2017.12.17. 12:53
Az első világháború környékén egy akkor még mindig újnak számító közlekedési mód kezdett elterjedni a világban: az omnibuszt felváltó autóbusz. Az új járművekre főként az egyre jobban fejlődő európai nagyvárosokban lett egyre nagyobb szükség, hiszen ezek a járművek nagyságrendekkel olcsóbbak voltak, mint a villamosok és nem kellett éveket várni egy-egy új lakónegyed feltárására. Így nem csoda hát, hogy rengeteg autógyártó műhely állt neki az autóbuszgyártásnak is. Amikor azonban a 70-es évek végére telitődött a piac, majd egyre inkább előtérbe kerültek az egyedi megrendelések és a buszgyártás nem kecsegtetett akkora haszonnal, mint korábban a legtöbb autógyártó felhagyott az autóbuszok és azok alvázainak gyártásával.
Alfa Romeo 902 A: a középre helyezett vezetőállású Alfa Romeo busz 11 méter hosszú és 40 férőhelyes volt. Egy 130 lóerős, 9500 köbcentis, hathengeres Alfa Romeo motor dolgozott benne. A különleges formájú típust 1957 és 1959 között gyártották.
A Groupe Cityrama, azaz a párizsi városnéző buszok üzemeltetője 1952-ben rendelt a francia Currus karosszálótól egy futurisztikus városnéző buszt, amely a Citroën U55-ös alvázára épült. Az érdekes, csupa üveg busz 1954-ben állt forgalomba, és akkora sikert aratott, hogy újabb ötöt rendelt a Cityrama. Az U55-ösök több francia filmben is szerepeltek, és a hatvanas évek végéig forgalomban voltak.
A Lancia is gyártatott autóbusz-felépítményeket a saját alvázaira. Az Esagamma 703-asokat a Mauri nevű cég karosszálta 1973 és 1980 között. Különlegessége ezeknek a csuklós buszoknak, hogy négy tengelyük volt, egyben ezek voltak az első alumínium karosszériás, Olaszországban gyártott autóbuszok.
Az Opel Blitz a második világháború elnyűhetetlen teherautója volt, amelynek alvázát még a harmincas években tervezték és többszöri korszerűsítés után egészen a 80-as évek elejéig gyártották. Az Opel Blitz alvázára, azonos néven, több autóbusz is készült, mint például ezen a gyári képen látható 1953-as távolsági busz.
A Skoda 1995 és 2004 között gyártotta a 21Tr típusú trolibuszt, amelynek volt dízel változata is 21 Ab néven. Az MAN-motoros, Voith-váltós alacsonypadlós 21 Ab-ból 2001-ig összesen 37 darab készült, amelyből kettőt a Szegedi Közlekedési Vállalat vásárolt meg nemrég, és trolibusszá alakított át. Ez volt az utolsó Skoda-karosszériás autóbusz.
A Chevrolet B széria a GMC átalakított, az iskolabuszokhoz szánt teherautó alvázára épült. A B szériás iskolabuszok sorozatgyártását 1966-ban kezdte a Blue Bird felépítménygyártó, és három generáció után, 2003-ban fejezte be a sorozat gyártását. A hollywoodi filmeknek köszönhetően világszerte ismertté vált a típus, hiszen a B széria lett a klasszikus iskolabuszok megtestesítője.
Az utolsó Fiat típusú autóbusz az 1979 és 1986 között gyártott 470-es volt. A 470-esnek valójában három változata volt: a 470-es városi, az 570-es külvárosi és a 670-es elővárosi. A típuscsaládon 1984-ig csak a Fiat-logó jelent meg, ettől az évtől kezdve azonban már az Iveco logója is felkerült.
Az Alfa Romeo nemcsak távolsági buszokat gyártott, hanem városiakat is. A gázmotoros, 12,5 literes, 140 lóerős Alfa-motoros, háromtengelyes, 12 méteres és az öttengelyes, 22 méteres, csuklós A 140-esből 1953 és 1958 között összesen 137 darabot gyártottak három üzemegységben, a milánói ATM közlekedési vállalat részére.
A Mazda nem csak az RX-ekbe szerelt Wankel-motort, hanem egy 1971-ben bemutatott minibuszba is, ami nem is volt annyira mini, hiszen 26 személyes volt, ami akkoriban nem sokkal maradt el egy nagy busz kapacitásától. A Rotary 26-osból azonban 1974-ig alig néhány darab készült, így ritkaságbaszámba megy egy-egy példánya, még roncs állapotban is egy kisebb vagyont érnek napjainkban.
A Lancia az Esatau teherautó-alvázra gyártotta az Esatau V.11 buszait, amelyekből 220 városi (Rómának) és tíz jól felszerelt Extra a Róma-Tivoli járatra készült 1951 és 1959 között. A padló alatti motoros járművek különlegessége, hogy a vezetőtér és utasajtók is a busz jobb oldalán találhatóak. A járművek egészen a hetvenes évek végéig forgalomban voltak Rómában.
Az utolsó Renault márkajelzésű turistabusz az 1997-ben bemutatott, a 91’-es Coach of the year győztes FR1-es faceliftes változata, az Iliade volt. A háromféle, 11,3, 12 és 12,8 méteres hosszban, 300 és 335 lóerős Renault-motorral gyártott típus mindössze két évig élt, legalábbis Renault néven, ugyanis 1999-ben a Renault és az Iveco megalapította az Irisbust. Ez ugyan tavalyelőtt megszűnt, és felvette az Iveco nevet, a Renault viszont nem tért vissza az autóbuszgyártáshoz.
