Vajákolás igényeseknek

Talán nem is annyira. Rengeteg erőfeszítés irányul arra, hogy minél kevesebb hibával, és minél könnyedébben olvassa ki az a fránya lézersugár azokat a piteket a lemez felületéből.

A hivatalos tuningot technikai fejlődésnek hívják, ilyen a CD anyagát képző polikarbonát optikai tulajdonságainak javítása, a felgőzölögtetett alumínium aranyra cserélése, mint például a Mobile Fidelity lemezeken.

Vannak aztán az underground tuningok, ezt hívják varázslatnak, vagy kuruzslásnak, ki-ki vérmérséklete szerint dönthet az elnevezések között. Akik totális elmebajnak tartják ezeket a praktikákat, valamiféle paramétert, mérhető mennyiséget várnak. A kábelvarázslást, ami ehhez képest egzakt dolog, szintén ezért utasítják el sokan. Azt mondom, jó dolog a sok mért adat, de mutassa már meg nekem valaki, egy specifikációban hol találom azt a paramétert, ami előre megmondja, hogy az egyik erősítő a hangszórók mögé, a másik meg elé helyezi a színpadot?

Egy internetes levelező listán, ahol amúgy biztosan normális felnőtt emberek épp egymást gyalázták porig a Hifi égisze alatt, a CD varázslatok egyik legfőbb magyar guruja tett egy ajánlatot: emberek, egy próba erejéig szabad a pálya, ingyé' lehet kezeltetni 4 lemezt, csak tessék róla beszámolni a nyilvánosságnak is, hadd legyen egyszer s mindenkorra vége a vitának. Hát nem lesz, az biztos. De egy próbát megér a dolog, még ha sokak szemében a diliflepnivel is ér fel majd ez a teszt.

A próbához 5 egyforma lemez kellett, ami persze nem volt itthon. Hát gyorsan elkezdtem a prototípus összeállítását. Legyen benne akusztikus, meg komolyzene, meg brutális mélyek, meg férfi ének, meg női ének, meg még mit tudom én mi: Tom Jones, Iva Bittova, Etta James, Eötvös Péter, Haydn, Massive Attack, Sam Paglia és Mambo Kurt.

Lelkemre kötötték, hogy még a kezelések előtt hallgassam meg a lemezeket, egyformán szólnak-e? Jelentem, az én hallószervem számára gyakorlatilag igen. Ezek után indultam Majerszky úrhoz, hazánk egyik legtapasztaltabb CD mágusához, egyben közép-kelet európai viszonylatban is kiemelkedően kackiás bajusz büszke tulajdonosához.

Ő nem csak a lemezekkel tud foglalkozni, hanem a CD játszót is fel tudja javítani, mindenekelőtt a Trichord cég közmegbecsülésnek örvendő kis dobozkájával, ami az órajelet sziklaszilárddá teszi, ettől minden jobb lesz, mint annak előtte volt. Ez mérhető dolog, csökken a jitter, szóval ez nem mágia, kéretik nagyon komolyan venni. Ha bújjuk a nagy cégek katalógusát, lépten-nyomon hivatkoznak is rá, hogy idén megint kisebb lett a jitterünk, mint a tavalyi modellekben.

A lakás, ami igazából műhelyként funkcionál, szemmel láthatóan nem a feng-shui elvei szerint van berendezve. Közepesen szervezett káosz, az olyan rendetlenségek ismérveivel, ahol a tulaj pontosan tudja, melyik halom alján mi is rejtezik.

Az öt lemezt Majerszky úr kezébe nyomtam, és a fényképezőgépet élesre töltve várakoztam. Az első lemez sorsa a lemosás lett. Természetesen nem csak úgy csap alatt szivaccsal. Minderre gépezet szolgál a hűtőszekrény tetején. Komoly objektum, látszik, hogy nem a sarki garázsban csinálták. LED-ek mutatják, mi is történik. Elsőnek kellő hőfokra melegíti a mosófolyadékot. Aztán előmosás, főmosás, centrifuga. Igazán szépséges, ahogy az ablakon át látjuk gyöngyözni a folyadékot.

A következő lemez szoláriumkúrát kapott. Na jó, nem így hívják, hanem UV besugárzás, de a lényeg ugyanaz. Egy kis dobozban figyel két, a bankjegyvizsgálókban lévőhöz hasonlatos UV lámpa, meg egy motor, ami szép egyenletesen forgatja a lemezt, nehogy leégjen. A szerkezet elején egy kapcsolóórát húzunk fel, tisztára, mint az otthonra szánt, nem zsetonos szoláriumokon. Az én lemezen jó 30 percet UV fürdőzött.

Majerszky úr ezek után némi rendet varázsolt az asztalán, homlokára passzította nagyítós szemüvegét, és elővette az esztergát. Nem az a fazon, amin a sztahanovisták szórták a 150%-okat: kis célszerszám. A dobozka végébe egy porszívó csöve került, mint porelszívó, és már mehetett is a művelet. A penge senkinek el nem árult fokos szögben szépen lemetélte a CD peremét, majd a mester egy vastag filctollal fekete csíkot húzott a friss felületre.

