RSVPTC

Használtautó

1,4 milliót költöttem rá, 700-ért sem jön a vevő. Mi a baj?

október 15., 13:17 Módosítva: 2017-10-18 14:28
612
Nem a hirdetés és nem az 1994-es, képek alapján korrekt, de nem tökéletes állapotú Toyota érdekes most, hanem a csapba, melybe Zoltán boldogan lépett bele, amikor megvette álmai V6-os Camryét. Veteránnak szánta, jó sokat költött rá, két éve nap mint nap használja, most mégis el kell adnia. Mivel egyelőre senki nem vinné a mifelénk ritka Toyotát, elmondjuk mi lehet a probléma, hogy neked ne legyenek ilyen kijózanító kalandjaid.

Tegye fel a kezét, aki még sosem riadt arra, hogy egyszer neki is kell egy nagy, benzines, japán szedán! A Toyota Camry 1991. és 1996. közt gyártott XV10 kódjelű harmadik generációja itthon szinte nemlétező autó. Európa fejlettebb vidékén sem sokkal jobb a helyzet, mert ezt a szép nagy tepsit az Egyesült-Államok és Ausztrália piacaira szánta a Toyota és csak mellesleg Európába, hozzánk meg sehogy.

Mindez lényegtelen, amikor valaki az álmait kergeti, ugyanis az álmok szövete az emlékeinkből, az személyiségünkből és az érzelmeinkből áll, nem a piaci racionalitásból. László sem kanyarított nagy ideológiát döntése köré, amikor vásárolt magának egy ilyen Camry-t, majd bátran költeni kezdett rá, mert ilyenkor ez is örömöt okoz, hiszen aktívan kapcsolódsz a tárgyhoz, amelyért szinte megvesztél és most végre a birtokodba került. Lengéscsillapítók, futómű-alkatrészek, teljes kipufogórendszer, új katalizátor, persze mindez számlával és nem az alsó polcról. 

László Toyotájának életútja a rendszeres városi és elővárosi és autópályás hömpölygés után, valamikor a belátható jövőben az oldtimer-vizsga és rendszám felé vezetett volna, de olvasónk élete épp az ellenkező irányba tart: lakásra kell a pénz, az autónak mennie kell. Jöjjön a dráma összes felvonása a főszereplő tolmácsolásában, majd a Csikóssal közös megfejtésünk a kialakult helyzetre. Olvassátok és okuljatok!

Távolról sincs vége, olvasson még

Megszüntetni az óratekerést? Íme az ötletem!

október 12., 17:32 Módosítva: 2017-10-16 06:41
431

Ha minden héten kapnék egy értelmes és közlésre alkalmas olvasói levelet, minden héten megjelenne egy ilyen az aktuális közéleti cikkem visszhangjaként. Legutóbb egy BMW 530d Gran Turismo ügyéről írtam, természetesen ezt az autót is megfiatalították, így teljesen bizonytalanná vált, hogy mire és mikor kell vagyonokat költenie annak, aki majd megveszi. A cikk nyomán írt Mihály, aki szinte mindent másként lát mint én. Nagyon jó, amikor előáll valaki az ellenvéleményével, feltéve, hogy az állításai nem kizárólag a velem kapcsolatos szimpátiára vagy antipátiára korlátozódnak, mert a cikk szerzője sosem lényeges, csak az ügy számít. Olvasónk megfejtette a magyar használtautó-piac egyik nagy problémáját, persze én is kapok a fejemre a levélben, így válaszoltam a levélre.

Távolról sincs vége, olvasson még

Éhen hal a szerviz a nyolcezres óradíjból

szeptember 27., 14:45 Módosítva: 2017-10-02 06:21
0

Hétfői cikkünkben fontos kérdésekre kerestük a választ. Miért lesz egy 150 ezer forintos autójavításból 250 ezres és miért nem fogadja el az autószerviz a hozott alkatrészt? Kiderült, hogy hiába keresed meg a legjobb árú alkatrészeket az autódhoz és hiába találod meg hozzá a korrekt műhelyt, így nem vállalják el a munkát. A cikkre reagált olvasónk, aki huszonöt éve saját szervizt működtet. Nem ért egyet a cikk állításaival, ezért igazán érdekes amit ír. Mielőtt elolvassátok a levelet, szavazzatok!

