az eseményeket, de beavatkozni már nem tudok.

Azonnal felkaptam az üvöltő gyereket, és próbáltam a nálam lévő papírzsebkendőkkel felitatni a rendesen ömlő vért, amiből mindkettőnk ruhájára is jutott. Azt láttam, hogy a szája vérzik, de hogy pontosan mi sérült, azt nem tudtam, de nem voltunk messze a lakástól, így felrohantam vele, hogy megbeszéljem a feleségemmel, mit is csináljunk, gyereknevelési kérdéseket mégiscsak megbeszél az ember, gondoltam sokkosan. Amikor meglátta a gyereket, talpra esett feleségem talpra esés helyett inkább megrémült, ennek ellenére megállapodtunk abban, hogy berohanunk az ügyeletre.

Ott hamar bejutottunk, nagyon kedvesek voltak, gyorsan megvizsgálták a gyereket, mindenfélét kérdeztek, például hogy elájult-e (nem), majd közölték, hogy menjünk be a Heim Pál kórház sebészetére, hogy összevarrják, merthogy varrni kell, mert a száj felszakadt, és a szakadás az alsó ajak alatti területet is érinti, és ezzel csak ott tudnak kezdeni kell valamit. A feleségem arcából itt kifutott a vér, úgyhogy lefektették, majd kérdezték, autóval vagyunk-e vagy hívjanak mentőt a gyerekhez. Mondtuk, autóval vagyunk, át is siettünk a kórházba.

Itt már többen voltak, de mégis rögtön behívtak (nyilván nem az érkezési sorrend számít), és bár két másik gyerek is volt benn, a miénkre is jutott legalább négy szakember. Alaposan megvizsgálták, újra ugyanazok a kérdések, plusz itt tudtuk meg, hogy például megvannak a fogai, ami tök jó hír, mert a tejfogak természetes kihullása még odébb van.

Az orvos mondta, hogy most jön a varrás, de mivel feleségem ismét ájulásközelbe jutott, a doki előbb azt javasolta, várjon odakinn a szabad levegőn, mert itt megvannak nélküle, és nincs kapacitásuk a szülők felmosására. Tőlem is megkérdezték, hogy vagyok, de mondtam, hogy én inkább marandék, amibe némi hezitálás után belementek, majd átmentünk a műtőbe. A gyerek időnként üvöltött (két-három ember fogta le), időnként döbbenten hallgatott, valószínűleg a fájdalomnál is erősebb volt a meglepetés, hogy mi a fene is történik körülötte tulajdonképpen. Én próbáltam nyugtatni, ami komoly kihívás, ha közben az embernek arra kell koncentrálnia, hogy a gombócot lenyelje a torkában.

Szerencsére végül elég volt egyetlen öltés, bár én még nem láttam varrást, döbbenetes látvány, ahogy a tű próbál áttörni a bőrön (különösen ha saját gyerekén látja ezt az ember). Ordított is szegény rendesen, ezért megkérdeztem, biztosan hatott-e már az érzéstelenítő, de megnyugtattak, hogy igen, bár szerintem a fiam más véleményen volt. Hamar túlestünk rajta, hazamentünk, és bár a helye máig látszik, és valószínűleg sokáig megmarad, azzal nyugtattuk magunkat, hogy ennél sokkal durvább dolgok történnek gyerekekkel, a miénknek ez legyen a legnagyobb baja. (Ezúton is big up az orovosoknak és ápolóknak az ügyeleten és a kórházban.)

Na, hát ezen a délutánon történt a szabálysértés. A rendőrségi rendszer egyébként már igen fejlett, a neten meg lehet nézni a fotókat, és nehéz is volt vitatkozni velük.

Valóban, a vérző és üvöltő gyerekkel a hátsó ülésen tényleg belehajtottam egy sárgába, ami elég rég sárga volt már, mikor odaértem, de ha nem szerencsétlenkedik az az idegesítő majom (értsd: szabályosan közlekedő) előttem, akkor időben át is érek a kereszteződésen, de legalábbis nem lesz ennyire nyilvánvaló a szabálytalanság. Egyébként az előttem menő se volt annyira szabályos, a fotók szerint ő is a piroson ment át, de legalább siethetett volna, ha már szabálytalankodik. Veszélyes helyzet nem volt, közel s távol nem volt még keresztező forgalom, én se akartam autóbalesettel súlyosbítani a helyzetet, de a fotón valóban csak az látszik, ahogy ritka tapló módon tolom magam előtt a másik autót.

Az első dühöngés után többekkel (ügyvédek, Totalcar) konzultálva arra jutottam, hogy méltányosságot kérek, így a fentiek alapján megható levelet fogalmaztam a hatóságnak. Könnyítette a dolgomat, hogy pontosan datált orvosi papírjaim voltak: aznap 12:34-kor készült a Révész utcai ügyelet ambuláns naplója, 12:39-kor készült a fotó, és 12:49 áll a Heim Pál ambuláns lapján.

Postafordultával meg is jött a válasz, jogszabály szabja meg az összeget, ők nem mérlegelnek, fizessek. Egy darabig még hevesen szentségeltem, hogy azért biztos lenne, akinek elengednétek, meg sose legyen nagyobb örömötök, de ez elmúlik. Mondjuk kicsit zavar, hogy ha ott helyben megállít egy járőr, és meglátja a gyereket, akkor nem büntetést ad, hanem rendőri felvezetést a kórházig. De úgy vagyok vele, hogy ha ennyibe került, hogy kicsit hamarabb ellátták a gyereket és kicsit kevesebbet szenvedett, akkor ennyibe került. De hogy az illetékes nem mérlegelt, vagy a jogszabályok miatt nem mérlegelhetett, az azért innen nézve nem jól van.

Ferrarit vennék másfél millióért, beszélj le róla!

2012. június 8., 17:20 Módosítva: 2012-06-08 17:20:50
160

Dátum: 2012. június 6. 10:00

Feladó: Gábor

Címzett: Nepperűző

Tárgy: Ferrarit másfélmillióért?

Kedves Nepperűző!

Légy szíves beszélj le erről az autóról:
Pro:
- svájci(forgalomba helyezésű)
- Ferrari motor (a lényeg)
- mindig Ferrari-t akartam - legalább a szíve megvan és a szívdobogását már hallhatom :)
- gyönyörű belső (oké, hátul kicsit tákolt)
- látszólag megkímélt állapot
- nincs szükségem rá, DE KELL

Kontra:
- olasz (szigorúan japán párti vagyok)
- Lancia (ja, nem Ferrari minőség)
- ronda külső
- Eu-n kívülről még vám is jön rá
- a benzinkúton egy hét múlva előre köszönnek
- hülye vagyok, egy csomó pénzt bukok rajta

Köszi!
Bicskei Gábor

Kedves Gábor!

Érintettnek érzem magam, mivel szerkesztőségünkből én vagyok az egyetlen, akinek – azóta megboldogult – tulajdonosa kölcsönadta saját Thema 8.32-jét.

Lebeszéllek az általad linkelt autóról, minden további nélkül, az ugyanis már a képeken látszik, hogy egy elhanyagolt, szakadt darab, ami sokat állt a napon. A svájci használtautós mondavilág nagyon erős és életszagú, csak éppen korántsem olyan valós, mint azt a tévhit sugallja.

Svájcból érdemes ugyan autót hozni, de semmivel sem kevésbé rizikós a piac, mint a német vagy az olasz. A hegyekkel bőven tűzdelt országban azokban a kantonokban találsz megkímélt autókat, melyekben kevés a hegy és a hó (nincs olyan sok). A sózás megteszi a magáét még Svájcban is, nem kell túlmisztifikálni, bár tény, hogy az ország méretéhez és a piachoz KÉPEST több a megkímélt autó.

De ez a Thema 8.32 nem az, ettől szebbett is találsz itt vagy itt, ráadásul az utóbbi már a faceliftes (alacsonymaszkos), kiforrottabb és egyértelműen jobb vétel. Már csak azért is, mert a rendkívül költséges dupla vezérműszíj-cserét is megejtették már rajta és a fékekkel is foglalkoztak. És persze az autó maga is szebb, ha már eleve azt látod, hogy ronda, akkor nem neked való. Mert a Thema szép.

Persze nem azoknak, akik már a kilencvenes évek szappantartó-divatjában nőttek fel, de mindenképpen elegáns és arányos megjelenésű, igazi Digó limó. Nem tudom, mennyire vagy képben ill. a zsebedben sem szeretnék turkálni, de arra biztosan légy felkészülve, hogy egy ilyen – korához képest – nagyon jól felszerelt és meglehetősen bonyolult nagy, olasz autó – amelyik alsó hangon is 20 éves – ideje java részét szereti egy száraz garázsban tölteni.

És a Thema 8.32 fogja is. 80 százalék tömény szopóroller, feltéve, ha állagmegőrizni és nem véresre hajtani akarod, 20 százalék olyan dolce vita, melyhez mérhetőt nem ad egy másik nemzet gyártmánya sem. Az olasz autó – pláne ha ilyen nagy – olyan szinten képes a bőröd pórusain beszivárogni egészen a lelkedig, hogy mindent megbocsátasz neki, de tényleg mindent.

Hatványozottan tudja ezt a 8.32, bár fenntartása költséges, hiszen pár szelepszár- és főtengely-szimmeringen valamint első lengéscsillapítókon kívül nagyon nincs hozzá semmi az alkatrész-nagykerekben. És ha a Ferrari-motor elkezdi veszíteni a kompressziót, akkor agyalhatsz azon, hogy mennyiért mérik a dugattyúgyűrűket Maranellóban. A kopó-fogyó alkatrészeket még tán beszerzed (elvégre mégis csak egy Fiat-termék), de az autó csimborasszója, a V8-as négyszelepes (QV) motor csak akkor való neked, ha:
- képes vagy az autót nélkülözni addig, amíg összespórolod az alkatrészrevalót
- nem számít a pénz
- van a családban Ferrari-szerviz

És kell hozzá garázs, valamint rengeteg törődés, a Poltrona Frau bőrbelső részleteiben ugyan néhol elnagyolt, de összességében olyan pazar, hogy sírni fogsz, amikor megjelenik rajta az első, nap által kiszárított, repedés. Ezen az autón nem annyit buksz, amennyiért megveszed, hanem annyit, amennyit költesz majd rá. És itt nem az 5-8 ezrenként cserélt motorolaj lesz a tétel. Ha minden gondon túllendülsz, akkor megtapasztalod, hogy utazni vele nagyon kellemes, nem kell agyonhajtani és az a pár, pici 8.32-badge minden olaszautó-szerelmes szemében elismerést ébreszt. Az még nem eldöntött, hogy a türelmet és a már említett kitartást, vagy az autó műszaki paramétereit díjazzák így, de a cucc különleges: a motor miatt. A váltó szinkronjaira figyelj oda, csakúgy, mint a kuplungszerkezetre!

Nem véletlenül ennyi az ára, erre mindig gondolj, hiszen az igazán megkímélt darabok kétszer ennyiért (vagy többért) futnak, ráadásul már saját korában sem volt egy csúcsragadozó, az olaszok egyszerűen szembe akartak állítani valamit az erős BMW-kkel, Mercedesekkel. A 205 lóerő persze szépen viszi, a Ferraihoz képest átdolgozott főtengely-ékelésnek köszönhetően forgatni sem kell annyira, a hangja viszont olyan, hogy _tényleg_ senkit nem hagy hidegen. A Thema 8.32 talán korának legjobb utcalánya: minden fronton kikészít – ezért rászoksz -, de teljességgel hűtlen.