A következő varázslat volt a legegyszerűbb. Egy ezüstös flakon tartalmazta a folyadékot, amit egyszerűen rá kell permetezni a lemezre. Egy puha ronggyal szépen el kell dolgozni, amíg nyoma sem látszik. Ennyi az egész.

40 perc alatt meg is volt minden, és 5 lemezzel, meg egy lezárt borítékkal távoztam. Ez utóbbiban volt ugyanis a megfejtés. Én szépen megszámoztam a CD-imet, és most az esztergált, tehát jól láthatóan megbűvölt lemez kivételével nem tudom, melyikkel mi történt. Az egyikkel semmi. Kitalálom, melyik az? És meghalljuk-e a varázslatok eredményeit az autókban is? Mi az a rendszer, amin már nem?

Meghallgattam itthon, az autómban, versenyen díjazott autóban, barátaimnál otthon, autóban profi fejegységgel, de gyári hangszóróval, sőt még nyolchangszórós gyári rendszeren is próbát tettem. Hívtam vendégeket, vérprofi audiofileket és teljesen kezdőket, hím- és nőneműeket vegyesen. Most itt következhetne egy összefoglaló táblázat, de az akkora és annyira kusza lenne, hogy én sem érteném. Helyette jöjjenek az általam moderált és szerkesztett vélemények.

1.CD (Látszik, hogy ez az esztergált lemez.) Mindazok, akik kézbe vették, szent révülettel tekintettek rá egy darabig, majd fejcsóválva tették a CD játszóba. Ez a legjobban hallható beavatkozás. Minden sokkal kellemesebb. Melegebben szól. Jobban kontrollált mélyek, magasabb, emiatt szélesebbnek is tűnik a frekvenciaátvitel. Olyasmi a különbség, mint két lemezmárka között. DG kontra Decca. Vagy mint normál kiadvány kontra demólemez. Jobban érezhető a térhatás is, bár nem a hangszórók mögé, hanem elé helyezi a zenekart. Kellemessé, hallgathatóvá teszi a lemezeket, de csinálja ezt a hangzás. A legnagyobb változás.

2.CD (Bitstream spray) Mik a CD hangzás ellen felhozott fő vádak? Kemény, érdes magasak, egysíkú mélytartomány, tolakodó hangzás. Na, ez a varázslat mintha pont a fentiek ellenpólusává változtatná a CD-nket. Jó sokat lendít a mélyeken, kellemesen gurgulázóvá változtatja a szubtartományt. A magasak egy kis távolságtartással szólalnak meg. A középtartományból kiveszett minden torzítás, keménység, de sajnos ezzel együtt jár, hogy egy nagyon finom fátyol borul az egész hangzásra. Emiatt a dinamika is kisebbnek tűnik.

3. CD (UV besugárzás) Érthető hangkép. Könnyen emészthető hangzás. Nincsenek hangszórószaggató mélyek, fényesre polírozott magasak. Van viszont 3 dimenziós tér, teremakusztika, még ha nem is túl sok. Mindezt visszafogott, de jól érezhető vidámsággal fűszerezi. Ez kicsit furán hat a mingyá'-öngyilkos-leszek-csak-még-elnyomom-ezt-a-dalt stílusú lemezeknél, de ott is működik a hatás. A ritmus könnyebben követhető.

4.CD (kezeletlen) Olyan, amilyen. Nyers, néha torz. Nem mindig zenei, de mindig informatív. A kommentárok általában így szóltak: ehhez képest a másik. Nehéz megtalálni az "általános" karakterét.

5. CD (mosott) Tiszta, áttetsző hangzás, mintha lemosták volna J. Igaz, közben egy cseppet össze is ment a hangkép. Egy árnyalatnyival mintha halkabban szólna. A fátyolnak nincs nyoma. Vidáman, kellemesen muzsikál ez is, de állandóan szeretném kicsit feltekerni a hangerőt. Persze ehhez a teszt folyamán szigorúan nem nyúltunk, hiszen köztudott, hogy két rendszer közül a hangosabb szól jobban.

Hát egyelőre ennyi. Nem brutálisan nagy különbségekről van szó, de a gyári 8 hangszórós rendszeren kívül mindenhol hallhatóak voltak a differenciák. Valami ott is derengett, de már a bebeszélés szintjén mozgott a dolog.

Általános vélekedés, hogy az esztergált CD üt el legjobban a többi hangjától, ezen a legnagyobb a változás. Hogy jó irányba-e, azt kérdéses maradt, de a legtöbben ezzel tennének próbát. Azt hiszem én is megejtek egy köszörültetést, de most már gyári nyomású lemezen. A mágiákat kétféleképpen tudhatjuk magunkénak. Vagy megvesszük a gépezetet, vagy a spray-t, és otthon ügyködünk, vagy szoláriumozni hordjuk a CD-inket.