Ennyiért javítják az autómat

  • 4041
    6000 forint/óra
  • 2536
    8000 forint/óra
  • 1495
    12000 forint/óra
  • 598
    Több mint 15000 forint/óra
  • 360
    15000 forint/óra
Távolról sincs vége, olvasson még

Engem is megtaláltak a csaló nepperek

július 9., 15:39 Módosítva: 2017-07-12 14:01
192
Elképesztő, hogy mi megy Magyarországon, de ennél is durvább, hogy mennyire magára hagyatott bárki, aki becsületes keretek közt adná el az autóját, vagy tiszta üzletet remél, amikor venne egyet. Az alábbiakban olvasóink tapasztalatait olvashatják, nem is tennék hozzá túl sokat, csak annyit, hogy legyenek éberek és tájékozódjanak több forrásból, mielőtt aláírnak egy adásvételi szerződést.

A héten hosszú cikket írtam egy különös esetről, amelyben olvasónk vásárolt egy használt autót egy budapesti benzinkúton egy kereskedőtől, majd hamar kiderült, hogy az autót nem lehet átíratni. Azóta kiderült, a Billeg Argon Trade és a hozzá hasonló álkereskedések üzleti modellje sokkal elterjedtebb, mint gondoltam. Az eredeti cikk itt olvasható, benne a módszer, amellyel elkerülhetik az átverést.   Utána pedig három olvasói levél következik küldőik nevének, illetve néhány, az azonosításukra alkalmas részlet elhagyásával.

1. "Eladtam nekik az autót, majd felhívtak, hogy vegyek bele motort" 


"Tőlük inkább ne vegyél autót" címmel, július 6-án publikált cikkedhez szólnék hozzá, hátha lesz még folytatása az ügynek. Inkább csak adalék információ, vagy érdekesség amit leírok, a Citroenhez és "reménybeli" új tulajdonosához nincs köze. Ellenben a Billeg Argon Trade-hez igen; ez a cég vette meg ugyanis az előző autómat. Készpénzzel fizettek, házhoz jöttek, s bár a két fiatalember nem volt túl bizalomgerjesztő, végül nyélbe ütöttük az üzletet. Előre töltött adásvételijük volt cégbélyegzővel, stb.

Én utána törvényi kötelezettségeimnek eleget téve - még aznap - lejelentettem az adásvételt. Két nappal később hívott az egyik srác azzal, hogy baj van, nem tudják átíratni az autót, mert a motorszám ki van csiszolva. Elképedtem, mondtam neki, hogy ez lehetetlen, hogy történhet ilyen. Erre bizonygatta, hogy szervizekben, ha nem figyelnek oda, hengerfej felújításnál, stb.

Az autóról tudni kell, hogy családi cégből vásároltam ki, ahol 0 kilométerrel került forgalomba. Előélet, szervizkönyv végig vezetett és tiszta, saját tulajként szintén, így hiába volt benne 350e+ km, mivel mindig szakszervizt kapott, világos volt hogy semmifajta motorszámos babrálás nem történhetett. Addigra tovább jutott a mondandójában, hogy ebbe most kéne egy új motor, de, hogy az bontottan is X ezer forint, és erről meg kéne egyeznünk.

Na itt felvetettem, hogy mivel én nem voltam tudomással a hibáról, és ezt az adásvételin aláírásommal hitelesítettem is, menjünk el a rendőrségre és tegyünk feljelentést ismeretlen tettes ellen. A szervizkönyv vezetett, ki tudják nyomozni hol történhetett esetleg valami hiba. Erre persze már nem volt olyan magabiztos, majd két három mondat után valami olyasmivel tette le, hogy akkor majd még jelentkezik.