Viszi a pénzed, de tudja, hogy úgyis visszatérsz. Na és ehhez adj hozzá 20 évet és egy gyakorlott madamot kapsz, aki majd megtanít arra, hogy a különleges öreg autók elvárásai is különlegesek. Ha van benned erő, türelem és mindez kellő anyagi háttérrel is párosul, akkor előtted dobja keresztbe lábait Sharon Stone. Ha ezek közül akár csak egy is hiányzik, akkor marad a poszter és a 100-as csomag papírzsebkendő.

Elkeserítettelek? Majd kiderül, nézz magadba: kell neked ez az autó? Vagy titkos tippként elfogadod a háromliteres, V6-os Themát, ami egy méretaránnyal kisebb szívás, a hangja pedig annak is csodás (de nem ám a PRV-motoros régi vackot, hanem az Alfa-féle véhatot!).Vagy maradj japán vonalon, mert ha nagyon Nippon-fanatikus vagy, akkor az olasz autó nem neked való, sosem érzel rá az ízére.

A választás a tiéd, de ha sírva temeted majd párnába az arcod, mert megint öt forinttal drágább lett a benzin, akkor ne engem okolj és ne az autót fikázd: te választottad őt, nem ő téged.

Üdvözlettel
Vályi István

Így utáljuk a Skodát

2012. június 7., 17:24 Módosítva: 2012-06-07 17:24:02
2

Sokszor vádoltak már azzal, hogy elfogultak vagyunk egy-egy autómárkával kapcsolatban. Néha azok is vagyunk, bár jellemzően egy típusról írjuk le a véleményünket, hisz egy egész márkára általánosítani, az még szerintünk is sok. De ezúttal tényleg nem értjük, mi vágta ki a biztosítékot kedves olvasónknál a Superb Combi Outdoor típusról szóló hírben. Íme a levél:

Dátum: 2012. június 6. 16:41

Feladó: Bence

Címzett: Winkler Róbert

Tárgy: Panasz

Tisztelt Winkler Úr!

A Totalcar.hu című honlapon a Skodát érő lehordásról lenne szó!
Ha csak  a Skodát szennyezik ilyen magán véleményekkel, akkor hívhatnák úgy is az oldalt, hogy Skodautáló.hu.
"Az Outdoor jelzés lényegében egy optikai tuning készletet jelöl"
A Skoda NEM prémium márka, mint az Audi és a Volvo (ezt sorolták mellé) tehát nem is kell követnie ennyire a prémium márkákat, mert nem az!
A Skodától nem azt várják el, hogy 40 millió Forintért áruljon egy autót!
Ha erre nem is költöttek sokat, egyéb fontos dolgokkal igen sokat foglalkoznak.
Pl.: A kényelemmel, a dizájnnal és a biztonsággal.
Ezek mind nagyon fontosak!
Ja és többi lehordás is csak magán vélemény.
Egy nem jómódú családapa nem azt várja el az 1.2-es fabiájától, hogy érintőképernyős GPS és 300 lóerős motor legyen az autójában!!!
Winkler Úr, Önnek azt javaslom, hogy a magán véleményeit ne úgy hirdesse a honlapján, mintha, ezt egy hivatalos vélemény lenne.
Úgy álljanak a Skodához, ahogy a többi márkához:
csak mutassák be azt, hogy mi van benne!

Csak annyit kívánnék kedves olvasónknak szeretettel, hogy minden ellensége csak ennyire gyűlölje, amennyire mi a Skodát - akkor nagyszerű élete lesz.

Mégis ki hazudik?

2012. május 30., 16:45 Módosítva: 2012-05-30 16:45:21
194

Érdekes levelet kaptunk egy Svédországban élő olvasónktól. Éva évek óta dolgozik az északi országban, ennek megfelelően svéd rendszám van az autóján. Szerette volna megtudni, mit kell tennie mielőtt autóval hazalátogat. Levelek, tanulságok alant. Szerintünk ehhez szükségtelen bámilyen kommentár.

Távolról sincs vége, olvasson még

Hello, bácsi, arra kéne menni!

2012. május 16., 18:19 Módosítva: 2012-05-16 18:19:33
8

Ez az eset, amelyet Balázs leír, bármelyikünkkel megtörténhetett volna - talán már történt is hasonló. Mégis érdemes átfutni: kiderül belőle, hogy néha egy kis üvöltözés életeket menthet.

Dátum: 2012. február 1. 19:11

Feladó: Balázs

Címzett: Winkler Róbert

Tárgy: Szemtanú... Hatósági reakciók...

Kedves Robi, kedves Totalcar-osok!

Én alapjában véve meg vagyok elégedve a Magyar közlekedési morállal. Hülyékkel és bénázókkal többnyire csak itt a TotalCar honlapján találkozom mások elmondásai alapján. Havonta 2-3000 kilométert közlekedem (Budapest-Budaörs-Érd térségben). Jó időben többnyire robogóval, de elég sokat autóval is... Nincs okom panaszra, előzékeny vagyok, velem is azok... Mind motorral, mind autóval. Így teljes az egész, nincs okom panaszra. De amit két nappal ezelőtt láttam, az közel tragikus volt... Kis híján a vasárnap esti híradó főhírét szolgáltatták a szemem előtt.

Érdnél szándékoztam felhajtani az M6-os autópályára Martonvásár irányából Budapest felé... Ehhez nagyjából 3 körforgalmon kell keresztülhajtani a 7-es főút felől. A második körforgalomnál megálltam, hogy elsőbbséget adjak a bent haladó Toyota Yaris Verso típusú gépjárműnek. Szép sötétkék színben, de ezek a lényegtelen részei a történetnek. Az már lényegesebb volt, hogy a sofőr majdnem megállásig lelassított, látszólag fogalma sem volt róla, hogy kinek van elsőbbsége. Majd agresszív mutogatás után kihajtott a körforgalomból, irányjelző nélkül Százhalombatta irányába. Az utam pont utána vitt, magamban azon gondolkoztam, hogy vajon nem e én érkeztem meg túl "hirtelen" a körforgalomhoz, és félt, hogy behajtok elé... De igazság szerint nem, az elővigyázatosság meg inkább dicséretes. Hozzátartozik a dologhoz, hogy a Toyotát egy idős úr vezette. Velük még inkább előzékeny vagyok, nem dudálok, nem anyázok, nem mutogatok... Haladtam tehát a Toyota után, majd beérkeztünk a harmadik körforgalomba. Az idős úr irányjelző nélkül ráfordult az M6-osra felvezető kijáratra... Én pedig mentem utána, tisztes távolságot hagyva, mivel az autó minden mozdulatából ordított a bizonytalanság. Ekkor kezdődött a horror...

Mikor ráértünk volna az M6-os gyorsítósávjára az idős úr kirakta balra az irányjelzőt, és megállt a záróvonalnál közel merőlegesen. Értsd, be akart fordulni a forgalommal szembe... Az autópályán jöttek is a külső sávban, őket azért el akarta engedni... Én természetesen megálltam, és tökig nyomtam a dudát... Hosszú másodperceken keresztül, amire felfigyelt az idős úr is... Ekkor elkezdett mutogatni, meg szitkozódni... Én tovább dudáltam, meg lehúzott ablaknál üvöltöttem utána... Mivel ez sem használt kiszálltam a kocsiból, és 3 méterről üvöltözve elmagyaráztam neki, hogy éppen most készül kinyírni valakit, valakiket... Először jött a "hagyjam őt békén", meg a "ő csak rossz irányba jött" szöveg... Aztán meggondolta magát tolatott egy kicsit, és felhajtott a pályára, szerencsére a helyes irányba... Elindultam utána, közben hívtuk a rendőrséget (bátyám anyósról). Előadtuk a sztorit nekik, majd kapcsoltak valakit... Megint előadtuk a sztorit... Ekkor már a 6-os főúton tartottunk Tétény magasságában... Közöltük az autó pontos helyét folyamatosan. Nagyjából arra mentem, és gondoltam szemmel tartom... A rendőrség közölte, hogy tehetetlen a dologgal szemben... Szólnak a pestieknek, hogy figyeljenek oda... Ennyi... Mindenesetre amíg láttam a kocsit, sokszor indokolatlanul lelassított 40-re... Többen kerülgették, dudáltak, meg hasonlók... Nagyon nem volt képben az öreg... Budafokig kísértem, aztán eltűnt a látómezőmből... Rendőrt sehol nem láttam 20 perc után sem... Gondolom éppen traffipaxozták a 30 helyett 34-el hajtó közveszélyes barmokat...

Kicsit rossz volt észrevenni, hogy sem a többi autóst nem zavarta a  menetiránnyal szemben pályára hajtani készülő bácsika... (Mert mikor ott ordibáltam padlógázzal kerülgettek a pályára felhajtó autók... Sem a hatóságokat...

Nem vagyok demagóg hülye... Tisztában vagyok vele, hogy az sem vezetne sehova, ha elmesélt történtek alapján intézkednének a rendőrök. Rengeteg visszaélésre, és szívatásra adna lehetőséget "bemondás" alapján...

De én a velem utazó 3 emberrel tanúsítottam volna valamit, és a saját nevemet vállalva hívtam fel a rendőrséget...

Tehát a szomorú tanulsága a történetnek: Bárki bármekkora hülyeséget is csinál, csak akkor történik valami, ha már megtörtént a tragédia... Ha a rendőrség nem jár arra éppen (nem fog, traffipaxoznak) semmi sem történik...

Az a bácsika nem lépte túl a sebességhatárokat... Közel új autóban, a papírjai is rendben voltak nyilván... Mégis miféle szűrőn akadna fent? A látása jó volt... Csak a józan ítélőképessége nem... Ezt pedig az orvosi vizsgálaton nem igazán szűrik... (fater 65, most újította a jogsiját, tudom mit néznek)

Aki vezet, az hibázhat... Velem is előfordulhat egyszer, elismerem... De akadnak azért különbségek... Más egy apró koccanás, és más egy autópályára szemben felhajtás.

Hazudnék, ha ezt mondanám, hogy ez egy mindennapos probléma... Nem az! De ha szól, nagyot szól... Erre készüljenek fel, akik olvassák a levelet... Mert ez ellen senki nem fog tenni semmit! Nem is lehet... Figyeljünk...

Tisztelettel...

Suzukit vesz minden hazafi?

2012. május 15., 16:00 Módosítva: 2012-05-15 22:37:33
133

Fantasztikus, részletes olvasói levelet kaptunk a minap. Tanulságos, olvassák szeretettel. Mi csak annyit tennénk hozzá, hogy a Liana soha nem készült Magyarországon - az bizony tősgyökeres japán termék, a hazafias vásárlói szokások igazi kakukktojása.

Feladó: Imre

Dátum: 2012. május 10. 11:25

Tárgy: A Suzuki és a magyar gazdasági patriotizmus

Címzett: Vályi István

Tisztelt Totalcar Szerkesztőség!

Olvastam Vályi István 2012. március 19-i Már nem a mi autónk című cikkét és engedjék meg, hogy a témával kapcsolatban néhány gondolatot megosszak Önökkel. (Elöljáróban kijelentem: Nem vagyok sem a gyár alkalmazottja, sem fogadott prókátora, az alábbiakat magánemberként és magyar állampolgárként, de Suzuki tulajdonosként írom!)

Bevezetés

A 70-es évek végén, a 80-as évek elején egyik kollegám külföldi útjáról egy kis brosúrát hozott a német gazdasági csodáról. Nem volt ebben semmi különös nóvum, csak ismertette, hogy a németek szorgalmasak, precízek, sokat dolgoznak, élre törők stb. Bennem csak a következő dolog maradt meg: A II. világháború után, amikor a német ipar romokban hevert, ha egy német pl. porszívót akart vásárolni, és az üzletben egy szép svéd, egy még szebb svájci és egy egyszerű német porszívót látott, akkor a németet vásárolta meg, azért, mert a hazai ipart kívánta segíteni és bízott abban, hogy ezáltal rövidesen ők is képesek lesznek svéd ill. svájci minőséget gyártani. Magyarán: Nem kívánta a külföldi ipart pénzével támogatni!

