Amikor Hamilton átgázol Rosbergen

F1 Austin - 2015.

2015.10.27. 15:31 Módosítva: 2015-10-27 18:55:25
Texasra gondolva nem az eső az első gondolatom. A második sem: semelyik. Egészen mostanáig. Amikor péntek este egy órányi várakozás után törölték a második szabadedzést, még nem tűnt vészesnek a helyzet. Miután szombat este 3 óra 7 percen át közvetítettük az időmérőre való reménytelen várakozást, már kézzelfoghatóbbá vált akár a verseny törlésének lehetősége is.

Még a vasárnapra halasztott időmérő alatt is egyértelmű volt, hogy ennyi vízzel a pályán életveszélyes lenne versenyezni, elsősorban nem is az aquaplaning, hanem a látási viszonyok teljes alkalmatlansága miatt. Rég láttam ekkora esőt és ennyi vizet versenypályán, a vízfüggöny meg áthatolhatatlan volt már egy autó mögött is.

Ennek a felvezetésnek köszönhetően szinte teljesen készületlenül álltak fel a csapatok a rajtrácsra, ami általában tartogat az erőviszonyokat átíró meglepetéseket. A még vizes, de már száradó pályán ezúttal a Red Bull volt erősebb a vártnál, az intermediate gumikat pár kör alatt túlmelegítő Mercedesek nyakára másztak, akik addigra már túl voltak egy házi ütközeten. Hamilton ezúttal is – csakúgy, mint Suzukában – ellentmondást nem tűrően fogott pozíciót, és kivezette Rosberget a bukótérbe, aki emiatt további három helyet vesztett. Határeset volt, főleg csapattársak közt, azonban a tendencia egyértelmű: amikor test-test elleni küzdelemre kerül sor, Hamilton az eltántoríthatatlanság és a megfélemlítés keverékét használva gázol át Rosbergen, aki egyre kevésbé viseli jól.  A csatabárd ezzel még mélyebbre ásatott, ami egy oda-vissza sapkadobálásban csúcsosodott ki a pódiumra várakozva négyszemközt, de az egész világ szeme láttára. Abban a két mozdulatban az egész viszonyuk benne volt.

A Red Bull korai nyerő tempója részben a teljesen máshogy használt gumiknak, részben a – talán – még inkább esőre faragott beállításokban keresendő, amivel az intermediate-ek ideális tartományában autózhattak az azokat túlhevítő Mercedesek ellen. A kiemelkedő gumimelegítési képesség ezúttal az ezüstnyilak ellen dolgozott, de már ekkor egyértelmű volt, hogy a pálya felszáradásával ez ismét az előnyükre válik, ami be is igazolódott.

Ricciardo amúgy megérdemelt pünkösdi királysága után Rosbergék gyorsan visszajöttek, az újraindítások után akár 2-3 mp-es köridő fölényben autózva a mezőnyhöz képest. Ott eközben is parázs csaták zajlottak, szinte megszámolni is nehéz volt az állandó adok-kapok szituációkat, amit nem csak a felszáradó pálya és az épp melegedő/visszahűlő gumik generáltak, hanem a pálya sajátságos vonalvezetése is. A gyors egymásutánban következő bal-jobb kanyarkombinációk maguktól is jó lehetőséget teremtenek egy meglepetésszerű beszúrásra, vagy egy azonnali visszatámadásra jobb kigyorsítással. Tökéletes vonalvezetés ezekhez a körülményekhez.

Szemmel láthatóan a mezőny is élvezte a hirtelen jött lehetőségeket, és a legtöbben harcias formát mutattak Verstappentől Raikkönenig, Kvjattól Sainzig. A nagy harci kedv persze az átlagosnál nagyobb túlvállalást is jelentett, így rengeteg önhibából adódó kiesés volt, a végén csak 12-en fejezték be a futamot. Kellett is egy jó verseny, hogy legalább pár napig arról lehessen beszélni, ami a lényeg: a pályán történtekről. Túl sok volt mostanában a politikai kötélhúzás, taktikázás és gáncsoskodás, ami persze mindig az F1 sajátja volt, de itt lenne az ideje, hogy ne a mellékszereplőtől legyen hangos a sajtó. Őszintén szólva nem érdekel Ecclestone sokadik hirtelen jött ötlete, Toto Wolff jólfésült karótnyeltsége, Helmut Marko faragatlan nyersessége, Maurizio Arrivabene „Volt egyszer egy vadnyugat” arckifejezéssel spékelt önellentmondásai, vagy Yasuhisa Arai stand-up magánszámai. A legtöbben ugyanis szereptévesztésben vannak.