Eltelt 1-1,5 hónap, gondoltam akkor ezen túl vagyunk. Ekkor kezdtek jönni az autópályás büntetések. Rendszeres időpontokról, kora reggeli és késő délutáni le- és felhajtások, mindig ugyanott. Persze én az adásvételivel és az önkormányzati papírral igazoltam, hogy nem vagyok már tulajdonos, elég kellemetlen napok voltak, amíg ezt le tudtam "zongorázni". Hiszen sokszor olvas, hall olyat az ember, hogy ezek a hivatalok nem feltétlenül vizsgálnak minden aspektust, van hogy fizetni kell, és utólag ügyintéznek, amihez nekem nem lett volna sok kedvem. De szerencsére ez is tisztázódott. Aztán már nem hallottam felőlük, de mikor a cikkedben "felcsendült" ez a fura cégnév, eszembe jutott a történet.

Nem ez az első eset, amikor kiderül, a gépjármű-nyilvántartás sajátos működése szerint egy eladott autó mindaddig a nevünkön marad, amíg át nem íratja a vevő a sajátjára. Az alábbi esetben nem ez az egyetlen válságtünet.

2. Eladtam nekik egy roncsot, átvertek vele valakit


Megdöbbenve olvastam a "Tőlük inkább ne vegyél autót" című cikkét. Volt egy 18 éves Ford Ka típusú autónk, amit második autóként használtunk, és mikor lejárt a forgalmija, egy berohadt fék miatt szervizbe vittem, ahol vicces módon nem sikerült megcsinálni, sőt első fék nélkül hoztam el az autót.

Ekkor már nem volt érvényes a forgalmija. Pár nap sikertelen alkatrész-keresgélés után úgy döntöttünk, hogy eladjuk az autót, mert se időm, se energiám nem volt akkor erre, illetve nem is használtuk az autót hónapok óta. Nem volt rá szükségünk. Meghirdettem fékhibásan és lejárt műszakival, hamar jelentkezett valaki, aki nagyon sürgősen meg akarta venni, azzal a szöveggel, hogy a feleségének vett egy ilyen autót és valami probléma van vele, így kéne neki egy donor autó. Itt már december közepét írtunk. Mikor találkoztunk, az autóért 20 ezer forintot ajánlott, mondván, hogy ki kell vonni a forgalomból és ez neki költség. A kocsi gyakorlatilag egy roncs volt, én is elborzadtam amikor felhajtottuk az első ülés alatti kárpitot és gyakorlatilag lyukas volt az autó. Nagyon sajnáltam, mert a szívünk csücske volt, de ebből már nem lesz autó, gondoltam. Mondtam nekik, hogy 20 ezer forint nem fog menni, mert az autóhoz volt gyári alufelni jó nyári gumikkal, a téli kerekek gyakorlatilag újak voltak, tele volt a tank, teljesen új akksi volt benne, friss olaj, szűrők (vizsgára készült). Addig erősködtek míg megegyeztünk, hogy a kerekek nem kellenek nekik egyáltalán, de mivel az autót ki kell vonatni a forgalomból, és én még csak el sem tudtam volna vinni leadni az autót, mert nem volt rajta fék, csak a kézi és a hátsó, mégis odaadom 20 ezer forintért. A feleségem majdnem megölt mikor megtudta. Bár akkor ez tűnt a legkézenfekvőbbnek.

Szóval ott helyben 1-2 telefon 5 perc múlva ott voltak a kerekek, amiket ők hoztak, és egy ember aki lekapta az én kerekeim és felrakta az övéket. Kitalálhatja, hogy a Billeg Argon Trade Kft. vette meg. Én másnap leadtam az okmányirodában, hogy eladtam az autót, és elmentem a biztosítóhoz, szintén bejelenteni. A gyanú ott kezdődött, hogy valami nincs rendben, amikor megkaptuk az gépjárműadó papírokat, és a kisautó még rajta volt, igaz 0 Forint volt rá az adó, de sejtettem, hogy még a nevünkön van.