A szöveg tetszett, de kételkedtem benne.

Később, mikor már könnyebben lehetett Nyugatra utazni, egyszer – Suzukimat látva – német barátaim megkérdeztek: „Miért nem VW-t vettél?” Kérdésre kérdés volt a felelet: „Mondd, te miért vettél VW-t, mi indokolta a választásod?” A válasz így hangzott: „Mert német termék!” Mire én: „A Suzuki pedig magyar termék, nálunk készül Esztergomban!” Barátaim válaszomat elfogadták, s többé nem volt beszédtéma az én autóválasztásom. (Tudom, azóta a helyzet némiképp változott, de saját termékeiket sokkal jobban értékelik és megbecsülik, mint mi! Nézzék meg, hány terméket hirdetnek nálunk Német minőség felirattal és hányat Magyar minőség felirattal!)

Én és a Suzuki

Harmadik Suzukimat használom. Két Swift sedannal kb. 350 ekm-t mentem, a Lianában pedig jelenleg 105 ekm van. Mindhárom autó tökéletesen működött/működik, soha nem hagyott az út szélén, pedig bejártam velük Európát Bolognától Essenig, Várnától Arnhemig. A kopó alkatrészek cseréjén és a szükséges ellenőrzéseken kívül más gondom nem volt velük. Tehát a Suzukik üzembiztonsága maximális, a fogyasztása nagyon jó, ezért a kényelmét elfogadom olyannak, amilyen.

Az első Suzuki vételekor más gyártmányban gondolkodtam. Miért? Mert az újságcikkek szerint a kormány nem áll vissza, a tükör kis képet ad, a kilátás nem jó az autóból stb. De a menetpróbák meggyőztek a motor és az autó teljesítményéről, illetve arról, hogy az általam olvasott kritikák nem állják meg a helyüket és a Suzuki valóban autó az eddig használt KGST-gyártmányú géperejű járművekkel szemben, valamint az árát is meg tudom fizetni!

A Liana vételekor: a digitális műszerfal az újságíró szerint „egérmozi”, az autóban nincs vezetési élmény stb. Ezeket nem vettem figyelembe és a próbák után megvásároltam az autót, amellyel ma is elégedett vagyok. Csak egy kérdésem lenne: Árulja már el valaki, hogy a nyugatról behozott középkategóriás, sokszor 60-64 Le-s motorral szerelt autókban (a Liana 1,6-os 103 Le-s motorral rendelkezik) milyen vezetési élmény vár az autósra? Talán az, ha a hátszél segítségével nagy nehezen be tudja fejezni az előzést az 1,2 tonnás kasznival és fellélegezhet, hogy az előzés sikerült?
A vezetési élményt kérjék számon a Porschekon, a Maseratikon és a többi, hasonló csúcs- vagy felsőkategóriás autókon, s ne azokon, amelyeknek célja az embereket A-ból B-be eljuttatni gazdaságosan, gyorsan és biztonságosan.

A Suzuki és az újságírók

Az, hogy a Suzuki oda jutott ahol van, abban – úgy érzem – jelentős szerepe van a magyar újságíró társadalomnak is. Tudom, hogy az írott sajtó jelentős része nyugati kézben van, s így igen csak kínos és kényelmetlen egy japán autóról (jót) írni! (Megjegyzéseim: 1. Tisztelet a kivételnek! 2. Akinek nem inge, ne vegye magára!) Nézzünk néhány tényadatot!

  • Az eddigi „öreg” Swiftekkel az volt a baj, hogy régi konstrukciók, gyenge a karosszériájuk stb. Az újakkal pedig az a baj, hogy most már megfelelően korszerűek, de drágák! Tudomásul kellene venni, hogy vajas zsemle áráért nem lehet lazacos, kaviáros szendvicset venni, tehát valamit valamiért!
  • Az Index háza tájáról: 2011. március 1-én Milyen autókat vehetünk egy Suzuki Kizashi árából? c. cikkben Winkler főszerkesztő úr azon háborodott fel, hogy a magasan legolvasottabb autós médiumnak akarták utoljára kiadni a tesztautót. (Figyelem: utoljára és nem utolsónak!) Megértem a szerző indulatát, de a cikk elolvasása után a Suzuki helyében én sem adnék kocsit a szerkesztőségnek! Miért? Mert a Suzukit teszt céljából adták Önöknek, nem pedig azért, hogy a konkurenciának csináljanak összehasonlító reklámot! Nem tudom mit szólna
    a t. Főszerkesztő úr, ha valaki cikket írna arról, hogy mi mindent tanulhatott volna újságírás helyett?! Gondolom, nagyon zokon venné!
  • Az Az autó c. újságból. A 2010. novemberi számban Jól tartja magát című cikkben tesztelik az új Swiftet. Itt felmerült egy nonszensz kívánság: Xenon vagy kanyarfényszóró továbbra sem elérhető hozzá. Ez a „tökömre lámpást ne kössek!” tipikus esete és kérdezném a cikk szerzőjét, hogy a Swift konkurensei között felsorolt 16 autó közül melyik rendelhető kanyarfényszóróval vagy xenon lámpákkal?
1
2
  • Szeretem az olyan szép, figyelmet felkeltő címeket, mint Eltussolt visszahívás a Mi Autóinknál?(TC, 2010. december 28.) Ez a „kabátlopás” esetét juttatja az eszembe! Ha ellopják a kabátomat, feljelentést teszek és erről egy szép blikkfangos cikk jelenik meg, akkor 5 év után sokan már nem emlékeznek arra, hogy károsult vagy tettes voltam! Tehát a cikk címe alapján sok emberben csak az eltussolt visszahívás fog megmaradni!
    A visszahívás esetében a Suzukit csak dicsérni lehet, mert felvállalta, hogy a szocializmus idején létre hozott, majd jóval később felszámolt Berva Rt. pocsék minőségű termékét a közlekedés biztonsága érdekében még 10 év után is kicseréli! Ha ez a sorozat Nyugatra is kikerült, a lengéscsillapítón ott virított a HUNGARY felirat, az nem csak a Suzukinak jelentett presztizsveszteséget, hanem Magyarországnak is! Ezzel kapcsolatban jegyzem meg, hogy a Berváról semmilyen tényfeltáró cikket nem olvastam a magyar sajtóban (pl. ki volt a felelős a gyártásért stb.?), pedig ez is megért volna egy „misét”!
    Megjegyzésem: A VW Passatok motortüze sokkal több autót érintett, a BMW-k 1,3 millió darabos visszahívásáról nem is beszélve, de ezek nem voltak olyan részletesen kitárgyalva, mint a Suzukié. Tudom, hogy ez más kategória, de azért ezt is meg lehetne „szellőztetni” úgy, mint a Suzuki „eltitkolt” visszahívását!
  • Még egy blikkfangos cím: Chevrolet Aveo teszt: az új magyar népautó? (automenedzser.hu, 2011. június 10.) Kérdésem: Miért kell nekünk a dél-koreaikat, s rajtuk keresztül a GM-et, vagyis az amerikaiakat támogatni és a hazai helyett az Aveot preferálni azzal, hogy szinte szuggeráljuk az emberekbe: az Aveo lehet az új magyar népautó!? (Lásd a bevezetőben írt német gondolkodási módot!)

A Suzuki és a nép ítélete

  • Ha megnézik az Önök honlapján található Népítéletet, megállapíthatják, hogy a Suzuki egyes típusai a néptől jelentősen jobb ítéletet kaptak/kapnak mint Önöktől, vagyis az újságíróktól! Néhány adat:
    Öreg Swift: 8,08; Swift II.: 8,36; Swift III.: 8,22; SX4: 8,06; Liana: 8,56 stb.
    VW Golf (1991-99): 7,85; Golf (1997-2007): 7,10; Golf (2003-2007): 7,70
    Polo ((1994-2001): 7,16; Polo (2009-):7,69
    Skoda Fabia (1999-2007): 7,57; Fabia (2007-): 7,93. Nem folytatom a sort!
    Már hallom, hogy ez csak egy statisztika! Ám azt is tudom, hogy a statisztika olyan, mint részegnek a villanyoszlop: inkább támogatja, mint felvilágosítja! Bízom abban, hogy az ilyen statisztikák engem támogatnak, Önöket pedig felvilágosítják!
  • Az automobil.hu oldalán 2011. január 18-án megjelent egy cikk Itt az új háromajtós Suzuki Swift címmel. A cikket 08:12-kor hozták létre és raptor véleménye ugyanazon a napon 08:34-kor: Ugyanolyan szar mint az előző. Kíváncsi lennék: 22 perc alatt hol és hogyan tudta a hozzászóló az autót kipróbálni? Egyáltalán kipróbálta? Mi az, ami ezt a véleményt kiváltotta, vagyis honnan ered ez a zsigeri utálat a Swifttel szemben? Ez is, és a hasonló hozzászólások megérdemelnének egy feltáró vizsgálatot és cikket Uraim!
  • Számtalan cikkben visszatérő téma a hitelekre vett Suzukik ügye. (Hányszor hallani: A Suzukit hitelre vásárló mind hülye!). Ha megnézzük a banki visszavett autók honlapjait (pl. a Merkantil Banknál stb.), ott nem csak Suzukik, hanem számos egyéb típus is szerepel. Tudom azt, hogy a Suzukit lehetett a legkönnyebben megvenni hitelre és a visszavett autók között is legnagyobb számban Suzukik vannak – az okokat nem az én feladatom boncolgatni! – de azt, hogy kis hazánkban sem az általános, sem a középiskolában nem tanítják a pénzzel való bánást, jól megmutatta ezt a hitelválság! És nem csak az autót, lakást stb. vásárlók mentek lépre, hanem választott vezetőink is! Ugyanis pl. a kilenc fős parlamenti adósságvizsgáló testületből hat főnek van hitele, de ők nem ülnek úgy a szégyenpadon, mint az autót hitelre vásárlók!
    (lásd: Hetvenmilliónyi tartozással vizsgálják az eladósodást. Index, 2011. október 18.)

A Suzuki és az állam

  • Amikor 2005-ben, az új Swift gyártásának beindulásakor Gyurcsány Ferenc meglátogatta az esztergomi üzemet, beszédében ki tért arra, hogy a miniszteri Audikat esetleg Swiftre lehetne cserélni. (vezess.hu, 2005. 02. 07,) Elgondolkodtam az ötleten és a következőkre jutottam:
Milyen jól nézne ki a Parlament, ha előtte Suzukik állnának!
Milyen jól nézne ki a Parlament, ha előtte Suzukik állnának!
Lázár Jánosnak korábban sok gondja volt az autójával. Problémáját egy SX4 beszerzésével oldotta meg! Stb., stb., stb.
Lázár Jánosnak korábban sok gondja volt az autójával. Problémáját egy SX4 beszerzésével oldotta meg! Stb., stb., stb.