Megszokták a kitüntetett figyelmet, mert döntő fontosságú pozíciót töltenek be, ugyanakkor kíváncsi vagyok, melyik színdarab húzná pár előadásnál tovább, ahol az impresszárió, a színigazgató, a dramaturg, meg a kellékes vinnék a prímet. Márpedig az F1 legalább annyira szórakoztatás, mint sport, ezért a megreformálásnak ott kellene kezdődnie, hogy mindenki marad a kaptafánál. Az őskorszak hősei mögött is számtalan ember dolgozott, ám sehol nem kerültek ennyire előtérbe, mint manapság. A versenyzőket, az embert kell főszerepbe helyezni, mert a nézőket a versenyzők érdeklik, tojnak a konstruktőri címre, meg a sokadik érthetetlen szabályváltozásra – bármennyire is érdekel ez egy szűk réteget, pl. engem.

Ha hősök kellenek, hősöket kell gyártani, nem az egyébként maximálisan érdekvezérelt cég- és csapatvezetők, meg kiöregedett versenyzők egóját masszírozni. Dolgozzanak a háttérben, de ne dörgöljék a világ orra alá hétről hétre a fontosságukat, mert az F1 iránt érzett nézői ellenszenv, és részben az F1 jelenlegi helyzete az ő gőgös magatartásuk eredménye.

Éppen ezért kellenek az ilyen sapkadobálások, magukból kivetkőzött másodpercek, mert az emberi oldalát mutatja meg annak, amit általában csak nagyon szűrve, szabályozottan láthatunk: hús-vér emberek ülnek a volánnál. Egyébként is hogy akarunk karaktereket látni, miközben minden kicsit is egyéni, vagy adrenalintól fűtött megnyilvánulást sírásnak, hisztinek, meg nem oda valónak bélyegzünk. Mindenki ugyanúgy dumál és járatja a száját adott esetben, de aki nincs adásban, az számunkra nem létezik. Azt gondolod, Senna, Clark, vagy Fangio nem szentségelt? Na ugye.

A csapatrádió pont ezek miatt az emberi megnyilvánulások miatt igazán zseniális, és nemhogy tiltani kellene, hanem az egész csapatot bemikrofonozni. Bent a sűrűjében a PR-csapat fényesre polírozó kezei nélkül. A szombati három órás várakozás élő adásban éppen ennek szükségességét bizonyította, amikor az akció hiánya ellenére az individuumot láthattuk a boxutcában, és nem csak egy tökéletesen dolgozó gépezet szürke eminenciásait. És akár külön pontozást csinálni a kerékcsere-csapatoknak, mert az orrunk előtt zajló boxutcai akció névtelen/arctalan tömege helyett egy újabb lehetőség lehetne az emberi oldal kidomborítására.

Helyezés Pilóta neve Csapat Megtett kör Időeredmény Pont
1. Lewis Hamilton Mercedes 56 1:50:52:703 25
2. Nico Rosberg Mercedes 56 +2.850 másodperc 18
3. Sebastian Vettel Ferrari 56 +3.381 másodperc 15
4. Max Verstappen Toro Rosso-Renault 56 +22.359 másodperc 12
5. Sergio Perez Force India-Mercedes 56 +24.413 másodperc 10
6. Jenson Button McLaren-Honda 56 +28.058 másodperc 8
7. Carlos Sainz Jr Toro Rosso-Renault 56 +30.619 másodperc 6
8. Pastor Maldonado Lotus-Mercedes 56 +32.273 másodperc 4
9. Felipe Nasr Sauber-Ferrari 56 +50.257 másodperc 2
10. Daniel Ricciardo Red Bull-Renault 56 +53.371 másodperc 1
11. Fernando Alonso McLaren-Honda 56 +54.816 másodperc -
12. Alexander Rossi Marussia-Ferrari 56 +75.277 másodperc -
- Daniil Kvyat Red Bull-Renault 41 +15 kör -
- Nico Hulkenberg Force India-Mercedes 35 +21 kör -
- Kimi Raikkönen Ferrari 25 +31 kör -
- Marcus Ericsson Sauber-Ferrari 25 +31 kör -
- Felipe Massa Williams-Mercedes 23 +33 kör -
- Romain Grosjean Lotus-Mercedes 10 +46 kör -
- Valtteri Bottas Williams-Mercedes 5 +51 kör -
- Will Stevens Marussia-Ferrari 1 +55 kör -