Majd májusban kaptunk egy levelet a VI. kerületi kormányhivataltól, hogy az autó többszöri felszólításra sem lett átíratva, azzal a kifogással, hogy a leveleket ahova küldték, onnan a cég elköltözött. És ideiglenesen bevonják az autó rendszámát. Nekem szerencsére csak tájékoztatásul küldték a levelet, mivel hivatalosan még mindig az én nevemen volt.

Június elején egy kora reggeli napon kifordultam az utcánkból a Nagykőrösi útra és egy sárga Ford Ka ment előttem. Majd mikor utolértük, hát nem a mi autónk volt? Felmatricázva szépen. Egy fiatal srác vezette, még egy hölgy ült mellette, nem tűntek "csalóknak". Valószínű ők is inkább "áldozatok". Mikor a pirosnál megálltunk mellette, a feleségem mondta, hogy szóljak nekik, hogy be van vonva a rendszám, de nem vagyok önjelölt rendőr, illetve reggel ezt a forgalom sem nagyon engedi, így nem szálltam ki. Pár napra rá megint láttam őket, kb. ugyanakkor, de akkor nem volt lehetőségem szólni. Múlt héten jött a levél a kormányhivataltól, hogy az autót átírták a Kft. nevére és lezárják az ügyet. A bökkenő az, hogy ők valószínű továbbadtak egy gyakorlatilag életveszélyesen rozsdás autót valakinek, aki semmit sem sejtve használja a kocsit. Nem véletlenül beszéltem meg velük, hogy kivonatják a forgalomból.

Az alábbi levél írója különösen szerencsés ember, hisz olyan eladótól vett autót, aki megengedte, hogy fizetés előtt a nevére írassa azt. A héten megjelent cikkben vázolt csalással szemben ez is hatékony védekezés lehet, de az is, ha egyszerűen rákeresünk valamelyik cégnyilvántartásban a kereskedő nevére, illetve az is, ha ügyvédi letétbe tesszük a vételárat, és az eladó csak akkor juthat hozzá, ha az autót rendben átírattuk. Az utóbbi módszer macerás és pénzbe kerül, ezért csak értékesebb autóknál reális megoldás.

3. Autóvásárlás az okmányirodában? Nekem bejött

A cikkben olvasott Oldsmobile Cartrade cégnév ismerősnek tűnik. Májusban vettem egy autót, aminek még jobban tele volt a forgalmiján a "feljegyzések" rovat, és azt hiszem, az Oldsmobile is köztük volt, nyilván mindegyik felszámolt vagy felszámolás alatt lévő cég volt, kivéve az aktuális "tulajdonost".

A kép illusztráció
A kép illusztráció

Én körbejártam a témát, cégadatbázis áttúrása, jogász ismerősök véleményének kikérése, aztán közöltem az eladóval (akiről kb. azt sem tudtam, kicsoda a láncolatban), hogy csak átírás után fizetem ki a kocsit. Ő ebbe belement, úgyhogy minden rendelkezésre álló papírral bementünk az okmányirodába, ahol a pult mögött ülő hölgy mindent rendben talált. Kértem rá azonnal új rendszámot (nehogy valakinek szemet szúrjon a városban, bár ebből a típusból és színből kb. ez az egy lehet Bp. környékén).

Ahogy a nevemen volt a kocsi, mentünk a bankba, aztán átadtam a borítékot, egymás kezébe csaptunk, és elköszöntünk. Azóta nem merült fel semmilyen megkeresés semmilyen hatóság vagy mérges és kopasz-kigyúrt urak részéről, remélem, ez így is marad.

Újszerűként árulták, korábban 1,7 milliós kár volt rajta

június 25., 17:25 Módosítva: 2017-06-27 14:47
357

A héten jelent meg új, DAS Jogvédelmi biztosítóval közös sorozatunk első epizódja arról, hogy miért fontos lementeni egy autó hirdetését a vásárlás előtt. Olvasónkat becsapták egy kereskedésben, ahol eladtak neki egy Opel Zafirát, amelyről később, nagy nehezen derült csak ki, hogy az előző tulajdonosnál gazdasági totálkárosra tört.