  • Ha külföldön járok vagy külföldi filmet nézek, azt látom, hogy pl. a német rendőrség állományában VW-k, az olaszoknál Fiatok, Lanciák, a franciáknál Peugeotok, Renaultok stb., a szlovákoknál Kiák, azaz hazai gyártmányok vannak. Magyarországon láttam már Skodát, Suzukit, Opelt, VW-t, Chevroletet, Nissant rendőrautóként. Legutoljára Dacia Dustert láttam RENDŐRSÉG felirattal. Mi ez, ha nem pénzpocsékolás?! (Sokféle típus, sokféle pótalkatrész, különböző szervizigény stb.) Kérdésem: Miért nem lehet egy vagy két hazai típus mellett letenni a lantot úgy a rendőrségnél, mint az állami szektorban? Itt ne hivatkozzon senki a közbeszerzésre, mert ez a németeknél, franciáknál, szlovákoknál stb. ugyanúgy érvényes, mint nálunk! Csakhogy ők meg tudják oldani, mi meg nem akarjuk! Az államigazgatásban, ha X. Y főmuftinak, almuftinak vagy egy hetvenkettedik senkinek szolgálati kocsi jár, az mindjárt Audiban, Passatban, Skoda Superbben stb. gondolkodik! Könnyű neki, a mi adóforintjaink terhére tud autót választani!
  • Pár héttel ezelőtt az egyik reggeli műsorban arról beszéltek, hogy a magyarországi autógyárak milyen mértékben járulnak hozzá a GDP-hez. Beszéltek az Audiról, az Opelről, az új Mercedes-gyár várható eredményéről, de a Suzukit meg sem említették! Tudja valaki, miért?
  • A következő megjegyzésem nem az államra, hanem a COOP-ra vonatkozik. Ez a magyar tulajdonosi körű üzlethálózat (tudják: A jó szomszéd!) feladatának tekinti a magyar áruk forgalmazását, melyet szlogenjében így hirdet: Az igazi magyar termékek forgalmazója!
    Ám 15. születésnapuk alkalmából 2010. november 19-én 15 darab Skoda Fabiat sorsoltak ki, vagyis krumpliból, paradicsomból, paprikából, sárgarépából stb. jöhet a magyar, de autóból nem. (V. ö.: Bort iszik és vizet prédikál!)
5

A gazdasági patriotizmus ma

Ma egyre több állam védi vámokkal, kvótákkal és a nemzeti vállalatok támogatásával a saját piacát. Ami az EU-t illeti, a tagállamok egyes piacvédő intézkedései valóban sértik az uniós versenyjogot, mert nyilvánvalóan korlátozzák a versenyt, ám úgy tűnik, efölött most szemet hunyhat Brüsszel. Annak ellenére, hogy a versenyjog kifejezetten tiltja a versenykorlátozó megállapodásokat és a határokon átnyúló vállalategyesítések ellenőrzését, több tagállam ezt mégsem veszi figyelembe. Franciaországtól kezdve Olaszországig sok esetben akadályoztak meg központilag vállalatfelvásárlásokat, ahol külföldi partner került volna a nemzeti piac olyan területére, amelyet az állam stratégiailag fontosnak tartott. Párizs kifejezetten ragaszkodott az érzékeny ágazatok védelméhez, amelyek fontosak a nemzeti érdek vagy a nemzet biztonsága szempontjából.

Az utóbbi három év protekcionista lépéseinek megítélésekor a nagyobb tagállamok versenyjog-sértésekor Brüsszel sokkal elnézőbb volt, mint például a kisebb tagállamok, így hazánk esetében is. Mindez elsősorban az államra vonatkozó uniós versenyjogi rendelkezéseknél nyilvánult meg: az uniós rendelkezésekkel gyakorlatilag szembemenetelnek az egyes szektoroknak piacvédelmet szorgalmazó tagországok annak ellenére, hogy az EU előírja az állami támogatások kontrollját, és tiltja a nemzeti tulajdonú vállalatok előnyben részesítését más tagállamok rovására. Márpedig a pénzintézeteknek és egyéb kiemelt szektoroknak dobott állami mentőövek egyértelműen versenytorzító hatásúak.

A megszorítások miatt súlyos gondokkal küzdő iparágakban azonban egyre több ország sorolja hátrébb ezeket az elveket, vagy gazdaságpolitikai megfontolásból, vagy pusztán a közvélemény nyomására.

Nem véletlenül nagyok az elvárások a kormányokkal szemben a súlyos gondokkal küszködő nemzeti szektorok védelmezésére, a válság során ugyanis számos protekcionistának minősülő állami intézkedésre került már sor.” (A fenti idézet a Magyar Nemzet 2011. augusztus 8-i Világdivattá válik a gazdasági patriotizmus c. cikkéből van.)

A fentiekhez hasonló elképzelések megjelentek nálunk is (lásd Vegyél magyar árut!), de ezek jelenleg első sorban a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre vonatkoznak. Kérdésem? Miért ne vonatkozhatna ez a Suzukira is? Elvégre Magyarországon készül és megfelel az EU által megfogalmazott beszállítói követelményeknek. Vagyis a Suzuki magyar munkaerőt foglalkoztat (direkt módon: Esztergomban az összeszerelésnél, indirekt módon: a hazai alkatrész-beszállítóknál), Magyarországon fizet adót és egy növekvő termelés csökkenő hazai munkanélküliséget eredményezhet.

Hogyan tovább?

Ma Magyarországon négy autógyártócég dolgozik. Ezek abc-sorrendben a következők: Audi, Mercedes, Opel és Suzuki. Ebből egy (az Opel) csak motorgyártással, a másik három összeszereléssel (is) foglalkozik. Az Audi és a Mercedes felső kategóriájú autókat állít elő, mely sok ember számára csak álom marad, vagyis nem elérhető. Marad tehát az Opel és a Suzuki. Mivel az Opelről nem jelentek meg olyan cikkek mint a Suzukiról, ezért most csak a Suzukival kívánok foglalkozni.

  • Az újságírók fogadják el, hogy a Suzuki magyar termék és korrekt cikkeikkel támogassák a hazai gazdasági patriotizmust. Itt nem érvényes Arany János gondolata: „Nem a való (hanem) annak égi mása lesz amitől függ a költemény (vagyis az autó!) varázsa”, másképpen: ne állítsanak irreális feltételeket az autó elé, lásd pl. kanyarfényszóró! Remélem, a gazdaság fejlődésével a kanyarfényszóró is felkerül az ajánlati listára, de addig számomra ez olyan, mintha általános iskoláson érettségi bizonyítványt kérnének számon!
  • Tudom, hogy a Suzuki nem hibátlan autó, pl. kicsi a csomagtartója stb.! De gondoljanak arra, hogy gyermekük bemutatását sem a rossz tulajdonságok ismertetésével kezdik!
  • Környezetvédelem. Hol vannak a máskor, más témában oly hangos környezetvédők? A Suzuki kis fogyasztásával, alacsony károsanyag-kibocsátásával védi környezetünket. Mikor fogják az újságírók és a környezetvédők ezt a fogyasztóközönségnek jobban kihangsúlyozni és erőteljesebben tudatosítani? Lásd pl. : 4 l/100 km volt az új Suzuki Swift fogyasztása egy angol versenyen (autonavigator, 2010. szeptember 23.) Vagy elfelejtették a régi szlogent: A benzin nem lesz olcsóbb, csak a Suzukiba kevesebb kell! Esetleg céljuk az üzemanyag-forgalmazók támogatása?
  • Megbízhatóság, gazdaságosság. Ez is olyan téma, amelyről alig írnak. A kis fogyasztás
    – ilyen benzinárak mellet! – igencsak gazdaságossá teszi használatát, megbízhatósága legendás, szerviz-igénye pedig kicsi.
  • Kiváló jellemzőinek köszönhetően az autós szaksajtó képviselői két fórumon is elismerésben részesítették a nemrégiben útjára bocsátott új Swiftet a kisautó kategóriában. A Japán Autós Szakírók és Újságírók Konferenciája (RJC), valamint a Skót Autós Szakírók Egyesülete (ASMW) egyaránt úgy találta, hogy a Swift érdemes az „Év autója” címre. (Forrás: suzuki.hu) Érdekes módon, erről sem jelent meg nálunk hírverés!
  • A Suzuki teszteket elnézve, azt látom, hogy mindig a legmagasabb felszereltségi fokozatú autókat tesztelik. Baráti körben többször beszéltünk arról, hogy miért nem az alapváltozatot mutatják be, ugyanis sok ember számára ez a megfizethető és szívesen venne erről is információt, ugyanis korábban a Suzuki a kispénzű vásárlók kedvelt autója volt.
  • Mikor jutunk már el oda, hogy a fogyasztók véleménye és az újságírók véleménye legalább nagyjából egybe essen? Jelenleg úgy néz ki, hogy a két csoport külön kasztot képvisel! (Lásd előbb, a Népítéletnél!)
  • Jó lenne, ha az itt leírtakat az állami vezetők is figyelembe vennék (ennek okát előbb már ismertettem) és – legalább állami szinten! – a hazánkban gyártott autókat preferálnák!
    Ilyenre számtalan példa található az EU-n belül!
  • Ahogyan az előző részben írtam, szívesen vennék egy cikket (esetleg Winkler úr tollából!) arról, hogy mi váltotta ki egyesekben a Suzukival szembeni zsigeri gyűlöletet, melyhez cikkeivel – úgy érzem – néhány újságíró is hozzájárult.

Még egy téma

A Vályi-cikk végén van egy kép, amelyet igencsak sértőnek érzek! Erről van szó:

6

Mondják, ki mernének tenni egy hasonló képet pl. VW-ről, Mercedesről, Opelről stb.? Ugye nem!

7

A fentiekben leírtak alapján arra kérem Önöket, hogy inkább a következő képet használják, azért, hogy a Suzuki megtalálja a BEJÁRATOT a magyar emberekhez!

8

Befejezés

Csak azt kérem Önöktől és az autós újságíró társadalomtól, hogy amikor a Suzukit értékelik

  • vegyék figyelembe és szívleljék meg a fentiekben leírt tényeket és javaslatokat,
  • emlékezzenek arra, mit mondott Bástya elvtárs a magyar narancsra a Tanú című filmben: Kicsi is, savanyú is, de a miénk!, és
  • segítsék azt, hogy végre nálunk is működjön a fogyasztók patriotizmusa!

Egyben kiváncsian várom véleményüket!

Üdvözlettel

Imre

Nyílt levél Rogán Antalnak

2012. május 7., 17:55 Módosítva: 2012-05-08 00:10:55
1755
691 hozzászólás

Feladó: Shadowbull

Címzett: Vályi István

Targy: Nyílt levél Rogán Antalnak nyilatkozata nyomán

Tisztelt Rogán Antal képviselő úr!

Külföldön élő magyarként érdeklődéssel olvastam a totalcar.hu-nak tett nyilatkozatát a külföldi rendszámú gépjárművek magyarországi használatával kapcsolatban. Ön a cikk szerint az alábbiakat állítja, idézem:

"...hiszen a magyarországi lakóhellyel rendelkező járművezető bármennyi ideig jogosult a külföldi rendszámú autójával közlekedni a hazai utakon, ha rendelkezik bejelentett külföldi tartózkodási hellyel..."

Nos, ön téved. Azt fel sem merem tételezni, hogy szándékosan állít valótlanságot. A valóság ugyanis az, hogy az a személy, aki Magyarországon bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik, nem vezethet Magyarországon saját tulajdonú külföldi rendszámú gépjárművet, amennyiben még nem kezdeményezte a magyarországi forgalomba helyezést.

Hogy egy kicsit jobban megvilágítsam a helyzetet, leírnám a saját példámat: 6 éve élünk a családommal Németországban, ezt néhány éve Magyarországon hivatalosan be is jelentettük. Ennek eredményeképpen a magyarországi állandó lakcímünk megszűnt, viszont maradt tartózkodási helyünk, hogy az esetleges hivatalos ügyeket könnyebben tudjuk intézni. Németországban vásároltunk egy autót, amin természetesen német rendszám van.

Önök pedig adócsalónak nyilvánítottak, és azzal fenyegetnek, hogy egy közúti ellenőrzés alkalmával leveszik a rendszámomat, és többszázezer forintra büntetnek. Kérem, ne kezdjen el bőszen tiltakozni, hogy ez nem is így van, hiszen csak igazolni kell... Több hetes utánajárásomba került, amíg tisztáztam: ha az autó a saját tulajdonomban van, NEM használhatom Magyarországon, ha van lakcímem vagy tartózkodási helyem. A rendőrség így értelmezi az önök jogszabályát, és így is hajtja végre. Idéznék:

Általános szabályként a törvény előírása szerint, amennyiben az üzembentartó természetes személy és lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van (a Kkt. 47. §-a szerint belföldi üzembentartó), járműve csak magyar hatósági engedéllyel és jelzéssel vehet részt a közúti forgalomban.
A lakóhely és szokásos tartózkodási hely meglétét az intézkedő rendőri a nyilvántartásban ellenőrzi. Szokásos tartózkodási helyen az érvényes tartózkodási helyet kell érteni. Az ellenőrzést akkor is el kell végezni, ha az intézkedés alá vont személy nem ad át magyar hatóság által kiállított lakó- vagy tartózkodási helyet megjelölő igazolványt (lakcímkártyát).
Amennyiben a természetes személy üzembentartó rendelkezik magyarországi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel, a jármű üzembentartóját, valamint vezetőjét a rendőr felszólítja, hogy a törvényben meghatározott mentesülési körülmény fennállását a helyszínen igazolja.
A magyarországi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező természetes személy üzembentartó akkor jogosult nem magyar hatósági jelzéssel és engedéllyel ellátott járművet közúti forgalomban tartani, ha

· a jármű tulajdonosa a jármű forgalomba helyezését a közlekedési igazgatási hatóságnál már kezdeményezte, vagy
· a járművet már korábban származás ellenőrzési nyilvántartásba vették.

Ugye kezd már világos lenni, tisztelt képviselő úr, hogy mi is a mi problémánk? Több tízezer magyar él külföldön, akik közül sokan nem tekintették véglegesnek a távozást, és ezért megtartották a magyar állandó lakcímüket (mert például ingatlanjuk van) vagy tartózkodási helyet létesítettek, amire egyébként minden joguk megvan az Európai Unióban.

Ha megengedi néhány ténnyel tovább árnyalnám a témát. Miután a külföldön élő magyar hosszú tájékozódás után ráébred, hogy nincs semmilyen lehetősége magyar lakcímmel rendelkezve használni a teljesen törvényesen tulajdonolt autóját Magyarországon, kisakkozza az egyetlen lehetséges megoldást: meg kell szüntetni a magyar lakcímet, és be kell jelenteni a végleges külföldre távozást. Nos, ezt külföldön a magyar nagykövetségen és konzulátusokon lehet megtenni. Az átfutási ideje 3 azaz három hónap! A konzulátus természetesen kiállít egy igazolást a bejelentésről, de 3 hónapba telik, mire ez a magyar lakcímnyilvántartásba bekerül. A XXI. században, az email meg az SMS korában... És amennyiben ezt olvasván rossz érzések kelnének önben, elárulom igaza van: A magyar rendőrség NEM FOGADJA EL a konzulátus által kiállított pecsétes papírt. Csak azt fogadja el, ha a lakcímkártyában "Külföldi Cím" bejegyzés szerepel. Ezt a rendőrség megerősítette, kérem járjon utána, ha nem hiszi. Én sem hittem el, utánajártam..
Felmerülhet persze az is önben, hogy Magyarország mondhatja-e magáról hogy jogállam, amennyiben a rendőrsége a következők szerint jár el, ismét idéznék:

A Kkt. 25/B. § (5) bekezdése alapján a mentesülési körülmények valamelyikének fennállását az ellenőrzés során kell igazolnia a jármű vezetőjének, vagy az üzembentartójának. Erre való tekintettel, az intézkedés alá vont személy azon kijelentése, hogy valamely mentesülési körülmény nála fennáll, de azt csak az ellenőrzés után tudná igazolni, nem akadálya a R. 98. §-ban meghatározott intézkedések foganatosításának, utólagos igazolásnak helye nincs.

Ugye érti, tisztelt képviselő úr? Tegyük fel hogy valaki külföldön él, és nem követi különösebben a magyarországi fejleményeket, hazalátogat, és puff, volt rendszám, nincs rendszám, reklamációnak helye nincs. Ön szerint ez helyes? Szerintem nem az. Sokan vagyunk ezzel így. Persze a mi véleményünk nem igazán érdekel senkit, a politikai elit nem lát bennünk érdemi tömeget, nem fenyegetjük esetleges protestszavazással a hatalmukat, az otthon maradt honfitársainkat pedig a mi gondjaink nem igazán foglalkoztatják, hiszen van nekik bajuk elég, ráadásul azt nyilatkozzák prominens politikusok magabiztosan, hogy nincs is ilyen probléma.

Tisztelt képviselő úr, ha már idáig elolvasta, akkor még egy érdekes adalék: A feleségem is szeretné vezetni az autónkat, ezért úgy döntöttünk, hogy az egész család bejelenti a végleges külföldre távozást. Csakhogy ez nem megy olyan egyszerűen: Egy 1952-es(!) törvény alapján kiskorú gyermek külföldi letelepedése csak a Gyámhivatal engedélyével lehetséges. Ez sajnos nem vicc, az illetékes gyámhivatal megerősítette. Leírnám, hogy mit követel a Gyámhivatal:

- szülők közös kérelme a gyermek végleges külföldre távozására vonatkozó szülői jognyilatkozat jóváhagyása iránt az Ön által leírtak alapján feltételezve, hogy a gyermekük felett az anyával közösen gyakorolják a szülői felügyeleti jogot (tehát  bíróság nem döntött a gyermekelhelyezésben)

- amennyiben bírói döntés alapján csak egyik szülő gyakorolja a gyermek felett a szülői felügyeletet, úgy a fenti kérelmet a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülőnek kell aláírni, míg a másik szülőnek külön kell nyilatkozni arról, hogy egyetért-e gyermeke végleges külföldre távozásával (ez esetben a gyermekelhelyezésről szóló bírói döntést is szükséges csatolni)

- amennyiben azért gyakorolja az egyik szülő a szülői felügyeleti jogot, mert a másik szülő elhunyt, úgy a kérelem mellé a halotti anyakönyvi kivonat csatolása szükséges

- kérelemnek tartalmaznia kell a kérelmező szülő/szülők és a gyermek nevét  és személyazonosító adatait (neme, állampolgársága, születési helye és ideje, anyja neve, bejelentett lakóhelye és tartózkodási helye),

- gyermek iskolalátogatási igazolásának eredeti példánya,
szülő/szülők kereseti igazolásának eredeti példánya,
lakásbérleti szerződés másolata
amennyiben abból megállapítható, hogy a bérlő az ingatlanba
családjával együtt költözik

- amennyiben azonban a lakásbérleti szerződés kizárja, hogy a bérlő az ingatlanba más személyt  (családtagot) befogadjon, úgy szükséges a bérbeadó nyilatkozata arról, hogy hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek is az ingatlanban lakjon, környezettanulmány, amennyiben ennek beszerzése az Ön részéről akadályba ütközik, úgy jelölje meg azt a német hatóságot (pontos megnevezéssel és postacímmel), amely a környezettanulmány elkészítésére jogosult, és a megjelölt német hatóságot a gyámhivatal megkeresi a környezettanulmány elkészítése iránt.

Az ember felteszi a kérdést, hogy hogyan lehetséges mindez ma, 8 évvel az EU-csatlakozásunk után, 2012-ben. Az egész kormány és a frakció jogászokkal van tele, és nem képesek egy törvényt megalkotni, ami nem akad össze legalább öt másikkal, beleértve néhány EU-s alapelvet? Tragikomikus.

Egy mindenesetre biztos: akik ellen ezt a törvényt megalkották, azok röhögnek a markukba. A "szlovákrendszámos" adóelkerülő ugyanis meg tudja fizetni a jogászait, aki már meg is találták a kiskapukat.

Mi pedig, törvényesen külföldön élők, megfizetjük az önök tévedéseinek az árát. Habár önök az adócsalást nem tudták megállítani, azt sikeresen  elérték, hogy a magyar határ átlépése előtt ismét görcsbe ránduljon az egyszeri polgár gyomra, mint nem is olyan rég, egy olyan korban, amiről azt hittük, már végleg letűnt.


Tisztelt képviselő úr, azt hiszem erre nem lehetnek büszkék.

(Név és cím a szerkesztőségben)

691 hozzászólás

Ezt már ne vedd meg!

2012. április 14., 16:09 Módosítva: 2012-04-14 17:42:41
55
195 hozzászólás

Dátum: 2012. április 13.

Tárgy: "Ezt ne vedd meg"-blogba való Audi

Feladó: János

Címzett: Winkler Róbert

Kedves Róbert!

Remélem jó helyre írok: szeretnék ajánlani egy autót az "Ezt ne vedd meg" blogba.
Egy 1992-es Audi 100-asról van szó, ami természetesen nem egy mai darab, ám jelen példánnyal valaki mégis megjárhatja elég rendesen.
http://www.hasznaltauto.hu/auto/audi/100/audi_100_2.0-5680018
János vagyok, az említett gépjármű ELSŐ tulajdonosa. 1991-ben hoztuk el a BUD144 rendszámú Audi 100 2,0 típusú autót a Jennersdorfi Auto Posch szalonból (hirdetésben 1992-őt irnak már ez is érdekes, bár honosítva lehet, hogy csak 1992-ben volt erre most hirtelenjében nem emlékszem, akkoriban még bonyolultabb volt új autóhoz jutni)
Amiért írok az egész konkrétan egy 1994-ben történt eset, amikor is az autóval Romániában karamboloztam. Dupla baloldali durr-defektem volt (feltehetően a helyszíntől pár száz méterre levő gumisműhely műve, ez már sosem fog kiderülni) aminek következtében az autóval kb 120km/hs sebességnél keresztbefordultam, majd az útpadkára sodródtam, ahol a laza talajt feltolta maga előtt a hátsó kerék és ettől az autó fel is borult, két és fél szaltó után a tetején kötött ki, gondolom nem kell részleteznem az állapotát. Szívesen mutatnék képet is az esetről de sajnos már nem áll rendelkezésemre. (egyébként sértetlenül megúsztuk amiért nagyon hálás vagyok a kis autónak)
Én a baleset után - nem azért írom, hogy felvégjak vele - abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy tudtam egy új autót vásárolni (szintén Audi 100 hiszen megmentett, több se kell...) ám a régi autó maradványait elnézve ki szerettem volna vonatni forgalomból, mert ebből biztonságos jármű már sosem lesz. Ekkor meggyőzött a Zalaegerszegi (itt lakunk/laktunk akkor is) autó Fatér gárdája, hogy ők ezt össze tudják rakni, és értékesíteni, így hát rájuk hagytam a dolgot.
Láttam a javítás eredményét és folyamatát is, elég annyi, hogy az autó tetején található utólagos tetőablak azért került rá, mert a balesetkor leamortizált tetőlemezt hagyták meg, és a több mint két centiméter(!) vastagságú kittelés többször is visszarepedt, de még a motor és a teljes hátsó futómű is kiszakadt az autóból. És még sorolhatnám, de engedelmével ettől most eltekintek.
A hirdetésben a jelenlegi tulajdonos/kereskedő, függetlenül attól, hogy tudtában van-e ennek vagy nem, megkímélt, kitűnő műszaki állapotúnak hirdeti az autót, amin egy figyelmetlen vásárló hatalmasat bukhat, egy neadjisten bekövetkező balesetkor biztosan tudom, hogy ennek az autónak a karosszériája messze nem fog elegendő védelmet nyújtani.
Az autót végül úgy adtuk el, mélyen piaci ára alatt, hogy a vevő fiatal házaspár tudtára adtuk az egész történetet. Hogy ők tovább adták-e azt már sajnos nem tudhatjuk.
Megköszönném, ha egy pár soros posztban figyelmeztetné a leendő vevőket a fenn álló veszélyre, ebből ugyanis biztonságos autó soha nem lesz! Nem szeretném ha valaki az életével fizetne egy rossz döntésért.