Nagy probléma a magyar biztosítási kártörténeti nyilvántartással, hogy egyelőre részleteket sem ismerhetnek meg belőle az autósok. Ezen az sem fog sokat változtatni, ha jövőre valóban lekérdezhetővé teszi az állam, hogy az autónkon volt-e korábban kötelező biztosítási káresemény.

Nem mindegy ugyanis, hogy csak egy lámpatörésre, vagy valamilyen súlyos karambol után térített-e valamely társaság. A most következő történet nagyon tanulságos, de számomra az a legfőbb üzenete, hogy rá kell szánni az időt egy alapos állapotfelmérésre. Az csak 15-20 ezer forintunkba kerül, cserébe kiderül, hogy mire költjük el éppen a milliós megtakarításainkat. Továbbra is várom megtörtént eseteik hiteles, bizonyítékokkal alátámasztott leírását. Tanuljunk együtt autót venni!

Kedves Dániel!

2012 augusztusában eldöntöttük, hogy szeretnénk egy Opel B-Zafira típusú gépkocsit. A mérete és praktikussága volt az egyik fő szempont. A Használtautó.hu-n fiatal autókra kerestem és 3 egyforma, 2010-es évjáratút találtam, szinte ugyan annyi kilométerrel. Kettő egy márkakereskedésben állt, a harmadik egy független kereskedésben, és utóbbi 300 ezer forinttal olcsóbb is volt. 

A független kereskedő is „újszerűnek” hirdette az Opelt és még érdekes volt, hogy „A tévedés joga nincs fenntartva, a hirdetés valós évjáratot illetve adatokat tartalmaz”. Gondoltam, hogy ezek flottás autók és utána érdeklődtem a márkakereskedőnél. A náluk lévő kettőről kaptam információt, valóban flottás és elérte az maximált év/km futást, ezért adták el. A harmadik is tőlük volt, de arról nem adtak információt.

Elmentem a kereskedőhöz. Ő is ugyanazt a hátteret mondta el, és a kérdésre, hogy miért olcsóbb náluk ez az autó, van-e esetleg valami baja, azonnal készséggel válaszoltak. Elmondták, hogy az egyik hátsó elem horpadásos sérült volt és az kellett újrafényezni.

A feleségemmel körbejártuk az autót, megnéztük kívül-belül, valóban szép, újszerű benyomást keltett. Készségesen mindent kinyitottak, és megmutatták a jobb hátsó sárvédőn a fényezés nyomait (az oldalablak alatt egy kicsit megfolyt a fényezés). A motor szépen járt, minden berendezés működött, ezért döntöttünk, hogy megvesszük. Ez 2012. augusztus végén történt.

Az autó napi használatban volt. Napi 100 kilométert mentem vele Budapest és az M0 körzetében. A kormányon éreztem egy kis remegést 100-120 kilométeres sebesség közt, de nem gyanakodtam, mert alig lehetett észrevenni. Gondoltam, a gumik már kopnak, és ki kell majd centríroztatni a kerekeket is.

Valamikor télen a bal fényszóróizzó kiégett. Gondoltam, gyorsan kicserélem, de a sárvédőben lévő szervizablakon keresztül nem sikerült elérni az izzót. Elvittem szégyenemre az Opel Dunába, hogy cseréljék ki. Amikor átadtam az autót, azt mondták, tíz percen belül kész is lesz a csere, de nemsokára jött a műhelyvezető, hogy valami gyenge minőségű után gyártott kínai fényszóró van az Opelben, amelyet csak úgy lehet megközelíteni, ha a lökhárítót lebontják. Megdöbbentem.

Levették a lökhárítót és jelezték, hogy látnak sérülésre utaló nyomot, biztos törött volt az autó, azért is került bele ez a fényszóró. Újra megdöbbentem. Sajnos nem mentem a dolog után, mert nagyon sok munka volt, gondoltam majd visszamegyek és alaposan átnézetem.