További sok sikert kívánva színvonalas oldaluk működéséhez, üdvözlettel:
János

195 hozzászólás

Corsányi kedvezmény Insigniára?

2012. április 5., 16:59 Módosítva: 2012-04-05 16:59:31
2

Olvasónk, Tamás tapasztalata a listaár/valódi ár kapcsolatáról, az Insignia esetében. Tessenek megkapaszkodni: a kedvezmény majdnem egy Corsa ára, amit hivatalosan 2,8 millióért lehet megkapni. Persze a csoda sem tudja, ebből nem jön-e le még némi kedvezmény.

Igaz az összehasonlítás annyiban sántít, hogy nagyobb értékű modellről van szó, mint amit mi vizsgáltunk az inkognitóban végzett árajánlatkérésnél. Mert ugye tudjuk: minél magasabb az listaár, annál nagyobb a kedvezmény. Mégis megdöbbentőek a számok.

Feladó: Tamás

Címzet: Stump András

Targy: egy érdekesség a Mondeo vs. i40 teszhez

Kedves András,

Mostanában alkudoztam Insigniára és ennél is érdekesebb ajánlatokat kaptam:
Listaár: 10 137 000Ft
Kedvezmény: 2 400 480Ft
Fizetendő: 7 736 520Ft

Ezt az ajánlatot három különböző budapesti Opel kereskedés is megadta.

Üdvözlettel,

Tamás

Németországban mindent szabad

2012. március 29., 18:27 Módosítva: 2012-03-29 18:27:27
22

Két remek olvasói levél is érkezett ma megjelent, Hoppá, még egy adócsaló című cikkünkhöz. Olvasóink ismét hasznos adalékokkal szolgáltak a külföldi rendszámhasználat és az azzal kapcsolatos visszaélések ügyében. Az alábbi két levélben, két újabb szemszögből ismerhetjük meg a helyzetet.

Elsőként egy úr, aki a rosenheimi illetőségű rendszámetnikum becsületéért emel szót. Fogadják szeretettel.

Feladó: KR

Címzett: TC Olvasok

Dátum: 2012. március 29. 16:02

Tárgy: Adócsalókat fogtunk PONTOSÍTÁSI KÉRELEM

Tisztelt Urak!

Jómagam is rosenheim-i rendszámú autón járok, ami a LIGNUM68 Gmbh tulajdona. Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy a LIGNUM68 hivatalos NAV jóváhagyással (pár hasonló céggel együtt, akiknek 100-as nagyságrendű flottájuk van) LEGÁLIS kivételt képez, mivel "flotta" bérbeadással foglalkozik, így az általa bérbeadott gépkocsik legálisan használhatják a RO-.... rendszámot, ha a bérlő kifizette a NAV-nál a regisztrációs adót.

A mi cégünk így tett, így - bár ennek nyilván nincs médiaértéke - nem vagyunk adócsalók.
MIndezt csak azért írom le, mert a cikk szerzője, tudatlanul rosenheim-i rendszámokkal is példálózik.
Természetesen lehetnek:
a.) olyan rosenheim-i rendszámok, melyek nem a Lignumhoz tartoznak, s így nem esnek ezen kedvezmény hatálya alá
b.) olyan lignumos autók, ahol a bérlő hülye, s inkább vállalja a lebukást, minthogy kifizesse a most már töredéknyi regadót.

Üdvözlettel, egy törzsolvasótok:

KR

Egy másik levélíró emberséges hatóságokkal találkozott. A rendőr kérdőre vonta, ő válaszolt, és végül nem rabosították, csak mert magyar rendszámú autót használt, Németországban. Nahát!

Feladó: Norbert

Címzett: Winkler Róbert

Dátum: 2012. március 29. 16:52

Tárgy: külföldi rendszám fordított esetben

Szia Robi!

Rendszeresen olvasom a cikkeiteket a Totalcaron a külföldi rendszámos autókkal kapcsolatban,és ehhez szeretném az én történetem is leírni.

Elöljáróban annyit tudni kell, hogy évek óta Németországban dolgozom, ahol rendes bejelentett munkahelyem van, tisztességes (németországi) adófizető, de magyar állampolgár vagyok. Szerencsére a munkám olyan, hogy 1 évben körülbelül 3-4 hónapot Magyarországon töltök,ahol egyébként a családom és a lakásom is van,tehát magyarországi lakcímmel is rendelkezem. De a német munkám,és más kötelezettségek miatt németországi bejelentett lakcímmel is rendelkezem.

Az utazásaimat repülővel szoktam megoldani, mert jóval olcsóbb, gyorsabb és még sorolhatnám az előnyeit. Maga a történet a következő: Egyszer sajnos nem tudtam időben megvenni a repülőjegyemet,és kénytelen voltam a magyar rendszámos autómmal Németországba a munkahelyemre kijönni. Az egyik este a kollégámmal elindultunk a városba kocsival, hogy vacsorázzunk valamit. Kényelmesen csorgunk a forgalommal amikor az egyik mellékutcából kifordul egy rendőrautó, jön utánunk de már be is kapcsolta a fényhidat, így tudtomra adva, hogy álljak félre. Megállok. Rendőr urak kiszállnak,és elhangzik a szokásos "Jogosítványt, igazolványt, forgalmi engedélyt kérek" mondat. Átadok mindent amit kért majd a következő párbeszéd hangzott el:

-Maga magyar?

-Igen.

-Mit csinál itt Németországban?

-Itt dolgozok.

-Hol lakik?

-Jelen pillanatban? Itt a városban a ....(és bemondom a német lakcímemet)

-Mióta lakik itt?

-Pár éve már.

-Ez az autó a magáé?

-Igen ez az én autóm.

-Akkor ha Ön magyar,de évek óta itt él és dolgozik Németországban akkor miért nincs a magyar rendszámos autója bejelentve az itteni hatóságoknál?

-Mert lehet hogy én itt dolgozom és itt is lakom,de az autóm Magyarországon van ugyanis repülővel járok. Az hogy most épp itt van az autóm az annak tudható be,hogy nem tudtam repülőjegyet venni.Körülbelül 1 hét múlva megyek vissza,és viszem az autót is haza,tehát az autó lényegében csak "túristaként" tartózkodik itt Németországban. Ezek után különböző keresztkérdéseket tettek fel,hogy hány órát utazok kocsival és mennyi repülővel. Mennyibe kerül egy repülőjegy,melyik légitársasággal utazok stb. Gondolom arra voltak kíváncsiak,hogy valóban repülővel utazom-e vagy mindezt csak azért mondtam,nehogy megbüntessenek mert nem jelentettem le az autómat. Végül nem történt semmi,visszaadták a papírokat és kellemes estét kívántak.

Egyik szintén itt élő barátom hasonlóan járt a magyar rendszámos autójával itt Németországban,azzal a különbséggel,hogy neki bekellett menni a rendőrségre és tisztáznia magát az "adócsalás vétsége" alól. Ő egyébként a hasonló problémák miatt eladta a magyar autóját és vett egy német rendszámos autót. Ezzel itt neki most már semmi gond,csak gondolom majd egy otthon töltött szabadságon a magyar rendőröknél kezdődhet a magyarázkodás,hogy miért van egy magyar állampolgárnak német rendszámos autója. Sehogy se jó ez így! Mindegy hogy csináljuk ezzel a rendszámosdival,valamelyik hivatalnak akkor se lesz majd jó!

Üdv. Norbert

Autóval jársz? Osztozzunk a városon!

2012. március 3., 08:21 Módosítva: 2012-03-03 11:06:44
73
85 hozzászólás

A budapesti autóforgalom csökkentéséről írt cikkben észérveket olvastam arról, hogy Budapest belvárosa miként válik nehezen átjárhatóvá autóval, és miért logikusabb kiköltözni a városból, ha madárcsicsergésre vágyunk. A fővárosban zajló forgalomkorlátozási hullám nemzetközi jelenség. A mostanában átépülő városok is észérvek alapján változnak meg, csak azok az érvek mások. Az alaptörténet mindig egy budapesti sablonsztori. Kezdetben gyönyörű történelmi belváros, teraszok, kávéházak, sétányok, fasorok. Elérkeznek 1950-60-70 évek, és szélesedni kezdenek az utak, szűkülnek a járdák, eltűnnek a fák, elfeketednek a falak, bezárnak a boltok és az ablakok, kiürülnek, majd megszűnnek a parkok, parkolócsíkok festődnek a járdákra, a kereskedők a plázákba költöznek, a családok az agglomerációba, egyre veszteségesebbé váló és elszlömösödő tömegközlekedés.

Az inga kileng, megáll, majd elindul visszafelé. A technika fejlődésére hivatkozva átalakított városokban csak az életminőség nem fejlődött. Az inga egyre több városban áll fordulóponton, és könnyen lehet, hogy valóban újra túlleng, de ettől messze vagyunk, hiszen még most is csak terveken tudunk felháborodni. Autó- és kerékpártulajdonosként egy személyben, eljutva az élhető városok etalonjának tartott Koppenhágába, egy napot autózásra szántam. A belváros gyakorlatilag néhány nagyobb kapacitású főútvonallal elválasztott labirintusok szövevénye. A nálunk még műdugónak hívott buszsáv ott – néha mindössze egy tömbnyi szakaszokra – simán kizárólagossá válik. Bár kerülőutakon visszajutva továbbhajthattam, vettem az üzenetet, amit a 400-1200 forintos, 23 órától is csak csökkenő parkolási díj egyértelműsített. Koppenhága történetéről még annyit érdemes tudni, hogy a szemléletváltás idején regnáló polgármesterük ellen utcai tömegtüntetések is zajlottak az útlezárások miatt. ....még mielőtt újraválasztották.

CPHbro28
Fotó: Unknown /

Viszont mi Budapesten élünk. Itt még nem ül biciklin a közlekedők 35 százaléka, és nem alkalmi kerékpáros a városlakók 90 százaléka. Itt sajnos megépültek azok a plázák, amik ott nem, kiköltöztek azok a véleményformálók, akik ott beköltöztek, és bedőlés közelében van az a tömegközlekedési cég, ami náluk virágzik. A probléma az – mint minden változáskor – hogy egy adott rendszer feltételrendszerében próbáljuk megítélni egy másik rendszer működőképességét. És ebben van az egymással ellentétes észérvek ellentmondásának feloldása,  azaz hogy mindkét rendszer működőképes, csak különböző célt szolgál. Én Budapestet nem attól féltem, hogy nem lehet majd autózni, hanem attól, hogy addigra nem lehet majd tömegközlekedni. Vezetem, mennyit költök havonta az autómra, így jól tudom, mennyit nyernék, ha a tökéletes alternatíva szükségtelenné tenné – bérletünk is van, tehát plusz kiadást sem jelentene. Budapest viszont tudta úgy fejleszteni a tömegközlekedését, hogy leépítette.

Számoljunk! 1 db 4-es metró = 5000 db vadiúj Mercedes busz, pedig 1500 is elég a teljes cserére. Ezután csak az üzemanyag-megtakarításból kijönne évi újabb 150.  De a tervek között látjuk már a kerékpározás 4-es metróját is, a hegyoldalba tartó útvonalként értelmetlen "kerékpáros hidat". Érdemes lenne priorizálni a sok tervet, hiszen a látványterv semmibe sem kerül, viszont ha mindenki minden útra egy időben dobja be őket, az már akár egynek a megvalósulását is gátolni fogja.

8605528 2
Fotó: RBS

Személy szerint teljesen elhibázottnak tartom a Rákóczi út és az Erzsébet híd forgalomcsillapítását, bár bevallom, egy időben magam is nagy támogatója voltam. Éppen azóta visszakoztam, hogy az etalon Koppenhágában végigautóztam ottani ikertestvérén, a H.C.Andersens Boulevardon, és Langebro hídon, ami tulajdonképpen egy autópálya átvezetése a város szívén. Azóta a kétségkívül élhetetlen Rákóczi útról is úgy gondolkodom, mint annak előfeltételéről, hogy Budapest többi belvárosi része élhetőbb legyen. Ezzel szemben az amúgy is terhelésre született Erzsébet híd lezárása, és a népszerű kerékpáros jelzővel marketingelt bazárhíd megépítése helyett szinte nulla forint beruházással korlátozni kellene a Lánchíd és az Alagút forgalmát, kivéve BKV, taxi, mentő, rendőr, tűzoltó, bicikli, gyalogos. És igen, az Andrássy út minden adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy korzó legyen egy-egy forgalmi, parkoló és kerékpársáv meghagyásával. A felszabaduló 5-6 métert az egyik oldali járdához csatolva 12 méter széles aszimmetrikus sétány létesülhetne, ami a kiszellőző Alagúton, Lánchídon keresztül összeköti a Tabánt, a szállodasort és a Városligetet. A fák, boltok, biciklisták és sétálók már most adottak. Arról nem is beszélve, hogy ez az egyetlen lehetséges, hatékony és szükséges kerékpáros átkelési lehetőség a szűk belváros Duna szakasza felett, csakúgy, ahogy az Erzsébet híd a személyautóknak. Ráadásul a ritkább keresztirányú felhajtástól a Fő utca dugója is enyhülne. Azt gondolom, a kétféle észérv-rendszer reális kompromisszumokban egyeztethető.

Kürti Gábor
Critical Mass

85 hozzászólás

Miért ölt a csömöri HÉV?

2012. február 22., 15:01 Módosítva: 2012-02-22 15:01:59
33

Dátum: 2012. február 22. 12:58

Tárgy: van, aki gyalogosként is hal meg

Címzett: Bende Tibor

Kedves Bende Tibor,

Engedd meg, hogy rövid ideig zavarjalak levelemmel. Nem ide és nektek szántam ezt a pár sort, aztán ma pont egy gyalogos cikkel találkoztam az oldalatokon, és gondoltam, hátha.

A nemrégiben a 9-es HÉV vonalán (Örs Vezér tere - Cinkota - a szerk.), a Mátyásföld, Imre utcai megállóban történt baleset (2012. február 6-án) miatt írok. A szomorú baleset okán több szomszédommal és környéken lakóval is beszéltem, és úgy gondolom, fontos észrevételt szeretnék közölni valakivel, aki kompetens ilyen ügyekben (HÁTHA Ti ismertek ilyet).

A megállóban  van egy gyalogos átkelő is, ami semmilyen módon nincs feltüntetve, nemhogy egy sorompó vagy fényjelzés nem jelzi az átkelőt, de még csak egy tábla vagy útfestés sincs itt, ami figyelmeztetné a gyalogosokat. Az átkelő szinte minden irányból jól belátható, így a környéken lakók és közlekedők megtanulták használni, és a már előbb felsorolt jelzőberendezések / jelek nem is hiányoznak.

Viszont van egy pontja az átkelőnek, ami sajnos nem belátható, és veszélyes is. A sínek párhuzamosan futnak a Veres Péter úttal, és ha az úton is át akarunk kelni, akkor kénytelenek vagyunk először az autókra figyelni (sajnos itt sincs jelzőlámpa de legalább van zebra és tábla is), amelyek itt igen nagy sebességgel közlekednek. Az úttesten való átkelés minden figyelmünket leköti, és ilyenkor lehetetlen az úttesten túl lévő sínekre vagy az azon közlekedő HÉV-re figyelni.

Miután átértünk az úttesten, már csak pár lépés választ el bennünket attól, hogy a sínekhez érjünk, és itt van a hiba, azt hiszem, egyből kettő is. Amint átérünk, az úttesten balra nézve jól belátható pályaszakaszt, igazából a megállót látjuk, viszont jobbra nézve egy buszmegálló, egy bokor és pár tábla tökéletesen kitakarja a síneket, ami már magában is veszélyforrás lehet (mint az előbb említettem, lámpa, tábla vagy bármi más nem figyelmeztet bennünket, sem az átkelőre, sem arra, hogy közeledne a HÉV).

Ami miatt fokozottan veszélyes a hely, az pedig az a tény, hogy a 9-es HÉV a mai napig fordítottan, azaz a pálya bal oldalán közlekedik, így a már korán megtanult reflex, miszerint mielőtt átkelünk az úttesten / síneken, először balra, majd jobbra nézünk, itt életveszélyes csapdává válhat. Akik még nem szokták meg, azoknak nagyon veszélyes ez a pár méter az úttest szélétől a sínekig.

Nem tudom, hogy ez a pár méter okozta-e a balesetet vagy valami más, de ha egy mód van rá, kérem, tegyél meg mindent, hogy ez az átkelő valahogy biztonságosabb legyen.

Kérem, áldozz lehetőségeidhez és idődhöz mérten időt és energiát a fent leírtakra, ennyivel talán tartozunk is Merényi Dömötörnek aki még csak 13 éves sem volt, mikor itt elütötte a HÉV.

Előre is köszönöm.

További szép napot.

Amikor az oktató megbukik

2012. február 15., 18:43 Módosítva: 2012-03-19 17:54:40
10

Reméltük, hogy a civil olvasókon kívül autós és motoros oktatók is írnak majd nekünk a Miért hazudnak az autósiskolák című, ma megjelent cikkünk után. Értelmes vita, tudják!

Rögtön hárman is megosztották velünk véleményüket a szakmából. Leveleik tanulságosak, ha összevetjük őket, még egymással sem értenek egyet, és velünk sem mindenben. Egyiküktől megtudjuk, hogy néha az oktató is megbukik kreszből, hogy az autójogosítvány valójában több mint 100 ezer forintba kerül.

Másikuk szerint a B125 nyomán létrehozott, gyorsított A1-es jogosítvány megszerzése nehéz lesz, a harmadik pedig levezeti, hogy miként kerülhet egy szinházi este 60 ezer forintba.

Leveleiket továbbra is várjuk, ígérjük, nem mindet tesszük közszemlére.

Távolról sincs vége, olvasson még

Miért vegyek nagyobb akkut?

2012. február 2., 13:01 Módosítva: 2012-02-02 13:01:06
11

Dátum: 2012. február 1. 19:11

Feladó: Csaba

Címzett: Papp Tibor

Tárgy: Akkumulátor kapacitás

Kedves Papp Tibi!

Jelenleg sokaknál időszerű ez a téma: lemerült az akksim (pontosabban az autómé). Nemrég volt egy cikketek a Tc-n, az akkumulátorokról. Írtátok benne, hogy nagyobb kapacitásút szabad venni, kisebbet azonban nem ajánlatos. Arról is szó esett, hogy miért nem szabad kisebbet, de arról már nem, miért érheti meg kb. 2000 forinttal drágább, nagyobb kapacitásút venni (Pl.: ZAP 55Ah, 420A)? A jelenlegi ZAP (mely kilehelte a lelkét) kapacitása 45Ah, 360A. Az autómban szinte semmi elektromos extra sincs, 1.4-es, benzines, viszont pár évig még a családban marad. Ezzel az akkumulátorral az autó motorja -10 fokban is pöccre indult, azaz a kulcs elfordításától azonnal beugrott, indítózási idő kb. fél, mp. Nemtom, ez azt jelentheti, hogy az akkukapacitás jelenleg megfelelő méretű? Én törekszem a minőségi autófenntartásra, csak azt nem tudom, hogy itt most nem-e pénzkidobás, ha erősebb akksit veszek? És azért téged kérdezlek, és nem az autóboltost, mert talán ez a téma sokak számára hasznos lehet az elkövetkező hetekben.

Üdv:
Csaba

Kedves Csaba,

idézném a cikket:
"Lehet, hogy az autóban nagyobb akksinak is lenne hely, gyárilag többnyire a lehető legkisebb kapacitásút szerelik be. Az akkukereskedők mindig azt mondják, hogy érdemes a nagyobb kapacitásút venni, pláne, ha már öregszik az autó. De csak akkor, ha tutira befér, tehát nincs ott egy karvastagságú kábelköteg vagy valami hasonló, ami ezt akadályozná."

A dolog magyarázata egyszerű: ahogy öregszik az autó, romlanak a kontaktusok, kopik a motor, picit gyengül a töltés - ez pont elég ahhoz, hogy ami egy nulla éves autónál nem volt gond, az ma már az legyen. Mondjuk egy picivel nagyobb indítóáram kéne, de nincs (a motor beindításakor ugyanis nem a kapacitás számít, hanem a leadott indítóáram, de a megjelölt alternatív típus indítóárama is nagyobb) A második érv: ha tetszik, ha nem, a tapasztalat azt mutatja, hogy az alkatrészkereskedelemben kapható ("utángyártott") akkuk nem egyenértékűek gyári szerelésben az autókba rakott akkukkal. A nagyobb kapacitás hosszabb távon kompenzálhatja ezt, hisz ahogy öregszik majd az akku, még mindig marad tartaléka. Hát ezért is érdemes megvenni a nagyobb kapacitásút.

Üdvözlettel:
Papp Tibor

A végrehajtó állomány panaszai

2012. január 25., 17:50 Módosítva: 2012-01-25 17:50:02
43

Feladó: Zoli

Dátum: 2012. január 19. 16:20:52 CET

Targy: Winkler Róbertnek a sörért rendszámot cikkhez.

Szia Robi!

Az elején annyit elárulnék hogy rendõr vagyok. A decemberi fizetésem 88 ezer Ft volt, ebben már benne van az összes pótlék.Idén januártól elvették az eddig járó éves bérletünket, a cafetéria rendszert pedig úgy alakították ki idénre, hogy az eddigi 16-18e Ft étkezési utalvány helyett 5 e ft ot kapunk, és mellé választhatunk welness szállodákban elkölthetõ utalványt. A legtöbb kollégám nevében mondhatom hogy napi szinten küzdünk megélhetési problémákkal, a kötelezettségeink pedig egyre nõnek.

Ezt csak egy apró kiegészítésnek írom, hogy értsd, pontosan miért is panaszkodik a végrehajtói állomány. Remélem elhiszed, hogy én soha senkitõl nem fogadtam el pénzt, pedig gondolhatod, hogy nem egyszer ajánlották már fel a csekk helyett. Az elsõ tévedés, ami pitiáner, viszont már az elején megadja a rendõrökkel szembeni unszimpátiára való okot: "A fényhidas Focus kombi már a felüljárón bekapcsolta a villogókat, aztán egyre türelmetlenebbül villogtatta a reflektort is." A Focuson ha felkapcsolom a kéket, akkor a reflektorokat felváltva villantja az autó, azt én szabályozni, be- vagy kikapcsolni nem tudom. Mindig igyekszünk olyan helyen megállítani jármûvet ahol nem zavarjuk a forgalmat, de az intézkedésnél nem csak erre, de a saját biztonságunkra is figyelnünk kell egy támadás esetén. Ez az intézkedéstaktika, egy külön tantárgy.

A következõ hogy nem a "mûvésznevedre" volt kiállítva az engedély, de ugye ezt te is mondtad, hogy hiba, itt nincs is gond. A legnagyobb gond a rendszerben van. A kormány eldönti, hogy kell a pénz, elkezdi ütni a NAV és a rendõrség vezetõit, ők elkezdik ütni a parancsnoki állományt, és ez így megy végig, az ostor pedig rajtunk csattan. Muszáj intézkedés alá vonni ilyen jármûveket, mert a lényeg a statisztika, akörül forog a rendõrség. De ha megállítunk, akkor már meg kell nézni rendben van-e minden, ha nem, akkor azt nyilván szóvá tesszük. Más lelkébe nem látok bele, de ezt sosem azért teszem hogy felkínálj egy kis pénzt, mert úgysem fogadom el.