2013 márciusában egy szokásos nagy dugóban álltam a Hungária körúton a Rákóczi híd felé. Araszoltunk. Nem tudom mi történt, de amikor az előttem guruló autó fékezett, én nem tettem, és csúnyán nekimentem. Egy Kangoo volt. A hátsó lökhárítót felnyomtam, az ajtót se lehetett kinyitni. A Zafirán a lökhárító letört és a fényszórók is, illetve a motorháztető gyűrődött, illetve a klímahűtő is kilyukadt. Sok javítani való volt, kicsit több mint egymillió forint lett a számla végösszege.

A szervizben a mostani baleset javítása során előjöttek a korábbi sérülések szakszerűtlen javításának nyomai is. Többet közt még húzópadra is kellett tenni az autót, mert körülbelül egy centi eltolódás volt a gyári méretekhez képest. A balesetem után cserélendő motorház tetőről kiderült, hogy eleve bontott volt, több egyéb alkatrésszel együtt. Természetesen én gyári alkatrészekkel állíttattam helyre a sérüléseket.

Amíg szervizben volt a Zafira, elmentem a márkakereskedőhöz, aki annak idején eladta a független kereskedőnek, és érdeklődtem az autóm múltjáról. Elmondták, hogy flottás ügyfél elöl, hátul és oldalt is megtörte egy körforgalomban, így gazdasági totálkáros lett, ezért törötten adták el. Megkaptam a fotókat is a törött állapotról.

Nos, ezen a ponton fordultam ügyvédhez. Az ügyvezető ellen átverés miatt feljelentést tettünk a rendőrségen. A kereskedő ellen végrehajtási eljárást kezdeményeztünk a kárösszeg erejéig. A cégről gyorsan kiderült, hogy a NAV már ott áll a követelők sorában, mi voltunk a másodikak, ezért erről a pénzről le is mondtam idővel. Az ügyvezető papíron állítólag egy hajléktalan volt, akit nem is talált a rendőrség. Aztán megtalálták, de érdemben nem tudott semmit sem mondani az ügyről. A kereskedésben én nem is találkoztam vele, ugyanakkor az ő nevében írták a számlát és adásvételit. Ott és akkor nem tudtam megállapítani, hogy ki az eladó cég képviselője. Még az átírást is elintézték valahogy.

A rendőrség ezen a vonalon továbbment és innentől a „szokásos” dolgok derültek ki. Liciten megvette egy cég a törött autót, homályos körülmények között kijavította, eladta egy másik cégnek, amely egy hajléktalané, majd jön a balek és megveszi.

Az autót a rendőrség által kirendelt igazságügyi szakértő csak valamikor talán 2014-ben nézte meg. Addigra eladtam egy barátomnak, akit előtte mindenről alaposan tájékoztattam. Az ügyészség végül 2016 nyarán megszüntette az eljárást, mivel nem talált bűncselekményt. Bár a leírásban elismerik, hogy csalás történt és azt is, hogy szakszerűtlenül lett kijavítva az autóm, de ennek ellenére az ügyvezető bűnössége nem állapítható meg.

A feltöltött hirdetésben szerepel a kereskedő neve, címe és telefonszáma, de a hivatalos indokolás szerint mégsem állapítható meg, hogy ki töltötte fel. Természetesen kifogást emeltünk vagy 9-10 pontban, de nem volt értelme.

Érdekes, hogy az ügy során egyszer sem merült fel, hogy aki „kijavította” az autót, az egyáltalán rendelkezett-e ehhez szükséges engedélyekkel. Végül is a fék, futómű, karosszéria nyúlványok mind sérültek az eltitkolt balesetben. Ez a mai magyar valóság és a mai magyar igazságszolgáltatás. Nem adtam fel. Az ügyvédemmel gondolkodunk, hogy milyen lehetőség lehet még a kereskedővel szemben.

Saját magamnak azóta felállítottam a szabályokat: független, murvás udvaron árusító kereskedőtől autót soha. Használt autót csak márkakereskedőtől és szakszervizben történt átvizsgálás után fogok vásárolni.


Üdvözlettel: Márton
Távolról sincs vége, olvasson még