Elvenni egy külföldi hatósági jelzést rengeteg papírmunka, írhatok róla egy órát, és ráadásul úgy, hogy nem egy mindennapi dolog, tehát nincs a kisujjamban, nem egyszerû, hidd el.
A másik ilyen a nyugdíj. Egyetértünk, hogy nem volt jó a nyugdíjrendszer, de szerintem így sem lett jó: beosztáshoz kellene kötni a nyugdíjkorhatárt. Aki irodában ül napi 8 órát, az ne mehessen hamarabb, aki az utcán tölt 25 évet, ott viszont én jogosnak érzem. A kollégák intézkedését konkrétan nem boncolgatnám, mert nem voltam ott, másrészt pedig mindenki máshogy csinálja. Remélem nincs harag, maradok továbbra is rajongótok.

Zoli

A hölgy karosszérialakatos?

2012. január 13., 17:34 Módosítva: 2012-01-23 13:14:04
27

Feladó: attila_xxxx@freemail.hu

Címzett: Winkler

Dátum: 2012. január 12. 20:31

Tárgy: Helló! "sos"

Helló!

Ti, mint autó guruk, sok ismerős ismerőse, szeretném segítségeteket kérni.

Egy karosszéria lakatos barátomnak keresünk olyan műhelyt Budapest, vagy Dunaújváros környékén, ahol vállalnak diákokat. Legtöbb helyen már nem is foglalkoznak diákokkal, amiket meg feltártunk, s diákokat is oktatnak, ott nem vállalják el őt.

Kb.: 3 hónap igazolt gyakorlat hiányzik neki, hogy végre ő legyen az első hivatalos karosszéria lakatos NŐ.

Igen, NŐ, s e miatt van a fenforgás az életünkben.

Nagyon hálásak lennénk, ha tudnátok valamit segíteni ezen a téren, neki nagyon fontos ez a szakma, él hal érte.

Előre is köszönöm

Attila

Kedves Attila,

Gyönyörű a projekt, szerkesztőségünk lelkes! Átérezzük a problémát, hiszen alig van már manapság klasszikus karosszérialakatos műhely. Ami van, az is többnyire egyemberes. De legfőképpen mindenki svarcba' fusizik, és nyilván csak legális műhely adhat ki ilyen igazolást.

Hamarjában az F-nél ütöttem fel a nagy, szerkesztőségi telefonkönyvet, és a Fiat és a Ford importőrénél érdeklődtem, van-e megfelelő márkaszerviz. Mindkét vállalat igen pozitíven áll a kérdéshez, de csak jövő héten tudnak konkrét választ adni. Viszont így legalább úgy tűnik, lesz választék.

Hogy még több lehetősége legyen szíve választottjának, Csikós is akcióba lépett, és úgy néz ki, ő már ereménnyel is járt: az Emil Freynél szerzett valami jó kis gyakornoki státuszt. De, hogy a magyar női karosszérialakatos-szakma érezze a törődést, kérjük olvasóinkat, ha valaki tud legális, aláírásra alkalmas karosszérialakatos műhelyt, tudassák velünk. (Az öncélú vicceskedést és sunáznámozást kérjük mellőzni.) Az megint más kérdés, egyben hálás vitatéma, mennyire kevés manapság a jó karosszérialakatos.

Üdvözlettel:

Winkler Róbert

Az FKF valójában jó fej volt

2012. január 11., 17:42 Módosítva: 2012-01-11 17:42:39
6
85 hozzászólás

Alaphelyzetben mindig a hivatal a hülye, ez gyakorlatilag az emberiség első hivatalainak felállítása óta élő alaptörvény. Néha olyan is megesik, hogy mi vagyunk a hunyó. Ebben az esetben viszont olvasónk lehetett volna egy kicsit türelmesebb. Legyen ez a tanulság: ha vérre szomjazik, ne uszítsa rögtön a Totalcart a haragosára, hiszen simán lehet, hogy a hivatal már elismerte felelősségét és intézkedett olvasónk kártalanításáról.

From: Szűcs Annamária dr.

Date: 2012/1/11

Subject: fkf

To: Winkler Róbert

Tisztelt Főszerkesztő úr!

Az FKF ZRt. nevében írok, a hétfőn megjelent - Lesózták az autómat, nem válaszolnak – cikkel kapcsolatban.

A károsult, aki önöknek is írt - 2011. november 16-án tett panaszbejelentést az FKF- nél, amelynek intézését 2011. december 6-án megsürgette, mivel választ addig nem kapott. Ennek oka, az volt hogy csak 2011. december 13-án kapott a jogi osztály visszajelzést arról, hogy melyik úttisztítási üzemegységhez tartozó célgép okozta a kárt. Ezt követően 2011. december 16-án a rendelkezésünkre álló e-mail címen értesítettük a károsultat, hogy felelősségünket elismerjük, és kértük, forduljon az Allianz Hungária Biztosítóhoz, egyidejűleg erről a tényről a biztosítót is tájékoztattuk ahol az ügynek már kárszáma is van (036515277).

Úgyhogy a kárt elismertük, csatoltam a károsulttal folytatott levelezést, valamint az Allianz levelét, amit nekünk írt.

Ami egy kicsit fájt a cégnek, amit az Autójogász válaszolt, miszerint:

„Az FKF bocsánatkérése a felelősség elismerését jelentené az ügyben, erre nagyon ne számítson.

Tisztelettel,

Autójogász
dr. Lenkei Balázs"

Köszönettel:

Szűcs Panni dr.
kommunikációs és PR vezető, szóvivő

85 hozzászólás

Szabad-e régi olasz veteránautót megvenni?

2012. január 11., 08:36 Módosítva: 2012-01-11 09:24:23
52

Tárgy: Régi olasz veteránautó megvétele?

Dátum: Mon, 9 Jan 2012 00:58:09 +0100 (CET)

Feladó: Ildikó

Címzett: Csikós Zsolt

Tisztelt Csikós Zsolt!


A  tanácsát szeretném kérni, mert figyelemmel kísérem a munkásságát a Totalcar cikkein keresztül, és innen tudom, hogy Ön az öreg autók szakértője. Olvasom, hogy mostanában főleg Mercedes típusokban "utazik", de ugye, korábban sokáig az olasz veteránautók rajongója és használója volt. Egy több mint 17 éves veterán Lancia Delta megvásárlásán gondolkodom.
Nem nagyon értek az autókhoz, de most kell egy olcsó autó, és maximum 500 ezer HUF van rá. (Eddig egy viszonylag új, 2008-as Honda Civicet használtam, de azt vissza kellett adnom, így egyelőre anyukám Renault Clióját kaptam kölcsön).

Erre a Lanciára egy rokonom hívta fel a figyelmemet, akinek egy ismerőséé. A színe, a formája, és a kék Alcantara kárpitja nagyon tetszik, és az anyagi keretekbe is belefér.

Tudom, hogy az 1,6 liter/75 LE nem ad ki egy versenyautót, de nem is akarok vele száguldozni. Van benne szervokormány, rádió, elektromos ablak, stb. Klíma sajnos nincs, viszont van nyitható tetőablak, légzsákot meg úgysem reális elvárni egy ilyen korú autótól.

Apropó: úgy hallottam, hogy az ilyen korú veterán autók biztosítása olcsóbb, és még egyedi rendszámot is kapnak. Igaz ez?

A másik kérdésem, hogy egy ilyen veterán korú Lancia Delta alkalmas lehet-e a mindennapos közlekedésre, elsősorban Budapesten, és kb. havi 1-2 alkalommal autópályán?

Van még ezekhez alkatrész?

Érdemes megmenteni, mint régi autót, mert egyszer majd értékes lesz, vagy még túl sok van belőle?

Ha mégis megvételre ajánlja, mit nézessek meg rajta a szerelőkkel?

üdvözlettel

Ildi

Kedves Ildikó!

Ez az autó azért elég messze van a veteránkorúvá éréstől, hiszen arra még 13 évet várni kell (a veteránvizsgán a betöltött 30 év számít). És spéci rendszámos (azaz OT-s) veteránná csak akkor válik - akármennyi idős is -, ha az oldtimer-bizottság szigorú, eredetiséget, állapotot felmérő vizsgálatán átmegy, majd igazolást és rézplakettet kap. Az addig hátralevő 13 év alatt pedig óriásit romolhat még az állapota, hiszen egy ilyen korú kocsinál a konzerválás (hogy a rozsda meg ne egye, hogy a műanyagjai ki ne fakuljanak, ne töredezzenek, repedezzenek szét) elég reménytelen dolog.

p0002916

De jól tudja, 20+ éves kortól lehet rá úgynevezett hobbi biztosítást kötni például a Trabant-Wartburg-, vagy a Volkswagen-klubban, csak be kell valamelyikbe lépni. A tagdíj összege pár ezer forint évente, a biztosítás pedig bő 13 ezer forintra jön ki évente a klub honlapjának ide vonatkozó táblázata szerint. Sok? Szerintem kifejezetten olcsó.

Tegyük tisztába: ez egy öregedő, de azért még korántsem régi autó. Az állapota kifejezetten szép, gondozott, bár hogy elölről miért nincs róla kép, az el nem tudom képzelni, hiszen az a legjellemzőbb nézet.

Ez a fajta motor tartós, de az időben elvégzett vezérműszíj-cseréről kérjen írásos bizonyítékot, mert ha a fogazottszíj átugrik, a motor menthetetlenül tönkremegy, és százezres nagyságrendű a javítás. A kipufogót is ellenőriztesse, mert ha rövid utakra használták sokat az autót, szinte biztos, hogy korrodált valahol.

Az első futómű érzékeny, de nem drágák hozzá az alkatrészek, arra pedig érdemes készülni, hogy egyes kezelőszervek (pl. zárak, szellőzésgombok), elektromos berendezések nem működnek. Ezek azonban inkább kényelmi tételek, az alapvető megbízhatóságot nem befolyásolják, ha effélével szembesül, vegye meg az autót nyugodtan, s alkudja le a javítások árát.

Még egy jó hírem van: az ebből a korszakból származó olasz autók - ha összetörés után ugyan nem javították a karosszériájukat szakszerűtlenül - alig rozsdásodnak, ezért elképzelhető, hogy egy ilyen szép állapotú példány még sokáig egyben marad.

Alkatrész jó eséllyel van hozzá, hiszen ez egy Fiat-alapú kocsi, ha máshol nem, hát a Torjay-tuningnál, a Kauf-fernél biztosan. Hacsak nem spéci elemekről van szó, feltehetőleg minden igen olcsó is lesz.

Könnyedén bírja az autópályát, 75 lóerő egy ilyen könnyű karosszériához bőséges, a városi fogyasztása pedig olyan 9 liter körül alakul, ügyesen még az alá is szorítható. A balesetvédelme viszont marginális - az olaszok akkor még csak kevéssé aknázták ki a merevített utascella/könnyen gyűrődő első-hátsó zóna adta lehetőségeket. Egyébként ebben a korban sok autóban már volt légzsák, oldalvédelem, ABS, ebben a példányban még nincs, bár vezetőoldalit mintha már lehetett volna rendelni hozzá.


Sok ilyen második generációs Delta nem futkos már a világban, részben, mert az első szériás volt a legendás autó a HF Integrale-verzió ralisikerei miatt, részben mert akkoriban éppen halványabban ragyogott a Fiat csillaga.

Nem valószínű, hogy akár ötven éves korában értékessé válna majd (a lassanként ötven évessé érő Fiat 1300, Lancia Fulvia szedán sem az), de oldtimert amúgy sem financiális okokból vásárol az ember, mert arra csak a legdrágább kocsik jók: Ferrarik, homológ versenyautók, Lamborghinik. Hanem szeretetből...

Üdvözletem
Csikós Zsolt